Ezt a topicot Ida és Vanda a kerékpárbarátok off topicjának szánja. Ahol a versenyek fontos eseményein túl meg vitathatjuk, hogy ki a legjobb pasi, a legcsinosabb hostess, a legjobb mez, a legcsúnyább mez, ki kire hasonlít a hírességek közül, és ki kivel jár, vagy nem jár, sőt ki milyen autón, vagy motoron jár. Egy topic, ahol semmi se off, aminek bármi kicsike köze van az országúti kerékpársporthoz.
Érdekesek ezek az amerikai vesenyek. Általában egyszere zajlik a női és a férfi verseny, így a tour de gila két fekete mezbe öltöztetett Armstrongot is a sorai között tudhat, egy hétszeres "Méla Johnnyt" és egy olimpiai bajnokot:-) Azért csak nem keverik őket össze. :-)
Benne van a naptáramban és hidd el nem rajtam fog múlni. Egyébként a belgáknak is jár egy szelet a tortából, hiszen a mezőny "hozzánk" is ellátogat. Vasárnap a karavánban volt két La Vuelta-s autó, illetve több stand és szórólap is emlékeztette a nézőket, hogy idén szeptemberben a Vuelta mezőnye is tiszteletét teszi Liégben.
No, ő nem került be a spanyol sajtóba. Amikor 2006-ban volt az országgyűlési választás megnéztem a TVE nemzetközi híradóját. Volt egy tíz perces riport arról, hogy Dani Pedors beütötte a lába öregújját is fájt neki. Megszólaltatták a bikert, az edzőjét, az orvosát, volt három mondat és egy kis riport az olasz választásokról. Rólunk egy büdös szó se. Dani Pedrosa öregujja sokkal jobban érdekelte őket, mint ennek a kis országnak a sorsa.
Era nagyon köszi a beszámolókat!:) Mivel pár versenyt megéltünk, túléltünk:) közösen könnyű elképzelni ezeket napokat! Továbbra is irigyellek, hiszen nekem is már réges-régen újból Németalföldön kellene tevékenykednem...
Kiállva az autogrammok mellett valóban csak egy fecni vagy mondjuk az esetemben egy mez, amire ezek felkerülnek. Era és Oscar tanusíthatja, hogy az első években én is teljesen közömbösen viselkedtem az autogrammok iránt, előbb mentem egy kört bringával a környéken mintsem sorban álljak és ott "zaklassam" a harcosokat. Aztán ez megváltozott, nem is az autogrammon van a lényeg, hanem magán a rituálén, ahogy a kedvenced közelébe kerülhetsz mindenféle nyelvi problémákat áthidalva. Például egy Tour De France-os pihenőnapon simán bevetheted magad a szállodákhoz a szerelők és kamionok közé, közben elleshetsz pár műhelytitkot, jobban szemügyre veheted a kerékpárokat, miközben még maguk a versenyzők is ott szaladgálnak mindenütt körülötted! na és egy közös fotó azért mindent visz!:) Nálam is jól látható helyen van ez a bizonyos mez, ha ránézek mindig eszembe jutnak ezek a kalandos utazások és az, hogy tuti megtöltök még pár ilyen mezt aláírásokkal a korábban említett dolgok miatt!:)
Ha van aláírásod valakitől, az miért nagy dolog? (Bennem sosem volt ilyenre ingerencia, ezért kérdem. Aláírja azt a bármit, és utána? Elrakod, vagy őrzöd?)
Csak a magam nevében tudok beszélni :).
Semmi extra nincsen benne, az a papírfecni csak egy apró kis tárgyi emlék, hogy valahol találkozhattál egy általad kedvelt versenyzővel. Az Euskalteles sapi, amit aláírattam majdnem a teljes csapattal, kint van az egyik polcon, és ha ránézek, akkor mindig eszembe jut a tavalyi Tour, és hogy mekkora élmény volt az utazás. Ha nem irattam volna alá, akkor sem lennék szegényebb, de így legalább van egy kézzelfogható emlékem is, amit láthatok nap mint nap. Egy közös fotó, na az már más kérdés :).
Ha teszem azt egy Nile koncerten Kollias felajánlana egy dobverőt neked, akkor visszautasítanád? Pedig csak egy fadarab, és bármelyik hangszerboltban tudsz venni ugyanolyat. Ha a tesódnak odaadnád, valószínűleg az első próbán eltörné. Főleg ha grindcore-t játszik :)). Egy emlék, és ennyi, a lényeg úgyis az azt megelőző találkozás.
Köszönöm a beszámolót és a képeket. Ezek sokkal személyesebbek, mint az újságcikkek, hiszen így a te szemeden keresztül látom a versenyt és a vándorcirkuszt. Nagyon teszik, és nagyon hálás vagyok érte, hogy megosztod velünk az élményeidet.
Én egyszer kaptam egy autogramot Oscar Sevillatól. A lényeg maga a találkozás, a rítus, hogy beszélhetsz vele, belenézhetsz a szemébe, hogy egy pillanatra is, de szemtől szembe állhatsz azzal, akit évek óta csodálsz a tévében. Szami azóta is irigyel, hogy belenézhettem azokba a csillag szemekbe. Magát az aláírást odaadtam Oscar Sevilla fórumtársunknak.
Tulajdonképpen, ha jól beszélne az ember nyelveket, azzal is odaléphetne hozzá, hogy engedje meg, hogy kezet szoríthass vele, és sikeres versenyzést kívánj neki, de ezen szerintem jobban meglepődnének, mint az autogramosztáson.
Tavaly Hasselbachertől és Sean Yatestől a férjem tanácsára a TDF sárgatrikóra kértem aláírást. (ezt még két éve nyertem az A.S.O.-tól) A trikó pedig mindig kintt függ egy nagy üvegszekrényre akasztva, amelyben a fiam repülőgép modell gyűjteményét tartjuk.
A sprektrumon játszottak egy kis dokumentumfilmet a 2003-as tourról. Ebben avan egy vicces jelenet, amikor Simoni a házanépével megjelenik Lourdesban. Egy középkorú, molett hölgy minden aggály nélkül derékon kapta a bajnokot, hogy biztosítsa róla mennyire szereti őt is, és a tour de france-t is. :-)
Hegyi bolhák a sivatagban...
