Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Nem baj hogy nincs egyetértés, legalább jól elbeszélgetünk.
Vegyük a Te példádat.
Azt mondod a szerelem áttalakul szeretetté (osztom véleményed), de mi van akkor ha jön a 3. (lásd alább : pajkosság, ártatlannak induló flört) és egyszer csak beléd talál Amor nyila.
Ami természetesen nem baj, csak jelen esetben kellemetlen.
Tudod az új varásza.
Azzal senki, és semmi nem veszi fel a versenyt.
egy félrelépéstől nem javul meg a házasság -- ez igaz, de miután ez megtörténik utána jön -- azállandó beszélgetéstől igen. Mert a felek tanulnak a múlt hibáiból és ezután eképpen cselekednek. Megbeszélik a válsághelyzeteket, problémákat.
Tehát ha elöször nem is jó értelemben, de segíthet a megcsalás.
lezartam magamban abban a pillanatban...az uj parom meg nem hosszas keresgeles eredmenye,egy teljes veletlene.....Es nem is ugy indult,hogy az lesz belole,ami...kis kivancsisag,kis programok,stb...aztan tessek....lassan 7 eve egyutt vagyunk,van egy kozos kislanyunk,es koszonjuk,igazan remekul megvagyunk
Tehát a házasság működik olyan állóvíz szindroma, és valaki jó helyen van jó időben.
Eleinte egy kis flört, majd megtörténik az amiről is beszélünk.
Tehát alapjában véve működik a házasság, csak hát az évek....
Konkluzió : mi van akkor ha pont ez a félrelépés javítja meg a házasságot? Persze miután ezt a felek (házastárs) megbeszélték. Mintegy rádöbbenek, szembe találkoznak a hibákkal amit a házasságban elkövettek. Ami okozta hogy ideáig "fajuljon".
nahát, pedig milyen normális emberek. csináltak egy gyereket...
nagyon igaz, a gyerek nem hülye, fôleg nem egy 7-8 éves. szerintem pontosan érzik, sôt, tudják, hogy ha gáz van. álszent duma a gyerek érdekeire hivatkozva hazudozni összevissza.
a válási körülményekrôl meg: hát az egyik megoldás talán az lehetne, hogy addig nem kéne beleugrani egy gyerekvállalósdiba, amíg nincs normálisan kettéosztható vagyon, a másik meg -és ez elég reális- megszüntetni a "normális" magyar viszonyokat, miszerint válás esetén rendszerint a férfi van fullosra kip*csázva a vagyonból (függetlenül attól, hogy adott esetben mennyit gürizett érte, vagy hogy éppenséggel eredetileg is az övé volt a lakás, kocsi, stb.) nem véletlenül említem a pasikat. inkább rájuk jellemzô, hogy teljesen ellehetetlenülnek egy válás esetén. töltöttem el egy kis idôt hajléktalanszállón, még a rendszerváltás környékén, (na, nem mint hajléktalan), az esetek 95%-a errôl szólt. úgy látom, nem nagyon ment lejjebb az arány azóta sem, legfeljebb árnyalódott a kép..
Felborult a... mim is? (Egyre később fekszem és kelek, ez így nem normális.)
Nagymamám szomszédjában van egy kisfiú, aki elvált szülők gyereke, és azt éli át nap mint nap, hogy senkinek sem kell, csak a nagyanyjának. Apucinak, anyucinak is van új kedvese, a gyereket meg passzolgatják ide-oda. Szóval így nagyon nem jó.
De az is tény, hogy a gyerekeket rendszerint alábecsülik. Szerintem a legtöbben már 3-4 éves korban érzékelik, hogy amit a szülei művelnek, az színjáték. Persze, ez nem tudatos észrevétel, de a gyerek mindenképpen észleli az ebből adódó feszültséget, és ez előbb-utóbb rajta is látszani fog.
Nincs jó megoldás, csak rossz és még rosszabb.
Szerintem csak a gyerek kedvéért fenntartani a házasságot hiba, de tudom, hogy sokan még csak nem is saját elhatározásukból döntenek így, hanem a körülmények viszik rá őket (pl. nincs hova menniük).
(OFF: hát Te meg mit mûvelsz hajnalok hajnalán?:)))
ha már gyerekek, akkor gyerekkönyvek; a kérdésedrôl Kästner a Két Lottijában vmi olyasmit írt le, hogy egy csomó gyerek van, aki amiatt szenved, hogy a szülei elváltak, és legalább ugyanannyi, aki attól szenved, hogy a szülei nem váltak el. Írta ezt cirka a '30-as években, ráadásul egy gyerekkönyben.
pedig tényleg inkorrekt, még akkor is, ha abban én is egyetértek, hogy nem olyan egyszerû.... iszonyat, hogy milyen sokan hazudoznak a házastársuknak/élettársuknak, a gyerekeiknek, a környezetüknek, ..stb. és mindenek fölött önmaguknak.
Akkor pl. be lehet vallani, hogy nekem ez már nem megy, édesem, váljunk el. Ha ebben az élethelyzetben valaki továbbjátssza a hűséges férjet/feleséget, az nem csak inkorrekt, de időpocsékolás is.
Miből jönnél rá, ha egyszer nem mondja meg, és gyakran még a haverok is falaznak neki. Egy ismerősöm, aki ápolónő, fél év után jött rá, hogy a doktor úr egyrészt nős, másrészt többgyerekes apuka, és ez úgy derült ki, hogy a feleség bejött a kórházba megszülni a harmadik gyereket.
Na, nekem 9 hónap nem volt elég ahhoz, hogy rájöjjek, éppen gyereket várnak a barátnővel. (A barátnőről tudtam, csak gondoltam, majd elcsábul hozzám...)
