Arról tanúskodik, hogy a származék szavak esetében sokszor több helyes szóképzési forma létezett: pl. ha az edz szavunk az üt/ügy víznév -z képzővel ellátott származékszava, akkor helyes volt az egyzett, az etzett és az edzett képzett szóalak is.
Az ETELE/ETZIL név táhát ősmagyar. Atilla idejében itt voltak a magyarok a hunok között és magának Etelének a neve is magyar volt!
Mindenképpen, hiszen mind a szót alkotó VÍZNÉV, mind dz/tz - változatú EDZ értelmű szavak, az ősmagyarból vezethetőek le és nem állank ellnetmondásban egymással.
---------
ÚESz: EDZ: 1531 meg egyzeth [sz.] (ÉrsK. 191); 1573 ettzette (SzT.); 1585 Meg edzem (Cal. 920); 1708 Ödzeni [sz.
Az edz szavunk tehát nem is kicsit utal az ősmagyar víz szavunkra is, úgy, mint az öt, ügy öd változataira.
ÚESz: ÖT:ötlik: Származékszó. | ⌂ Azöt (az →önt ’önt, kiönt; árad’ eredeti változata)
ÚESz: ÜGY:Belső keletkezésű, az ősmagyar →víz változat
Ha pedig az ÖT az ÚESz szerint az önt változata, akkor az ITAL szavunk szervesen kapcsolható az inni szavunkhoz. Inni annyi, mint magunkba önteni a vizet.
Ráadásul edzettnek lenni annyi még ma is, mint hideg víz alá merülni - mint a vasnál.
Az edzésnél a gyors lehűtés a lényeg.
ÚESz: EDZ: 1531 meg egyzeth [sz.] (ÉrsK. 191); 1573 ettzette (SzT.); 1585 Meg edzem (Cal. 920); 1708 Ödzeni [sz.
Az edz szavunk tehát nem is kicsit utal az ősmagyar víz szavunkra is, úgy, mint az öt, ügy öd változataira.
ÚESz: ÖT:ötlik: Származékszó. | ⌂ Azöt (az →önt ’önt, kiönt; árad’ eredeti változata)
ÚESz: ÜGY:Belső keletkezésű, az ősmagyar →víz változat
Ha pedig az ÖT az ÚESz szerint az önt változata, akkor az ITAL szavunk szervesen kapcsolható az inni szavunkhoz. Inni annyi, mint magunkba önteni a vizet.
Ezt csak tovább erősíti, hogy az Etele, Etzil név mindenképpen ősmagyar származásó, hiszen mind a szót alkotó VÍZNÉV, mind dz/tz - változatú EDZ értelmű szavak, az ősmagyarból vezethetőek le és nem állank ellnetmondásban egymással.
Atilla, Atli, Etzel és Etel(e) névvariációk a forrásokban.
Ezelekh - (Εζελεχ). VII.Kónsztantinosznál,
Törökös nevei: Etil (ill. Itil, idil, Adil)
Mongol nyelven a Volga folyó neve Edsil ez azonos edzele igetörzszsel (ds és dz a mongolban ugyanazzal a betüvel fejezik ki, és i előtt ds,másholrendesen dz).
-----
Lám-lám a nem a dzs, hanem a dupla DZ- hangra van az ÚEs-ben példa, hogy GY betűjellel próbálták lejegyezni. Sőt, t-vel is próbálták lejegyezni!
Tehát a d/t hang csereszabatos, pont úgy, mint Etele/Etzel nevében
ÚESz: EDZ A: 1531 meg egyzeth [sz.] (ÉrsK. 191); 1573 ettzette (SzT.); 1585 Meg edzem (Cal. 920); 1708Ödzeni [sz.] (
Örökség az ugor korból. | ≡ Vog. (AK.) ɔ̈̄təmkēr ’megedzett vas’ (kēr ’vas’); osztj. (V.) ät- (it-), (DN.) ȧt- ’edz ‹vasat›’ [ugor *ätɜ- ’‹acélt› keményebbé tesz’]. ⌂ Az edz alak az ugor alapalakból az *äδɜ fokon át levezethető*ez-ből affrikálódással keletkezett. Az első szótörténeti adatban található gy íráshiba lehet. A 4. jelentés minden bizonnyal a hasonló hangzású ném. (ein)ätzen ’(mélyedést savval, lúggal) belemarat ‹fémbe, üvegbe›’ hatására keletkezhetett. ⚠ Az et ~ öt (→önt), ill. az →ügy² származékaként való magyarázat téves.
"edzalak az ugor alapalakból az *äδɜfokon át levezethető *ez-ből affrikálódással keletkezett."
A Névtelen jegyzőnél eléforduló ,Ecil-burgu’ szóalakja Ecil.
Tehát az Etele Etzel névváltozatok mindegyike igazolható a magyar nyelvből való származással, amennyiben az ed-z, mint edzett vas az Etzil/Etele szó alapja"ȧt- ’edz ‹vasat›’ [ugor *ätɜ- ’‹acélt›"
Az edzett vas, pedig az acél. Az ugor edz szót vették át tehát az ie. nyelvek és ebből származik az ACÉL szavuk. ÚESz:Szbhv. (Ča) ocilj, (Kaj) ocel; szlk. oceľ; ukr. (Kárp.) оціл; stb.: ’acél’ [? < ném. (ófn.) echil ’ua.’]. ⌂ A 2. jelentés a (R.) tűzütő acél
Etzel/Etele, tehát annyit tesz, hogy edzett (mint a vas).
"Azonban a TŰZ és a TISZTA nem állnak egymással jelentésbeli rokoni kapcsolatban, mivel a tűz mondabeli tisztító hatása jóval későbbi keltezésű, mint a szavak kialakulása."
Más gondolatmenet mentén is el lehet indulni és akkor van kapcsolat a kettő között.
Ha elolvasod a CZ-FO ban a tiszta szócikket, a végén egy eléggé elgondolkoztató megállapítást tesz.
"...egy gyökü a tiszkám, teszkám azaz tuszkolom, taszigálom, mennyiben a csiszolás és dörzsölés a dolog természeténél fogva ideoda nyomuló toszigálással jár. V. ö. TA, TASZ, TASZIT, TO, TOSZ, TOSZIT."
Ez akár utalhat magára a tűzgyújtás módjára is. Ezért lehet a csiszatolással, tisztítással mi egyébbel rokon a tűz szó.
A Ta ősgyök így önmagában elindíthat ezen az úton, mert a tűz is tovaharapózik. A távolítás, akár az ismétlődő távolítás a közös bennük.
"A "TŰN" szó meg láthatóságra vonatkozik, nem illik a képbe . "
Miért nem? Azért, mert az N / NY hang a nyúlósság, a szétterülés hangja.
Amíg a Z hang a rá jellemző cselekvés, mozgás kifejezője, az N hang a többnyire földön elterülő, nyúló dolgokra vonatkozik. (Ezért is helyhatározó rag)
Tehát ami tűnik, az a (többnyire) földön elnyúló, a messzeségbe tovatűnő dolgokra vonatkozik.
"A TŰZ szó és a TISZTA szó hangtani kapcsolatában én egyáltalán nem vagyok oly biztos. Főleg emiatt :"
Átvitt értelemben - a TŰZ tisztít (Főnix madár tűzben tisztul, innen ered a későbbi tisztítótűz) - van alapja TŰZ és TISZTÍT szavak kapcsolatának.
Azonban a TŰZ és a TISZTA nem állnak egymással jelentésbeli rokoni kapcsolatban, mivel a tűz mondabeli tisztító hatása jóval későbbi keltezésű, mint a szavak kialakulása.
"A "TŰZ" szó már egy képzett hangalak a TŰ-ből, és a Z hang a szó végén már egy igeképző a FŐ és a FŐZ mintájára . Igeként kezdte a pályafutását a TŰ szóból, zászlót ki TŰ-Z valaki valahová."
Ez így igaz! Ugye, a Z hang egy önálló jelentéssel bíró hang, az utánzott természeti jelenséget nevezi meg, egyben azt a mozgást, cselekvést is kifejezve. Ezért szerepel igeképzőként.
Épp úgy, mint az R, vagy az L hang is.
"A kiejtés akcentusa sokszor sok helyen valójában nem oly lényeges, nem változtat érdemben a jelentésben, de a TŰ szó esetén nagyon is lényeges, mivel ez egy ösztöni hangutánzó reakció a hirtelen szúrásra vagy a nagy fokú hőségre, ez a TŰŰ vagy TYŰŰ de forróság van típusú kifejezést még ma is hallhatjuk."
Igen, ezt okozza a TŰ-Z.
"És még egy + : Ha egy folyót a régi leírások szerint is gyakran dicsérik mert TISZTA, és mellette meg az érintett folyó neve meg TISZA, akkor szerintem némi esély lehet az egyezőségre..."
"A német kaufen előzményéül szolgálhatott az ógermán *kaupōną ige. Ez pedig a gót (vagy más keleti germán) kaupōn folytatásának átvétele. És ez átmehetett -- még a hunok hódítása előtt -- a keleti gótokkal érintkező népcsoportok nyelvébe is. Így a magyar kap szó eredetét vissza lehetne vezetni egészen a sztyeppei alap dialektusokra is. De a ószláv áttétel sem kizárt, avar közreműködéssel."
-------------------------------------------
Őstörténeti topikba válsz (fontos, hogy itt is meglegyen):
A *kaupōną ige nagyon késői és a görög/latin eredetű caupo, görög κάπηλoς 'fogadós szóból jön. Még az ÚESz szerint sincs köze a magyar kap szavunkhoz.
ÚESz: Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. Szorosan összefügg a →koppant szócsalád tövével; az is feltehető, hogy e szócsalád igéi a kap-ból keletkeztek. Hasonló onomatopoetikus szavak más finnugor nyelvekben is megtalálhatók: vog. (É.) χåpliŋ suj ’kopogó, kopácsoló zaj’; votj. kopi̮lt- ’szájjal mohón megragad’; finn kopaa- ’meglegyint, felugrik; recseg, ropog’, kopista-, koputta- ’kopog(tat), üt(öget); felugrik’, koppo- ’(meg)ragad, megfog, magához ragad, ránt’; stb.
Ám fordított viszonosság nagyon is valószínű ősi hangutánzó szavaink alapja a kop és varinsai (koppant, csap(pant), csépel stb.) a becsapódás hangját és gyakoriságát utánozzák.
Kérlek figyelj, mert ez most lényeges. A kap szavunk azért különleges, mert van egy "oda-vissza" jelentése. Nem mindegy, hogy valaki kap az alkalmon, vagy alkalmat kap valamire! Nem mindegy, hogy valaki kap egyet a fejére, vagy ő maga a fejéhez kap. Ezt megtanulták Itáliában is a kalandozások alatt. Ez az ősi szóforma tehát ideális szóalap a kereskedelmre, mert ragozás nélkül is oda-vissza jelentése van... a magyar nyelvben.
Ez a tulajdonsága magyarázna egy nosztratikus eredetet a kereskedelemre. Erre persze nincs semmi bizonyíték, de érdemes elgondolkodni, hogy milyen ősmagyar kultúrához szorosan köthető (mindenféleének elmondott) szavakhoz áll a kap szavunk még közel. A kobakhoz/koponyához, kupához (szkíta ivóedény) - kopaszság (felnyírt haj) - kút - kutacs (koponya lékelés), kapu - (Kiszely István szerint a ~ nagy valószínűséggel a hunok öröksége. „Attila háza gerendákból és simára gyalult deszkákból volt összeillesztve és fakerítéssel körülvéve, nem biztonságul, hanem csak díszül… Attila udvarára nagy kapu vezetett, melynek szárnyvonalai befelé nyíltak, s nem kifelé, mint a görögöké”), kopja (vajon elkapta azt, akit megkoppantottak vel?), kopjafa ( ugye nem kell megindokolnom a székelyeknél, miért is fontos?).
A Földközi tenger északi partvidékén a görögök kereskedtek a szkítákkal, és vegyes lakosságú szkíta eredetű fogadós egy hordót csapra (kopra) ütött, úgy hívhatták, hogy csapoló. Görögül κάπηλoς. "A latin és görög formákat egy ismeretlen, nyelvből származó kölcsönszavakként tartják számon. (De Vaan 2008: 100)".
Viszont a "fogadós/vendéglős" vagyis pontosabban CSAPOS/CSAPLÁROS szavak latin és ógörög megfelelőit még szótő szintjén sem találja meg az ÚESZ, mert itt a CSAP szóból képződött minden.
Az ógörög gyakran a CS kezdetű szavainkat K-ra írta meg, mikor épp nem T-re tette ezt meg
Kétféle van : a vásárlással közösíthető hangalakok a KAP/KAPÓ szóból vannak, már a cserekereskedelem idején is már okkal létezhetett, hisz adunk--kapunk egy efféle ügylet során .
Viszont a "fogadós/vendéglős" vagyis pontosabban CSAPOS/CSAPLÁROS szavak latin és ógörög megfelelőit még szótő szintjén sem találja meg az ÚESZ, mert itt a CSAP szóból képződött minden.
Az ógörög gyakran a CS kezdetű szavainkat K-ra írta meg, mikor épp nem T-re tette ezt meg :
CSERESZNYE az például KERASZION volt feléjük. CSIKÓ KÜKA lett. CSILLA SZKILLA lett.
Létezik ugyanolyan magyarázat is a kápēlos és a magyar kap esetén:
ÚESz: kap:
Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Eredetileg feltehetőleg a hirtelen becsukott, összezárt száj által keltett hang utánzására keletkezett. Szorosan összefügg a →koppant szócsalád tövével; az is feltehető, hogy e szócsalád igéi a kap-ból keletkeztek.
Hát elég komikusak ezek a "hivatalos" értelmezések.)) Főleg egyben.
És ez a bizonyos bábeli zűrzavar csak tovább fokozódik például a latinban is rég, már önmagában a hanghiányos mivoltukkal összemostak több különböző ősmag(yar) alapszót jóformán egy alakra akár,
egy C kezdet mögött egyaránt lehet C--S---SZ- CS -K de még G hang is eredetiben. A "P" és "B" hangokat meg eleve úgy keverik mintha nem is két hang volna, azaz egy C_P hanghármas mögött egyaránt lehet KAP, KÉP, CSAP, SZAB, és a többi ami kijön még rájuk.
Tehát mikor a magyart keresem (és rendre meg is találni) a latinban, és ha C a kezdet, akkor bizony végig kell pörgetnem mind a 6 hangra a dolgokat , de annyiból megéri hogy bizony a már ragozott magyart találjuk meg megannyi esetben a nyelvükben, gyakorlatilag a komplett kész szavunkat.
CAPIS : ivóedény, áldozóedény ------- KUPÁS edény, rég sokszor írtuk így le.
CAPTIVO : elfog, fogságba visz -------- KAPATVA, rég a tettenérést + elfogást így is írták. Műveltetés van előttünk.)) + még egy határozói igenév is ott figyelget.)) Magyar nyelvtan és ragozás csak kissé átírva minden. De már felismerjük ezeket mert oly sok van belőlük.))
CAPACITAS : elmetehetség, fogékonyság, képesség (akár befogadó ....) --------- KÉPESÍTÉS a pontosra ragozott szavunk, akkor azt hiszem ennyit a KAPACITÁS szó idegenségéről.)) Hisz nyelvünkön értjük mi is ez.
CAPAX : alkalmas, ügyes, képes ------ Pont ez utóbbi, a KÉPES a szavunk most épp C helyett X-re írva.))
CAUPO és CAUPONA : kocsmáros, fogadós, csaplár és ugyanez nőben . --------------- CSAPOS és CSAPOSNŐ kihagyott S hang a latinban már. Hosszabban CSAPLÁROS, annyira német hogy CSAPOL+ÁRUS a kocsmáros, hordót/sört bort csapol és eladja, ÁRUS ő is. CAUPONA CSAPOSNŐ S nélkül.
COPIS : kard ---- CSAPÓS (kardcsapás)
COPULATUS : összekapcsolás ------- KAPCSOLATOS , CS visszahelyezendő.))
COPULO : egyesít, összead, összekapcsol -------- ez a KAPCSOLÓ képzésünk. CS itt is visszahelyezendő.
COPULATIO : ----Ez a KAPCSOLAT formáció
COPULATIVE : összekötőleg, egybefoglalva ------------- KAPCSOLÓDVA vannak ezek teljesen.)) Nemcsak a gyökszó magyar nyelvű, ott figyelnek ránk nyelvünk egyedi ragozásai és toldalékolása is, kicsit más külsőben, de jól felismerhetően...
A SZKÍTÁKtól a görög-latin kevérknyelvbe került KUPA szó nyilvánvalóan a KAP igével összekeveredett és így vették át kereskedni értelemben, jellemzően "fogadókban".
Avagy az ismeretlen görög származékszó, ami KUPÁN vág!
----------------
Két etimológia, aminek "minden bizonnyal" nincs köze egymáshoz! :)
Hogyan is lehetne köze a kerekded formájú koponyának (kopp/kuppaz), egy "ismeretlen eredetű", most figyelj! "vélhetően ismeretlen mediterrán eredetű" kerekded formájú ivóedényhez, ha egyszer az ősgörögben hosszúkás nyakra is emlékeznek (bizonyos nyelvések? :)))))
A bábeli zűrzavart tetézte... Most figyelj! :))
coppa: ÚESz: Olasz (É.) jövevényszó. | ≡ Ol. (vel.), (ver.) copa, (giul.) copa, cupa, (R.) cop(p)a: ’nyak(szirt), tarkó’ [jelentéselkülönülés az ol. coppa ’ivóedény stb.’ szóból; vö. →kupa¹]. ⌂ A magyarban A szó elterjedéséhez az Észak-Olaszországban állomásozó magyar katonák is hozzájárulhattak. A kupán üt ’vkinek a fejére üt’ (1892: NSz.), kupán vág ’ua.’ (1900: NSz.) szószerkezetekhez vö. ol. colpirgli uno alla cupa, dargli sulla cupa: ’fejbe vág, nyakon üt’. A 2. jelentés metonímia, esetleg a →kobak szó ’fej’ jelentésének hatására.
Szóval lett az olaszoknak egy szava a nyakszirtre, a kupa szóval, mert csupán csak kupán csaptuk őket, mert a kalandozóink a török ivóedény szavát használták a koponyára és az "digók" rögtön levették, hogy őket bizony "poráron" ütötték! :))))))
Közben pedig a másik szálon fut tovább a cselekmény és a németek a saját protogermán kopp/kuppaz szavuktól eltekintettek és a görög-latin - κάπηλος-caupo„vásárolni, venni” szóból, ami MOST FIGYELJ! - Fogadóst - vendéglátós kisiparost jelentett! :))))))
Vajh, hogyan is keletkezett ez a szó? Vakarhatta fejét Krumplissszosz - hogyan is főzze ki azt az etimológiát, amyelyben a mennyiség és minőség nem számít, csak sok legyen és jó! :))) A bábeli zűrzavar ehhez képest egyirányú utca! :)))
Legyen világos. A görög poliszokban és a latin fórumokon olyan zűrzavar volt már a fejekben, hogy nem tudják, ami a magyaroknak természetes.
Mi csak sorba tesszük a szavakat és akaratlanul is megmagyarázunk mindent:
Azért kopog a koponya, ha kikapálod a földből, vagy a koporsóból mert kong az ürességtől, kívül kopasz, kopott, belül is ki van kopva, mintha ki lenne kaparva.
Elfelejtették mindezeket: a hellén κ⌠πιω, német pochen, finn kopahdan (koppanok), kopautan, Kāšγ. qopurčaq ’láda, koporsó’; AH. qapurčaq vagy qaburčaq ’láda’; CC. quburčuq ’doboz, skatulya’; türkm. qapı̈rǰaq ’ua.,
-1. kobak: ÚESz: Jövevényszó egy török nyelvből. | ≡ CC. qabaq; oszm. kabak; tat. qabaq; stb.: ’tök’ [? < török *qab ’edény, tartály’]. ⌂ Az átvétel ideje tisztázatlan.
PGmc. *kaupjan, *kaupōn „venni, kereskedni” (weak verb) Gót. kaupon; ÓF. koufen; Közép-felnémet koufon, koufen, keufen; Német kaufen; Óangol cýpan, cípan ‘eladni’; cēapjan ‘alkudni, kereskedni’; ÓFri. kāpia, kēpia „venni”; OS kôpian „vásárolni, venni”, kōpon „venni, kereskedni; szenvedni érte”; Du. kopen; ON kaupa ‘venni, kereskedni, cserélni’
Rokon értelmű szavak
A latin formák, mint a caupōnāri 'alkudozni', caupo 'fogadós, kisiparos' rokon szavai a görög κάπηλoς 'kiskereskedő, fogadós'.
A latin és görög formákat egy ismeretlen, valószínűleg mediterrán nyelvből származó kölcsönszavakként tartják számon. (De Vaan 2008: 100)
Eredet: Kluge a *kaupjan, *kaupōn 'kereskedni, venni' igét a latin caupōnāri 'alkudozni' igéből vezeti le. (2002: s.v. kaufen)Green ellenezi ezt a származtatást, mert a caupōnāri ige nyilvánvalóan nem fordult elő Gallia területén, hanem főként a Római Birodalom déli tartományaiban. (1998: 225)Inkább úgy véli, hogy a protogermán ige új képződmény a *kaupo 'kereskedő' főnév után, amelyet a lat. caupo 'fogadós, kis kereskedő' kölcsönöztek. A szláv szót általában a gót kaupon 'kereskedni' kölcsönzésének tekintik. (cf. Kiparsky 1934: 204 for literature)
----
Tegyük rendbe ezt az etimológiát:
Az KAP, aki VESZ ez egy kőkorszak előtti szópár, ugyanis a kőkorszakban nem vásárlással kereskedtek, hanem adtak- vettek.
Az ie. nyelvekben nyomokban fellelhető már csak az ősi nosztratikus eredet:
vétel, azaz kaufen (a vesz már megint más: dauert) - vásárol - kauft
A SZKÍTÁKtól a görög-latin kevérknyelvbe került KUPA szó nyilvánvalóan a KAP igével és így vették át kereskedni értelemben, jellemzően "fogadókban".
Az ie nyelvek "elfelejtették" összekötni a nosztratikusan protogermánban is ott levő kop(p) szavukat már a kap-pal, amit az ÚESz esetünkben feltételez:
ÚESz:
Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Eredetileg feltehetőleg a hirtelen becsukott, összezárt száj által keltett hang utánzására keletkezett. Szorosan összefügg a →koppant szócsalád tövével; az is feltehető, hogy e szócsalád igéi a kap-ból keletkeztek. Hasonló onomatopoetikus szavak más finnugor nyelvekben is megtalálhatók: vog. (É.) χåpliŋ suj ’kopogó, kopácsoló zaj’; votj. kopi̮lt- ’szájjal mohón megragad’; finn kopaa- ’meglegyint, felugrik; recseg, ropog’, kopista-, koputta- ’kopog(tat), üt(öget); felugrik’, koppo- ’(meg)ragad, megfog, magához ragad, ránt’; stb. Habár e szavak etimológiai összefüggése a kap-pal nem zárható ki, mégsem bizonyítható.
Igen, ez jó leírás, mármint hogy hogyan lett "szláv" ami magyar valójában. És a KAPA is a földbe belé KAPA, és ezért ez a neve a KAP igénk alapján természetesen.
Néha én is azt találgatom hogy tényleg ennyire sík hülyék hozzá, vagy egyszerűen direkt hazudnak bizonyos esetekben. Olykor nem könnyű eldönteni melyik is lehet...
A tisztasággal összefügg, erről az emberünk is sokat beszél. A mesevilágot, meg az élénk fantáziavilágot és képzelgéseket azt hagyjuk ki a buliból szerintem, túl van ez már bonyolítva.
Adva van egy vízfolyam, ami régen leírások szerint is TISZTA vizű volt és iható is, ittak belőle. Ott van még a szóban az ISZA is amúgy, régen az ivásra használt szavunk, ma ISZIK mondjuk ezt.
TISZTA és ISZA ---- TISZA ----- Már amúgy az ókorban is TIS(z) írták ezt le (olykor PÁR--PART előtaggal), sosincs TUZ formában írva, ha a TŰZ-höz volna köze, akkor meg kéne ennek lennie ahhoz hasonlóan is lejegyezve.
TŰZ az TŰZ a TISZ meg TISZ. TŰZ kötött felépítésű, TŰ + Z igeképző. És sosincs ez TISZ formában említve...
magyar megfelelői - kupál (kupálódik) = kiválik, kiválasztódik
Ka veszel, akkor KAPSZ valamit. Venni annyi, mint adni-kapni.
Tehát az ie. kaupon benne van a kupál és a kap(ni) szavunkban is, valamit valahonnan (ki)venni, (meg)vétel útján hozzájutni jelentésben.
A KAP és kopik ahonnan származik, meg. onomatopoetikus eredetű, tehát magyar.
Kap: ÚESz: Valószínűleg onomatopoetikus eredetű.Szorosan összefügg a →koppant szócsalád tövével; az is feltehető, hogy e szócsalád igéi a kap-ból keletkeztek. Hasonló onomatopoetikus szavak más finnugor nyelvekben is megtalálhatók: vog. (É.) χåpliŋ suj ’kopogó, kopácsoló zaj’; votj. kopi̮lt- ’szájjal mohón megragad’; finn kopaa- ’meglegyint, felugrik; recseg, ropog’, kopista-, koputta- ’kopog(tat), üt(öget); felugrik’, koppo- ’(meg)ragad, megfog, magához ragad, ránt’; stb. Habár e szavak etimológiai összefüggése a kap-pal nem zárható ki, mégsem bizonyítható.
--
A magyar nyelv megőrízte a "koppintás" szavában az eredeti, elsődleges jelentését a másolásnak. vö.: az angol copy/Kopie
A 32. perctől elmagyarázza, hogy mit jelent a Tisza. Előzetesen a többi "címeres" folyó jelentését is elmondja, mert ebből derül ki, hogy a Duna-Tisza-Dráva-Száva emlegetése valójában egy teremtéstörténet amiben a Tisza a tűz szerepében van.
Az a tippem, hogy az egyszótagos gyökök, mivel rengeteg szót képeznek, szükségszerűen jelenhetnek meg alaki diferenciálódások a további származékokban, akár teljes jelentésegyezéssel, akár módosúlt jelentéssel.
jer/ gyer / ger
jere, gyere, gerjed
A gerjed értelme fel-INUL-ás - fölkelés, kinyomulás, kitörés, vagy áthatólag: felinditás, fölkeltés, kinyomás, felingerlés
---
A gyere pedig a "hozzám való" indításra való felszólítás!
A gyerek szavunk ezen logika szerint hordozza a "belőlem keletkezett", a "felőlem származó" jelentést is.
A szláv vásárokban kikupálták az eladó lovakat vagy bármit, aztán másodlagosan keletkezett ebből a vásárolni szláv kupec -szó, az ősi magyarban is meglévő választ szó tövéből.
Nem hiába hívjuk a felkínált árut mi sem választéknak.
Még ma is meg van a kikupálódás - kiválasztódás jelentése a magyarban.
--
A kopáll, nem csak a kopikkal van összefüggésben, mint ahogyan az ÚESz állítja, hanem a KAPÁL szóval is.
Ennek észre nem vétele, szinte szándékosságot feltételez!
A szó tehát magyar eredetű, a szlávoknál másodlagos jelentésűek.
"Gerecse - déli szláv eredetű, a forrás Grić 'meredek, sziklás hegy'" Ellenőrizd."
(Őstörténet topikból)
-----
Te meg az ÚEsz gerinc szavát.
Belső keletkezésű, valószínűleg egy fiktív tőből keletkezett származékszó.
Hegygerinc - hátgerinc
Plusz: Girbic: Belső keletkezésű, valószínűleg fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő ismeretlen eredetű, és összefügg a →gerinc, →gernye, →görnyed stb. tövével. A szóvég játszi funkcióban álló kicsinyítő képző lehet; vö. →gerinc és esetleg →nyápic. A szó belseji b is talán névszóképző; vö. →geréb². A melléknévi 1. jelentés keletkezését a →görbe is elősegíthette. A főnévi jelentés a ló soványságával kapcsolatos.
Evidencia a magyar nyelvben, így a "Grić 'meredek, sziklás hegy'" Ellenőrizd.
A hegyre vonatkoztatott jelentés csakis sokadlagos kialakulás lehet, ami ugyanúgy benne van a magyarban, mint a szlávban a görbedéshez kapcsolódóan. A girbe-gurba magyar szópár, hasonló a körös-körülhöz.
A gerinc kiemelkedést jelent, de a girhes soványat, mert gerincre fogyottat jelent.
Ugyanígy a göb-gubó dudorodik, de a gebe jelentése is: kilátszik a csontja.
A görbület/(görnyed/görcs) tehát a gö/b szavunk gyökének +r- hangos változatú szóalkotása.
CZ-F írásaival sok esetben egyetértek, de sok esetben meg egyáltalán nem. Ez adott szócikk függvénye. 110 ezer szócikket írtak ketten, ki lehet számolni mennyi idő jutott egyre.
Azért mert érthető okokból néhány kivételes esetben van átjárhatóság, ez még nem azt jelenti hogy eleve általánosságban felcserélhető volna a két hang. Mármint a T és D viszonya. De hasonló hangok, és néha a tudatos szóképzés része hogy így gyárt szót a magyar. De ez nem törvény, csak egy lehetőség.
És az összes D és T kezdetű szót sem kéne összemosni, ebből csak egy katyvasz lesz és nem összetartozó szavak egybeerőszakolása. Nincs olyan hogy DI gyök, semmit sem jelent önmagában. (magyar nyelven persze) DICS szónak már van. Ez a csoport külön bokor. Legalább a gyökszónak nevezett elem jelentsen már önmagában is valamit . D és T sem keverhető alapjáraton :
DE szó és a TE szó. Már itt sincs közös bennük. DÉL és TÉL, teljesen másról szólnak. DAGADÓ és TAGADÓ .)) TIK MOST MÁR és DIKK MOST MÁR .)) Valahogy én az elsőt szeretem hallani jobban...
BUDA és BUTA. BUDIKBAN tölti a lány a délutánját vagy BUTIKBAN teszi ugyanezt. Szerintem nagyon nem mindegy.)) DÉR és TÉR DÁN és TÁN DUDÁJA van vagy TUTAJA van. Hangyányit más.))
A teljesség nélkül írom ezeket, közük nincs egymáshoz. De még egy jó párost kiteszek : nem mindegy hogy a földes gazda TERMESZTŐ módon viselkedik, vagy éppen DERMESZTŐ módon viselkedik.))
És persze, lehet jönni DOBOZ--TOBOZ dologgal meg 1-2 ilyen tényleg van, de én ezeket tudatos szóképzésnek tartom egy másik szó által. De mégis más a pontosan megnevezett dolog, ahogy a hangalakja is eltér, csak itt a mögöttes forrás lesz az egy.
De a kivételekből nem általánosíthatunk, mert akkor olyan párosok születnek amiket feljebb írtam.
DÚR és TÚR vagyis pontosabban a D_R és a T_R két más dolog azonosíthatóan : a DIRR/DER/DÖRR/DURR hangutánzó gyökérszavaink, ezekből van DURROG, DÖRREN, DURVA, DARÁL és a többi ahol ezeket a DIRR--DURR hangokat hallhatjuk.
A T_R meg a TÉR/TERÜLET és ehhez kapcsolódó szavak gyűjtőgyöke : TÉR, TERÜL, TÁR, TÁRUL, TURUL is valószínűleg idetartozó, TERELI a madár a zsákmányait. Aztán TÚRÁS, TÖRÉS, TAROL TOR. TORONY, TERÍTŐ, TÁR-CA, TERRA és egyebek meg a TÉR/TERÜLET szavai.
Nyilván a D és T zöngés és zöngétlen pár mivolta okán olykor teljesen érthető okokból alkalomszerűen átjárhatóvá válhat egyes szópárok esetén, sőt szándékos szóalkotás is születhet így. De ettől még két különböző hangunk és két külön gyökszavunk egy DŐL forma és egy --TŐL forma, ezek alapjaiban eltérő gyökerek...
Azaz a TŰZ más, hiszen a DÍSZ szóval már végképp egyetlen hangegyezés sincsen így most már meg, úgy meg elég nehéz hangalaki egyezésről beszélni, ha egyetlen hang sem egyező.))
A T és a D nagyon sok esetben szoros viszonyban álnak egymással, mint a j - gy - g hangok. Ez utóbbiak sokszor ki is váltják egymást. A magánhangzóknál pedig az ÿ - i -ü - ilyen. És ezzel már az egy gyökű tő-elem hangalaki egyezése ki is van pipálva. DÚR -TÚR.
CzF "Továbbá a d keményebb t-re szeret változni, mint: dobzódik tobzódik, dukmál tukmál, duska tus, dok tok, dombéroz tombol, devernya tivornya"
---
A tűz és a dísz is ragozott szó. TŰ és DÍ a valódi gyök.
A Dicsekvés is felTŰnősködés.
DI, (1), v. DÍ, elvont gyök, melyből közelebb diadal, díj, divik, divat, divályos, dísz, dics, dicsér, dicső stb. származtak. Eredeti jelentése, mint valamennyi származékai mutatják, kiTŰnő,
