E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
"Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől?" (Péld. 20:9)
A Bibliában megnyilatkozó Isten feltárja a szörnyű valóságot: A bűn (az önzés, a közöny...) annyira megfertőzte a földi embert, hogy önerejéből már képtelen meggyógyulni (megszabadulni)... Isten ezért minden gyógyulni vágyó embernek biztos gyógyulást kínál fel...
Ha valaki mégis úgy gondolja, hogy Isten segítsége nélkül "megtisztíthatja szívét", akkor mindenképp becsapja magát, hiszen:
1. vagy valóban megtisztult, de azt az Isten vitte véghez benne, mert szereti elesett teremtményét,
"... örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez... Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek." (Jak. 1:2-3,12)
Akik hajlandóak elfogadni az Isten segítségét, azoknak minden nehézség (is) a javukat szolgálja. Olyan jellemet épít e nehézségek által Isten, amely alkalmas a szereteten alapuló örök életre...
Akik kitartóan a szeretet világát részesítik előnyben az önzés világa helyett, azoknak a szép és boldog élet reménye valóság lesz...
"A (valódi) szeretet hosszútűrő, kegyes... nem irígykedik... nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A (valódi) szeretet soha el nem fogy..." (1. Kor. 13:4-8)
Minden embernek meg van a saját, egyedi meghatározása arra, hogy mit is jelent számára a szeretet. Ám ezekbe az elképzelésekbe leginkább beleszövődik az önzéstől eltorzult jellemünk is... A valódi és tiszta szeretet jellemzőit mutatja be a fent idézett igeszakasz. Ez alapján érdemes önvizsgálatot tartani, és megvizsgálni embertársaink iránt érzett szeretetünket... Csakis Isten segítségével tanulható meg az a valódi, önzetlen szeretet, ami az Övét tükrözi vissza...
"... (Isten) változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget ... és tudományt..." (Dn. 2:21)
Úgy tűnik, hogy bolygónkon már mindenen az önző emberiség hatalmaskodik. De tudnunk kell, hogy Isten kezében van az igazi vezetés, hiszen Ő döntötte el mindig is - így most is - hogy kik kezébe kerül a föld kormányzása... Gondolhatnánk azt, hogy Isten rosszul teszi azt, hogy a gonoszokat is hatalomhoz juttatja, de be kell látnunk, hogy az Ő terveibe nem látunk bele. Meg kell nyugodnunk abban az ígéretében, hogy számunkra határtalannak tűnő bölcsességével mindent a javunkra fog fordítani, hiszen szeret bennünket.
"Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen? ... Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!" (Ez. 18:23,32)
A Teremtő Isten minden teremtményét szereti. Senkire sem haragszik, senkit sem gyűlöl. De ártó gonoszságunktól, és pusztító önzésünktől meg kíván szabadítani bennünket, mert ezek gátjai az örök életnek...
"Ezt mondja az Úr: Ímé, én előtökbe adom néktek az élet útját és a halál útját." (Jer. 21:8)
Ahogy a régi korok emberének választást kínált Isten, ugyan úgy teszi most velünk is. Mi döntünk, hogy az élet vagy a halál útját akarjuk e járni. Senki sem dönt helyettünk...
"... így szól (Isten)... Magasságban és szentségben (tisztaságban, ahol nincs gonoszság) lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét." (Ésa. 57:15)
Isten jelleme távol áll minden gonoszságtól és rontástól, mégis lehajol hozzánk, ebbe a világba, ahol az önzés és a pusztítás uralkodik, hogy felkínálja nekünk a szabadulást. E tettében irántunk érzett szeretete nyilvánul meg... Mindenkit megelevenít újra, mindenkit megszabadít, aki hajlandó elfogadni segítségét...
"... Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell." (Ésa. 48:17)
Sokszor nemkívánatos az az út, amelyet szükséges bejárnunk. Ám az így megszülető felismerések és tapasztalatok nélkülözhetetlenek az örök életbe igyekvők számára...
"Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul... futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!" (Ésa. 40:30-31)
Az emberek számára Isten a lehetőségek új tárházát ajánlja fel. Olyan új utakat mutat, amelyeken járva, eddig elképzelhetetlennek tartott dolgok történhetnek meg. Isten erőt ad a benne bízóknak, és építő csodákat mutat, hogy e földi utunk vége ne a halál legyen, hanem az örök élet...
"... vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól... És szólt az Úr: Mivel e nép (csak) szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök (tiszteletük) betanított emberi parancsolat..." (Ésa. 29:9,13)
Ahogy az ember elutasítja az Istentől áradó világosságot, úgy egyre alkalmatlanabbá teszi magát az életre. Ha az Istentől származó tanácsok helyett "emberi parancsolat" (azaz emberi okoskodás, szokás, és önző érdek) vezet bennünket, akkor istentiszteletünk és szeretetünk csak képmutatás marad...
"... szünjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét." (Ésa. 1:16-17)
Van olyan út, amely mások jólétét helyezi önző törekvéseink elé. Ez az út a szeretet útja. Ha igyekszünk az igazságot és a szeretetet magunkra ölteni, akkor segítséget is kapunk ezek betöltésére...
Ha felemeljük szemeinket, akkor mindig találunk olyan embereket, akiknek a miénknél nagyobb a nyomorúságuk. Ha érzünk irántuk szánalmat, szeretetet, akkor nem tudunk tétlenül elmenni mellettük...
"... Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást." (Préd. 7:29)
Teremtésekor az ember választási szabadságot kapott Istentől. Ám ezt a szabadságot nem arra használta fel, hogy elfogadja Isten útmutatását, hanem arra, hogy saját kigondolásait kövesse. Ezzel megrontotta saját magát, és azt a világot, ami kezdetben igen jó volt...
"... Isten vagyok én, a te Istened... hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged..." (Zsolt. 50:7,15)
A pusztulást okozó önzést befogadó emberiség nagyon eltávolodott Istentől. Ennek ellenére Ő mégis kinyújtja felék segítő karját, és akik hajlandóak azt megragadni, azokat meg is szabadítja.
"Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai. A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket... megtörték az örök szövetséget... Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül... Inogva meging... miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bűne és elesik; és nem kél fel többé!" (Ésa. 24:4-5,19-20)
Szomorú szavai ezek a Bibliának, hiszen földünk és a rajta élő ember valódi állapotát mutatják be. Az emberiség önzése mély sebeket ejt nem csak saját magán, hanem egész bolygónkon. Ennek következménye pusztulás és halál... Ám Isten még visszatartja ezeket a következményeket, hogy a szeretet törvényéhez hűeket magához vonzhassa. De már láthatjuk, hogy nincs sok idő...
"... az Úrnak beszédéből egyetlen egy sem esik a földre..." (2. Kir. 10:10)
A Biblia sokszor nehezen elfogadható jövőt mutat meg nekünk. Ám nincs okunk beteljesülésében kételkedni, hiszen nagy részük már a leírt módon teljesült be... Isten szavai elérik céljukat, és ha hagyjuk, akkor bennünk is örök igazságokként munkálkodhatnak hasznunkra...
"A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn." (Péld. 14:31)
Mind az anyagi, mind a lelki elnyomás ellenkezik Isten útmutatásával. Azokat, akik nem tisztelik mások szabadságát, nem a szeretet törvénye vezet, hanem az önző hatalomhajhászás... Akiknek pedig fontos az Istennel való jó kapcsolatuk, azoknak fontosak az Ő teremtményei is...
"... a ki mást felüdít, maga is (fel)üdül." (Péld. 11:25)
Isten mindig megajándékozza azokat, akiknek fontos a másik ember jóléte... Tálentumainkat nem saját kívánságaink kielégítésére kaptuk, hanem hogy azokkal környezetünk és embertársaink hasznára lehessünk. Akik így gondolkoznak és élnek, azoknak gondjaik megoldódnak, és nyomorúságukból kiemeltetnek...
"Bírákat és felügyelőket állíts... hogy ítéljék a népet igaz ítélettel. El ne fordítsd az itéletet; személyt se válogass; ajándékot se végy; mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit, és elfordítja az igazak beszédét. Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess..." (5. Móz. 16:18-20)
Nem kedves Isten előtt, ha azért adunk ajándékot, hogy valamilyen előnyt kovácsoljunk abból a magunk számára. De helytelen az ilyen céllal adott ajándék elfogadása is... A becsületességnél talán csak az igaz szeretet lehet értékesebb...
"A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet." (1. Jn. 4:8)
Ha Isten jellemét nagyon röviden akarjuk megnevezni, akkor csak egy szó alkalmas erre: a szeretet. Azokban az emberekben, akik ezt tudják Istenről, és akik ennek az ismeretnek a buzdítására állhatatosan akarják is követni Őt (illetve tanácsait), azoknak jellemét át is formálja a saját jellemének hasonlóságára.
"... ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal." (1. Jn. 3:18)
Nincs bennünk igazi szeretet, ha az nem mutatkozik meg a tetteinkben mások hasznára munkálkodva. Bár néha szükséges szavakkal is kimutatnunk szeretetünket, ám mondandónk csak üres szó marad, ha nincs mögötte önzetlenül cselekvő szolgálat.
"Szerintem a névleges keresztények, azok akik maguk sem tudják miben hisznek."
Akik nem tudják, hogy miben hisznek, azok miért neveznék magukat kereszténynek? Esetleg tévedésből...*
Ám én azokat neveztem Jézus névleges követőinek, akik pontosan tudják, hogy miben hisznek, és hogy mi a helyes (hiszen ismerik, és igaznak fogadják el a kezükben lévő Bibliát), de nem az Isten megismert tanácsai szerint élnek és cselekszenek, hanem továbbra is önző énük vezeti őket.
*Ezen kívül vannak becsapott keresztények is, akik nem (vagy csak részleteiben) ismerik a Biblia igazságait, és csak más emberek elhitető beszédeit bevéve mondják magukat keresztényeknek. Ezek között az elhitetett emberek között lehetnek igazán keresztényi jellemű (!) emberek annak ellenére, hogy nem tudják, hogy mit is takar Jézus valódi követése.
"A ki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát az még mindig a sötétségben van. A ki szereti az ő atyjafiát a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való." (1. Jn. 2:9-10)
Jézus valódi követői nem csak arra törekednek, hogy az övéiket szeressék, hanem arra is, hogy az ellenségeiket is. Amikor egy magát kereszténynek valló embernek ilyen irányú törekvése nincs, akkor ő nem Krisztus útján jár, hanem a sötétségben ül, és botránkoztató viselkedésével megfosztja a Biblia áldásainak nagy részétől a rátekintő istenkeresőket.
"Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók... És sokan fogják követni azoknak romlottságát; a kik miatt az igazság útja káromoltatni fog." (2. Pt. 2:1-2)
A névleges kereszténység mai általános állapotára mutat rá ez az ige. A Biblia következetes igazságait sokan tartják hazugságnak azért, mert a gonoszságok és a hazugságok elkövetői közül többen kereszténynek, vagy Bibliai elveket követőnek vallják magukat. (Főleg ezt nevezi a Biblia botránkoztatásnak...) Ám ha észrevesszük, hogy pont ezek az emberek a legkevésbé követői Jézusnak, akkor kiderül, hogy nem a Biblia a hamis, hanem azok az emberek, akik Jézus tanácsait félredobva vallják magukat az Ő követőinek, azaz keresztényeknek.
Mit is mondott Jézus, mire hivatkozott? Ezt mondta sokszor: "Meg van írva..." (Mt. 4:4-10; Mt. 11:10; Mt. 21:13; Mt. 26:24; 26:31; Mk 7:6 ...) Mire hivatkozzak, ha Őt akarom követni? Megpróbálkozok az Ő követésével úgy, hogy az Ő élete a példa előttem... Te is tedd azt, amit jónak látsz. Élj békében.
Nos a Rómaiaknak írt levél Pál írása Marcion hajómágnás közreadásával és nem Istené, sem Jézusé, de mégcsak egyetlen tanítványé sem!
Kicsoda hát ez a Pál, hogy olyan fúrmányos idealista görög filozófiai eszmefutatást kanyarintson egy számára akkor még ismeretlen " gyülekezetnek" ?
Vizsgáljuk csak meg mit kavar eme igécske:
Róma: 14, 23
" Aki pedig kételkedik, ha eszik / mit eszik és miben kételkedik? / kárhoztatva van, mert nem hitből eszik. "
Na, hitből kell enni? Esetleg lelki táplálékról lenne szó, mondjuk az ő tanainak bevételéről, megemésztéséről?, a benne való hitről, amit Pál elvár mindenkitől?
" Ami pedig hitből nincs, bűn az" mondja a szerző! ?????????? Nem Isten, hanem egy önjejlőlt apostól!
Nem érzed egy kicsit is Istenkáromlónak Pál /egyház / szavait az Úrnak tulajdonítani? nem mi.....
Bocsánat, a te gondolkodásod szerint igazat adok. Pál mondta.
De, szerintem Isten.
Bár, ezen kár vitatkoznunk, mert úgysem jutunk közös nevezőre. ( egyelőre)
