Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
>>>>>>>>>>> Én nem szeretem a Glóriát, hatásvadásznak tartom, nemvéletlenül az egyik legismertebb műve a témában. Persze, az egész barokk egy nagy hatásvadászat. :)) >>>>>>>>>>>
Azt gondolom két végiggondolandó szál van itten: -Mi az, hogy hatásvadászat? -Mikor kiáltunk zsenálisat, amikor valaki az egyszerűségében talál el valami fenomenálisat.
Az első kérdésre nem tudom mi a válasz, mármint a barokk vonatkozásában. Egyik olvasatban, a barokkban ez a maga tudatosságában még ismeretlen fogalom volt, másik olvasatban, főleg Vivaldinál éppenhogy fel lehet hozni, ami közrejátszhat abban is, hogy mára mennyire megfáradt sokunkban a zenéje.
Eszembejut az After Crying Vedres Csaba nélküli korszakának zeneszerzési 'módszertana',a maga szerkesztési technikáival, csapatban történő kikristályosításával, alapvetően hatásvadásznak is mondható sok esetben, én viszont a legkevésbé sem társítok hozzá negatív felhangot (míg mások meg esetleg igen). Azaz maga a hatásvadászat szerintem mozoghat széles skálán (megítélést/értékelést illetően)
Notwe a másik - komolyzenés - fórumból, biztos tudna kritikus szavakat felhozni idevonatkozóan. :o)
A második kérdésre szintén nem tudom a választ, noha régóta intenzíven keresem (általánosságban)! :o) Konkretice a Glória abban mindenképpen zseniális nálam, hogy nem tudott elfáradni bennem (pedig sokat hallottam). Abban érzem zseniálisnak, hogy azonnal befogadható és mégis sokszor élvezhető. Valahogy úgy érzem vele Vivaldi eljutott teljesítőképessége csúcsára, mind zenei, mind lelki értelemben. Abban az értelemben, hogy ennél közelebb már nem tudta hozni egymáshoz azt a két világot, ami alapvetően meghatározta életét mediterrán laza örömök világát és a komolyan vett keresztény mivoltát. Lehet, hogy vannak nagyszerűbb művei egyik vagy másik irányba jobban elmenve, de szintézisnek ez nálam a csúcs. Persze nem kell velem egyetérteni. :o) Ami még megtévesztő lehet, hogy ebből a műből aztán tényleg nagyon sok rossz felvétel van a rossz tempóválasztástól, a nyálas felvételeken át, az érzéketlenig minden előfordul. Ez az a mű, ahol kulcskérdés a tempóválasztás, mert a megfelelőnél gyorsabb az elkenéshez vezethet, a lassabb meg a giccshez. Remek témái vannak, pompás, fényes, - egy glóriának megfelelő - hangszerelése, igazi szívből fakadó örömzene.
Ebből sem találtam jó felvételt fenn a youtube-n, így első nekifutásra. Az alábbiban az a legjobb, hogy a képi részben a kotta látható. Vivaldi - Gloria - 1 - Gloria in excelsis Deo http://www.youtube.com/watch?v=uzx2BOMo9tY
Próbáltam neked egy III. Brandenburgit idevarázsolni a youtube-ról, de amibe csak belenéztem, azt vagy hajszolják, vagy ellassúzzák. Pedig volt egy vonósnégyes változat is, ami érdekesnek ígérkezett. Ez is nagy barokk-sláger: szerintem nagyon nehéz kellő művészi feszültséget fenntartva előadni.
Nekem nagyon nem jön be a felvétel, egészségtelenül felpörgetett. Florestant tudnám idézni a komolyzene topikból: a jó bort ízlelni és élvezni kell. Ilyen szélsőséges tempóválasztás mellett a fele élvezet odavan.
E művet illetően David Ojsztrah (és Gennagyij Rozsgyesztvenszkij) felvétele a verhetetlen nálam, mint Richter & Karajané a b-moll zongoraversenyt illetően. David Ojsztrahnak a fia Igor Ojsztrah is jelentős hegedűs volt. Bár nálam a holtversenyes első helyezett Leonyid Kogan (akinek szintén volt egy Pavel Kogan szintén talán fia, aki szintén jelentős hegedűs volt a maga korában). De most már abbahagyom.... :o) David Ojsztrahnak nagyon-nagyon szerettem a hegedűjét, csodás egy hangja volt.
Az egy érdekes kérdés, hogy például - mint jelen esetben is - egy orosz szerző darabját mennyivel esélyesebben játssza szebben/jobban egy szintén orosz előadó. Én hiszek abban, hogy vannak extra plusz kötelékek szerző-nemzetiség-előadó vonatkozásban, amik statisztikailag releváns módon bírnak felszínre törni. Bár lehet, hogy ebben sokan kinevetnének.
Ezek Bach szólóhegedűre írt első partitája. A versenyművek általában olyanok, ahol szóló és zenekari hangszerek versenyeznek (vagy mondjuk így koncertálnak) egymással. Kivéve a gyevi bírót, vagyis amikor vagy a szóló hangszer hiányzik (III.Brandenburgi Concerto), vagy a zenekar: Bach említett orgonaconcertói. Ez a kérdéses darab ugye, _szólóhegedűs_ darab, még akár concerto is lehetne a fentiek miatt (még ha nem is Brandenburgi) de azért nem az, mert jellemzően stílizált tánctételek alkotják a kompoziciót, ami a szvitek és partiták sajátja.
PS: Kremer nagyon jó a nyitó első tételben (az én fülemnek)
Remek Prokofjev zongoradarab (nem ismertem, de nagyon bejött), szenzációs előadásban. Nagyon jó képek, a csellistás kép az valami fenomenális volt.
Dali ifjúkorom rajongásának tárgya volt, tán egy Hieronimus Bosch tudta csak megelőzni egy jóval korábbi korból. Viszont a szürrealizmust mint irányzatot nem szeretem, pláne, hogy az avantgarde részének gondolom. Számomra Dali Dali volt és nem szürrealista. Nagyon szép bekezdést írtál!
A (zenei) disszonancia kultúrtöténete egy hatalmas, szerintem - a maga teljességében még - közel sem feltárt kincsesbánya, kora ifjúságom óta kedves témám, amivel nagyon sokat foglalkoztam.És persze leginkább a barokk disszonanciái voltak rám nagy hatással.
Bach egyházi műveiben elképesztő zenei eszközöket bírt felhasználni például Jézus kereszthalálának ábrázolásakor.
Vagy Scarlatti a Macska-fúga Ahogyan lépked(het) egy macska a csembalón a fúga témája... Az alábbi videóban a csembalista áll! A felvétel mondjuk közel sem tökéletes; eléggé egysíkú, fantáziátlan, iskolás megközelítés (nekem). http://www.youtube.com/watch?v=CbW1nNBqVnI
De a későbbiekben Beethoven is nagyot homorított a közismert VII.szimfóniájának IV.tételével, az örömmámor disszonáns befékezésével.
Nagyon szeretem Carlos Kleiber karmestert, ahogy édesapját Erich Kleibertet is. Tényleg nem is jut eszembe most másik példa, ahol a papa is, a fia is neves karmester lett volna. Az alábbi szép lendületes felvétel, 1:50-ben kezdődik a disszonancia...
Carlos Kleiber -Beethoven symphony No.7, Op.92 : mov.4 http://www.youtube.com/watch?v=VLkZvsp62iU
És ugyanez egy remek zongoraátiratban, liszti módon intenzív előadásban. :o) Sajnos hangtechnikailag nagyon gyarló a felvétel. (Itt 3.50-től kezdődik a meglepetés)
Beethoven-Liszt Symphony n.7 - 4th movement - Iannone http://www.youtube.com/watch?v=_HBYgX39NTA
Én nem szeretem a Glóriát, hatásvadásznak tartom, nemvéletlenül az egyik legismertebb műve a témában. Persze, az egész barokk egy nagy hatásvadászat. :))
Snooker játékosok időnként játszanak poolt is, viszonylag jó eredménnyel (pool jóval könnyebb játék), de poolosok nem tudnak snookerezni; a három közül messze a legnehezebb játszani. Gondolj bele a 3méteres asztalon eltalálni a célgolyót úgy, hogy csak épp súrolja azt (pl.biztonsági játéknál)milyen mértékű irányérzék kel!!!
Így van, abszolút igazad van minden állításodban! Én abból indultam ki, hogy aki az egyiket szereti, az a másikat is (játszani), és pillanatok alatt át tudja magát állítani egy másik játékfajtára, legfeljebb nem lesz ugyanolyan eredményes. De hát különben is az élvezet a lényeg. :o)
Nagyon szeretem Dalít. A szürrealizmus a kedvenc irányzatom a festészetben, olyan, mint a zenében a disszonancia. Teljesen ellentétes érzelmeket tud előhozni belőlem egyidőben.
Dalí képei pedig különösen. Egyszerre van benne játékosság, erotika, fájdalom és borzongás. Imádom a szineit; kellemesen pasztell árnyalatokat használ, ecsetkezelése is nyugalmat áraszt, az ember első látásra azt hiszi valami nagyon kellemeset fog látni, a kép eltölti jó érzésekkel. Ráadásul az ábrázolt formák is mind lágyak, gömbölydedek, erotikusan izgatóak, úgy érzem meg kell tapintanom... Majd jön a felismerés, a ráeszmélés. Kiderül, hogy a lágy forma valami szörnyűséget takar, és ott a halál árnyéka, ami teljesen rátelepszik a műre, és érzem a fájdalmat amit áraszt, és ordítani szeretnék.
Snooker Valóban pénzes sport, de nem tartozik a legjobban fizetettek közé. Bekerülni viszont valóban borzasztóan nehéz. Főleg egy "kívülállónak" (gondolok egyszerű európai amatőrre pl.) Valahol ez angol tradíció volt. Sajnos mostanában a kínaiak nyomulnak nagyon. Mivel egyre kevesebb itt is a pénz (nehéz szponzort találni, mióta kivonult a dohányipar), csökken a versenyek száma; erre jönnek a kínaiak és új pontszerző versenyeket találnak ki. Mindenki retteg, mert hozzák a versenyzőiket is. Európa viszont szívesebben szurkol helyieknek.
Sajnos még nem játszottam.
>>>Én még voltam katona, és volt olyan mázlim, hogy volt biliárd asztalunk. Se azelött, se azóta nem játszottam annyit. Igaz ott nem snookerozni lehetett, hanem három golyóval, és középen hat gombával játszani.
Viszont snooker-rajongók körében amit írtál úgy hangzik, mit számodra Celine Dion dala. Van ugyanis a biliárd (pool), és van a snooker. Ja és a karambol. Mindhárom teljesen különböző sport, különböző asztallal. Legnehezebb snookert játszani. Asztal mérete duplája a poolénak(!) (3560×1780 mm), a golyók és a lyukak viszont kisebbek. Szabály teljesen más. Poolt csak jobbhíján nézek időnként (ebből is van több; a tv a 9 golyós versenyeket közvetíti) Ide egyszerűbb bejutni, van is egy elég eredményes magyar versenyző.. Karambol: nincs lyuk; 3 golyó, ütköztetni kell (szerintem te ennek egy változatát játszhattad). Néha azt is közvetítenek újabban, de inkább csak az elemzése érdekes (számomra). Ha érdekel kérdezz, szívesen mesélek róla. Időnként interneten is nézhető (a német Eurosport honlapján szokták adni).
Az index ebből a szempontból is rossz. Itt nem lehet se törölni, se javítani hozzászólást. Régen volt egy "humanet"-je az After Cryingnak, ott lehetett.
Akkor ezért nem értettem, mivel reklámszöveg. Én annyira el vagyok ilyesmiktől szigetelve, hogy már szinte azt sem tudom mi az. :o) Én a spamokkal (levélszemét) is jól állok, pár darabot kapok heti szinten összesen (postaládába és elektronikusan)
Világos, hogy a Schwarzenegger-féle testépítést mondtad és abban egyet is értünk, hogy az szintén nem egészséges férfi-ideálhoz vezet. Az persze kérdés mekkora hordereje van ilyesminek manapság a férfiak körében.
Snooker Ott is mi pénzek forognak, milyen nehéz bekerülni a körön kívülről, hogy pénzdíjért lehessen versenyezni. Snookert _játszani_ a legjobb. :o) Én még voltam katona, és volt olyan mázlim, hogy volt biliárd asztalunk. Se azelött, se azóta nem játszottam annyit. Igaz ott nem snookerozni lehetett, hanem három golyóval, és középen hat gombával játszani.
Szerintem a plazma tévé az klasszikus áruhitel formájában szokott a vásárlókhoz kerülni. És ilyenkor nem a vagyoni helyzetre meg fedezetre fókuszálnak leginkább, hanem a folyamatos törlesztési hajlandóságra és képességre.
Viszont annak nem a tv a fedezete. Itt nem a bankok járnak majd rosszul. (ezt én azért nem látom ám át olyan átfogó szinten, hogy jobban belemélyedhessek)
Azt hiszem néhol kissé félreértettél. (apropo: lehet itt törölni, vagy töröltetni hozzászólást? mert mondanék vmit, ami jobb, ha eltűnik)
>"saját testszagod, te nem érzed, de másoknak "visszataszító" lehet." Ezt nem értettem: ki mondja kinek, mi alapján, és miért?
ez egy reklámszöveg (vmi dezodort reklámoz). Ápolt nővel a képernyőn. Egyszerűen irritál a VISSZATASZÍTÓ szó benne. Azt akartam ezáltal bemutatni, hogy a média miként manipulál.
Testépítés: nem a rendszeres "erősítő gyakorlatokra" gondoltam.
Nadal: végképp félreértetted. (de jobb is így)
Különben, ha már sport, inkább snooker-rajongó vagyok. Abban pedig mostanában van (lesz) részem bőven, ugyanis már elkezdődött a szezon. Két bajnokságon túlvagyunk; ebből az elsőt kedvenc játékosom nyerte, a másodikban épp a hétvégén döntős volt. Most szombaton pedig kezdődik a következő a Grand Prix, a vb utáni legnagyobb bajnokság.
A "Lauda Ierusalem, RV609", és a "Credo in unum Deum, RV591" a rövidségük és frappánsságuk miatt azonnali hallgatói sikerélményt garantálnak. Nagyobb lélegzetűnek én a nagy Glóriát ajánlanám elsőnek, azzal elképesztő monumentálisat homorított Vivaldi, nemvéletlenül az egyik legismertebb műve a témában.
>orgonamuzsika Azt megszeretni szinte csak élőben lehet. Csak megszeretés után szabad rögzített felvételekhez nyúlni. Szerintem. Ahogy a ballethez, úgy szerintem az orgonához is affinitás kell legelébb. Arra kell ráérezni, hogyan miképp lett a "hangszerek királya". A legesélyesebb orgonához közelítések (ha nem Bach), akkor a késő romantikus francia nyelvterületű slágerszámba menő vagy nem menő gigantikus és virtuóz szabaddarabok. De idesorolom a nem avantgarde 'kortárs' (akár magyar) szerzők egyházi darabjait is. Csoda dolgok vannak köztük is. A megfáradt urbánus ember menekülése szépbe és elmélyedése a végtelenbe. Ha orgona és Bach, akkor szerintem egyértelműen a Vivaldi átiratokkal célszerű kezdeni, az egyrészt könnyed és potenciálisan ismerős bevezetés, másrészt elementáris erővel magával ragadó (szvsz). Majd a predúdium és fúgák jól megválasztott sorrendjével érdemes folytatni. (prelúdum helyén lehet fantázia vagy toccata is)
>Brandenburgi versenyek Ebben a ciklusban az az utolérhetetlenül zseniális többekközt, hogy mindegyik egy külön mikrokozmosz (talán a III. és VI. fakad leginkább egy tőről) Gidon Kremerrel mint karmesterrel teszik neked?
>Mezzo Meséltem, hogy miután egy időben igen sokat jártam fogorvoshoz (nagyságrendileg kétszáznál több injekciót kaptam az orcámba igen rövidnek tűnő átfutással), és akkor, ha választhattam (mert például egyedül voltam kezelési alanyként és tárgyként), mindig a mezzot kértem (mivel nekem nincs tévém itthon így ilyetén élményre csak itt volt lehetőségem)?! Pár ilyetén élményemről beszámoltam itt a komolyzenés topikban.
>Beethoven & Parti Nagy Lajos Hogy kik nem tudnak találkozni egy hosszászóláson belül :o))) Persze értem én, hogy hogyan kerültek össze. Mondjuk Parti Nagy Lajosban se pro se kontra esélyem nincs információval segíteni ;)
Az egy csoda dolog, ahogy elkapja az ember a fonalat egy műalkotás kapcsán, és onnantól ahogy az már elvehetetlenül az övé.
Igen-igen. És vajh mi lesz a sok hitelből vásárolt plazmatévével, ha bedől a hitel? Az még annyi értéket sem képvisel mint egy ingatlan (értékkorrekció után sem). No nem mintha ez lényeges kérdés lenne, hiszen vannak ennél sokkal érdekesebb aspektusok.
A virtuális pénztömeg meg fog csapolódni rendesen (remélhetőleg és várhatólag), és nagy mozgások lesznek a pénz(ügyi-)hálózatban is. Dehogy ez hogyan miképpen lesz, arról mindenki csak találgat. Pláne, hogy egyéb kockázati tényezők is hatnak az egész rendszerre. Jó kis téma jövőt jósolni rövid és középtávra... :o)
