Ezt a topicot Ida és Vanda a kerékpárbarátok off topicjának szánja. Ahol a versenyek fontos eseményein túl meg vitathatjuk, hogy ki a legjobb pasi, a legcsinosabb hostess, a legjobb mez, a legcsúnyább mez, ki kire hasonlít a hírességek közül, és ki kivel jár, vagy nem jár, sőt ki milyen autón, vagy motoron jár. Egy topic, ahol semmi se off, aminek bármi kicsike köze van az országúti kerékpársporthoz.
Ronde van Vlaanderen 2009. április 05.
Kicsit döcögve indult a dolog, hol úgy volt, hogy tudok menni, hol úgy, hogy nem. De aztán a végére helyére került minden és el tudtam menni.
Már jóval a verseny előtt, minden erről szólt. A lapok ontották magukból a cikkeket és az elemzéseket, a hírek tele voltak interjúkkal, ki mikor hol és mennyit készült, ki melyik nap volt kint pályán. A korábbi vetélkedések alapján Boonen és Pozzato került a figyelem középpontjába, valahogy a tavalyi győztes egyáltalán nem kapott nagyobb figyelmet. Szóval itt Flandriában mindenki ezzel volt elfoglalva a verseny előtt. Ez a flamandok első számú versenye, ehhez kétség sem férhet, amúgy meg vasárnap van, és ezen a hétvégén kezdődött a 2 hetes húsvéti szünet is, tehát mindenki számára kiváló alkalom volt egy kis versenynézésre.
A startnak 1998 óta ad otthont Bruges városa, azon belül is az igen impozáns Grote Markt. A mezőny érintette pl. Deinze városát, ahol 3 nappal később a Gent-Wevelgem startolt; Gentet, ahol éppen azon az utcán haladt el a mezőny, ahol az Omloop befutója volt. Majd a versenytáv felénél elkezdődött az emelkedők sora, pontosan 16, ezeket teljesítve pedig a mezőny Brüsszeltől nem messze, Ninovéban ért célba 260 km megtétele után.
Ezúttal korai kelés és korai indulás várt rám, ugyanis 9.45-kor rajtolt a mezőny Brugesből. 1.19 perc vonatozás után, szintén Genten áthaladva, már nem sokkal 8 óra után Brugesben voltam. Most könnyű dolgom volt. Egyrészt mert már korábban jártunk itt, és tudtam merre kell menni, másrészt meg kilépve a pályaudvarról hatalmas tömeg fogadott, amelyik egy bizonyos irányba hömpölygött. Szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy ugyanoda tartanak ahova én, sőt őket követve egy sokkal rövidebb úton jutottam el a verseny helyszínére. Először egy kisebb térre, majd a kordonokat követve a Grote Marktra.
Jóval a verseny kezdete előtt hatalmas tömeg fogadott a téren, amelynek egyik szélén egy hatalmas pódium kapott helyet, mintha csak egy szabadtéri koncertre készültek volna. A teret kávézók és éttermek sora öleli körbe, melyek teraszai most tömve voltak a startra várakozó vendégekkel. A teret betöltötte a szurkolók által gerjesztett kellemes hangzavar, amely a pódiumról szóló zenével keveredett. Rögtön kellemes érzésem támadt, a hangulat engem is magával ragadott.
Az időjárás is nagyjából rendben volt, azaz nem esett. Bár igencsak hűvös volt, és sötét felhők gondoskodtak arról, hogy napsütést ne nagyon lássunk. De legalább nem esett, és én ennek nagyon örültem.
Mire körbejártam a teret, és megállapítottam, hogy még annál is sokkal többen vannak, mint azt én előre elképzeltem, megérkezett az első csapat aláírásra, méghozzá a Quick Step, a külön erre a versenyre készült retro mezben, amit aztán végülis a versenyen nem viselhettek. Naná, hogy először Boonent kérdezték, meg Devoldert. Csak a szokásos, megpróbálunk nyerni, kontrollálni a versenyt stb. Aztán Chavanel következett, hatalmas tapsot kapva. A francia fiú, aki minden versenyen hatalmasat dolgozott a csapatban, hamar elnyerte a belgák rokonszenvét. Sőt, amikor egy holland Jó reggelt!-tel kezdte a mondókáját, a belga közönség egyként hördült fel. Mondjuk utána franciául folytatta, de állítása szerint már ismerkedik a holland nyelv szépségeivel.
Mikor végeztek, én is elhagytam a teret abban az irányban, amerre ők távoztak. A hosszú egyenes úton mentek vissza a kisebb térre, ahol helyet kaptak a csapatok. Csak egy bibi volt, hogy itt jó magas kerítéssel tartották a csapatoktól távol a szurkolókat, és csak VIP jeggyel lehetett a közelükbe jutni. Hiába ez nem egy sima belga egynapos Azért körbejártam a teret, megnéztem a csapatokat, és a szerelőket, akik a bringákkal foglalatoskodtak, na meg a szerencséseket, akiknek volt VIP jegyük. :S
Aztán kerestem magamnak egy jó kis helyet a kordon mellett, ahonnan mindenkit megfigyelhettem, aki az aláírásra igyekezett. Voltak, akiket csak a rajtszám alapján azonosítottak a nézők, mások pedig a nevük kiabálása mellett érkeztek. Persze a belgákat imádják, ez nem kérdés, de pl. Flecha, Pozzato, Haussler vagy éppen Chavanel is nagyon népszerű. Szépen lassan, beszélgetve, kisebb csoportokban érkeztek a versenyzők. Boonen majdnem az utolsók közt. Itt már a Caisse is indult, aminek külön örültem, mondjuk nem tudom hova bújtak el, mert talán 2-3 versenyzőt láttam elmenni. A start a Markton volt, de a kocsisor elhúzódott a hosszú egyenesen. Még egy CSC-s bemutatott a kocsisor közt egy kis vetkőzés-öltözést, mintha nem tudta volna eldönteni miben vágjon neki a versenynek. Épp mellettem állt meg a CSC kísérőkocsija, amit Riis vezetett.
A start után az állomásra mentem. 2 választásom volt, vagy várok egy órát, vagy elmegyek egy olyan vonattal, amelyikről át kell szállnom Gentben. Elmentem a korábbival. Na és ha már úgyis le kell szállnom Gentben, hát elsétáltam a kb. 15 percre lévő Citadelparkhoz, ahhoz az utcához, ahol az Omloop befutója volt, és most is elhalad a mezőny. Fél óra múlva meg is érkezett a mezőny a Charles de Kerchovelaanra. Nem csalódtam, itt is rengetegen várták a mezőnyt.
A következő vonattal célba vettem Antwerpent és a befutóra simán haza is értem. Ez megint egy új élmény volt, 2-szer látni a mezőnyt, majd simán hazaérni a befutóra. Tetszik, hogy ilyen távolságokra vannak a versenyek. :)
3-daagse van West-Vlaanderen - JOHAN MUSEEUW Classics1. szakasz: Kortrijk Bellegem2009. március 6.
A szezonnyitó Omloop után következőnek ezt a 3 napos flamand viadalt néztem ki magamnak, pontosabban az első szakaszt. A cél Kortrijk, vagy francia nevén Courtrai volt. Mivel 12.30-kor startolt a mezőny, így ezúttal nem kellett olyan korán indulnom. Mondjuk mivel péntek és munkanap volt, arra számítottam, hogy nem lesznek annyira sokan. Hah Belgiumban vagyunk, itt minden bringaversenyen sokan vannak. A tanulságot levontam, nem ámítom magam többet ilyen gondolatokkal.
A város mindössze 1 óra és 11 perc vonattal, útközben pedig Gentet már régi ismerősként üdvözöltem. Fél 11-kor befutott a vonat az állomásra, így volt elég időm megkeresni a starthelyet, a csapatokat, aláírást gyűjteni és megnézni a startot.
Az állomásról kilépve ugyanaz a Quick Step szerelésbe öltözött pasas bringázott el mellettem, aki Gentben is, mikor megérkeztem az Omloopra. Az jutott eszembe, lehetséges, hogy ugyanazzal a vonattal jött? Esetleg már a múltkor is. A Grote Markt mindössze 10 perc sétára van, vagy talán még annyira sem, állapítottam meg a térképről. Ekkor tűnt fel az is, hogy a városnak van egy Buda nevű városrésze, minő véletlen.
Eltévedésről szó sem lehetett, ismét megjelent néhány szurkoló, akik szemlátomást jobban ismerték az utat, így őket követve szerencsésen célba értem ismét.
A pódium és a starthelyszín állt, de egyelőre még szinte üresen állt a tér. A pódiumon a még üres rajtlista várt a versenyzők aláírására. A tér egyik sarkában azonban volt egy kisebb tömörülés, mert az első csapat már igen korán megérkezett és pakolták ki a kerékpárokat. Mivel jelenleg egyedüli látványosság voltak, a Cycling Club Bourgas élvezett minden figyelmet. Számomra a kerékpárjaik voltak érdekesek, amelyek Basso névre hallgatnak.
Szépen lassan érkeztek a csapatok: BMC, a Rabo kontinentális alakulata, Elk Haus, AG2R. Persze a PT csapatok nagy része nem itt parkolt (kivéve az AG2R és a Milram, amely csak 1-1 lakókocsival jött), hanem a térről kivezető egyik utcán és az utca végén álló nagyobb parkolóban, ahol a nagy csapatbuszok is elfértek.
Az utca két oldalán, egymással szemben a két belga csapat tanyázott, a Lotto és a Quick Step. Naná, ez a szurkolóknak is egyszerű, hol az út egyik oldalán, hol a másikon álltak sorban. :) A Quick Stepnél éppen a szerelőket szórakoztatta az az úriember, akivel reggel futottam össze az állomás előtt. Ahogy láttam nem éppen ez az első verseny amire elruccant és tuti, hogy az utolsó szerelőig mindenkit ismer a csapatban. :)
Közben a nagyobb parkolóba megérkezett a Bouygues, a Vacansoleil és a Kathusa is. Ez utóbbi kettőt igencsak nagy érdeklődés kísérte. Különösen a Kathusa körül volt minden versenyen nagy a tömeg, pedig a belgák általában leginkább a hazai csapatokkal voltak elfoglalva. Milyen jó lett volna, ha Laci is ott lehet valamelyik klasszikuson.
A Quick Step, a Lotto és az Astana jó néhány versenyezőjét sikerült elkapni, legalábbis vagy lefényképezni, vagy az újságot az orruk alá tolni egy-egy aláírásért.
Aztán visszamentem a kisebbik térre, egyrészt mert lassan közeledett a rajt, másrészt szerettem volna Frösit is elcsípni. Hát ez elég érdekesre sikeredett. Állok szépen a kisbusz mellett Frösire várva. Egyelőre Frösi sehol, csak néhány szerelő, meg 1-2 Milramos. Aztán azt vettem észre, hogy engem néznek. Mi a fenét néznek ezek? Összenéznek és vihognak. Jó ég, mit vihognak ezek itt, és már egy csomóan engem néznek, hogy ezek mit vihognak itt rajtam. Sőt már mutogatnak is. Hát ez jó. Már az is megfordult a fejemben hogy lelépek, mivel némileg kellemetlen volt a helyzet. Gondolom az értetlenség kiült az arcomra, néztem össze-vissza, hátha mögöttem van valami, de nem. Nekem mutogattak. Először rám, aztán az oldalukra. Nem értettem. Egyre kellemetlenebb volt ez az egész. Lenézek, most sem értettem, mire leesik. Ezek a kis viccesek a táskámat találták ennyire viccesnek. Barna és nagy fehér betűkkel van rajta, hogy CHOCOHOLIC. Hello... ez itt Belgium, a csokiország. :) Ez itt egy márka, nekik fel sem tűnik, de Milramos barátainknak ez nagyon vicces volt. Persze mikor leesett én is jót mosolyogtam, de előtte azért levert a víz, hogy mi a bajuk. Persze előkerült Frösi is hamar, én meg zavaromban csak annyit tudtam kinyögni: "Frösi please" és odanyomtam az orra elé az újságot. Aztán meg roppant büszke voltam, mert nekem aláírt, de aztán elviharzott a rajtlista aláírásra, otthagyva a többi aláírásra ácsingózó delikvenst.
Minő meglepetés, itt futottam össze azzal a nővel is, aki végig mellettem állt az Omloop befutójánál és váltottunk pár szót. Kiderült az egyik szomszéd városban lakik, és szabadidejében ő is annak a bolondériénak hódol, aminek én: bringaversenyekre jár. :)
Az AG2R megint autogrammkártyákat osztogatott, ahogy mindig. Én épp a Rabosokról csináltam pár fotót, amikor az egyik AG2R-es srác a kezembe nyomott egy csomaggal. :)
A rajtnál össze-vissza keveregtem a kordonok közt, még végül a kordonokon belül, épp a startterületen kötöttem ki a fotósok közt. Nem szólt senki, így maradtam. Szépen meg tudtam figyelni, ahogy a versenyzők érkeznek a lassúrajthoz. Közben nagy nehezen előkerült az utolsó emberke aláírásra, akit úgy 20-szor szólítottak, hogy már csak neki kell aláírni, jöjjön már. Persze egy milramos volt. :) A versenyzők kedélyesen beszélgettek a szép napos időben. Úgy fél perccel a rajt előtt Frösi is befutott és épp mellettem fél méterre állt meg. Így most néhány képet is sikerült csinálnom. Kicsit bementem a versenyzők közé is, nem túl feltűnően, csak nehogy feltűnjön valakinek mit is keresek én ott a fotósok közt. :) Aztán elrajtoltak és néhány perc múlva eltűnt az egész mezőny.
Én még megnéztem kicsit a várost mielőtt hazaindultam. Egy kiruccanást mindenképp megért ez a város is, mondjuk, ha nincs a verseny, tuti sokkal később került volna sorra. :) De így jól jött ki a dolog.
Nem kell megvédened Samut. Nem jött össze amit akart, ideges volt. Megesik. Ettől függetlenül aláírt, egyszerűen beülhetett volna a kocsiba is. Csak nem volt jókedvű.
Mondjuk az Euskaltel rajtam kívül sok mindenkit nem hozott lázba. Magyarán nem kellett nagyon tolakodnom, hogy lássam őket. :)
Örülök én is, hogy összefutottál Bassoval! Csak így tovább!!! :))
Samut meg kell védenem. Amikor én összeakadtam vele, akkor velem nagyon jó fej volt, pedig a kisfia mellől sikerült "elrángatnom" :). Igaz, akkor még nem volt olimpiai bajnok, gyanítom, jóval kevesebben foglalkoztak vele, mint manapság. És talán az Euskalteles szerelés sem volt éppen hátrány nálam. Gondolom nem volt túl jó kedve a verseny után, nagyon készült rá, és eléggé elbaltázta a végét.
Bassoban nem csalodtam, kaptam egy szep mosolyt is, es nagyon kedves volt mindenkivel. Sanyaeknal az utolso utani percekig kivart a csapat a buszban, szoval nem volt sok esely, de lattam es ez a lenyeg, mert ha tenyleg kivonjak kicsit a forgalombol.... Kicsit idegesnek tunt Sanya a verseny elott. Mondjuk Ivannal is kivartam a 2 evet. :) Samu a verseny utan nagyon pipa volt es nagyon mogorva. Alairt es kieroltetett valami mosolyfelesget, de latszott, hogy nagyon ideges.
Nagyon örülök, hogy sikerült találkoznod a legkedvesebb versenyzőiddel, remélem, hogy nem csalódtál bennük, szépek voltak és kedvesek. Nagyon várom a beszámolót és a képeket.
A tegnapi nap minden osszejott, Sanya, Ivan es bonusznak Samu is. Igaz ez utobbi ketto mar a szakasz utan, mikor a gepem azt mondta nem akar fotozni tobbet. Az idojaras csak itt volt rossz, Liegben nagyon jo ido volt. Rengeteg luxemburgi volt kint, szoval kepzeljetek el mi volt tegnap! Jalabert eppen velem szemben kozvetitett. :) Fantasztikus volt. A karavan kicsit verszegeny volt, de teljesen Tour hangulat volt, a jol megszokott speakerrel. Valamikor irok egy beszamolot, ha ez is sorrakerul. Es most ugy nez ki megis mehetek a belga korre, mert lesz egy kis hetvege-csere. :)
