Ha O1G tökös lenne, akkor megbecsülné a nőket, és nem uszítana ellenük. Ha tökös lenne, nem kellenének neki bábok maga köré. Ha tökös lenne, nem lenne szüksége képzelt ellenségekre, hanem a meglévőktől védené meg az országot.
Pedig ha ovi tökös gyerek lenne, akkor nem az iszlámbulla elutasításáról szavazgatna, hanem az egyezmény megfelelő pontja szerinti egyezményből való kilépésről. Aztán az alaptörvénybe felvenne egy olyan pontot, h az olyan nemzetközi egyezmények, amelyek sértik a törvény előtti egyenlőség elvét, valamint a faji, nemi, vallási hovatartozásbeli megkülönböztetés tilalmát, Magyarországon nem alkalmazhatóak. Ez ellen az ejúnak se lehetne semmi kifogása, hát az ő alapjogi kartájukban pont ez van.
Lovagiasság? Társadalmi előny? Hol? Én ezeket hallom manapság:
"„Mit pofázol bele, kisanyám!” - Tasó László (FIDESZ) „Erkölcsi és mentális értelemben pedig nem minősíthető nőnek az, aki nem teljesíti a női princípiumot” - Kövér László (FIDESZ) „Hát, ne haragudjon meg, de nem rakom a számba. Ez nőnek jobban áll, mint nekem” - Babák Mihály (FIDESZ) „Szeretnénk, ha lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk” - Kövér László (FIDESZ) „Attól, hogy ön szép, abból még nem következik, hogy okos” - Illés Zoltán (FIDESZ) „Nőügyekkel nem foglalkozom!” - Orbán Viktor (FIDESZ) „Vetkőzz, Ági!” - ismereten bekiabáló a FIDESZ soraiból „Ki vigyáz a gyerekekre?” - Márton Attila (FIDESZ)"
Nem, azt ti műveltétek még az előző hullámban:-) Nem elég, h a jog előtti egyenlőséggel teljesen megszűnt mindenfajta nemi alapú megkülönböztetés (tehát nem vesztek tudomást a megkülönböztetés egyéb, nem törvényi formáiról, például kisebb elvárások a 'gyengébbikre' hivatkozva, ugyanazért a bcs ért kevesebb büntetés kiszabása, nagyobb tolerancia, 'nőt nem ütünk meg', lovagiasság és tsai, a nők szexben és párkapcsolatokban előnyösebb pozíciója, és ehhez kapcsolódó társadalmi, anyagi előnyökhöz való jutás) hanem mostmár ezeket törvénybe is akarjátok foglalni.
Pedig az egyenlőség eléréséhez ezeknek pont meg kéne szűnni. És miután mostmár nyíltan diszkrimináltok, így kibújik a szög a zsákból, és a fejetekre van olvasva:-)
A nők már most is pozitívan vannak diszkriminálva, én pedig a további pozitív diszkriminációt szeretném elkerülni, mivel inkább az egyenjogúságban hiszek és nem a szexista apartheidben.
Példa: „a férfiak erőszakosak”. Az ilyen feltevéseknek lehet statisztikai alapjuk, azonban az általánosítás megbélyegzi a közösség negatív tulajdonsággal nem rendelkező tagjait is.
Régi tapasztalat, hogy pont a rasszizmusról ajvékolók a legrasszistábbak, a nőgyűlöletről kiabálók a legszexistábbak és így tovább.
- Szexuális rasszizmus: Egy intézmény vagy személy tudatosan és vállaltan kötelezi el magát egy csoport vagy annak egy tagjának negatív diszkriminációja iránt annak neme, külső nemi jellege miatt, és ez mind kommunikációja, mind cselekvései során megnyilvánul.
Tényleg, ma más rasszizmust használnak erre a jelenségre, a fajgyűlölő elavult, mostantól odafigyelek. Gyűjtöttem is neked anyagot. Te melyikbe sorolod magad, melyikben veszel részt, amikor nyíltan a fehér emberek felsőbbrendűségéről értekezel?
Fokozatok nyíltság szempontjából
Nyílt rasszizmus
Egy intézmény vagy személy tudatosan és vállaltan kötelezi el magát egy csoport vagy annak egy tagjának negatív diszkriminációja iránt annak bőrszíne, látható rasszjegyei miatt, és ez mind kommunikációja, mind cselekvései során megnyilvánul.
Intézményesített rasszizmus
Ha a rasszizmus bármely formáját intézményi, törvényi stb. szintre emelik, az az intézményesített rasszizmus, azaz egyenlőtlen bánásmód egy intézmény vagy szervezet részéről egy személlyel vagy csoporttal szemben annak állítólagos rasszjegyei miatt. Esetenként kormányok (például: a náci Németország vagy a dél-afrikaiapartheid), pártok vagy egyéb társadalmi és politikai szervezetek (például: a Ku-Klux-Klan) a társadalom többségi csoportjainak összekovácsolására gerjesztik a rasszista ideológiát, valamely kisebbséget bűnbaknak kikiáltva, a kiválasztott kisebbség felé irányítva a népharagot, így egy közösség olyasmire is rávehető, amire egyébként nem.
Rejtett rasszizmus
Egy személy vagy intézmény burkolt vagy öntudatlan formában történő negatív megkülönböztetése annak látható rasszjegyei miatt. Főleg akkor jelenik meg, ha a rasszizmus nyílt kifejezését már társadalmi vagy törvényi normák korlátozzák. McConahay[7] szerint a modern rasszizmus fő ismertetőjegyei:
a rasszista személy azt állítja, hogy ő nem rasszista, és a rasszizmus rossz dolog
állítja, hogy a jog előtti egyenlőséggel teljesen megszűnt mindenfajta rasszista megkülönböztetés (tehát nem vesz tudomást a megkülönböztetés egyéb, nem törvényi formáiról)
ugyanakkor azt is tényként állítja, hogy a korábban elnyomott csoportok „túl rámenősek”, „túl hamar” akarnak ugyanolyan helyet kapni a társadalomban, mint a korábbi vezető réteg, tehát olyan helyet akarnak megszerezni, amit „nem érdemeltek ki”
ezen kívül támadja a hátrányos helyzetűeket támogató állami intézkedéseket (a pozitív diszkriminációt), mivel azok egyenlőtlen feltételeket teremtenek.
A rejtett rasszizmus révén a rasszista személy elkerülheti a rasszizmus látszatát, miközben véleményével és döntéseivel továbbra is fenntarthatja az elnyomott csoportok hátrányos helyzetét.
Averzív rasszizmus
Az averzív („idegenkedő”) rasszizmusra az jellemző, hogy[8] a rasszista személy nem akar rasszista lenni, de mégis idegenkedik a számára ismeretlen, vagy a köztudatban megbélyegzett csoportoktól. Ez az idegenkedés csak akkor fordul át cselekvésbe (akkor eredményez negatív diszkriminációt), ha az adott helyzetben nem nyilvánvaló a rasszista viselkedés. Az averzív módon rasszista személy tehát nem fogja nyíltan kifejezni az előítéleteit, nem is szeretné, ha előítéletesnek tartanák. De azokban a helyzetekben, amikor lehet racionálisan érvelni a diszkrimináló döntés mellett, amikor a rasszizmus nem nyilvánvaló (pl. ha két hasonlóan felkészült személy jelentkezett egy munkára, és egyikük kisebbségi; vagy egy hétköznapi segítségkérés esetén), akkor statisztikailag kimutathatóan gyakrabban fogja negatívan diszkriminálni a számára idegen csoport tagjait.
Szimbolikus rasszizmus
Negatív faji megkülönböztetés, melynek során a diszkrimináló cselekvés vagy kommunikáció szimbolikus formát ölt. Mindkét esetben a hangsúly a kódolt üzeneten van, tehát azon, hogy egy G csoport F csoporttal szembeni megkülönböztetését G csoport társadalmi, kulturális és egyéb kódrendszerét felhasználva nyilvánítja ki. A szimbolikus rasszizmus során a rasszista személy úgy tesz, mintha csak védené a társadalmi normákat (burkoltan arra utalva, hogy ugyanígy járna el, ha a saját rokonai lennének normasértők), a felelősséget pedig teljes egészében arra a kisebbségire hárítja, aki láthatóan megsértette azokat.[9] A szimbolikus rasszista érvelés során akár el sem hangzik a megkülönböztetett kisebbség neve, végig bűnelkövetőkről és munkakerülőkről van szó, akik között „egyébként” több a kisebbségi, mint amennyit a népességen belüli arányuk indokolna.
A szimbolikus rasszista érvelésre jellemző torzítások, hogy a valóságosnál többnek mutatják be a normasértések számát, illetve a kisebbségiek arányát az összes bűnelkövetőn/munkakerülőn belül. Szintén jellemző torzítás, hogy a normasértő viselkedést a kisebbségiek tudatos választásának tartja: például „ha tényleg akarna dolgozni, akkor biztosan találna valamilyen munkát”.
Kulturális rasszizmus
A hagyományos rasszizmus mint tudománytalan elmélet elutasítása után a modern rasszizmus magába foglalhatja a más „kultúrákkal” szembeni megkülönböztetést is. Példa: „a cigányok sokat lopnak”, „az arabok nőgyűlölők”, „az afrikaiak különösen agresszívek”, „a zsidók mindig hazudnak”. Étienne Balibar francia filozófus a rasszizmusnak ezt a formáját „rasszok nélküli rasszizmus”-nak nevezi. Az ilyen feltevéseknek lehet statisztikai alapjuk, azonban az általánosítás megbélyegzi a közösség negatív tulajdonsággal nem rendelkező tagjait is.
