Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Az alábbi linken található egy kiadványsorozat http://www.editionsatlas.fr/uploads/fr/minisites/6700%20-%20Eternelle%20musique%20classique/index.html
Én a Vivaldi-példánnyal kerültem közelebbi kontaktusba -> amit konkréten nem is találtam a honlapon. Ez is ugyanúgy 10 CD-s.
A Vivaldi-darab kirívó érdekessége egyrészt, hogy az egyik kedvenc karmesterem /még az Eternás időkből/ Kurt Redel rendesen szerepeltetve van rajta. másrészt, hogy a Bach által átírt Vivaldi concertók (BWV jegyzékszámmal) orgona+zenekarra van hangszerelve (a csembalóátiratok is), ami azért lássuk be nem semmi.
Ez a 9.CD viszont azt a nagyon nehezen hihető és elképzelhető hangzást produkálja, hogy a zenekar úgy fantasztikus, hogy az orgona meg tragikusan elviselhetetlen, az orgonista és regiszterelésének gyengesége miatt. Mintha Ton Koopmant hallanék, vagy Glenn Gould lenne az orgonánál, vagy még inkább Varnus Xavér: nem is mérgesítem magam tovább, annyira borzalmas. Kár érte... :o(
A tegnap esti Vedres Csaba szerzői esttel háromra nőtt a beszerzendő albumok száma: - Vivaldi Sinfoni & Concerti - Olivier Baumont albumai, különösen a Vivaldi-átiratos - Gounod - Mise PS: Persze VCS szerzői estjét is szívesen meghallgatnám újra meg újra egy jó felvétel révén.
Gyakorlatilag beszorult a repeat gomb erre a csembaló cd-re. :o) Már nem is tudom hányszor hallgattam meg. A legújabb kedvenc:
*** Paisiello - Sinfonia Alcide Al Bivio ****
Igazi hangszerelés után áhítozó darab. Van benne minimum egy igazi geg: a visszatérés előtt egy akkora közhelyes átvezetés van 1-2 taktus erejéig, hogy dobni lehet tőle egy hátast: akkora a kontraszt az alap zenei anyaggal.
Na lett egy újabb kedvenc csembalistám: Olivier Baumont. Imádom a hangszerét, a játékát, a különleges műsorválasztását.
Ime egy remekbeszabott CD-album: Recital de Saint Petersbourg http://www.amazon.de/Recital-Saint-Petersbourg-Olivier-Baumont/dp/B00000JGXW/ref=sr_1_25/028-1777116-1296528?ie=UTF8&s=music&qid=1194106032&sr=1-25 01 Bortnyanski-Concerto 02 Manfredini-Sonata III,1 03 Manfredini-Sonata III,2 04 Manfredini-Sonata III,3 05 Bortnyanski-Sonata F-Dur 06 Bortnyanski-Sonata B-Dur 07 Paisiello-Preludio 08 Paisiello-Rondo 09 Paisiello -Sinfonia Alcide Al Bivio 10 Gurilyov-Prelude 11 Kozlovsky-Polonaise 12 Gurilyov-Prelude 13 Anon-7 Variations 14 Gurylov-Prelude 15 Karaulov-10 Variations
Bortnyanski darabok - elképesztő lendületességükkel, frissességükkel - elsők az egyenlők között. Fűzném hozzá azonnal, hogy "nálam", de hát kinél másnál :o))
Hangsúlyozottan abszolút kívülállóként, és évek távlatából csak hézagos tárgybeli emlékeimre támaszkodva - a Vedres-topicban előkerült zenész-jogdíj kapcsán - pendítettem meg, hogy nem nagyon hiszek a zenészek által kreált - jogdíj-elosztást támogató - zenei taxonómiák helyességében, illetve hogy ez az út több lenne, mint kényszerűen erőltetett kompromisszum. /Most csak és kizárólag _jogdíj_ aspektusról beszélve, és megengedve illetve nem tárgyalva annak helyességét, hogy minden adathordozó után illeti pénz a szerzői jogvédőt illetve ezáltal a szerzőket. Ebben persze benne van implicite az a jó hír, hogy a _jogdíj_ a szerzői juttatás egy _része_ csak (legyen ez rész bármennyire tekintélyes is): mondhatni felelőtlenül lehet ötletelni a témában ;)/
Amiért nem hiszek a jogdíjakat determináló zenészi taxonómiákban, mert -> - Sose jutna nyugvó pontra a kérdés, perspektivikusan se (szerintem) - Költséges és felesleges iszapbírkózás sejthető a háttérben, pár "megmondó ember" révén. - A simlisségek belterjes melegágya az egzaktság legteljesebb hiánya miatt. - A klikkesedést és lobbizást támogatja a módszertani konszenzussal szemben. - Ki kell mondjam azt a rettenetes és fájó két állítást, hogy -> * hallgatópárti (és nem zenészpárti vagyok) * a Parasztkantáta, _jogdíj_ szempontból "értékesebb" mint a legszebb bachi egyházi kantáta (vagy épp a h-moll mise), mert az utóbbi alkalomhoz kötötten csendült fel, ha és egyáltalán, az előbbit meg sokkal többen, sokkal többször még fütyülték is (annyira ismert volt).
Egy h-moll misének motivációját nem a _jogdíj_ keretében kellene keresni. Sőt továbbmegyek, nem feltétlen a zenészek és nem a hallgatóság körében, noha a kérdésre való hatásuk nyílván nem elhanyagolható. De talán annak kijelentése sem egy hatalmas blaszfémia, hogy manapság sokkal kisebb az esélye egy íróasztalfiókba került h-moll misének, legyen bármennyire is nehéz a szerzőnek a közönségéhez eljutnia.
Avval is szembe kell nézni, hogy "ipari" méretekben kerülnek elő jó zenék, ami előhívhatja annak igényét, hogy a szerző "elszámolási" felelőssége (lelkiismeretével, rajongóival stb.) és a kötelező társadalmi felelősség (minél korrektebb jogdíj elszámolás) különüljék el (az utóbbi esetbe beleértve az emberi gyarlóság minél precizebb eliminálásának igényét). Ebből következhet implicite az az állítás, hogy minél több emberen (sokkal kisebb mértékben) múlik a jogdíj-eloszlási döntés, elvben annál jobb rendszer kristályosítható ki, megfordítva (és történelmi tapasztalat alapján): igazán nagy kár csinálásához pár ember is elég tud lenni: lásd "Sanzon-bizottság".
Első - és a létező "legliberálisabb" - nekifutás tehát úgy néz ki számomra, hogy a jogdíj legyen játszási szám- és játszási-idő arányos (auditált hallgatósággal összevetve), kombinálva az eladott albumok bevételi összegével és játékidejével esetleg belekombinálva a kapcsolódó koncertezést is valamiképp. Nekem bármilyen morbidul hangozzék is mindez nem feltétlen antipatikus (a jogdíj egyenes arányossága a mondjuk most így "forgalommal"): - Nincs vitatható értékkategória/taxonómia, főleg nem belterjesen a zenészek által generálva. - Egyszerűbb és olcsóbb adminisztráció - Ez sem örömteli, de számomra - legalábbis perpillanat - elképzelhető konszenzust eredményezhet a távoli jövőben, mert egyformán védheti illetve sértheti a résztvevők mindegyikének érdekeit - Nem a zenészeken, hanem a hallgató közönségen múlik a "értékítélet". - Igaz, hogy csak közvetetten és igaz, hogy rossz irányba is, de befolyásolható a rendszer: például vesz egy mecénás egy rádióadót és azon mecénási szempontok szerinti zenét sugároz az éterbe. De a hallgatói tudatosságot vagy annak hiányát sem szabad kizárni. - De a legszebb az egészben (számomra), hogy a rendszerben van "játéklehetőség", még pedig a zenészek és hallgatók (előre lefektetendő játékszabályok szerinti) _súlyozási_ lehetőségének esetleges belekombinálásával, a minél korrektebb (zseni-)_kiválasztást_ támogatandó.
Egy gyönyörűségesen szépségesen szép ifjú holland hegedűs hölgy nevéhez köthető a fenti linken tárgyalt érdekes CD-kiadvány. Hogy mennyire szép, az a cd-booklet belső fényképein derül csak ki igazán. De a hátsó borító is minden pénz megér, a szellemességével.
Bach két- és háromszólamú invencióinak átdolgozása hegedűre+brácsára(+csellóra). És persze Bach is így nagyon jól szól. Nem gondolnám, hogy az átiratok Paganini-típusú nehézségek elé állítaná az előadó(ka)t, de az ilyen irányban elmaradt 'élvezeteket' bőven kárpótolja a hölgy szépsége /ha már mindenképpen lenne hiányérzet a hallgatóban/ ;)
PS: A 10.000 forintos fődíjas költői kérdés -> a hölgy tetszett-e meg előbb, avagy a CD műsora? ;)
Káprázatos album jelent meg (lásd fenti link kritikáját). Nemcsak 'lefelé', hanem 'felfelé' hangszerelve is lehet átiratot csinálni. Jelesül a konkrét esetben eredendően orgonára írt triószonátákat kamarásítani. Az eredmény fenomenális. :o) A kedvencem az albumról az I. szonáta 3.tétele.
Nagyon szeretem Bach e sorozatát is, nem is könnyű játszani, hallva a sok számomra 'morbidnak' hangzó felvételt.
Nem ismer(t)em, de nagyon izgalmasan hangzik, köszi az infót :o)
És egy újabb szép adalék lehet az adatbányászat sokoldalu felhasználhatóságára, erejére illetve etikus problémafelvetésére.
Már rögtön az első guglis link nagyon szép méltató sorokat ír a szerzőről és könyvéről (feltételezem még lehet is kapni a könyvesboltokban, mert friss könyvnek látszik, ha igen mindenképp belenézek) http://www.mfa.kfki.hu/naplo/2006/link/2006121401.htm
Ami a gépi tanulást illeti, nagyon jónak tartom a vonatkozó Wikipedia cikket. http://en.wikipedia.org/wiki/Machine_learning
Ismered Juhász Zoltán "A zene ősnyelve" c. könyvét? Ha nem, erősen ajánlom, mert úgy tűnik, hogy a zenéhez és a könyvben leírt kutatáshoz használt matematikai apparátushoz is van affinitásod!
Muszáj megemlítenem egy nagyszerű magyar nyelvű, 300 odlalas adatbányász könyvet, ami GNU/GPL licence-szel letölthető, folyamatosan aktualizálódik, bővül.
Bodon Ferenc Adatbányászati algoritmusok tanulmány http://www.cs.bme.hu/~bodon/magyar/adatbanyaszat/tanulmany/index.html
- Helyet kapott benne egy adatbányászat és etika című fejezet, amit mi is pedzegettünk itt a fórumban - A 12-dik fejezet az idősorok elemzéséről szól. Kár hogy csak egyoldalas és mindösszesen a címet tartalmazza (egyelőre) ;)
Összeszámolás után, kiderült, hogy nagyjából a fele már megvan a műveknek, 30 db hiányzik. :o)
Beírtam a hiányzókat egybe a gugliba, érdekes output jött ki. Ahogy sejthető volt, az összes katalógus, de egyetlen egy CD-BOX sem. "RV 109" "RV 110" "RV 111" "RV 113" "RV 117" "RV 118" "RV 122" "RV 124" "RV 125" "RV 128" "RV 135" "RV 136" "RV 139" "RV 140" "RV 142" "RV 144" "RV 145" "RV 147" "RV 148" "RV 150" "RV 155" "RV 160" "RV 161" "RV 162" "RV 164" "RV 165" "RV 192" "RV 192a" "RV 717" "RV 741"
Itt vannak a különféle nyelvű linkek 'sorrendben' (érdekességnek): http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Compositions_by_Vivaldi http://it.wikipedia.org/wiki/Catalogo_Ryom http://www.classical.net/music/composer/works/vivaldi/lists/inst.html http://www.uquebec.ca/musique/catal/vivaldi/vivacat1.html http://www.klassika.info/Komponisten/Vivaldi/wv_wvz1.html http://www.karadar.com/Cataloghi/vivaldi.html
Nagy Vivaldi-fanként :o), egyházzenéjén felül a legértékesebb és legizgalmasabb műfajának a Concerti & Sinfonie vagy Concertos & Sinfonias tartom. Ezek vonószenekarra íródtak, kitüntetett/vezető szóló hangszer _nélkül_.
/A fentinek az 'ellentétét' is imádom, amikor jószerivel több a szóló hangszer, mint a zenekar hangszereinek száma. Sajnos ilyenből nem sok van. Pl.: RV 558 -> Concerto C Major "con molto stromenti" for 2 Violins In Tromba Marina, 2 Recorders, 2 Trumpets, 2 Mandolines, 2 Salmoe, 2 Theorboes, Cello, Strings & Basso Continuo. Még Mike Oldfield is feldolgozta :o)
Ma fedeztem fel egy másik ilyen darabot Vivaldi életművében: Concerto F Major "Dedicated To Pisendel" for Violin, 2 Trombon Da Caccia, 2 Oboes, Bassoon, Strings & Basso Continuo RV 574. Egy olyan német Harmonie Mundi lemezen, ahol a borítón a darab Concerto Grossóként van feltüntetve (ami az én tudtommal inkább Händel műfaja volt, vagy az olaszoknál Albinonié, vagy Corellié és semmiképp nem Vivaldié). Maga a lemez rettenetesen szól számomra (körülbelül annyira, mint az Il Giardino Armonico): pedig az Akademie Für Alte Musik Berlin játszik rajta, akiktől pedig őrzök sok jó felvételt, még az LP-korszakból.
Íme egy jó kis site-ot, ahol szép referencia található Vivaldi műveiről: http://www.classical.net/music/composer/works/vivaldi/
Innen kiderül, hogy 66 ilyen "Concerti & Sinfonie vagy Concertos & Sinfonias" típusú mű van (amiket ebben az életben még nagyon szeretnék összegyűjteni, minél jobb felvételben. RV 109-169 (Benne a RV 130-s Santo Sepolcro drágakővel, ami Sonata-ként szerepel, ki tudja miért, illetve a RV 111a eltéréssel). Plus: RV 192, 192a, 717, 741 (a legutolsó 'Lost'-ként van feltüntetve, így ha csak nem került azóta elő, a továbbiakban figyelmenkívül hagyható :o)
Az LP-korszakban volt a böhöm nagy piros dobozos Vivaldi-összkiadás, 1960-as évek környékéről való felvételekkel, az I Musici Di Roma-val. Aztán kb. tíz évre rá jött ki (Vivaldi-évforduló kapcsán, azt hiszem) szintén velük a kb.12 kék dobozos Vivaldi-összkiadás. Én ezt a kéket nagyságrendekkel jobban szeretem, egy dobozom (épp a tárgybeli) van is, féltve őrzött kincsem. Felvettem a kapcsolatot az I Musici-vel, ők is megerősítettek, hogy ez utóbbi CD-n soha nem jött ki.
Összeszámoltam az összes felvételemet, sajnos csak közel harmada van a tárgybeli művekből, és azok is döntően LP. Ami CD-s, az bár érdekesen szól, de távol esik az én eszményemtől: pl.: Venice Baroque Orchestra & Andrea Marcon. Számításaim szerint minimum 5 CD-snek kell lennie egy ilyen összkiadásnak.
A gyűjtés nem könnyű, mert vannak művel, amit mindenki slágerként játszik, pl.: RV 156, és van amit soha senki. A "kékdoboz" I Musici box távolról sem komplett, ráadásul vannak benne odanemillő felvételek is.
Itt egy keresztreferencia, ami nekem van meg. A lista első felében (amit szeretnék komplettirozni) a kérdéses műfajbeli darabok, a másik felében az emlegetett "kékdoboz" 'egyéb' műfajú - szintén szenzációs minőségű - felvételei.
1 - Felix Ayo & I Musici kék box 2 - Andrea Marcon & Venice Baroque Orchestra 3 - Rinaldo Alessandrini & Concerto Italiano 4 - Fabio Biondi & Europa Galante 5 - Trevor Pinnock & The English Concert
Kétszer meghallgattam ezt az Empyrium-The Ensemble of Silence, nagylélegzetű majd 10 perces nótát. Zeneileg egészen kiváló lenne a szám, de nekem a szólóének egyáltalán nem kívánkozik rá, főleg evvel a hanganyaggal nem.
BTW: - A 2007-es "Gothic Kabbalah"-val hogy állsz? A Nightwish topicban nem lelkesedtek érte túlzottan, ha jól emlékszem. - A megadott Empyrium link szerintem nem müxik. De ez nem jelenti azt, hogy ne csússzanna épp perpillanat a gépemre a kérdéses nóta. ;) /Sose hallottam róluk, még említés szintjén sem, azaz abszolút előítéletmentes vagyok :o))) Ha jól látom vagy hat albumuk van 1996-tól kedzve/
Az After Cryingot ismered?
Itt van két nagyon jellegzetes videó 1993-ból illetve a 2007-es kicsit balul elsült DVD-ről. 'Egy' - legalábbis nevében azonos - együttes, két teljesen más zenei világ (hozzáteszem csak a 'csellista' és a trombitás közös a két felvételen). Az előbbi a Duna TV - szinkronitási problémákkal is küzdő - technikailag gyenge felvétele (de örülni kell, hogy legalább ez van), az utóbbi sem mentes a hibáktól, de már élvezhetőbb képileg is. http://www.youtube.com/watch?v=PW-bNpYtcfY http://www.youtube.com/watch?v=GyyKq5M_vww
Örülök, hogy tetszett a Felforgatókönyv. :o) Legutóbb szinkronosan láttam, és az nem volt semmi, amikor a Harvard főiskolának lett fordítva, ugyanis az angol szövegben college volt. Lásd még az angol/amerikai oktatási rendszer szakzsargonját, mint a gymnasium (tornaterem). Érdekes módon a Szívek szállodájában a fordító a college-t már egyetemnek "merte" fordítani (Yale-lel összefüggésben) :o)
Ami a levegőt illeti, én nagyon szeretek elsősorban kirándulni, sajnos mostanság ez háttérbe szorult. Talán majd egyszer ilyen irányba is sokkal jobban lazíthatok. A legjobb és ráadásul szempihentető tevékenységek egyike.
"X3 és szimuláció"-hoz is ló vagyok: fogalmam sincs miről beszélsz. ;) Így TV nélkül is ki van töltve minden percem, tartok tőle, ha még ilyesmibe is beleugranék, még rosszabbul érezném magam időbeosztásilag. És jól értettem, a sokkal könnyebb közgázos verzión nemsokan jutottak el bármeddig is, míg mosta sokkal nehezebben lazán játszol? Olyan vagyok mint a viccbeli Pistike, akinek mindenről "az" jut eszébe. ;) A szimuláció is lényeges aspektusa az adatbányászatnak. Erről egyelőre csak a tényt tudom, semmi mást. Van egy kedves profi adatbányász ismerősöm, aki pár éve védte meg PhD-jét ebben a szimulációs témában, lassan majd ennek is neki kéne ugranom, hogy legalább címszavakban értsem a lényegét.
Ami a Therion-koncertet illeti három veszélyes utat látok az én egyszerű agyammal: - Zámbó Jimmyét vagy Uhrin Benedekét => playback - Mike Oldfield TB3-as londoni koncertjét, ahol szinte hangról hangra szólalt meg minden, megismételhetetlenül, ám hatalmas aparátussal/költségekkel - Mike Oldfield mondjuk Viareggio-koncertje, ahol a Moonlight Shadow énekét lényegében egyetlen szál spanyol gitárral szólaltatta meg, ami - félreértés ne essék - nagyon jó volt (imádom), csakhát "kicsit" másképp szólt, mint az eredeti stúdió-verzió. A kettes-verzió, amiért Nemesmedvesről is feljönnék - ugye sajnos - kilőve, az egyes és hármas verzió meg elképzelhetetlen perpillanat számomra. De persze valami kell, hogy működjék, ha koncerteznek, és még hozzánk is eljönnek.
Ami a germán mitológiát illeti, hétévesen apám elvitt életem első operájára a Rajna kincsére (tiszteletjeggyel a legjobb helyre). Elmondani nem tudom mennyire durva élmény volt, én még úgy addig nem merültem ki szellemileg, mint akkor. :o) Azóta sem szeretem az operákat (ami mondjuk egy Varányfuvolával való nyitás után meglehet, hogy másképp történt volna). Wagnerrel persze valamennyire azért megbarátkoztam, lásd pl.: a lebecsült C-dúr szimfónia. De mondjuk egy "Siegfried halála" is mindig jöhet, mondjuk Wilhelm Furtwänglerrel :o) Egy Niebelung-mondás fordítást olvastam nagyon régen, de nem hatolt a zsigereim belsejéig.
"Sirius B" -> ezzel megint beelőztél, tegnap az utolsó két szám kivételével hallottam az albumot. Nekem is az első asszociációm az volt, hogy a Leimura ikertestvére, bár a tényt magát nem tudtam. Az első két szám nagyon ütősre sikerült, rögtön arra gondoltam, nagyon nehéz lesz ezt a szintet tartani és valóban az utánlévő számoknál vagy én (a túlfogyasztásból eredően) kezdtem el vagy a zene maga kezdett el esetleg mindketten együtt kezdtünk el lankadni. Így nemvéletlenül nem írtam ide az albumról semmit. Most is csak azért, mert felhoztad a témát :o)
Forma1-ről csak annyit, hogy a futam jó volt, én élvezettel néztem elejétől a végéig.
Aztán ma délután megnéztük a Felforgatókönyvet. Valóban elbűvölő film. Sőt! Számomra az utóbbi idők legjobb filmje. Egyszerűen annyira könnyed és mégis annyira mélyre hatol... és ezt a mélységet mégis leheletfinomat ragadja meg. Nagy élmény volt.
Utána voltam lent a kutyussal, de a hangoskönyv fejezetem (Tarzan eredetiben;-)) a végére ért, és nem volt meg a következő fejezet, aztán hallgattam zenét, akkor meg az elem merült le. De így is nagyon élveztem a lentlétet, a friss levegő, a hulló esőt...
Most újból kedvet kaptam az X3-hoz, ami egy zseniális játék, sőt talán jóval több is annál. Közgázon tizedennyire bonyolult döntési szimulációkon nyakoroltunk (mondjuk nem sok mindenki jutott volna el bármeddig is benne).
Örülök, hogy kellemes élményeket okoz Neked is a Lemuria (most értem el én is épp a Berik dalokhoz). Az én kedvenceim az albumról a Lemuria, az An arrow from the Sun és az Abraxas. Az elsőt élőben is többször hallottam már, és amikor legutóbb, a miskolci operafesztiválon Lori Lewis énekelte, az volt életem egyik legszebb zenei élménye.
Persze a decemberi koncertet ne úgy képzeld el, hogy szimfonikus zenekar lesz jelen, viszont a srácok nagyon jó hangulatot tudnak varázsolni a színpadra, és ha most is Lori Lewis lesz az énekesnő, akkor igazán szerencsésnek mondhatom majd azokat - akik velem együtt - ott lesznek.
Ha szereted a germán mitológiát, akkor talán a leginkább ahhoz közel álló Therion album a Secret of the Runes. Szintén egyedülálló dalok vannak rajta, talán a leginkább kiemelendő az én véleményem szerint a Helheim! (Bár ezt az albumot biztosan ismered, ha említetted a Summernight Cityt valamikor.)
Ha a Lemuriához hangulatában hasonló albumra vágy még, akkor a Sirius B-t hallgasd meg (igazából ez a kettő dupla albumként jelent meg).
És amit még a mai napra befejezésül ajánlok Neked az az Empryium együttes Songs of Moors and Misty Fields albumáról az utolsó, The Ensemble of Silence c. dal. Hallgasd meg, engedd át magad a hangulatának (talán legjobb volna sötétben)... (Innen le tudod tölteni: http://www.comounhacha.cl/foro/viewtopic.php?t=9879&highlight=empyrium)
Na meghallgattam a Therion-Lemuria (2004) albumot. 'Szégyen ide vagy oda', nekem toronymagasan a Three Ships Of Berik - Part 1-2 tetszik a legjobban, a második a Prometheusos Tűz-nyitány, a holtversenyes harmadik az Abraxas és a címadó Lemuria (az előbbi minimális előnyével). Az An Arrow From The Sun-ról mondjuk Laibach erőteljes mély basszusára, vad gitár riffjeire asszociáltam, és ez is erősen dobogóközeli nóta. Az album legelső nótája, viszont kifejezetten nem jön be: annak a megalapozásával vagy nem tudom mijével valami nagyon nincs rendben (az én fülemnek), de ettől függetlenül az egész album tényleg figyelemreméltó.
Vivaldi - Die Vier Jahreszeiten - Amsterdam Guitar Trio http://musik.ciao.de/Die_Vier_Jahreszeiten_Amsterdam_Guitar_Trio__1714616
Van hangszer, hosszabb távon nem szívesen hallgat az ember (ilyen ugye nekem a szaxofón), és van olyan hangszer - jelesen például a (klasszikus) gitár, amin szinte bármit szólhat, jó eséllyel szívemnek jólesően fog hangozni, legyen szó akár XX. századi spanyol gitárdarabról is szó. Gyerekkoromban a zongora mellett a gitárt szerettem volna nagyon "bírni" tudásilag (elsősorban klasszikus stílusban mozogva, nem együttes alapítási lázból eredően ;)
A tárgybeli cd-re visszatérve, nagyon jól sikerült átiratról van szó (szerintem), a gitárosok a legtöbbet kihozzák belöle.
Eszembejut még, hogy Mike Oldfield Tubular Bells 1-ét és átírta valaki két klasszikus gitárra. És két srác cd-re fel is vette. Az is kedvenc darabja cd-gyűjteményemnek.
Azt mondanám a sors 'igazságot szolgáltatott' Raikönnennek és a Ferrarinak (pl.: a tavalyi pechért is), ha nem változna óráról órára a helyzet, pláne aminek során kiderül, hogy mi minden nem játszódik a közönség elött, a botrányok sorozatában. Én úgy látom nagyon nehezen lehet komolyan venni a Forma-1-et is (ami persze nem jelenti az iránta tanusított érdeklődés kétségbevonását, alábecslését). Óriási pénzek forognak a sportágban, erről lehetett konkrét bizonyságot is szerezni, amikor Baumgartner részvételekor az állami dotáció is téma volt. Mindent elmond, hogy Raikönnen még nem aludhat azzal a biztos tudattal, hogy az idei VB-cím az övé. Még az állítható a legbiztosabban, hogy Massa hozta a formáját... :o)
Forma1-ben gyenge vagyok, sem élőben, sem TV-n nem szeretem nézni (pláne, hogy TV-m sincs :o). Épp ezért nem drukkolok senkinek: a legrokonszenvesebb még Massa lenne, de őneki már nincs esélye. Hamiltont meg csak azért nem favorizálom, mert Ecclestone túlságosan nyomja (ahogy nekem lejött). Nem is biztos, hogy jót tenne neki ez a siker, ahogy Alonsónak sem tett jót a két korábbi VB-címe. Kimi meg már régóta esélyes, csak ő meg eléggé intenzíven tékozolta eddig tehetségét (ahogy nekem szintén lejött)
Ami a Theriont illeti, először is nagyon köszi mégegyszer mindent (infót és feltöltést). Megvolt az album, de 'poolban' volt, ami így most előrébblépett. :o) Nagyon jók a számok, igazi minőségi nóták. Lassan ideje lesz neki esni (ismét) az albumaiknak. És mivel pesti vagyok a koncert sem kizárt: mondjuk nehezen tudom elképzelni, hogyan tud megszólalni az egész autentikusan a szinpadon: de valószínűleg csak a fantáziám szegényes.
Nem nagyon igazodom el a metál-műfaj burjánzó komplexumában, ahogy én tudom a Therion egy fogalom, ahogy a Nightwish is (volt). A nyári metál-őrületemben a Dark Moore volt - zenekar/életmű szinten - ami a legjobban bejött nekem, nagyon sokat hallgattam. De az Invictustól elkezdve nagyon sok minden tetszett, olyannyira, hogy a Nightwish eléggé elhalványult mellettük a végére (hűtlen lettem hozzájuk, az új albumot az új énekesnővel még nem is hallottam).
Ami King Diamond Puppet Master c. lemezét ilelti, erről nem hallottam.
>>>>>>>>>>> Én mostanában olyan zenét hallgatok, amit vagy imád valaki, vagy a falra mászik tőle (nem, nem Fekete Pákó;-)), >>>>>>>>>>>
Szóval szerinted Fekete Pákótól nem lehet falramászni? :o)) Amúgy igazi pénzügyminiszter alkat: hisz tudja, hogy száz forintnak ötven a fele... ;)
>>>>>>>>>>> Amiket a neurális hálókról és az idősorokról írtál...rákérdezek majd, hogy milyen szakirodalmat ajánlanál így elsőre >>>>>>>>>>>
Szerinted tudok én ennek leírására egy napnál többet várni? :o)))
A helyzet az, hogy a téma ugye nagyon aktuális, forrásban lévő és egyúttal rendkívül szerteágazó, ugye. Ami megjelenik könyvben az már elavult sokszor (szoftverekről nem is beszélve): lásd pl. idősor-osztályozást illetően. Az alapokat - de ugye kérdés konkréten minek is az alapjait ;) - egy-két szimpatikusnak látszó könyvből fel lehet szedni, ami célirányos infóra meg szükség van a kutatáshoz, ahhoz bújni kell a netet, cikkekért, PhD-dolgozatokért stb. (98%-ban angol nyelven)
* Magyar nyelven - idősorok
Ketskeméti L.-Izsó L. - Bevezetés az SPSS programrendszerbe, ELTE Eötvös Kiadó, 2005 http://www.multibook.hu/katalogus/Informatika_szamitastechnika/Bevezetes_az_SPSS_programrendszerbe/konyv.31762.html
Ez friss és nagyon jól megírt könyv. Nagyon szép gyakorlati példákat hoz az idősorelemzés már taglalt kétféle módszertanára. Kellemes és modern bevezetés. De hát inkább csak ízelítő, ahhoz ha valaki rá akarna kapni az ízére. :o)
* Magyar nyelven - soft computing / lágy számítási módszerek.
Retter Gyula: Fuzzy, neurális, genetikus, kaotikus rendszerek http://www.akkrt.hu/main.php?folderID=983&catID=&prodID=35906&pdetails=1
Ez káprázatosan és zseniálisan megírt, friss és részletes könyv. Letehetetlen. Sajnos, ami engem részletesebben érintene, abban pont kissé szűkszavú, de ez nem a könyv hibája. Nem kell jobb könyv ennél, angolul se, állítom.
Horváth Gábor(szerk.) - Neurális hálózatok http://www.libri.hu/hu/book/computer_informatika/internet_halozatok/neuralis_halozatok
Ez egy ősrégi műegyetemi tankönyv, korszerűsített változata. Abszolút friss, jól megírt, részletes (SVM-et nagyon szépen taglalja). De annyira azért nem könnyű olvasmány, mint Retter Gyuláé.
* Angol nyelven - idősorok (ökonometria alapokon)
Lon-Mu Liu, Ph.D - TIME SERIES ANALYSIS AND FORECASTING Second Edition (April 2006) http://www.scausa.com/toc.htm
Én erre az 565 oldalas összefoglaló könyvre esküszöm, meg is hozattam jó drága pénzért Amerikából. Érdemes a tartalomjegyzéket megnézni. Nincs még egy könyv ami frissen és egy helyen ennyire részletesen tárgyalná az idősorok vonatkozásait. Én legalábbis nem találtam, és mondjuk az internetes helyzet napról napra változhat is... ;) Mondjuk az idősor-osztályozás, az NN még ebbe a könyvbe sem fért bele, de a komplementer az viszonylag teljesnek mondható.
>>>>>>>>>>> Tényleg csodálatos ez a zene, légiesen finom dallamokkal lengi be a fülemet... (mégha ez kissé képzavaros mondat is volt;-)) >>>>>>>>>>>
Nemkis melóval ennyit sikerült beazonosítanom a nyitó hozzászólásban emlegetett crossover albumból.
Mérget senki ne vegyen rá. Az 1,2,5,7,14-ben elég biztos vagyok, ami a beazonosítást illeti: ezeknél copy & paste / gépelési hibát követhettem csak el ;) Nagyon örülnék neki, ha hozzáértő véletlenül idelátogató valamelyest tudná verifikálni.
BTW: a legnagyobb kedvencemmé a 14-es track vált. Annak a cime nemvéletlenül utal a chaconne/Ciacconna-ra: az ugyanis valóban az, itt is, eredetileg Vivaldinál is. Zseniális műfaj, a Passacaglia/Passacaille-jal együtt. Bach, Handel sorba alkották a műfaj jobbnál jobb darabjait.
Hughes de Courson - O’Stravaganza. Fantasy on Vivaldi and the Celtic music of Ireland.
01-O'Stravaganza Sinfonia For Strings & Continuo h-moll, RV 168/1
http://www.priceminister.com/offer/buy/25076/De-Courson-Hughes-Mozart-L-egyptien-CD-Album.html Azt is most látom, hogy Hughes De Courson-nek nem ez az O'Stravaganza az első crossover albuma: van neki a Mozart In Egypt. Vagyis Mozart egyiptomi(!!!!) hangszereléssel. Na az viszont nagyon morbidra sikerült. Lehet, hogy szeretni kéne hozzá az egyiptomi zenét?
Nagyon szépen köszönöm, leszedtem, töröltem. Majd jövök vissza - részletesebben - talán még ma este.
PS: Arra gondoltam az O'Stravaganza kapcsán, hogy bár utána kéne járni /főleg meg sokszor duruzsolódnak a fülemben .o)/, de nem lesz triviális beazonosítani őket a Vivaldi-dallamok mindegyikét.
Na, eljött végre a vasárnap reggel is, és itthon vagyok, megnéztem a Forma1 időmérőt, úgyhogy van egy kis időm írogatni is.
Sajnos azonban fogalmazó hajlandóságom nem szárnyal éppen az egekben, de néhány dolgot meg szerettem volna osztani Veled, nehogy elfelejtsem őket mire legközelebb index elé kerülök.
Az egyik ilyen téma a Therion. Azt írtad, hogy ismersz tőlük régi albumokat. Nohát mit nevezünk réginek? A Lepaca Kliffoth nem hiszem, hogy elsőként elnyerte volna a tetszésedet, de én azzal bezárólag nevezem a Therion albumokat régieknek. Én a Thelit ismertem meg elsőként, és nem olyan rég jutottam el odáig, hogy nem volt elég belőle a másolt CD, hanem eredetit szerettem volna, támogatva ezzel az együttest. Meg is rendeltem a TherionStore-tól, és Christofer dedikálta is a borítóját (kérés nélkül!), nagyon örültem neki.
Szóval én 3 dalt ajánlottam volna Neked a Lemuriáról.
// félbeszakadt a hozzászólásírásom néhány órára;-) //
Viszont addig fel tudtam tölteni az ajánlottakat: http://www.sendspace.com/file/9qlu1x (ha leszedted, töröld kérlek: http://www.sendspace.com/delete/9qlu1x/equzu)
Ha esetleg egy élő koncertre is szívesen elmennél, december 12-én jönnek a PeCsába. Nem tudom, hogy budapesti vagy-e, ha nem akkor talán kevésbé csábító az ötlet.
Én mostanában olyan zenét hallgatok, amit vagy imád valaki, vagy a falra mászik tőle (nem, nem Fekete Pákó;-)), mégis van benne egy olyan érzelmi töltet, ami miatt annyira szívhezszóló számomra, hogy alig tudok meglenni nélküle; és miután az asszonykámnak is megmutattam - aki a Therion iránti rajongásomat osztja, de a metálzene más tájaira már kevésbé kalandozik velem -, hasonló érzelmeket váltott ki belőle is. A ne ítélj (csak) látszatra elv tökéletes példájáról van szó: King Diamond Puppet Master c. lemeze.
A múltkor említett Larry Niven könyv valóban nem igazán elterjedt, de ha egyszer összehoz vele a sors, ne hagyd ki!
A javasolt oldalról már olvasáskor kitaláltam, hogy mit takar. Éppen most hallgatom a zenéket.
Amiket a neurális hálókról és az idősorokról írtál, nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Ha egyszer mentorként is igénybevehetem a segítségedet, rákérdezek majd, hogy milyen szakirodalmat ajánlanál így elsőre, de majd csak január környékén lehet aktuális. Addig ugyanis tanulnom kell (jönnek majd a vizsgák), maholnap fiam születik, úgyhogy nem lesz időm ennek szentelni magam még néhány hónapig. Utána viszont jól jöhet, mert egyrészt érdekel, másrészt jövőbeli terveimet akár klappolva kiegészítheti.
Tényleg csodálatos ez a zene, légiesen finom dallamokkal lengi be a fülemet... (mégha ez kissé képzavaros mondat is volt;-))
Egyébként ha már szóbakerült a nemistallandó (másolni elegendő) szofverekről, akkor mindenképp említést érdemel a foobar. Sokkal jobban szeretem a Winampnál, pedig az utóbbit is sokat használtam. http://www.foobar2000.org/components/ fontos url; itt még olyan modul is megtalálható, ami alapból esetleg nem lenne benne a base-software-ben. Pl.: az m4a-k lejátszására alkalmas foo_input_alac.dll. Amit természetesen szintén elég csak másolni.
Egy kérdésre külön válaszolok, ha nem érted az okát, nem baj... ;) Látogass el a: http://www.pantelweb.hu/myatom/ url-re. Erre a három zip-file-ra esett a választásom, de a komplementer-halmaz is felkerülhet további két menetben. :o)
Én a "topicot" és "threadet" szoktam használni, meglehet helytelenül. Az előbbi "k"-s változatban talán már a köznyelvnek is része, az utóbbi meg egyáltalán nem (ez amolyan informatikusi 'agymenés', részemről)
A "világbékéért való harc" erős deja vu-t okozott bennem. Magam sajnos nem jöttem rá a gondolatra, csak a gondolat szépségét fedezhettem fel egy írásban (már sajnos nem emlékszem hogy hol pontosan) Ott viszont a lehető legtágabb kontextusban, a pozitív mentalitás jegyében: jó célért, jó eszközökkel, konstruktív gondolatokkal és érzésekkel. A már emlegetett verbalitási anomáliák miatt igyekszem kerülni (noha nem mindig sikerül, vagy éppen átlendülök a másik oldalra) az olyan lejegyzéseket, amiket pro és kontra félre lehet magyarázni (ami nem jelent nálam apolitikusságot, csak egyfajta szűrést). De az talán leírható, hogy bár nem szeretek általánosítani (meg globálisan politikusokat és eliteket kárhoztatni), de kis hazánk utóbbi éveinek erős vesszőfutásában szerepe lehet a mondjuk így egyszerűen, ám célirányosan: "negatív mentalitás". Fakad ez az érzésem abból is, hogy az ember először mindig a saját portáján szeret körülnézni (én legalábbis így vagyok vele), mielőtt másokat kezd el hibáztatni, és bizony nekem módom volt mindkét mentalitás erejét 'mérnem', magamban és magam körül.
Ami a Therion-t illeti nyitott kapukat döngetsz. :o) Pár hónapja volt rajtam a metál-őrület, nagyon sok mindent megpróbáltam, és mivel a (régi) Nigthwish adta az ihlető induló löketet, az ottani indexes-topicot jól szét is offoltam ebbéli élményeimmel. ;) /Ez a kis intermezzó is közrejátszott ennek a kis offtopicnak a létrejöttében/ Szóval ismerem elsősorban a korai Therion-albumokat, és nemcsak népszerűségük okán tudom, hogy a topon vannak. :o) Az ABBA-feldolgozásuk (Summer Night City) is a kiválóbbak közül való (számomra). Ha ajánlasz tőlük albumot, akkor azt mindenképp meghallgatnám.
A könyvtippet is nagyon köszönöm, bár ahhoz nem tudom hogy juthatnék hozzá. Az Alapítványt is régóta tervezem elolvasni, de annak semmiképp nem most van itt az ideje.
Az idősorelemzés valódi igazi interdiszciplináris tudomány (az én szememben). Mindenütt vannak róla (jó sokszor redundáns) infók róla, legalább említés szintjén, ezért jó sokat kellhet utánajárni -olvasni.
Metodológiailag...
Az egyik nagy terület valóban az Ökonometria, káprázatos nagy irodalma és (free & commercial) szoftvertámogatottsága van. A magyarul megjelent két nagy ökonometria könyv (Maddala, Ramanathan) is nagyon bőségesen foglalkozik az idősorokkal. Kereskedelmi és drága szoftverben a nemkicsit barátságtalan és puritán, ám erősen izmos tudású a www.scausa.com-on található (SCA-Workbench).
A másik nagy terület a neurális hálós közelítés (beleértve a nemlineáris dinamikát, a káosz-elméletet meg a komplett soft-computingot/FS+NN+GA/). Az egyik közelmúltbeli nagy predikciós versenyen (50 tagot kellett prediktálni /azt mégse mondhatom, hogy forecast-olni :o))/) ezzel a módszerrel nyertek. Itt is sok szoftver van, a legérdekesebb/legmegdöbbentőbb (pl.: azért, mert friss magyar nyelvű irodalom van hozzá): SPSS Neural Connection-je, ami a 2.1-gyel megszűnt ugyan, de most az SPSS 16-tal különálló modulként ismét előkerült. Figyelemreméltó MATLAB-modulok is vannak a témában.
