Azt mondják, hogy nagyléptékben az univerzum sík."
Nem picit árnyaltad, hanem nagyon eltévesztetted.
Amiről Elminster írt, vagyis a sebességek értelmezési problémája, nem a tér, hanem a téridő görbültségéből adódik. Ő helyesen írta:
"Görbült téridőben pedig a vonatkoztatási rendszereket nem lehet a végtelenségig kiterjeszteni. Ebből az következik, hogy univerzum-méretben nincsen olyan vonatkoztatási rendszer, amibe mi magunk és a nagyon távoli galaxis is beleesik, hogy "sebességnek" értelmezhessük a galaxis távolodását."
Te viszont figyelmetlenül olvastál, meg nem is gondolkodtál, hanem hirtelen felindulásból ellent akartál mondani (szokásod szerint bárminek is).
Az egymástól távoli testek sebességek összehasonlíthatósága történetesen amiatt veszti értelmét, mert a görbült sokaságok alapvető jellemzője, hogy nagy távolságra nem értelmezhető a vektorok párhuzamos eltolása. A sebességek pedig nyilván nem a tér, hanem a téridő vektorai.
Az Univerzum térideje pedig a tágulása következtében görbült. Nem kicsit, hanem nagyon.
az univerzum tágulása NEM MOZGÁS, így a számolt "sebességek" se sebességek
Ha mozgás lenne, a gyorsuló mozgás miatt vagy tehetetlenségi erőket kellene érezni.
Vagy pedig valamilyen külső erőnek kellene hatni, méghozzá a távolsággal arányosan.
+++++
Einstein felírta az egyenletet, aztán bevezette a kozmológiai állandót, majd pedig a legnagyobb tévedésének nevezte.
Most akkor van kozmológiai állandó, ami nulla?
Az elektrosztatika úgy tekinti, hogy a pontszerű töltés potenciális energiája a végtelenben nulla.
Mivel a newtoni gravitáció nagyon hasonló hozzá, feltételezzük, hogy egy nagy tömegtől végtelen távolságban a téridő kisimul. Kétségeim támadtak.
Többször említésre került, hogy a görbületben is van energia. Tehát az anyagmentes tér is gravitál.
Ámbár ennek vajon pozitív vagy negatív a visszacsatolása?
Nekem úgy tűnik, itt erősen Földközeli pályán keringve, hogy a magassággal csökken a nehézkedés.
A magas hegyekben a bab nem fő meg.
Azt szeretném kiszámolni, hogy egymástól kellően távol lévő két (vagy) három test esetén a görbületi energia hogyan alakul. Ehhez állítólag valamilyen folytonossági egyenletre van szükség...
Két almával nem tudom elvégezni a kísérletet, mert a Föld túl közel van.
A ma BELÁTHATÓ rész "széle" van 47 milliárd fényévnyi távolságban. Hogy utána hogyan folytatódik azt nem tudhatjuk, mert onnan még nem jött ide fény. (Feltételezzük, hogy ugyanaz folytatódik "kifelé", mint ami "idebent" megfigyelhető.)
Utazik egy amőba egy falevélen. Azt tapasztalja, hogy jön egy nagy hullám a tengeren. Messzebbre nem lát a CBR ködben. Pedig talán a hullámhegy mögött egy hullámvölgy jön, utána pedig megint egy hullámhegy.
Feltételezhetjük, hogy a hullám egyre csak növekszik és növekszik ... a végtelenségig.
+++++
Ez egy alkalmas hely, ide fogom beszúrni a bárium-titanát dolgát.
Az elektronpolarizáció miatt pozitív visszacsatollás lép fel. Miért nem növekszik az elektromos térerősség a végtelenségig?
Vegyünk fel egy kristályrácsot. Neutrális esetben a lokális pozitív és negatív töltések tömegközéppontja egybe esik.
Viszont ha fél rácsállandónál jobban eltolódnak, ott a periodikus feltétel miatt a térfogat jelentős része már fordított polaritású lesz. A két szélső határfelülettől eltekintve - az már olyan, mintha ellentétesen lenne polarizálva.
"Nos tehát a BigBang hívők szerint a 94 milliárd SZÉLES Univerzumnak, van széle."
Mondom, hogy nem értesz te ehhez!
A ma BELÁTHATÓ rész "széle" van 47 milliárd fényévnyi távolságban. Hogy utána hogyan folytatódik azt nem tudhatjuk, mert onnan még nem jött ide fény. (Feltételezzük, hogy ugyanaz folytatódik "kifelé", mint ami "idebent" megfigyelhető.)
"Mivel "TÁGUL" és egy pontszerű akármiből. Van közepe is."
Qrvára nem.
Az univerzum MINDEN PONTJA egyúttal a kezdőpont is, és minden pontbeli megfigyelő gondolhatja azt - szavannamajom logikával - hogy ő van a középpontban.
És az okos ember nem csodálkozik azon, hogy valami ravasz furmány miatt állandóan a látóhatár körének kellős közepén találja magát.
"Tehát még is van a fénysebességnél gyorsabb sebesség."
Még egyszer: az univerzum tágulása NEM MOZGÁS, így a számolt "sebességek" se sebességek abban az értelemben, ahogy sebesség a fény sebessége.
De mint írtam: te qrvára nem értesz ehhez, és van egy gyanúm, hogy nem is akarsz érteni. Te mémvarázslóként tudatlanul köpködni akarod azokat az ismereteket, amik meghaladják a felfogóképességedet.
Volt egy ilyen felvetés, hogy esetleg a gravitációs állandó megváltozott néhány évmilliárd alatt. De ezt különböző ("élő" és halott) leletekkel már megcáfolták. Úgy értem, valaha élő volt. Nyilván a fosszília már nem az. Kellene rá egy jobb szó.
Ettől függetlenül az egy érdekes kérdés, hogy a természeti állandók értéke miért pont ennyi.
Egyrészt itt jön a kis számok feltételezett törvénye (hogy csak egy nagy szám van). Ez tévesnek bizonyult.
Másrészt, hogy amit állandónak gondolunk, hogyan függenének egymástól, ha valamelyiket képesek lennénk módosítani. A húrelmélet eszköztára megengedi.
Harmadrészt, hogy mennyiben szükségszerű - van rá felsőbb törvény, vagy pedig véletlenül ennyinek adódott, amikor a Higgs-mező kibillent az instabil egyensúlyból. Kroó Norbert mondta, hogy amiből csak egy van, azzal nem tudunk kísérletezni. És jelenleg úgy tűnik, hogy univerzumból csak egy van - majd hozzátette: még ez sem biztis.
"A geometriával az a probléma,hogy az univerzum nem "steril" geometria."
Csak a téridő az benne.
Egyébként ha Dávid Gyula előadásokat nézel, éppen ő utal arra, hogy azért "általános" a tömegvonzás, mert nem a dolgok milyenségétől függ. A dolgokon kívüli oka van. És mi az, ami a dolgokon kívül van és minden dologra egyként érvényes? A számosság és a geometria.
"Tehát a tágulás vetületi távolsága: 94 milliárd fényév / 2 = 37 milliárd fényév."
Szerintem számold újra!
De csak neked még egyszer grátisz: az univerzum tágulása nem mozgás. Így aztán minden hozzáértő nagyon jól tudja, hogy ha fix-merev vonatkoztatási rendszerhez mérve adunk meg "sebességeket", akkor egy homogén izotróp táguló rendszerben mindig lesz olyan távolság, ami felett a két pont távolodása nagyobb a fénysebességnél. Ez szimpla matek. Ha minden megaparszek másodpercenként 70 km-el növekszik az univerzumban mindenhol, akkor csak elegendő megaparszek távolságot kell összevonni, hogy a két vége nagyobb "sebességgel" távolodjon, mint a fénysebesség. Nem nagy kunszt. Csupán egy ártatlan csalás az egész: úgy vesszük - mi szavannamajmok - mintha a táguló univerzumban fel lehetne venni akkora vonatkoztatási rendszer, amihez ezek a dolgok hozzámérhetőek. Pedig nem lehet.
(A logikából és matekból erősebbek számára azt is elárulom, hogy időben állandó értékű "tágulási sebesség" esetében a tér metrikájának növekedése miatt egymástól elsodródó galaxisok bizony "gyorsuló mozgást" végeznek. Hiszen a távolodási sebességüket a távolságuk határozza meg a Hubble-állandó szerint, így egy év múlva távolabb lesznek, ami ugyanakkora Hubble-állandó esetében nagyobb távolodási sebességet jelent. Jé! Egy év alatt felgyorsult a galaxis!
Egy fenét.
A galaxis végig nyugalomban van, csak a tér metrikájának - értsd: a jellemző belső méretek rendszerének - a változása sodorja el tőlünk és egymástól.)
„Csakhát a vérlaikusok nem értik annyira az áltrelt és a dolgait, hogy képesek legyenek elszakadni az ösztönös képzetektől a térről meg az időről. Ez az ilyen laikus fórumokon állandóan kiderül, amikor a relativitáselméleteket nem értő emberke a szavannamajom képzeteire alapozva hibásnak gondolja a relativitáselméleteket, és ennek botor módon hangot is ad.”
Te valami állatgondozónak képzeled magad, aki rendet rak egy „kifutóban”? Sok sikert hozzá!
"Feltéve, hogy a természeti állandónak nevezett dolgok tényleg állandók."
Eléggé annak tűnnek
Egyrészt a jelenlegi állandókra épülő jelenlegi atomfizikával kiválóan magyarázható a tizen-akárhány milliárd éve volt első csillagkeletkezések és szupernóvarobbanások. De közelebb az Oklói természetes atomreaktor mutatja, hogy majdnem kétmilliárd évre visszamenőleg pont ugyanezek voltak az alapállandók. Ja, meg a sztromatolitok rétegződése és a newtoni gravitációelmélettel számolt Föld-Hold rendszer azt is szépen mutatja, hogy a gravitációs állandó se változott vagy 2,8 milliárd évre visszamenőleg.
"Üram bocsá' ez nem csak a legrövidebb pályáknál érvényes."
Ezért írtam, hogy a leggyorsabban befutható pályákat futja be a fény. Például eltérő törésmutatójú közegek esetén pont olyan pályát fut be, hogy minél hosszabban a nagyobb fénysebességű közegben haladjon és minél rövidebben a kisebb fénysebességűben. Így viszont A és B pont között nem a szögegyenes vonalban fog futni a fény, hanem egy geometriailag hosszabb törtvonalú pályán.
