Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Még egy aspektus. A "file" és "fájl". Régen szabályszerűen fizikailag/vegetatíve rosszul voltam :o), amikor az utóbbit megláttam magyar könyvekben. Ma már valamelyest hozzászoktam. Azért a szájensz fiksönt nem szívesen látnám leírva, pedig még én is szoktam 'ficsőr'-özni.... :o)
WOW! :o) Nagyon örülök, hogy idetaláltál és itt is tudunk eszmét cserélni. A soraidról nekem az alábbi extrapoláció jutott eszembe.
A verbalitás (nevezzük most így átfogó általánossággal a gondolatközlést és a bábeli nyelvzavarból eredeztethető vonatkozásait) amilyen csodálatos, éppolyan kegyetlenül nehéz és tévútra vezető is tud lenni. Ez a kettőség érzés mindig megvolt bennem, akár egyensúlyban, akár az egyik vagy másik előnyére/rovására. Hogy ne csak zavaros általánosságokban beszéljek egy-egy példa:
A negatív: verbalitás - különösen manapság - folyamatosan szállítja a bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy egyre több mindenből le lehet vezetni valaminek a színét és fonákját. Hogy sokszor önmagában - tökéletlensége folytán - gyakorlatilag elégtelennek bizonyul a konszenzus megteremtésére, akár a közös alapokat is felszámolva. Hogy a szóval majdhogynem a teljes skálán bántani, szinte ölni, megsemmisiteni lehet. (Ahogy én érzékelem)
A pozitiv: Harry Potter és fordítása. Ugye rengeteg "szakszó" bukkan fel benne és igencsak az ujdonság erejével, aminek meg kell találni a magyar megfelelőt: pl.: Roxfort vagy a mi a szösz (nem vagyok egy HP-fan). Viszont rajongóktól tudom, hogy kezdetben a kalózfordítások legalábbis e tekintetben jobbak voltak, és a hivatalos fordító a fordításához ma már merít ötleteket közösségi forrásból is.
Hogy ontopic is legyek ebben offtopic fórumban :o)
A laptop etimológiája szerintem a desktopból vezethető le -> ami úgy asztali számítógép, hogy az asztal tetején elfér, vagyis ugye nem kell hozzá egy külön szobasarok. :o) A laptop esetén a 'desk' miniatürizálódik amikor esetében elég már az "öl" is, vagyis elfér az ölben a kérdéses computer.
Ne haragudj, hogy belekontárkodom a topicodba, és még csak nem is zenei téren, bár valahol a nyelv hangzása igencsak közel áll az én szememben a zenéhez, zeneiséghez.
Először az Oracle fórumra írtam volna ezt a pársoros nem odaillőt (most nem mondanám, hogy off :o)) de aztán láttam, hogy bizony nem való oda.
Amúgy a fact-tábla ténytábla gondolatodra válaszoltam:
Szerintem rengetegszer előfordul, hogy amikor a magyar megfelelő furán, esetenként idétlenül hangzik, vagy csak nem rendesen fedi a hátterében rejlő fogalmat, nem gondolkodunk el rajta, hogy igazából ez angolul is hangozhat hülyén.
Csak mivel nem vagyunk angol anyanyelvűek (legalábbis gondolom többségünk nem az), nem sérti a fülünket, nem cseng benne furcsán, mert elsőként így ismertünk meg egy-egy kifejezést.
Pl. nézzétek meg a laptop kifejezést. Jó, az igaz, hogy én meg nem vagyok angol anyanyelvű, de középnél egy kicsit magasabb tudásomnak egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy a lap és top angol szavakból miért jött egy olyan összetett szó, ami hordozható számítógépet jelöl? Persze nem tagadom annak lehetőségét, hogy létezik erre valami frappáns etimológiai (vagy szóeredet-tani, ha már a magyar nyelv mellett kardoskodom) magyarázat, de talán annak ellenére is azért furi egy eset.
Azt gondolom kész haszon, ha bármelyik thread mélyül. Viszont nincsenek káros mellékhatások ebben az általam követett formában: nincs stressz sem bennem (a csapongás miatt), sem másban (nem akad el egy más fórum sem). Illetve az és csak az részleteződik, ami arra érdemes, a méretek kordában tartódásával párhuzamosan.
BTW: nem semmi, az index-fórumok majdnem legtávolabbi sarkába idetévedni... :o)))))
Egy aranyos családi film Úton hazafelé nagyszerű filmzenét kapott. A fülem szerint népzenei gyökerű dallamok grandiózus szimfónikus köntöst kaptak. A fafúvosok nagyon tudtak élni benne.
Lehet tisztességes fortepiano felvételt csinálni, nem úgy mint Malcolm Bilson, amit olyan nagyon eröltetett a Hungaroton (még annó a szocializmusban). Ékes bizonyíték erre Maggie Cole, egy rendkívül rokonszenves amerikában született hölgy. Íme két fényképes link róla: http://www.earlymusic.org.uk/Performer's%20Directory/Car-Con/maggiecole.html http://www.bach-cantatas.com/Bio/Cole-Maggie.htm
Ő "természetesen" a fandango (és ebből következően Soler) révén került képbe. http://www.amazon.com/Soler-Fandango-Keyboard-Sonatas-Antonio/dp/B000005GNG
Káprázatosan élettelien játssza a tételeket, csak úgy süt belőle az jókedv, az életöröm.
Mai napra jutott még egy nagyszerű lemez: a régi nagy karmester generáció oszlopos tagjával Thomas Beecham karmesterrel Bizet C-Dur Szimfóniája, és a két L'Arlesienne szvittel.
Rendkívüli módon szeretem Bizet zenéjét (a Carmen-szviteket is, a Gyerekjátékokat is, stb.), noha anti-operafan vagyok és Bizet mégiscsak az operák világában alkotott közismerten maradandót. BTW: A Mozart-operák mellett még a Carment viselem el talán a legjobban. Szegény Bizet belehalt harminconévesen a Carmen bukásába. Nem bírta el a szíve. Pedig azóta mekkora pályát futott be: egyik legközkedveltebb opera, és filmtéma.
Érdekes analógia, hogy a másik nagy operamágus Wagner is írt egy - szerintem ugyanúgy - zseniális C-Dúr szimfóniát: és lehet, hogy az is éppolyan kevéssé ismert, mint Bizet-é.
Nem igazán értem az okát, de úgy vettem észre, hogy nagyon sok rossz felvétel van a L'Arlesienne szvitekből. Mintha nem éreznék Bizet-t, vagy belefásulás esete forogna fenn a közismert "sláger"-dallamok miatt? Ezért is volt nagy öröm Beechammel hallani a nagyszerű tételeket - kiegyensúlyozott és élvezetes tempókban, bensőséges muzsikálás keretében.
Ifjabb koromban erősen ódzkodtam Maurizio Pollinitől, a konkrétumok már elhomályosodtak, csak ez az érzés és emlék maradt meg bennem. Viszont mostanság három lemeze is a kezeim közé került. Nem is akármik: Chopin két etüd-sorozata, Schubert Wanderer Fantiáziája és Drei Klavierstücke-je. Mindhárom a zongorairodalom legkiemelkedőbb pillanatai közé tartozik (számomra). Ennél fogva nemkicsit vagyok kritikus bármilyen új felvétel hallatán.
És nagyon kellemes volt hallani Pollini játékát. Előszöris a zongorája nagyszerűen szólt: meg mernék esküdni (bár tévedhetek), hogy nem Steinway a maga darabos szikárságával. Másodszor meg egyensúlyban éreztem a fegyelmezettséget és a szenvedélyes fantáziadússágot; a mű iránti alázatot és a kreativ művészi szabadságot.
>Csak nem, ELTE IK, Információkezelés II óra? Itt az indexen leginkább az Oracle-fórumban fordulok meg. Azért a nickválasztás (egy kényszerű nickváltás után)
>Hahh! Mikor fogok én Oracle rendszeren dolgozni ismét... :( A kérdés, hogy pénzt szeretnél vele keresni, avagy csak úgy l'art pour l'art? Ha előbbi, akkor a jó hír, hogy csomó álláshirdetésben keresnek Oracle-st. Ha utóbbi, símán letöltheted már a 11g-t is és tesztelheted.. ;) /regisztrálás után, és legálisan/
Minden id?k egyik legkedvesebb Vivaldi CD-jére sikerült szert tennem. :o) Josef Suk & Virtuosi Di Praga el?adásában -> kétheged?s versenym?vek (Supraphon, 1988). A CD-re feljátszott concertók: R509, 514, 522, 523, 524. Elképeszt? mennyire értik és érzik Vivaldit. Nem hittem, hogy lehet újat mondani egy közismert Op.3. No.8-as /R. 522/ a-moll concertóval (amib?l Bach is csinált orgonaconcertót és a legnagyszer?bb m?vek egyike, amit valaha kottára vetettek). És sikerült. Az R.514-es is remekbeszabott régi kedvencem (Ojsztrah+Stern-nel ismertem meg, azóta keresem a felvételt).
Egy érdekes tanulmány: http://www.mr3-bartok.hu/index.php/A-het-zenemuve/Szoveglada/A-het-zenemuve/Bach-Johann-Sebastian-Vivaldi-concertok-billentyus-atiratai.html
Apropója (az utóbbi Bach átirata Vivaldi művének): Vivaldi: h-moll concerto négy hegedűre, op.3, no.10 (RV 580) Bach: a-moll concerto négy csembalóra (BWV 1065) .
Valaki ismeretlen egy "quadrupel" albumba - szép szimmetrikusan - összeszedte a két változat hegedűs és gitáros, valamint csembalós és zongorás felvételét. Mind a 4x4x4 változatban zseniális, megunhatatlan. Vivaldi egy perfekt concertója. Négy évszak után melegen ajánlható (sok más mellett).
A csembalós változatot Kurt Redelék (Ahlgrimm, Ruzickova, Pischner stc.) adják elő számomra a legtökéletesebben. És még "Eternás -> Berlin Classic" CD kiadvány is készült az utókor számára.
Azok közé tartozom, akik azt mondják Brian Jones nélkül semmit nem ért és ér a "nagy" Rolling Stones. Ő '69-ben belefulladt a saját medencéjébe (ami mellesleg korábban a Micimackós Milne "Cotchford Farm"-jának része volt korábban), az azóta eltelt majd' 40 évben felhalmozott Rolling Stones számokból egy CD-nyi - figyelemre érdemeset - nem lehet összeválogatni, az én értékítéletem szerint. Az egész a nagy showbiznisz salakja, számomra. A nemrég látható volt budapesti koncert még paródiának is szörnyű, dícsérje őket bárki, bárhogy.
Brian Jones, multiinstrumentalista, óriási tehetséggel született, hozzá, sajnos, nemkönnyű személyiséggel/egyéniséggel. Falta az életet, két végéről égette élete gyertyáját, mindent megtett, hogy az egyház ne akarja eltemetni, és ebben igen sokat "segített" Mick Jagger, aki igyekezett őt féltékenységből és irigységből partvonalra tenni. És a negatív spirálból már nem volt kiút. Brian mellőzéssel párhuzamosan illetve egy idő után futószalagon hozta a bizonyítékokat, hogy mennyire nehéz vele.
Brutális kimondani a paradoxont, de az ő halála kellett, hogy a rocktörténet egyik legnagyobb - párját ritkitóan grandiózus - száma a maga teljes sugárzásában (londoni Bach-kórussal, speciális dobfelszereléssel), a napvilágra kerüljön: You Can't Always Get What You Want. Azt gondolom ez a csúcs, innen már lefelé vezettt az út a Rolling Stones életében. Noha Charlie Watts elsőrangú dobos, Mick Taylor pedig - Mike Oldfielddal is együttdolgozó - zseniális gitáros volt mindig is.
Mindez annak kapcsán jutott eszmbe, hogy egy nagyszerű Rolling Stones DVD akadt a kezembe, 1:38 percben a legjobb korai számok 'koncertfelvételei' kerültek rá, a 1964-69-es évekből.
Apocalypso Sound kiadású The Rolling Stones-Fade Away(US Tv Appearences 1964-69) http://www.giginjapan.com/scan107/rolling-stones-fade.htm
1964-10-25 1-Around And Around 2-Time Is On My Side
1965-05-02 3-The Last Time 4-Little Red Rooster 5-Everybody Needs Somebody To Love
1966-02-13 6-Satisfaction 7-As Tears Goes By 8-19th Nervous Breakdown
1966-09-11 9-Paint It Black 10-Lady Jane 11-Have You Seen Your Mother, Baby, Standing In The Shadow?
1967-01-15 12-Ruby Tuesday 13-Let's Spend The Night Together
1969-11-18 14-Gimmme Shelter 15-Love In Vain 16-Honkey Tonk woman
1967-01-15 (Rehearsals) 17-Ruby Tuesday 18-Let's Spend The Night Together
1964-06-03 (Broadcast 13 June 1964 & 26 September 1964) 19-Not Fade Away 20-I Just Wanna Make Love Yoy
1965-05-16 (Broadcast 5 June 1965 & 24 July 1965 21-Play With Fire 22-The Last Time 23-Down The Road A Piece 24-Little Red Rooster
1965-05-15 (Broadcast 22 May 1965) 25-Down The Road A Piece 26-Little Red Rooster 27-The Last Time 28-Play With Fire 29-Satisfaction
1969-06-16 (Broadcast July 1969) 30-You Can't Always Get What You Want
Nagyon nagy előzetes reményeket fűztem hozzá a meghallgatás előtt (Boccherini CD-jük után). És nem kellett csalatkoznom. :o) Nagyon jó kis zene, nagyon kellemesen hallgatható. Na de az utolsó tétel "Muséte de choisi" az valami káprázatos csoda. Egy központi - számomra népiesnek, sőt 'ungaresca'-nak' tűnő - zenei anyag barokkos 'végtelen' fokozása és cifrázása, szintén szinte annyi billentett hanggal, amiknek megszámolására nem elegendő a természetes számok halmaza :o) Hangozzék bármilyen durván, én még némi Bartók-feelinget is kiéreztem a tételből... ('Gyermekek')
BTW: a musette, az megint egy igen szimpatikus műfaj számomra. Bachnak is van egy nagyon közismert belőle (Anna Magdalena Bachnak dedikálva).
01 Lulli aux Champs Elisés 02 Air pour les memes 03 Vol de Mercure aux Champs Elisés 04 Descente d'Apollon 05 Rumeur Souterraine 06 Plaintes de Memes 07 Enlevement de Lulli 08 Accüeil entre-Doux, et-Agard, fait a Lulli 09 Remerciment de Lulli_ a Apollon 10 Essai in forme d'ouverture 11 Lulli joüant le Sujet 12 Corelli joüant le Sujet 13 Sonate en Trio 14 Saillie 15 Corelli au piéd du Parnasse 16 Corelli charmé de la bonne réception 17 Corelli buvant a la Source d'Hypocrene 18 Entouziasme de Corelli 19 Corelli apres son Entouziasme s'endort 20 les Muses réveillent Corelli 21 Remerciment de Corelli 22 Allemande a deux clavecins 23 la Juilliet 24 La Létiville 25 Muséte de choisi
www.belafleck.com-ól a korai "Fiddle Tunes For Banjo" még szerintem jó album. Népzenei gyökerű "műzene", nagyon jó arányokkal kikeverve.
A "The Hidden Land", "Tales from the Acoustic Planet" album tételei már jazz felé kacsintgató elborultabb zenék, mint ilyen nem nagyon illeszkednek a lelkivilágomba. Nem "varjúzene", csak hát van jobb és bőven...
Hans Pischner (Nagyon szeretem, bár a Wohltemperiertes Klavierja helyenként finoman szólva nem tökéletes, Eternás)
Ralph Kirkpatrick (Nem emlékszem tőle rossz felvételre. Scarlatti 'felfedezéséért' (kutatásáért) minden köszönetet megérdemel)
Wanda Landowska (78-as fordulatú hanglemezei, gyenge hangtechnikai vonatkozásai ellenére is, figyelemreméltóak)
Igor Kipnis (Csembaló-versenyes lemezeit ismerem, azokat szeretem)
Scott Ross (Káprázatos, egyedülálló, felülmúlhatatlan az éveken át apránként felvett Scarlatti-összese, érdekes módon a közismertebbeket erősen, már-már zavarbaejtően visszafogottan interpretálja. Sajnos nagyon fiatalon meghalt tudós-zenész :o( )
Rafael Puyana (Újak közül az egyik legtökéletesebb)
Christophe Rousset (Nagyon jól a csembalója :o)
William Christie (Nagyon jól a csembalója :o)
Trevor Pinnock (Óriási, rendkívül biztos tudású/ízlésű muzsikus)
Gustav Leonhardt (Óriási, rendkívül biztos tudású/ízlésű muzsikus)
Robert Veyron-Lacroix (Nem sokat ismerek tőle, de az nagyon ott van a szeren)
Bob van Asperen (Bach-Toccataja-sorozata borzalmas, de a Soler-összes nagyon jó vele)
Kenneth Gilbert (Rameau 2CD-jét szeretem)
Christopher Hogwood (Hallgatható, annyira azért nem ismerem)
Andrea Marcon (INkább érdekes, mint hozzám közelálló)
Lars Ulrik Mortensen (Egy albumot ismerek vele)
Christiane Jaccottet (Egy albumot ismerek vele)
ÁRNYÉKOS-OLDAL ============
Ton Koopman (ki nem állhatom)
Peter Watchorn (Rettenetes a Bach Toccata-sorozata, amit alig-alig tud feledtetni a komplett csembaló-concertó sorozata. Pedig Isolde Ahlgrimm-tanítvány)
Keith Jarrett (Nem hoz lázba)
Huguette Dreyfus (Nem hoz lázba, sőt inkább túlreprezentált)
Helmut Walcha (annyira nem rajongok érte, mondjuk elismerem a tudását)
Egy újabb - szerintem rendkívül érdekes - crossover album...
Egy rendkívül kulturált kifinomult hangzású átirat-gyüjtemény, az un.: komolyzene világából. A felállás sem akár mi: a középpontban Bela Fleck (banjo), mellette Chris Thile (mandolin), Evelyn Glennie (marimba), Joshua Bell (violin), Gary Hoffman (cello), John Williams (classical guitar), Edgar Meyer (bass and piano), and James Bryan Sutton (steel-string guitar)
A bendzsót, Mike Oldfield tisztelőként is, nagyon szeretem. Korábban azt gondoltam, hogy kemény húrozása miatt, talán korlátozottak a lehetőségei, de ez az album bőséggel rácáfol erre. A Bach 1006-os jegyzékszámú hegedű-partitájának roppant virtuóz Prelude-átirata (amely tétel a 29-es kantáta Sinfonijaként, még grandiózusabb kibontást nyer el, Bach életművében). De mondhatnám a Chopin-Etude-t átiratot is.
Külön erénye az albumnak, a válogatás sokrétűsége (ismert, kevéssé ismert darabok széles skálája), az öncélú virtuózitás messziről való kerülése, a hiteles zeneiségre fókuszálás. Nekem nagyon tetszett, hogy elmerészkednek még talán a jazzig is, jelezve, hogy olyan irányba is lehetne menni, de azért megmaradnak, egyrészt az autentikus keretek között, másrészt saját gondalataik körében, azaz semmiképp nem válnak ekletikussá.
Nagyon jól sikerült figyelemfelketés/felhívás, a saját zenei világ megismerésére.... Tökéletes csali. És naggggyon kellemes hallgatni :o)
Bela Fleck: Perpetual Motion, 2001 http://www.belafleck.com/reviews/perpetual.html
01-Keyboard Sonata in C Major (K. 159, L. 104) 02-Two-Part Invention No. 13 (BWV 784) 03-Doctor Gradus ad Parnassum from Children's Corner 04-Mazurka in F-sharp Minor, Op. 59, No. 3 05-Prelude from Partita No. 3 for Solo Violin (BWV 1006) 06-Etude in C-sharp Minor, Op. 10, No. 4 07-Mazurka in F-sharp Minor, Op. 6, No. 1 08-Three-Part Invention (Sinfonia) No. 10 (BWV 796) 09-Melody in E-flat 10-Presto in G Minor I after Bach from Five Studies for Piano arrangement of J.S.Bach- Finale from Solo Violin Sonata (BWV 1001) 11-Prelude from Suite for Unaccompanied Cello No. 1 (BWV 1007) 12-Three-Part Invention (Sinfonia) No. 15 (BWV 801) 13-Moto Perpetuo, Op. 11, No. 2 14-Keyboard Sonata in D Minor (K.213, L. 108) 15-Two-Part Invention No. 6 (BWV 777) 16-Adagio sostenuto from Piano Sonata No. 14 in C-sharp Minor, Op. 27, No. 2 'Moonlight' 17-Two-part Invention No. 11 (BWV 782) 18-Seven Variations on 'God Save the King' 19-Three-Part Invention (Sinfonia) No. 7 (BWV 793) 20-Moto Perpetuo, Op. 11, No. 2 (Bluegrass verion)
Informatikusként természetes módon érdekel a speciálisan informatikusi munkaerőpiac-infók. Ma három benyomás is ért a témában.
1. Ha valaki nem ismerős ismerőseként (tehát _idegenként_) akar elhelyezkedni, alkalmazott _dolgozói_ (tehát nem vezetői/menedzseri), valamint nem _üzemeltetői_ állásba (amely területre kisebb a rálátásom), akkor az egy évvel ezelőtti infóimhoz képest úgy érzem határozott ecsetvonással kisebb a 'lazán' elérhető átlagfizetés, jelenleg. Ez így persze majdhogynem tökéletesen használhatatlan lejegyzés (hiszen se nem konkrét, se nem definitiv, illetve se forrás nincs mögötte, se valamennyire használható - legalább a szórással 'kiegyensúlyozott' - átlagfogalom. A csökkenés érzete, viszont jelentősen erős bennem, sajnos. :o(
2. http://index.hu/gazdasag/magyar/dolg071002/ Egymástól lopják el az informatikusokat "Az álláspiacon folyamatosan "népszerű" IT-szakemberek iránti érdeklődés nem jelenik meg a munkaügyi központoknál. A legtöbb vállalkozás egymástól csábítja el az informatikusokat, a szoftverfejlesztőket, sok vállalat pedig már a felsőoktatási intézményben vadászik. Az informatikusokat egyébként is nehéz állásinterjúra invitálni, legtöbbjük az online állásbörzékre jelentkezik - fogalmazott Fröhlich."
Ez az "állásinterjúra-invitálási" problématika elég mellbeverő volt számomra, így hirtelenjében. ;) Mondjuk, annó, amikor láttam néhány informatikusi önéletrajzot, önmagában ott is számtalan 'érdekességgel' találkoztam... ;)
Maga az a problémakör, önmagában l'art pour l'art is, mindig nagyon izgatott, hogy hogyan érdemes munkahelyet választani. Elsősorban az a része, hogy egy potenciális szabad munkaerőnek, milyen kérdéseket érdemes feltennie a munkáltató felé (hogyan lehet szűrni őket), mikor érdemes 'megállni' (pl.: az igényekkel), hogyan tudhatja bárki minimalizálni annak esélyét, hogy az alkalmaztatást később megbánja (végül is egy munkába/csapatba állás befektetés a dolgozó részéről is, amit sikertelenség esetén, ugye el is lehet bukni). Sok sztorim van a témában mindkét oldalról, köztük jó néhány poénos is. Jó lenne egyszer leírni...
3. Láttam a városban a www.workania.hu reklámokat. Gondoltam belenézek az url mögé. :o) És micsoda - speciálisan érdeklődésembe vágó - finom kihívások is vannak ott, de tényleg. Két példa, mire gondolok... :o)
http://www.workania.hu/offer_details.php3?offer_id=453764&form=1ac384858c5b602bd10db949debc6a2e Főbb feladatok: • Az adatbázis optimalizálása, a lekérdezések és töltési eljárások hangolása • Felelős, hogy az adattárház-infrastruktúra megfelelő módon illeszkedjék az IT architektúrába • Oracle adatbázis adminisztrációját irányítja (pl.: sérült rekordok javítása, karbantartás, mentési paraméterek definiálása a felelős szervezeti egységnek, jogosultságkezelés elvének kidolgozása) • Az üzemeltetői feladatokat más szervezeti egység végzi; ez a személy felel a megfelelő keretek biztosításáért, a koncepció kidolgozásáért
http://www.workania.hu/offer_details.php3?offer_id=453767&form=1ac384858c5b602bd10db949debc6a2e Főbb feladatok: • Az üzleti igények felmérése, a definíciók, kategóriák megállapítása • Adatpiac tervezés, készítés és az erre épülő üzleti intelligencia megoldások tervezése, implementálása • Leszállított üzleti intelligencia megoldás oktatása, végfelhasználói támogatás
A helyes link: http://www.organo.com.au/cds/cds_2.cfm?ID=33
DIGITAL DANCE ORO 102 Authentic experiences of the quill-keyboard Renaissance dances and Baroque favorites The virginals and harpsichord of the Powerhouse Museum Professor Michael Atherton, percussion Sixteen tracks of Renaissance music by Memmo, Attaingnant, Newman, Byrd, Facoli and Gardane Eight tracks of Baroque music by J.S. Bach (Italian Concerto), J.-P. Rameau (Les Tendres Plaintes) and G.F. Handel (Suite in E, "The Harmonious Blacksmith") fourth, revised edition
Digital Dance is a pioneer recording in four respects: AUTHENTICITY OF THE VIRGINALS AND HARPSICHORD Both of the historic quill-keyboards in Sydney's Powerhouse Museum are exceptional examples of their kind: an Italian Renaissance virginals (De Taegiis, Bologna 1629) and an English Baroque harpsichord (Kirckman, London 1763). When recorded in 1989 the instruments were newly-restored and played well for their age. They are voiced with plectra of natural quill. The virginals is the oldest musical instrument in Australia. AUTHENTICITY OF THE DANCE RHYTHMS The tempi and discipline of the dances reflect David Kinsela's work with the Early Dance Consort of Sydney, the pioneering ensemble led by Dr Fiona Garlick. The innovations include suppression of romantic habits of phrasing and particularly of cadential ritenuti. USE OF HISTORIC PAIRED FINGERING Paired fingering is applicable to all Renaissance music. It creates a distinctive energy and eloquence, encourages spontaneous shaping of the line, and stimulates a paired irregularity or inegale. USE OF PERCUSSION IN KEYBOARD DANCE MUSIC On five tracks, the virginals is accompanied by percussion such as would have happened when opportune. It is played by Professor Michael Atherton on authentic instruments including spoons, tabor, tambourine, bells, wood block and bodhran. Running time 72:00
Más kontextusban is érdekes ez az egész Fandangó téma, szintén Mike Oldfield-dal összefüggésben. Még pedig a gitározási technika/eszközkészlet és hangzás oda-vissza 'transzformálása' másik megszólalási módba. Lásd Oldfield Guitars albumát. Azaz konkrét analógiaként lásd a gitáros Boccherini-Fandangót csembalón!
Ez egy másik album kapcsán jutott eszembe: http://www.organo.com.au/frame_cds.html
Annó jó régen (de legalább akkor biztosan) létezett egy angol nyelvű Amarok levlista, ami Mike Odlfield fanok gyűjtőhelye volt. Ott volt non-Mike Oldfield section is, ahol azok a zenecímeket osztották meg a rajongók, amik valamiképpen köthetők voltak Mike Oldfield munkásságához. Ha másképp nem; lazán szubjektív asszociáció révén. ;) Ha valaki szereti a TB III Serpent Dream-jét, ahol egy tehetséges gitáros kapkodja fürgén ujjait egy spanyol gitáron, annak érdemes lehet továbbolvasnia e hozzászólást. ;)
A piros háromkötetes magyar Zenei Lexikon leírása alapján; létezik egy gyors hármas ütemű eredetileg énekelt tánc; a FANDANGO, főként Közép és Dél-Spanyolországban. 5-6 soros (nyolcszótagú) strófái szólhattak foglalkozásokról, de akár vallásos témájúak is lehettek. Kísérő hangszer lehetett a gitár és a kasztanyetta. A táncot félbeszakító copla, egészen szabad ritmusú volt a gyakorlatban. Lassúbb baszk változata előfordul Glucknál, sőt Mozart Figarójában is.
Én két monumentálisan grandiózus Fandangót ismerek.
- Antonio Soler (1729-1783), spanyol zeneszerző: csembalóra írt, több mint 10 perces, 146-os számozású káprázatos Fandangója
- Luigi Boccherini (1743-1805), olasz zeneszerző, aki Madridban halt meg: D-Dúr Gitár-kvintettje No.4 G.448 (eredetileg: gitárra és vonósnégyesre). Kb. 7 perc, lassú bevezetéssel együtt 8 perc -> egy magas hőfokú szenvedélyes izzás. :o)
Utóbbit két csembalóra átírt változatban ísmertem meg a két zseniális csembalista: William Christie és Christophe Rousset előadásában.(Az album a nagy kedvenceim egyike, többtízszer hallottam már elejétől a végéig /nem mazsolázva/) http://www.amazon.fr/Boccherini-Quatuors-pour-deux-clavecins/dp/B00007EEK4
Boccherini Fandangójában elképesztően sok hang van, amit a 'halk' 'laza' spanyol gitár "könnyedén" prezentál, de a nála sokkal 'keményebb' csembalón hangorgiává duzzad, egészen különleges éteri hangulatot kölcsönözve az egésznek (hasonlóan Soler művéhez). A hangok ilyen tobzódását én se azelőtt, se azóta nem tapasztaltam. Egyszerűen imádom, akárhányszor meg tudom hallgatni. Tulajdonképpen egy - nem túl bonyolult - vezértéma van, a különféle rétegekben végtelenségig variálva, dúsítva, fokozva.
Na Boccherini Fandangóját nemcsak két csembalóra írták át, hanem gitárnégyesre is (sajnos értelmes url-t nem találtam hozzá). Tehát marad a gitár, de a vonónégyest három másik gitár helyettesíti. Ki más lenne alkalmasabb ilyen felállásra, mint a Los Romeros gitárnégyes, akik egy család, elképesztő klasszikus képzettségű gitártudással. /Rodrigó klasszikus szimfónikus zenekarra és gitárra íródott kortárs műveit is ők játszották fel 3 CD-re, amit tudtommal a legautentikusabb felvételnek tartanak./
Na ez a gitárnégyeses Fandangó minden képzeletet felülmúl. A hangorgia megmarad, de sokkal finomabb zene szövetbe ágyazottan. Ajánlom mindenkinek aki szereti a Serpent Dreamet, nem fog csalódni benne. Egy hátránya van, hogy itt a végén pluszban van kasztanyetta is, ami ugyan autentikus, de nekem egy kicsit hazavágja a tökéletes élményt, nagyon erőteljes kontrasztot képező hangzásával.
Na találtam egy helyet, ahol bele lehet hallgatni is ebbe az O'Stravaganzába (amazonon ugyanis nem találtam): http://www.virginclassics.com/vclass-cgi-bin/rh_cat_mid_rh.cgi?key=626
Itthon meg elég borsós áron vesztegetik, sajnos (5410 Ft): http://www.numero7.com/search.pl?refer_id=&kulcs=product_id&search_string=70204-1
Pár hónapja kezembe került egy másik ugyanilyen típusú Vivaldi crossover-album is. Csak a Google 316 - jópár egyenesen ájuldozó - találatot hoz ki rá. Na attól az albumtól viszont teljesen kibuktam. Az hogy Vivaldi mennyire 'jazzesíthető', számomra önmagában egy probléma -> hiába kedvelem amúgy Jacques Loussiert, az ő Vivaldi Négy évszakja sem hozott lázba. De ez a Horgas lemez szerintem egy tragédia, noha magának az alapműnek fuvolaversenyre átírása, lehetne jó ötlet. De amit Vukán Györggyel a Vivaldi-tételek közé brékelnek űrtöltőnek, az nekem rosszízű gányolás. Azért azt el kell ismernem a Nyár harmadik tétele nagyon jól sikerült adaptáció lett.
Vivaldi-fanok körében köztudott, hogy 12 nagy Opus-számmal jelzett sorozata van Vivaldinak; ezek a leghíresebb, nyomtatásban megjelent művei (tudtommal). A legismertebb, leghíresebb, talán legjobban sikerült sorozat az Op.3-as. De ismert az Op.8-as Négy évszakos is. Magam külön nagyon szeretem az Op.12-est főleg, mert A.Ephrikiannal ismertem meg, akit nagyon szeretek.
Na de a lényeg, hogy az Op.4-es a 'La Stravaganza'. Ennek a nyitó concertója is egészen különleges, szerintem különváló a többitől (bár nem tudok egyelőre jó magyar szót rá, mitől/miben; de folyamatosan gondolkozom rajta)
Rögtön nyitásként egy nagyon érdekes "crossover" albumba ütköztem. Nagyon szeretem mind Vivaldit, mind az ír - elsősorban pörgösebb - népzenét (köszönhetően elsősorban MIke Oldfieldnak). És fantasztikus élményként éltem meg ezt az albumot. Remekbeszabott, ahogy 'versenyeznek' a barokk zenekar és a kelta zenekar hangszerei, dallamai.
http://magazin.ujember.katolikus.hu/Archivum/2002.02/19.html Vivaldi kelta fantáziája O’Stravaganza: Fantasy on Vivaldi and the Celtic music of Ireland Virgin Classics - EMI
Meglepő vállalkozásnak tűnik egy olyan zenei kompozíció, amely minden idők egyik legnépszerűbb barokk komponistájának, Antonio Vivaldinak a zenéjét ötvözi a manapság igencsak divatos ír tradicionális zenével. A titokzatos O’Stravaganza címet viselő CD izgalmas szórakozást ígér azoknak, akik kedvelik a különböző stílusok keveréséből származó zenei műfaj, az úgynevezett crossover kísérleteit. A barokk zene és az ír tradíció azonban nem ezen a korongon csodálkozik egymásra első ízben. A XVII-XVIII. században Írországra telepedő angol befolyással a divatos olasz barokk hatása is beáramlott a vidékre. A kor néhány zseniális dalköltője azonban felismerte a kelta népzene hajlékonyságát, hogy az mennyire alkalmas külső hatások befogadására. Ezek a szerzők az ír dallamokat a barokk ízlés szerint használták fel kompozícióikban.
A CD e művészek előtt is tiszteleg, a zene azonban inkább a mai zenei ízlés szerint, az említett crossover szellemében alakul. Dallamai Vivaldi életművéből és a kelta repertoárból egyaránt a legnépszerűbbek. Az újdonságot inkább az jelenti, ahogyan az archaikus barokk hangszerek a hagyományos ír keretdobokkal, dudákkal kommunikálnak. Az egyes tételek során egymást kísérik, kérdés-felelet formában folytatnak párbeszédet, átveszik egymás hagyományos szólamait, és ami talán a legnehezebb: a másikat kiegészítve saját stílusukban improvizálnak. Vibráló zenei anyagot tartalmaz tehát e közel hatvan perc, amely új formában ismétli meg az egyszer már létrejött találkozást.
