Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
"Az elemző hozzátette, hogy leminősítheti a GM és a Ford hiteleit, amelyeket már most is a bóvli kötvény kategóriába sorol." http://index.hu/gazdasag/vilag/csdau081010/
A 'leggyönyörűbb' a záró sorok
"A GM árfolyama tegnap több mint hatvan éves mélypontra esett és piaci kapitalizációja már alig éri el a 3 milliárd dollárt. Az autógyártó kijelentette, hogy kitart amellett, hogy 15 milliárd dollárral növelheti likviditását a következő év végéig."
Válságértekezlet a Szilícium-völgyben http://index.hu/tech/uzlet/silvall1010/
- Drasztikus időket élünk - Felejtsék el az előrejutást, most a túlélésről van szó. - Hosszú, lefelé tartó ciklus kezdetén vagyunk, amely akár tizenöt évig is eltarthat - így aki most radikális lépéseket tesz, akár nyerhet is a recesszión. - Változtassanak, csökkentsék a költségeket, vágjanak mélyre és meneteljenek tovább. Nem lehetnek generálisok úgy, hogy visszafordulnak. - Ne bízz a korábbi modellekben és a grafikonokban. Minden eddigi feltételezés hamis. - Koncentrálj a minőségre. - Csökkentsd a kockázatot. - Ha nem pozitív a cash flow, ne nagyon számíts további kockázati tőkére. - Használd ki a versenytársak gyengeségét. Nekik is fáj, ami történik, majd csendben maradnak. Lendülj támadásba. - Leszálló ágban kulcsszerepe van az agresszív PR-nak. - A vihar átvészeléséhez minél előbb nyereségessé és önellátóvá kell válni.
Ezek után már nem is merem ideírni az én saját ajánlati listámat.... ;)
Szóval Tosca nénivel hallgattad meg. Majd mindjárt ránézek, hogy ezt is olyan pörgösen vezette-e elő, mint szokta úgy általában. Ahogy én tudom - főleg a régiek között - az egyik _generálisan_ legpörgösebb tempókat diktáló karmester.
>amit még nem akartam megírni: úgy látom Te kihozod a nőből a NŐt Ez a legszebb, amit mondhatnak egy férfinek (az én felfogásomban). Ezért tényleg érdemes küzdeni... :o) /Pedig azt hiszem volt olyan elszólásom az eddigi röpke dialógusban, ami legalábbis ezt a 'tételt' nehezítette (ha előveszem jobbikfajta empátiás készségemet)/
Meghallgattam Beethoven V. szimfóniáját. Jajj, de jó volt! Nem is tudom miért hanyagoltam már olyan régen. Viszont a youtube-n hallgattam, és a Karajan verziót nem vitte a gépem; Toscanini (3.-4.) pedig külön volt szabdalva, így most nem tudom, hogy ráéreztem volna a váltásra.
(Ma nagyon szép a lelkem.) (amit még nem akartam megírni: úgy látom Te kihozod a nőből a NŐt.)
>>>Amit írsz a nőkről, az csak egy csoportjuk áll, szerintem. A harcos, feminista, öntudatos, független nő aki, ha kell elveszi/megszerzi a magának szükséges spermát (az egyetlent amit nem tud saját körein belül megoldani), biztos nem így gondolja. Persze most túloztam egy kicsit, de talán érthető mire akartam kilyukadni.
Szerintem belül ők is nagyon sebezhetők (lehet, hogy jobban, mint a másik típus). Néztem régebben a Szex és New York c. sorozatot. Hidd el minden nő férjhez akar menni. Csak páncélt növesztenek kifelé; talán a küzdelem abban a világban, ami még ma is a férfiaké(?!). Sajnos én ált. magamból tudok csak kiindulni, így valójában nem tudom átérezni az ő problémájukat.
Egyrészt - szerintem - minden betűd vállalható (sőt), másrészt ez a fórumszoba, azért eléggé meglehetősen szeparált hely a többi fórumtól, harmadrészt inkább nincs jelentősége, vagy, ha van is, akkor éppen ellenkező előjellel, avval hogy megmaradnak a hozzászólások. Nem mondom néha nekem is hiányzik, hogy nem javíthatok, főleg, ha egy fejben lévő gondolat lemarad egy aktuális hozzászólásból, de mindez alapvetően ez nem baj. Viszont érdekes játék lehet egy-két évvel később visszaolvasni egy-egy korábbi beszélgetést. Nem mondom, hogy feltétlen felemelő régi magunkkal szembenézni, de mindenképpen tanulságos (tapasztalat alapján).
Nagyon tetszettek a soraid. Ami eszembejut:
Szerintem a fiúk is úgy 'épülnek fel', hogy egyik részük változatlan/kész/beégetett, egy másik részük változik. Ahogy magamat értékelem én is változtam már rossz és jó irányba egyaránt. Rajtam is faragtak a hölgyek, rendesen. Ilyen értelemben egymást építik a felek, és ez történhet mindkét irányba. Egy hölgy is adhat jó irányt egy fickónak (építheti őt jól fel), ha azt és úgy adja meg neki ami szükséges hozzá. És a legjobban induló kapcsolat is tönkre tud menni a legkülönfélébb módokon.
A párkapcsolat elmélete - így most belegondolva - olyan mint egy chaconne, a gyakorlata meg olyan, mintha közel száz cd-nyi Liszt zongoraéletművet összegyúrnánk Bartókéval. Kvázi emberfeletti adottságok és szerencsejátékméretűnyi szerencse kell hozzá.
De mindközül a legnehezebb fordulópont az egészben a legelső fordulópont. A tökéletes nőt valóban nem vehetem készen, de az én felfogásomban a "tökéletesség" csírája benne kell legyen (amit én annak gondolok) és azt meg kell lássam. Régen azt gondoltam ez triviális követelmény, ma már közel sem vagyok ebben biztos.
Azért nem elég csak megértéssel küzdeni egy életen át, Florestan sem csak ennyit tesz: előbb-utóbb eljön az igazság az alkotás pillanata is, amikor kiderül a hozzávezető megértési útat jól járta-e be az ember.
Amit írsz a nőkről, az csak egy csoportjuk áll, szerintem. A harcos, feminista, öntudatos, független nő aki, ha kell elveszi/megszerzi a magának szükséges spermát (az egyetlent amit nem tud saját körein belül megoldani), biztos nem így gondolja. Persze most túloztam egy kicsit, de talán érthető mire akartam kilyukadni.
Nem tudom mennyire értékelik magukat alul a férfiak, biztos van ilyen megfigyelhető tendencia is. Talán a nők körében is. Egyáltalán nem triviális saját értékünkön értékelni saját magunkat, akár nemtől függetlenül is.
>>A fiúkat illetően inkább az volt az érdekes, hogy mindig próbáltam kitalálni, ki jön be neki, és be kell valljam nagyon kevésszer volt sikerélményem. Lehetséges konklúzió: a nők egy óriási mondhatjuk megfejthetetlen megközelíthetetlen rejtélyt jelentenek. A férfiak megfejthetőbbek, csakhát sokszor "who cares".
Talán, mert a férfiak is alulértékelik magukat.
Amit töröltetni akartam volna (ezért csak egy részletét írom meg):
A nő olyan, mint a zene. Viszont, nem veheted meg készen a tökéletes nőt, mint a legjobb zenei adaptációt. Kereshetsz "alapanyagot", amiből sok-sok munkával, neveléssel kiformálhatod a megfelelőt. Ehhez viszont türelem, kitartás és feltétlen szeretetre van szükség. (Mint mikor a másik topicban Florestan próbálkozik Bach témával: Megpróbálja megérteni, értelmezni. Mindezt évek óta.) Minden férfinak magának kell értelmeznie a NŐt. Ha ez sikerül el lehet jutni a majdnem tökéletesig; mint Btocelli Vénusza kiemelkedik a kagylóból, sugárzóan.
Nincs szerintem még egy sportág, ahol még mindig annyira tartósan erős lenne az ázsiai hegemónia Európával szemben, mint mondjuk az asztalitenisz (amit szintén nagyon szeretek). /A tornát meg az egyéb szubjektív cuccokat most hagyjuk.../
Egyszerűen van olyasvalami az ázsiai lélekben is, ami kompletten más, mint az európai lélekben. és nagyon kézzelfoghatóan meg tud mutatkozni ez az elütő különbözőség. zenében, sportban, miegyébben.
Ezzel együtt szívesen próbálkozom ázsiai művészekkel is, ha úgy adódik. Egyszer megtörhet a jég.
Az OTP-nél símán lehet szimpla egybeesés. Szegény Csányira rájár a rúd előbb lehallgatási ügy, aztán még ki sem mászott belőle, szinte vissza se kapta számítógépeit, máris itt az újabb presszionálás.
Én azt nem értem, hogy hogyan tudott idáig fajulni a helyzet az OTP-vel. A MOL-nál szinte minden pénzt is odaadtak volna részvényekért, csak meneküljenek az osztrákoktól, az OTP-nél meg ennyire le tudott menni az árfolyam, hogy főhír legyen. Hacsak nincs valami a háttérben, amiről nekünk egyelőre sejtésünk sincs.
Az sem semmi sztori, hogy az állam garanciát akar(t) adni, az OTP meg valahogy nem lelkesedett be az ötlet hallatán.
Ami viszont a világban történik, az szerintem _nem_ gerjesztett dolog, noha nemkevés öngerjesztés is van benne.
>>>BTW: nincs ázsiai előadó, akire szívesen tudnék gondolni, aki most pozitív kontextusban az eszebejutna. :o(
Érdekes megnyilvánulás. Mikor snooker-rajondó vagyok, a játék szépségében gyönyörködöm. Minden játékosnak vansaját stílusa; nyilván van ami közelebb áll hozzám, és ami nem. Bejöttek a kínaiak a sportba, néhányan remekül játszanak, mégis olyan az egész, mintha gépeket látnék. Semmi érzelem, semmi stílus.
(mellesleg kedvenc játékosomat egyik társa úgy aposztrofálta : Ő a" snooker Mozartja". Valóban mérhetetlenül tehetséges, csak eredményes nem tud lenni, annyira a pillanatnyi hangulat vezérli /ritka az ilyen férfiban/)
Nem lehet, hogy az egész csak egy direkt gerjesztett dolog, és minket próbálnak ámítani (hülyének nézni) ?!
Férjem tegnap olyan felvetést is tett, (OTP-vel kapcs.), hogy Csányi ellen irányul az egész; leviszik a részvényárat, és vmi ellenfél felvásárolja azt, így szerezve részvénytöbbséget (?!)
Tegnap lefekvés elött az esti órákban szemkifolyásig olvasgattam a fenti topikot. Volt egy pozitiv és negatív tapasztalatom - Pozitiv -> mindenki próbált tárgyszerű lenni, és ha leszámítjuk az óvodás stílusú sértegetéseket még jó iránynak is mondható - Negatív -> ennyi zagyvaság hogy tudott összehablatyolódni közgazdasági vénával/érdeklődéssel és/vagy tudással megáldott emberek billentyűzetéből. Persze sokan voltak, akik igyekeztek érthetően fogalmazni, és a lényeget keresni illetve rámutatni, de ez megdöbbentőpen sokaknak nem sikerült. Pedig ez egy objektív és nem érzelmi téma, mint a honi közélet/politika.
>>>>>>>>>>>>> Azt veszem észre, amit tudósok is kimutattak már a férfi és női gondolkodás különbözőségéről. Míg ti itt globális problémákon töritek a fejetek, az "egészet" próbáljátok átlátni, kibogozni; az én hozzászólásaimban épp ellenkezőleg a közvetlen, pillanatnyi hatás jön elő. >>>>>>>>>>>>>
Tökéletesen helyénvaló meglátás!
Muszáj idehoznom immáron klasszikus analógiámat/anekdotámat. A topikokban már sokszor emlegetetten volt egy nagyon kedves aranyos kolléganőm az egyik bankban. Nagyon ütőképes párost alkottunk munkafronton, bebizonyítottuk azt a matematikai lehetetlenséget, hogy 1+1>2.
Egyik közös játékunk volt, hogy amikor mentünk ebédelni és jött szembe egy ismeretlen mondjuk lány (ez gyakran volt a speciális ebédlő-elhelyezkedés miatt), akkor én azonnal az egyéniséget, a sugárzást, a nőiességet kezdtem keresni, az összbenyomást értékeltem, kis kolléganőm, meg a leglehetetlenebb részleteket szúrta kritikusan ki a cipővel, zoknival, színekkel, körömmel, tartással, járással ami csak szóba tud jönni. Amiben persze rengetegszer általam is utólag elismerten igaza volt, de mutatta a rész és egészhez való viszonyunk teljes különbözőségét. Persze ebben az is benne volt, hogy én inkább lelkesedtem a hölgyekért, ő meg inkább kritikus volt. :o) A fiúkat illetően inkább az volt az érdekes, hogy mindig próbáltam kitalálni, ki jön be neki, és be kell valljam nagyon kevésszer volt sikerélményem. Lehetséges konklúzió: a nők egy óriási mondhatjuk megfejthetetlen megközelíthetetlen rejtélyt jelentenek. A férfiak megfejthetőbbek, csakhát sokszor "who cares".
Azt gondolom ez az 5x10 perces animációs videó jó gondolkodási/kiindulási alap a témában. A grafika is nagyon jó, de a szövegen érzékelhetően, sokan dolgoztak sokat, hogy a nehéz témát minél közelebb hozzák.
Persze ez csak fogalmi alapozáshoz jó, se igazán hasznosítható ötleteket nem ad, se jövőt illető legalább nagyvonalú részleteknek megsejtését nem támogatja. (Persze én erősen kétlem hogy bárki birtokában lenne a bölcsek kövének.)
Money As Debt - Pénz, mint adósság.
Magyar felirattal, angol hanggal (a magyar szinkronos változatot nem linkelem, mert nagyon rossznak tartom)
Azt veszem észre, amit tudósok is kimutattak már a férfi és női gondolkodás különbözőségéről. Míg ti itt globális problémákon töritek a fejetek, az "egészet" próbáljátok átlátni, kibogozni; az én hozzászólásaimban épp ellenkezőleg a közvetlen, pillanatnyi hatás jön elő. Akár a korábbi gazdasági témába való belekontárkodásaimnál is csak a közvetlen problémát vettem észre.
Azt gondolom, hogy a fényképezőgép, mint vízválasztó egy nagyon durva brutális fajtája a vízválasztóknak. Ennyire kemény és hatásos változat talán nincs is a művészetben.
>A Glóriát viszont egyszerűen nem tudom végighallgatni, na. Nincs ezzel semmi baj, önmagban sem. Amúgy nagyon sok mindent nem tudok én sem szavakba önteni. Amiben az a legjobb, hogy nem is zavar (mint a közismert ágybavizelős vicc esetében a pacienst). :o)
Nehéz erre normálisan válaszolni, ráadásul munkaidőben vagyok, de (mellesleg az alább általam ajánlott lemezről a Dixit Dominus sem igazán tetszik) mondhatok bármit, az úgysem lesz kristálytisztán és védhetetlenül logikus. Hiszen a Lauda Jerusalem is a maga módján hatásvadász a ping-pong-sztereo kétkórusával, a Magnificat az "omnes" erőszakos fortéjével stb., ezek mégis tetszenek és majd kiugrok a bőrömből, ha meghallgatom. A Glóriát viszont egyszerűen nem tudom végighallgatni, na.
>az avantgarde a nézőből akarja elővarázsolni az érzéseket. Ez akkor tud releváns lenni, szerintem, ha jól működik a 'dialógus' vagy mondjuk inkább így kommunikáció a művész és befogadó között. Én alapvetően szkeptikus vagyok ennek sikerességét, és hatékonyságát illetően.
>Már fejtegettem, én is ahhoz a táborhoz tartozom, kik szerint az "igazi" festészet a fényképezőgép feltalálása után kezdődött. (persze, azért ez így nem igaz)
Ezzel szerintem "kiszórod" pl.: Boscht is. Sőt a fényképezőgép "ártott" is a festészetnek, például lásd expresszionisták esetében.
Na látod a (francia)impresszionistákat viszont nagyon kedvelem, így beskatulyázottan is :o)) Talán ők voltak az utolsók ilyetén formában, utána már csak képek, hangulatok, egy-egy művész maradt hosszú időre (a sivár pusztában).
Azt hiszem, míg a régi korok festői az érzelmek kifejeződését a festményre viszik fel, az avantgarde a nézőből akarja elővarázsolni az érzéseket. Nálam pedig ez jön be jobban.
