Na megírtam az egyik beszámolóm:
2009. február 22. Internationale Sluitingsprijs GVA trofee Oostmalle
Milyen régen volt már október 19, mikor az utolsó bringaversenyen voltam. Kicsit több mint 4 hónapja. Ideje volt, hogy újra felkerekedjek és hódoljak a szenvedélyemnek. Erre pedig jó lehetőség nyílt Oostmalle-ban. A cyclo-cross szezon vészesen közeledett a végéhez. Néhány sorozat már lezárult, kihirdették a világkupa győztest januárban Milánóban, Sven Nys nyert és vitte a világkupát. Megvolt a Superprestige győztese, egy héttel korábban Nys nyert Vorselaarban és itt is vitte az összetettet. Már csak a szezon utolsó versenye volt hátra Oostmalle-ban és a GVA trófea várt átadásra.
Stílusosan tehát, ha már a szezon első versenyén ott voltam, célba vettem a szezon utolsó versenyét. Oostmalle egy kis település, még 15 km-re sincs tőlünk. Cyclo-cross révén persze nem a városban volt a verseny, de a verseny honlapja alapján tudtam hova kell menni.
Vasárnap délután fél 1-kor bepattantam a kocsiba és irány a verseny. Délelőtt a juniorok és az amatőrök mérhetik össze magukat egymással azon a pályán, amin később a nagyok esnek egymásnak. Persze ők is megérdemlik a szurkolást, de miután nem volt épp kellemes idő, úgy döntöttem csak a nők versenyén csatlakozom a szurkolókhoz, minél kevesebb eső ér, annál jobb.
Sőt mire indultam el is állt az eső. Annál jobb, gondoltam magamban, csak maradjon is így. Egy alacsonyabb rendű utat választottam, hátha sikerül elkerülni a tömeget. Nem is csalódtam, az út nagy részében teljesen egyedül voltam, közel s távol senki. Aztán ahogy közeledtem, kezdett a forgalom is nőni. Aztán már eltévedni sem lehetett, minden kereszteződésben rendőrök álltak, így esély sem volt, hogy rossz kereszteződésben forduljak le. Már láttam a kapukat, mindössze egy erdő választott el. Aztán miután lekanyarodtam, jöhetett egy kellemes kis út az erdőben, igaz aszfaltozott volt, de a méretein akadt némi kifogásolnivalóm. Főleg, ha valaki szemből is jött. Nem tudom mi van ezekkel a belgákkal, de az utak szélességével igen csak spórolnak, hogy ezt mennyire utálom…
Aztán áthajtottunk egy kapun, amit nem sokkal később 5-6 kisebb kapu követett. Nem kellett várni egyáltalán, besoroltunk, mindenki megvette a jegyét (10 €), aztán mehettünk is tovább. Na ez már valami. Ekkor tudatosult bennem, hogy egy reptéren vagyunk. Na ez az út már számomra is elég széles volt. Végigszáguldottunk egy kifutópályán, izgalmas volt, végre kényelmesen elfértünk. Aztán a pálya végén a szervezők szépen levezényelték a parkolást, 2 sor a pálya két szélén, egy középen és még így is két szélesebb sáv maradt mint a normál utak itt Belgiumban. Ameddig elláttam, autók és autók, ez jól jelezte, hogy néhányan már vannak bent a pálya szélén. Jó félórás séta volt az autórengetegben, amíg elértem a verseny tényleges helyszínét. Nem tévedtem, nem kevesen voltak már ott, és jó néhányan érkeztek még. Alig maradt 10 percem a nők startjáig, ami fél kettőkor volt. Ezt jól kiszámoltam. Nem tudtam pontosan hol van a start, így bevetettem magam az erdőbe. Még épp a srácok melegítettek be. Egy emelkedős részen vártam meg a nők első körét. De aztán a legutóbb jól bevált taktika szerint körbementem a pályán. A nők versenyének vége előtt 3 körrel rá is akadtam a rajt/célra. A cél után 3-4 méterrel, éppen a pódiummal szemben találtam egy jó helyet. A többi szurkoló is kezdett szivárogni az erdőből, hogy megnézzék a befutót és a díjátadást.
A hangosbemondón folyamatosan tájékoztattak, hogy áll a verseny. És a hangulat is jó volt. Erről többek közt a hatalmas sörsátor gondoskodott, amiben zene és jobbnál-jobb belga sörök álltak a szurkolók rendelkezésére. És lévén farsang hétvégéje volt, nem egy jelmezbe öltözött rajongó is volt ott. A rendőrtől elkezdve a bohócon át, egy különösen autentikus Ali G-ig.
A női befutóra egészen szép kis tömeg lett a cél környékén. A jelenlegi világbajnok, Vos simán nyert, a holland bajnok lett a 2., de a dobogóra azért egy belga is felállhatott. A GVA trófeát pedig a holland bajnok, van den Brand hódította el.
Ezután következett egy kis szünet az elit kategória rajtjáig. Ezt pedig nem másra használtam mint, hogy kicsit szétnézzek a versenyzők közt. Ez teljesen más, mint egy országúti versenyen. Itt is vannak persze csapatok, de nem csapatként dolgoznak a versenyen, olyan mintha mindenki egyéni induló lenne. A start előtt is, mindenki külön stábbal érkezik, van egy külön lakókocsija, külön személyzettel. Nem egy helyen gyülekeznek, egy személyzet irányítása alatt az egy csapatba tartozók. Természetesen a legnagyobb tömeg Nys és Albert körül volt. Amíg a versenyzők bemelegítettek, a személyzet autogramkártyákat osztogatott, vagy csak beszélgetett a rajongókkal. Volt ahol muffint osztogattak a nézelődőknek. Nyséknél már ekkor pezsgőzés volt, kicsit előre ittak a medve bőrére, de bejött nekik. A versenyzők általában görgőzéssel foglalatoskodtak éppen, egészen közelről lehetett megvizsgálni őket. Egész más volt mint az az őrület, ami egy országúti versenyen szokott lenni a rajt előtt.
Aztán amikor elkezdtek a rajt felé szállingózni, én is arrafelé vettem az irányt. Felsorakozott az 50 versenyző, és már kezdetét is vehette az elit kategória versenye. A startnál mindenkinek adtak egy rajtlistát, hátha valaki elfelejtette otthon kinyomtatni azt. Ahogy én is.
Ahogy elrajtoltak, nem lehetett mást látni, mint hogy a célegyenes villámgyorsan kiürül és a tömeg beveti magát az erdőbe. Volt aki csak az erdő széléig szaladt, hogy az erdő és a cél közt ingázva kétszer is láthassa elhaladni a mezőnyt egy körben. Jómagam ismét célba vettem az erdőt, és a férfi verseny alatt is tettem egy kört. A már kifigyelt emelkedőnél néztem a versenyt néhány körön keresztül, majd a vége előtt 4 vagy 5 körrel visszaérkeztem a célhoz és elfoglaltam a helyemet a pódiummal szemben.
Már a verseny elején ellépett Nys, Albert és Vanthourenhout. Mögöttük Kevin Pauwels próbált felérni, de nem nagyon sikerült. Aztán a következő csoportban jött Wellens a belgák nagy kedvence és Stybar is a VB ezüstérmese, aki szintén nagy népszerűségnek örvend.
Az izgalom a tetőfokára hágott, ahogy közeledett a verseny vége. Egyre többen és többen lettek. Végül a verseny eldőlt azzal, hogy Albert bukott az utolsó körben. Ezt csalódott morajlás követte a nézők részéről. Szeretik Nyst, ez nem kérdés, csak, jó ha van izgalom és küzdelem, esetleg egy jó kis sprint a végén.
Aztán a jó helyem már nem is volt annyira jó, merthogy benyomultak a fotósok, majd a nézők is, ami a nőknél nem volt. Hirtelen hatalmas tömeg állt a pódium előtt. Szerencsére azért láttam mindent. Először Richard Groenendaalt szólították a pódiumra, aki végig hatalmas bíztatást kapott. Mindenkit bíztattak, de őt valahogy különösen. Most derült ki, hogy miért. 2000 világbajnokának ez volt az utolsó versenye, karrierjének lezárása volt ez. Aztán jöhetett az első 3 helyezett. Természetesen hatalmas palack Westmalle sört kapott mindegyikük. Nys kétszer is a dobogó tetejére állhatott, hiszen a GVA trófeát is elhódította. Idén mindent vitt, csak a VB címet csaklizta el előle Albert, akinek viszont a triplázás nem jött össze Oostmalle-ban.
Még a pódiumon meginterjúvolták a dobogósokat, de miután ez hollandul zajlott, nem igazán értettem mindent. Ezután pedig az autó felé vettem az irányt. Hiszen még úgyis egy kellemes kis dugó vár rám, ebben biztos voltam. Szerencsére csak most kezdett el szitálni az eső, semmi komoly, a belgák ezt észre sem veszik, esernyő meg minek. Mondjuk ennyiért én sem nyitom ki. Séta az autóig, majd mintegy egy óra azon a 2 km-en ami a reptéren belül volt. Természetesen csigalassúsággal. 2 sávban haladtunk előre. Persze mindig vannak renegátok, akik a fűben törtek előre, hogy majd elől besorolnak, de addig is megússzák az araszolgatást. Hát néhányan ráfáztak, amikor a sárba ragadtak.
Hazafelé az autópályát választottam, kicsit hosszabb az út ugyan, de gyorsabb. És úgyis ingyen van… Szóval 20 perc és itthon is voltam.
Ez megint egy jó kis nap volt. Sajnálom, hogy több versenyre nem volt alkalmam elmenni ebben a szezonban. De mindenképp megkedveltem ezt a műfajt. Ugyanitt lesz jövőre egyébként a belga cyclo-cross bajnokság… Ha itt leszek még jövő ősszel/télen egészen biztosan újra el fogok látogatni néhány versenyre. Kellemes hangulata van, ahogy a hűvös időben, mert ugye ennek a versenyszámnak nagy része télen van, a szurkolók az erdőben, olykor esőben és sárban figyelik a versenyzőket. Akkor még talán izgalmasabb. Kegyetlenül hangzik, de ha van egy kis dagonya az erdőben, attól csak jobb a verseny. Mindkét versenyen, amin voltam, viszonylag jó idő volt, a sár elkerülte ezeket a versenyeket, igaz így engem is.
És akkor most jöjjön néhány kép:
"Parkoló"
A női dobogó
Stybar
Albert
Pauwels
a későbbi dobogósok
