Örülök, hogy tetszett, amit írtam. Könyvet még nem írtam, de kisebb írásokat és cikkeket igen.
Amúgy fizikus vagyok, szóval a pörgettyűt meg a gravitációt illik ismernem valamelyest...
Nem, a görbült téridőben a legrövidebb hatású trajektória mentén zajlanak le az események, vagyis a fény nem hajlik el semerre, hanem csak megy a legrövidebb úton.
Nekem is van egy szálkám, amivel orvosokat, biológusokat szoktam meglepni. Szóval odáig értem a dolgokat, hogy a megtermékenyült petesejt elkezd osztódni és kettő lesz, aztán négy, aztán 8, 16, ....
És ekkor a következő képen egy teljesen szokásos szimmetriákkal rendelkező pici embrió van. Fej, törzs kezek, lábak, stb. De mi történik a két kép között?
Mivel a biokémiai enzim folyamatoknak nincs irányultsága, honnan tudja az a sejt, hogy belőle lesz majd például a jobb láb, ha előtte teljesen egyformák voltak? Mitől változik meg a szimmetria?
Csatlakozom. Külön köszönet a teknősbékás kérdés megválaszolásáért (bevallom, olyannyira részletes a válasz, hogy bujkál bennem a gyanú, esetleg csak viccelsz :)))
És akkor most elfogytak a szálkák...? Silan, van valami, ami a te fejedben szálka?
Ha az ember végighallgat egy ilyen előadást, önkéntelenül is tapsra emeli a kezét. Írásban ezt nehezebb megtenni, de megpróbálom: hosszantartó taps. Csak egy kérdést még: nem szoktál írni (könyvet, cikket, stb)?
Miért esik az alma lefelé? A Newton-féle gravitációs törvény értelmében valóban azért, mert a Föld vonzza. Ez persze egyáltalán nem biztos, hogy így van, de a fizikusok számára az a fontos, hogy olyan törvényeket állítsanak fel, amelyek jól leírják a valóságos mozgásokat. Tehát lehet, hogy nem a Föld vonzza az almát, de minden tapasztalatunk egybevág azzal a képpel, hogy a Föld vonzza az almát, ezért nyugodtan használhatjuk ezt a képet.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy másképpen nem lehet a dolgot elképzelni. A gravitáció éppen jó példa erre. Ugyanis az Einstein-féle relativitáselmélet egészen mást mond. Az általános relativitáselmélet azt mondja, hogy nincsen ott valójában semmiféle vonzóerő, hanem annyi történik, hogy a Föld, mint nagy tömegű test, begörbíti maga körül a téridőt. Úgy képzelhetjük el, mintha a téridő egy gumilepedő volna. Ha erre ráteszünk egy nehéz tárgyat, az maga körül besüllyeszti a gumilepedőt. Továbbá minden tárgy arrafelé esik, amerre a téridő "lejt", ahogy a gumilepedőn is a lejtés felé gurulnak a tárgyak. A Föld közelében tehát a Föld felé esnek a tárgyak, ahogy a gumilepedőn is a nagyobb besüllyedések felé gurulnak.
A két modell tehát teljesen különböző: az egyik vonzóerőt feltételez, a másik a téridő görbületét. De mindkettő helyes, mert a mozgásokat mindkettő helyesen írja le. Azaz mégsem. Kiderül, hogy ha az elektromos és mágneses hatásokat is le akarjuk írni mozgó vonatkoztatási rendszerekben, akkor olyan feltételezéseket kell tennünk, amelyek mellett a vonzóerőt feltételező törvény nem jól írja le a jelenségeket. Tehát a vonzóerőt feltételező szemlélet bizonyos esetekben téves eredményre vezet. A valósághoz közelebb áll a téridő görbülését feltételező szemlélet.
És ez még nem minden. Tudjuk, hogy a gravitáció einsteini elmélete nem egyeztethető össze a kvantummechanikával. Vagyis lehet, hogy az einsteini elmélet is majd módosításra, kiegészítésre fog szorulni, és valami újabb modellt kell majd megtanulni.
Vagyis ha arra a kérdésre, hogy miért esik az alma lefelé, valaki azt válaszolja, hogy mert a Föld vonzza, az valójában nem magyarázatot ad, hanem egy olyan modellt mutat, ami általában jól írja le a jelenségeket, egyszerű és jól használható. De sok más modell is lehetséges.
A fizika a miértekre általában valamilyen fizikai törvényre hivatkozással válaszol. De mindig tovább lehet kérdezni, hogy miért érvényes az a fizikai törvény. Ekkor általában lehet hivatkozni egy még általánosabb, még magasabb szintű fizikai törvényre, amivel kapcsolatban persze újra fel lehet tenni a kérdést, hogy az miért érvényes. A miértek láncolata végülis elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy a világban miért éppen azok a fizikai törvények uralkodnak, amik, és miért nem valami mások. Sőt, az igazi végső kérdés az, hogy miért van egyáltalán világ, miért nem inkább semmi van. Egy ponton túl a miértekre már a fizikus nem tud válaszolni, csak annyit tud mondani: így van és kész. A végső miértekre a filozófia keresi a válaszokat, és a filozófusok már sok-sok ezer oldalt teleírtak az ezzel kapcsolatos spekulációkkal. És örömmel jelenthetem, hogy mára már kezd kikristályosodni, hogy mi a válasz arra a végső kérdésre, hogy miért van egyáltalán valami, miért nem sokkal inkább semmi van. Egyre biztosabbnak látszik, hogy a leginkább elfogadható válasz erre a következő: CSAK!
A pörgettyű működését a következőképpen értelmezhetjük. Vegyünk egy pörgettyűt, amely csaknem teljesen függőleges tengely körül forog. A tengely azonban ne legyen teljesen függőleges, hanem egy egész picit jobbra dőljön. Ha a pörgettyű nem pörögne, a gravitáció tovább döntené jobbra, és felborítaná. De mivel a pörgettyű pörög, nem ez történik. Képzeljünk el egy-egy tömegpontot a pörgettyű bal és jobb oldalán. A gravitáció a tengelyt jobb felé igyekszik billenteni, ezért a pörgettyű jobb oldalán lévő tömegpontra lefelé, a bal oldalán lévő tömegpontra felfelé mutató irányú erő hat. (Persze nem pontosan lefelé, ill. felfelé mutatnak ezek az erők, hanem párhuzamosak a pörgettyű tengelyével.) A két tömegpont ezeket az erőket azonban csak rövid ideig érzékeli, az alatt az idő alatt, mialatt átsuhan a jobb, ill. bal oldali szélső pozíción. Tehát úgy értelmezhetjük, hogy a jobb oldalon átsuhanó tömegpont kap egy rúgást lefelé, a bal oldalon átsuhanó tömegpont kap egy rúgást fölfelé. Newton törvényének megfelelően tehát az egyik tömegpont elkezd lefelé gyorsulni, a másik pedig fölfelé, és mialatt átsuhannak a két szélső (jobb és bal oldali) pozíción, szert tesznek egy kevés lefelé, ill. felfelé mutató irányú sebességre. Ha ott maradnának a két szélső pozícióban, akkor ennek nyilvánvalóan az lenne a következménye, hogy a pörgettyű dőlésszöge nőne jobb felé, és jobbra eldőlne. Csakhogy a pörgettyű forog. 90 fokos elfordulás után a két tömegpont már nem jobb és bal oldalon, hanem elöl és hátul van. Newton törvénye értelmében azonban minden test igyekszik megőrizni egyenes vonalú egyenletes mozgását, amíg külső erő ennek megváltoztatására nem kényszeríti. A két tömegpont is igyekszik tehát tovább mozogni lefelé, ill. felfelé, de már nem a jobb és bal oldali szélső pozíciókban, hanem az első és hátsó szélső pozíciókban! Képzeljük el, mi történik egy jobbra döntött pörgettyűvel, ha az elejét lefelé, a hátulját felfelé mozdítjuk! Elkezd dőlni, de nem jobb felé, hanem előrefelé! Tehát a gravitáció ahelyett, hogy tovább döntené a pörgettyűt jobbra, csupán annyit csinál, hogy a jobbra dőlést átváltoztatja előre dőlésre. Az előredőlt helyzetben persze az egész okoskodást újra el lehet mondani, és azt kapjuk, hogy a pörgettyűnek bal felé kell dőlnie. És valóban ez történik: bal felé dől, majd hátra, majd újra jobbra: a pörgettyű tengelye egy kúp mentén mozog körbe-körbe. Ezt a mozgást nevezzük precessziónak. A dolog lényege, hogy a pörgettyű forgása miatt a tengelyre ható erők olyan hatást eredményeznek, mintha éppen merőleges irányból érkezne az erő. Ennek oka az, hogy a gyorsan forgó tömegpontok az erők révén nyert sebességüket átviszik a pörgettyű más részeire, és ott mozdítják el a pörgettyűt.
Miért fejt ki jelentős ellenállást egy forgó biciklikerék vagy porszívó a forgástengely elforgatásával szemben? Mert az elforgatáshoz meg kell változtatni egy csomó, nagyon nagy sebességgel mozgó tömegpont sebességét. Ehhez pedig jelentős erő kell, mnt ahogy jelentős erő kell ahhoz is, hogy egy gyorsan száguldó autót egy oldalbarúgással jelentősen eltérítsünk az eredeti irányától.
Szóval igazából nincs semmi megmagyarázhatatlan vagy érthetetlen a pörgettyű mozgásában, ha jól átgondoljuk, megértjük. A pörgettyűnek így kell viselkednie. Csak éppen a nem pörgő testekkel szerzett rengeteg tapasztalatunk közé nem illeszkedik be, ezért tűnik első látásra furcsának a pörgettyű viselkedése.
A teknőcöket két csoportba soroljuk aszerint, hogy hogyan húzzák be a fejüket. Az első csoportba tartozók a nyaki gerincüket S alakban hajlítják be (az S síkja függőleges). Ebbe a csoportba tartozik a legtöbb teknős, a szárazföldi teknősök túlnyomó része. Egy kisebb csoport oldalra hajlítja a nyaki gerincét, ebbe a csoportba néhány vízi teknős tartozik. Ja és van egy harmadik csoport is, a vízi teknősök nagyobbik része, amelyik egyáltalán nem tudja behúzni a fejét.
Mert akármilyen egyszerű, mégis 3 dimenzióban kell elképzelni, itt meg még 2 dimenzióban sem tudok rajzolni, de ha átgondolod, amit az erők "végigkövetéséről" mondtam, az segít. Abból az következik, hogy ha a pörgettyű tengejére erővel hatsz, akkor a tengely nem az erő irányában, hanem arra merőlegesen fog elferdülni. Ha ez az erő a gravitáció, akkor belátható, hogy a gravitáció hatására a kissé megdőlt tengely nem tovább dől, hanem arra merőlegesen mozdul el, ami végül is a körmozgást okozni fogja.
A szemléletes leírásod után sem merem azt mondani, hogy rövid gondolkodás után meg tudom 'jósolni', hogy fog viselkedni egy pörgettyű egy adott helyzetben. Itt van például a függőlegestől eltérő tengely helyzet. Amikor a súlypont nyilvánvalóan kivül esik az alátámasztási ponton. A gyakorlatban ilyenkor kezd körkörösen támolygó mozdulatokba a pörgettyű. Ahelyett, hogy a súlypontja szépen leereszkedne. Bár lehet, hogy ezt a támolygást a pörgettyű tömegéhez mérten nem elhanyagolható súrlódások okozzák.
A pörgettyűre ható erők nem pont tengelyirányúak. Igaz tengely mentén a legnagyobbak. A pörgettyű forgásszimetrikus, azaz ugyanugy ahogy a mérleg két karja ha egyenlő suly helyezönk rá egyensúlyban marad. Ha a pörgettyű talpa lapos lenne, akkor nem is dölne el, viszont megnőne a surlódási felület, amitől sokkal gyorsabban megálna. Talán ha homogén másneses pörgettyűt mágneses lapon(picit fölötte) pörgetünk, akkor javulnak az esélyeink.
Érdemes lenne kikisérletezni hogy pörög egy olyan pörgettyű ami középen egy rúdból áll és a széle felé egyre vastagodik. ("Ránézésre" egy félbevágott, majd rosszul összerakott pörgettyűre emlékeztetne.)
A pörgettyűnek a lendülete nem marad meg(kivéve ha vákumban pörgeted) a forgás sebessége állandóan csökken, láthatóan lassul. Ha el tudnád késziteni mágnesből, vagy mondjuk egy méteres nagyságban a szerkezetet, akkor jobban megérthetnéd, mágnes esetén kihasználhatnád a perdület elvitelére/ növelésére. Vannak speciális alakú pörgettyűk is, melyek meleg levegőtől is képesek forogni, de ilyenkor a surlódást a minimumra érdemes csökkenteni.
Dr. Lecter ,
Ez azért nem ennyire egyszerű. A Nap kb. kétszer akkora erôvel vonzza a Holdat, mint a Föld. Akkor? (A hold tömege pedig kisebbnek tűnik, azaz a vonzerejét is kisebbnek gondolom. Irásod alapján az emberekre is jelentős vonzerőt gyakorol mind a nap, mind a hold.)
Mivel biciklizem, igy nemegyszer erős első kézifékre elég durván megemelkedik a hátsom. Sőt nemrég egy ütközéskor amikor lelassította egy szervizkocsi oldala az elsőkerekem, lefejeltem a kocsit. (Szerencsére bukosisakkal)
A trükk ott van, hogy az első kerék igyekszik fejreállítani, míg a hátsó ellendolgozik.
Szerencsémre Ludvig Győző (a legendák szerint ő tervezte a V-2 stabilizátorát) tanította nekem a pörgettűt, felejthetetlen előadások során, azóta nincs is gondom vele. Kedvenc mondása volt, hogy vizsgán a pörgettyű mentő kérdés, mivel megmenti a vizsgáztatót, attól hogy további kérdéseket kelljen feltennie. Azt is szokta mondani, hogy a pörgettyű azért érdekes eset, mert nem az történik általában vele, amire az ember számítana, de még csak nem is az ellenkezője, amire egy okos ember gondolna, hanem valami teljesen más.
Volt egy jó példája is, amiben teszteltek egy új motorkerékpárt ahol a motor tengelye azonos irányú volt a pályával. A vezető észrevette, hogy a kanyarban felemelkedett a motor orra, ezért a következő kanyarban rádőlt a motorra, csak pechére ez egy ellentétes kanyar volt és a motor hátulja kezdett felemelkedni .....
De ugyanez volt a problémája Bánkinak is, szóltak a Ganzból, hogy az új mozdony mindig kisiklik a kanyarban, ekkor találta ki a felfüggesztett motort, ahol a motor független volt a mozdonytól és eltudott fordulni benne. Persze egyszerűbb megoldás, ha a motor tengelye merőleges a pálya síkjára.
Még homályosan emlékszem a pörgettyű levezetésére és tanusíthatom, hogy valóban kijön az alapegyenletekből virtuális erők vektorszorzásai révén, tehát nem úgy lett a mechanika megfejelve, hogy magyarázni tudja a pörgettyűt, hanem valóban elméletileg is levezethető a pörgettyű hatás.
Magának a hatásnak a magyarázata, a forgásból és a kibillentésből eredő virtuális erők létrehoznak egy forgatónyomatékot, ami abba az irányba hat, hogy megszüntesse a forgás tengelyére ható erőt, nagysága pedig pontosan megegyezik vele. És ez szépen ki is jön, az összes pörgettyűs esetre. Ezt a levezetést kell egyszer átnézni és utána nem marad probléma vele.
A pörgettyűhatás szemléletes és "érthető" magyarázata (azért teszem idézőjelbe, mert azért némi 3D képzelőerő kell hozzé, esetleg rajz, de nem sok):
Keringjen egy golyó egy tengely körül úgy, hogy egy merev rúddal stabilan kapcsolódik a tengelyhez. Fejts ki valamilyen irányú erőt a tengely végére, és kövesd végig ennek az erőnek a hatását egészen a keringő golyóig. Most nézd meg, milyen irányú változást okoz ez az erő a golyó sebességének irányában. Az új irány mentén rajzolj egy kört (ez lesz a golyó mozgásának új pályája). Nézd meg, mi ennek a körnek a tengelye. Azt fogod látni, hogy a tengely elferdült, de nem abba az irányba, amelyikben az erő eredetileg hatott, hanem arra merőlegesen. Az erő tehát NEM TUDTA elmozdítani a tengelyt abba az irányba, amelyikbe hatott.
Ha ezt még összekombinálod azzal, hogy a gravitációs erő kimozdító hatása arányos a már meglévő dőléssel, és az iránya is ugyanarra mutat, akkor könnyen belátható, hogy a gravitáció nem tud dőlést okozni.
Valószínűleg azért lepődöm meg a pörgettyű hatáson amikor találkozom vele, mert az ember élete során viszonylag ritkán kerül tapasztalható kapcsolatba vele. Hát nem? A kerékpárosnak is fel kellene borulnia, mégis valami erő egyenesben tartja. Fel sem tűnik. De amikor a kerékpár kivett kerekét megpörgetem, engem mindig meglep az ellenállás az elfordítás ellen. Másik: ha van egy tömör és jól polírozott pörgettyű, nem látszik, hogy mikor forog. Egy naív megfigyelő azt látja, hogy egyik esetben az asztalra helyezve nyilván felborul (a tapasztalatoknak megfelelően). Másik esetben pedig nem borul fel (nem látszik, hogy pörög). Azt gondolná, hogy meg van támasztva. Vagy mi a csudáért nem dől fel? Ahhoz, hogy rájöjjön mi történt, meg kell fognia, vagy más módon meggyőződni arról, hogy forog. Pedig csak egy egyszerű dologban különbözik a két esemény, mégis egészen másként viselkedik a megpörgetett tárgy. Ráadásul a pörgettyű tud egészen látványosan ferdén is forogni, amikor a súlypontja helyzete alapján már rég el kellett volna dőlnie. Mintha valami alátámasztaná. Pedig nem. Látszólag nem hat rá a gravitáció, vagy nem úgy, mint ahogy megszoktam. Nos, nekem ezekért nem logikus a pörgettyű viselkedése. De mondom, ez lehet, hogy csak a folyamatos megtapasztalás hiányából adódik. Itt vannak például a kvantum események: ésszel felfoghatatlanok. Nem biztos azonban, hogy akkor ís így lenne, ha a kvantumvilágban élnénk az életünket. Biztosan sok más példa is felhozható lenne.
valószínűleg itt is olyan axiómáról van szó, mint például ha gyorsítunk egy testet, miért fejt ki ellenállást. Pontosan olyan. Miért nem logikus a pögettyű?
Szia!
Nem a porszívó bekapcsolási lökésére gondoltam. Az érthető, hatás-ellenhatás. A már működő, és kézben tartott porszívó az, ami jól érezhető ellenállást fejt ki az elforgatás ellen. Úgy, mint a kézbentartott, és megpörgetett bicikli kerék. Nem újdonság ez, csak kicsit mindig meglepődöm, amikor tapasztalom. Sajnos még mindig fenntartom, hogy a pörgettyű nem logikus, miért nem dől fel (számomra). Milyen erő tartja egyensúlyban? Mibe kapaszkodik a megpörgetett biciklikerék, amikor elfogatom? Ezt nem látom. Mert rendben van, perdület megmaradás. Persze valószínűleg itt is olyan axiómáról van szó, mint például ha gyorsítunk egy testet, miért fejt ki ellenállást. Vagy abból legalábbis levezethető. Ilyen a világ, és kész. De akkor is nagyon elgondolkodtató szerkezet a pörgettyű!
Porgettyu kerdeseben szemleletesen:
a porgettyu minden atomjara (molekulajara) kulon el kell kepzelni a rahato eroket. Ha kivennenk egy atomot (molekulat) es a tobbit eltuntetnenk, akkor az a meglevo sebessegevel tovabbhaladna (mondjuk, ha hat ra valmilyen ero, akkor arra gyorsulva - ugye ez az alap). A porgettyu atomjai, molekulai azonban nem kulonallo egysegek, hanem a progettyu reszei kemiai, egyeb anyagtani kolcsonhatasok reven, amelyek palyan tartjak a darabokat. Ha megnoveljuk a fordulatszamot egy kritikus hataron tulira, akkor ezek az erok mar nem tudjak megakadalyozni a porgettyu szethullasat ("a forgas szetszakitja").
En valahogy ugy latom, hogy ezeknek az anyagdaraboknak az impulzusmegmaradasra torekvesuk, es egymasra hatasuk az, ami megtartja a porgettyu tengelyet. Ez, az, amit, ha jol hiszem az elottem hozzaszolo ugy fogalmazott, hogy kijon a mechanika axiomaibol, hogy a forgo test "igyekszik" megtartani a forgastengelyet.
Talan annyi meg a szemleletesseghez, hogy a Fold vonzasa pont tengelyiranyu, es ekkor "nem zavarja" a forgast.
Tudom, hogy ez nem teljes valasz, inkabb csak amloyan szemleltetes, hogy ra lehessen erezni, miert is nem borul fel a porgettyu.. A porszivo pedig bekapcsolaskor megmoccan, csak nem eleg eros a motorja, hogy felboritsa az oldalara (statika). Amugy pedig mukodes kozben mar egyenletes sebesseggel forog a ventillator benn, es ekkor mar nem akarna felborulni.
Ez tevedes, a perdulet (hivatalosabb neven impulzusmomentum) megmaradasa levezetheto a mechanika axiomaibol... A porgettyunek nemcsak a forgasi energiaja akar megmaradni, hanem a perdulete, ami vektor, pontosan ez stabilizalja a forgastengely iranyat!
Szerintem a perdületmegmaradás is azért lett bevezetve, mert azt tapasztaljuk, hogy pörgettyű nem dől el. Egészen biztos, ha azt látnánk, hogy a forgó pörgettyű is pont úgy eldől min az álló, senki nem gyártott volna perdületmegmaradást. Egyébként engem a hétköznapi tapasztalatok alapján zavar az, hogy egy forgó test ellentmond a klasszikus fizikai elvárásomnak. Gond nélkül el tudnám képzelni, amint egy forgó pörgettyű is úgy eldől, mint az álló. Attól még megmaradhatna a forgási energiája addig, amíg az asztallapnak a surlódás következtében át nem adja. A giroszkóp hatást is milyen furcsa megtapasztalni. Működő porszívónak milyen komoly ellenállása van az elforgatással szemben! Milyen erőterekbe 'kapaszkodik', amikor ellenáll az elforgatásnk? Nyilván semilyenbe. Akkor meg hogy csinálja?
1, A föld tulajdonképpen azért kering a nap körül, mert a nap vonzza, ami elipszis pályán tartja. Ahogy a föld vonzza a holdat. Viszont a nap vonzereje nem elég ahhoz, hogy a hold körülötte keringjen, a hold a Föld körül kering. Nem is beszélve az almáról ami ugyan lefelé esik, de tekintve a Föld forgását nem egy egyenes mentén. Azaz nem arra esik ami fölött elengeded. Kis távolság esetén ez nem is lehet feltün?. Az általános tömegvonzás a távolság négyzetével csökken és arányos a tömeggel, bár az alma és a föld egyforma távol van a naptól, de egy alma tömege jelent?sen kisebb. Az "pongyola" vonzza kifejezés az általános tömegvonzás törvényét takarja, amit ha megismersz rájössz, hogy a dolog valahol egy rendes válasz. Más kérdés, hogy a mágneses illetve az elektromos kölcsönhatás során is szokás használni a vonzza kifejezést.
Más kérdés, hogy a dolog jellegéb?l fogva az alma is vonzza a földet, azaz a Föld is esik az alma felé...
2,
Ami a pörgety?t illeti: ha elengeded eldöl. Persze ha kezdetben nagymérték? forgási energiát adsz át neki, akkor forogni kezd. Energia nem vész el, a keletkez? forgatónyomaték ellen azonban a surlódási er? dolgozik. Azaz ha nincs kifejezetten surlodasmentes környezeted, akkor a pörgetty? el?bb utóbb veszt a lendületéb?l és eld?l. Ha van surlódásmentes környezeted, akkor az pörgetty? el sem indul, legfeljebb elszáll a kezedb?l. Ugyanis a tapadási surlódás biztosítja, hogy egy pont körül forogjon a rendszer... Más kérdés, hogy közölhetsz energiát kívülr?l a rendszerrel, amit az forgásra tud felhasználni. Azaz menet közben felpörgetheted. Ha meglököd azzal kap ugyan energiát, de nem fog tovább forogni, s?t ha a sulypontját sikerül elbillentened el?bb megáll.
A tekn?st sajna passzolom, a biológiához keveset értek. Ami a kérdéseim illeti:
Ha az energia megmaradás elvét nézem, akkor feltételezve, hogy van anyag, kell lennie antianyagnak is. S?t ha a való világ rendezetlensége csökken, akkor az antivilág rendezettségének n?ni kellene?
Másrészt van-e olyan bolygó melynek keringési iránya a Földdel(a bolygón élve alig pár különbség lenne észlelhet?) és kizárhatja-e ez az emberhez hasonló létformák megjelenését? (Tekintetbe véve az emberi fehérjemolekulák forgási irányát)
Most jövök rá, lehet, hogy nem is olyan jó játék ez, mint amilyennek elsőre látszott. Egy szálka félig ki lett húzva, de rögtön kaptam helyette egy másikat. Sajnos a teknőcös kérdésed az én agyamba is rögtön befészkelte magát :) Tényleg, ahhoz képest egészen hosszú nyakat húz be a merev páncél alá. Olyan teleszkópszerűen. Vajon hogy csinálja?
Nekem van egy effele szalkam. A kerdes egy Kurt Vonnegut konyvben hangzott el emlekeim szerint: Amikor a teknosbeka behuzza a fejet, akkor a gerince meggorbul vagy osszehuzodik? Bocs, ha ez tul foldhozragadt kerdes, de azota sem tudom es erdekelne.
Kerdeseidre a kovetkezoket tudom mondani a magam kutfejebol:
1. Miert vonzza a Fold az almat? Nem tudni, es a fizikusok sem tudjak. A fizika nem foglalkozik azzal, hogy valami miert van. Hogy "a Fold vonzza az almat", az is tkp. csak egy elmelet, aminel ezidaig nem talalt jobbat senki. Es tegyuk hozza, ennek mar tobb szaz eve, ami azert bizonyara nem veletlen...
2. kerdesedre egyebkent elso kozelitesben a fizika valasza az, hogy: a porgettyu azert nem dol el, mert a perdulete (ami vektormennyiseg!) meg akar maradni a perduletmegmaradas ertelmeben. Amikor a surlodas es egyeb disszipativ tenyezok hatasara a perdulete mar elegge lecsokken, akkor aztan el is dol.
Hu, jo pongyola voltam. Az ekezetek hianyaert pedig bocs, most valamiert nem mux a gepemen.
