E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
Szeretném vitára bocsátani a teremtés történetének az általam vett értelmezését. A Bibliát elfogadom, mint Isten útmutatóját az emberek számára, évek óta olvasom rendszeresen és Jézus szabadítását személyesen is átéltem életemben. A leírt értelmezés szerint ma még csak a 6. nap van (határozottan közeledünk a vége felé), és a teremtés csak a 6. végén fog lezárulni. Ezt követi a 7. nap, ami az örökkévalóság. Részletesen:
Kezdetben teremtette az Isten a mennyet és a földet.
És itt a menny szóra hívnám fel a figyelmet, mert nem csak a látható világot, hanem a láthatatlan világot is létre kellett Istennek hoznia. Erről gyakran megfeledkezünk, miközben olvassuk a teremtés történetet. Ha ezt figyelembe vesszük, és az első nap történését
És monda Isten, hogy: Legyen világoság; és lőn világosság, És látá isten, hogy jó a világosság és elválasztá Isten a világosságot a sötétségtől. ...
összevetjük a János evangéliumának első versével:
Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél és Isten vala az Ige. Ez kezdetben Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
valamint továbbolvasva a teremtéstörténetet elérkezünk a 4. naphoz, amikoris Isten megteremti a Napot, a Holdat és a Csillagokat. Rádöbbenünk, hogy az első nap nem más, mint Jézus születése, aki a világ világossága. Azaz Ő az első lény az Isten melett a szellemi viágban, ezért mondja az Írás, hogy nála nélkül semmi sem lett, ami lett. És azon is elgondolkodunk, hogy vajon akkor most teremtette meg az Isten az anyagi világot (a 4. napon ???). Szerintem igen, illetve az anyag, létrejötte már a 3. napon elkezdődött, mert akkor látszott meg a száraz. A 2. nap elsőre rejtéjes: mennyezetet alkot, ami elválassza a vieket a vizektől (a víz a Bibliában lekeket, a tenger embereket jelöl, nagy néptömgeket), így ebből én azt látom, hogy ekkor különítette el Isten a mennyei teremtmények lelkét az emberekétől (illetve állatokétól). Az 5. nap az élet kialakulása a földön. Visszatérve a 4. napra a teremtés napjai szerintem nem földi napok (logikailag sem lehet, hiszen a nap csak a 4. napon keletkezett), de mekkora időegységről van akkor szó? Pál azt írja, hogy Istennél 1 nap olyan mint 1000 esztendő és 1000 esztendő olyan mint 1 nap. Azaz Isten nincs az Idő dimenziójába rekesztve, és mi emberek se akiket az Ő hasonlatosságára formált, se leszünk az idő fogságába rekesztve, csak még nem születtünk meg! Így ezeknek a napoknak a hossza nincs emberi mértékkel megadva. A 6. napon tehát Isten a saját képmására férfiúvá és asszonnyá teremtette az embert, meghagyja neki, hogy szaporodjon, töltse be a földet, uralkodjon a rajta élő állatokon és legyen vegetáriánus (Íme néktek adok minden maghozó füvet és minden fát, amelyen maghozó gyümülcs van). Majd a 6. nap végén: És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala ímé igen jó. A 7. nap pedig megszünék minden munkájából amelyet alkotott vala és megáldá és megszentelé az Isten a hetedik napot (Szombat). És most jön a második kulcs, amelyet Jézus adott meg a farizeusoknak (akik persze nem vették a lapot) a János 5.17-ben így felel a farizeusoknak, akik meg akarták ölni őt, hogy szombatnapon gyógyított:
''Az én Atyám min ez idáig munkálkodik és én is munkálkodom''. Azaz Jézus itt azt mondta, hogy még nem kezdődött el a 7. nap, amikoris Isten megpihen minden munkájából. De a teremtés történet is így folytatódik: Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté, .... és következik Ádám és Éva története, azaz visszatér időben a 6. naphoz (és ott is marad). Tehát a teremtés történet mintegy tartalomjegyzékként áll a Biblia elején és ilyen röviden bemutatja az utat a kezdettől a végig azaz a 7. napig, ami nem más, mint az örökkévalóság. Ezért mondhatta Isten a 6. nap végén, hogy minden, amit alkotott tökéletes, mert mire befejeződik a teremtés, amire Jézus második eljövetele teszi fel a pontot, valóban halhatatlanok és tökéletesek leszünk. És ezért mondhatta Jézus a jobb latornak, hogy még ma velem leszel a paradicsomba.
Szóval szerintem a mai embernek könnyebb dolga van jól értelmezni az Írást, hiszen Dánielnek is ezt mondja: ''Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig'' és az Ószövetség idején nem ismerték az Újszövetséget, ami megadja a kulcsot.
üdvözlettel: Vívó Péter
"... nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2. Kor. 4:18)
Ha valóságként kezeljük Isten ígéreteit, ha nem az e világi dolgok foglalják le gondolatainkat, akkor olyan valódi értékeket találhatunk, amelyeket nem pusztít el sem a moly, sem a rozsda...
"... ne engedd (Istenem), hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!" (Zsolt. 119:133)
Az ember könnyen tévedhet a dolgok megítélésében, így önmaga megítélésében is. Csak Isten látja át tökéletesen a lét bonyolult szálait... Van rá okunk, hogy kételkedjünk hibátlanságunkban, és van rá okunk, hogy jellemünk megtisztításáért Istenhez forduljunk...
Namost a szentek vagy tisztak az engedetlensegtol, onigazolastol, stb. vagy csak igyekeznek ra. Ha tisztak, azaz mentesek tole, akkor ez nem puszta igyekezet, ha meg csak igyekeznek, mert azt itt el nem erhetik, akkor meg megsem szentek, nem tisztak.
Azt mondod: szent = Istené. De ha Isten is szent, és Ő senkié (azaz nem önmagáé), akkor már nem lehet igaz a "szent = Istené" megállapítás.
Azt mondom, hogy Isten szent, es minden(ki) mas is, aki/ami Istene. A hivo ember szent, egyszeruen azert, mert Istene. A keresztyenek sem mentesek a buntol (nincs buntelen ember), nem tisztak tole - noha azt mondjuk, hogy Jezus vere lemossa a bunt az emberrol (eleg paradox).
A "szabados" szót nem tudom értelmezni.
En inkabb a Biblia alapjan ertelmezem ezt, nem lexikonokbol :-) Ez egyszeruen annyit tesz, hogy ezt Isten onkenyesen tette, senkinek nem szamolt el/be rola, nem kerte senki tanacsat, nem koteles rola magyarazkodni senkinek.
Pl. az Isten felé irányuló engedetlenségtől, az önigazolástól, a képmutatástól... Általánosságban azt lehetne mondani, hogy a szentek, ha felismerik valamiről azt, hogy rossz (helytelen), akkor attól hűen igyekeznek elzárkózni; és ha valamiről felismerik, hogy jó (helyes), akkor azt igyekszenek képmutatás nélkül támogatni és cselekedni. Tehát a szentek tiszták az általuk felismert helytelenségektől, hamisságoktól és hiábavalóságoktól, mert harcolnak ellenük Istent segítségül hívva.
Azt mondod: szent = Istené. De ha Isten is szent, és Ő senkié (azaz nem önmagáé), akkor már nem lehet igaz a "szent = Istené" megállapítás.
"Az o szabados kegyelme alapjan."
A "szabados" szót nem tudom értelmezni. A Magyar Értelmező Kéziszótárban ez áll a "szabados" kifejezésnél: 1. illetlen; 2. felszabadított. Kérlek, pontosíts. Mit jelent az, hogy "Az o szabados kegyelme alapjan"?
A szent jelentese semmikeppen sem a 'valamitol tiszta'. Ugyan mitol tisztak a szentek? Az szent (ha emberekrol, dolgokrol, fogalmakrol beszelunk), aki (ami) Istene. Es ezek azert szentek, mert az szent (Istenrol beszelek), akie ezek az emberek v. dolgok.
Mi alapján választ ki Isten embereket?
Az o szabados kegyelme alapjan. Ami azt illeti, ez a kivalasztas -szamunkra - mar mult ido, meg a vilag alapitasa elott megtortent.
Ha Isten szent és emellett senkié (bár szerintem mindenkié - de ebben a megállapításban ez mellékes, hisz a következtetésen nem változtat), akkor nem lehet minden az Istené, ami szent. De ha a szentre azt mondjuk, hogy "valamitől tiszta", akkor ez az ellentmondás eltűnik.
Mi alapján jegyez el Isten embereket? "A kivalasztas szerint."
Nem attol lesz valaki, hogy akarmelyik parancsolatot megtartja, hanem attol, hogy Isten ot maganak eljegyzi. Az szent, ami Istene. A hivo ember ezert definicio szerint szent.
"Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik." (Mt. 7:7-8)
Mit teszünk akkor, ha ráébredünk arra, hogy olyan valamink nincs, amire igen nagy szükségünk van, de saját erőnkből nem tudjuk elérni? Isten azt ígéri, hogy aki mer kérni, az mind kap... Akik keresik az igazságot, azok találnak; és ha a szeretet honába kérnek bebocsátást, akkor az megnyittatik nekik...
"Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk." (Zsolt. 90:15)
Szétnézve a körülöttünk zajló világban egyre több olyan dolgot láthatunk, amelyek elszomorítnak bennünket... Egyre könnyebben találhatjuk magunkat olyan helyzetben, ahol nincs ok a vidámságra... Ám akik tudják az Istenről, hogy szerető és hű szülő - és nap mint nap el is gondolkodnak erről - azoknak eszébe is jut Őt segítségül hívni minden szorongattatásban.
"Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa." (Mt. 5:3)
"lelki szegények" a görögben >> lelki módon (tó pneumati) koldusok (ptóchoi)
Ez a kifejezés szerintem azt jelenti, hogy a Mt. 5:3-ban Jézus azokról beszél, akik elég kritikusan vizsgálják magukat ahhoz, hogy észre vegyék lelki hiányosságaikat, e hiányosságokat el nem titkolják, és lelki gazdagságra* igyekeznek szert tenni. Éppen úgy, mint egy valódi koldus is, aki felismerve anyagi állapotát, felvállalja azt emberek előtt is (az utcán koldulva), és igyekszik anyagi javakhoz jutni. Ha nem alázná meg magát helyzetét felvállalva a koldus, akkor nem is lenne lehetősége koldulni, azaz azoktól kérni, akinek lehetőségük van adni. Ekképpen egy lelki módon koldus is észre veszi lelki hiányosságait, és állapotát le nem tagadva Teremtőjéhez fordul, akinek meg van a hatalma ahhoz, hogy lelki módon gazdaggá tegye őt.
A "koldusok" szó használata jobban rámutat a lényegre, mint az "szegények" szó, hiszen a szegények (főleg lelki értelemben) - ellentétben a koldusokkal - nem mindig ismerik fel helyzetüket, nem mindig vállalják fel állapotukat, és így nem is mindig akarnak változtatni állapotukon.
*A lelki gazdagság a Biblia tükrében számomra leginkább a tiszta, önzetlen, áldozatkész, cselekvő szeretetet jelenti. De a lelki módon való gazdagság szükségszerűen magába kell hogy foglalja mindazokat az egyéb jellemvonásokat is, amelyek az élet értékként kezelését, építését és védelmét szolgálják. Pl. fontos a senkinek sem ártó, örömöt okozó kis mozzanatokat is észre venni, hiszen ezek tehetik kívánatossá az életet... Vajon van e értelme annak a tiszta szeretetnek, amelynek "tárgya" nem vágyik élni?
Igazán gazdagnak lenni nem egyéb, mint olyan jellemre szert tenni, amely alkalmassá tesz a boldog, örök életre... Boldogok lesznek azok, akik (most) lelki módon koldusok, mert az övéké lesz a boldog, örök élet...
"Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa."
Számomra azok a lelki szegények, akik érzelmeikben nem fejlettek. Akik nem veszik észre a világ ezernyi apró csodáját, nem képesek gyönyörködni egy naplementében, egy versben, a felcsendülő muzsika dallamában, az ízek és illatok sokarcúságában. Nem tudják átélni a humor derűjét, képtelenek az elcsüggedetteknek bíztatást adni, nem képesek osztozni a fájdalomban, nincs (vagy nem megfelelő mértékű) bennük a részvét, hála, szívesség viszonzása, ilyesmi. Nem tudnak adni és elfogadni.
Szóval, az a mondat nekem olyan logikátlan, homályos. Éppen a lelki (és nem anyagi)gazdagok a boldogok. Bár az anyagi gazdagság nem zárja ki a lelki gazdagságot.
Akik lelkükben Istent szomjazzák, mivelhogy Ö nélküle szegények...
Ez röviden (szerintem) arra vonatkozik, hogy ha az ember nincs kapcsolatban Istennel, akkor nem is él teljesen, és nincsen benne igazi Élet. Nem képes tartós boldogságra, megelégedettségre, nyugalomra, örömre és kiteljesedésre, stb.
Egyébként ez a kifejezés, hogy "lelki szegények", az eredetiben azt jelenti, hogy a "szellem koldusai", ami talán jobban kifejezi, hogy az ilyen emberek folyamatosan "koldulják" az Úr jelenlétét.
Megjegyzésre érdemes, hogy ez a kifejezés egyet biztosan nem jelent: lelki szegényeket abban az értelemben, ahogyan ezt sokszor érteni szokták, azaz együgyűeket! :)
"A mélységből kiáltok hozzád, Uram!" (Zsolt. 130:1)
Botor döntései miatt az emberiség messze sodródott Istentől. Értékrendje olyan mélyre süllyedt, hogy még ártatlan gyermekeket, és terhes anyákat is hajlandó felkoncolni pár hektárnyi sziklás legelőért... Ennek ellenére Teremtőnk minden embert szeret, és arra vár, hogy a mélységbe süllyedt gyermekei elfogadják segítségét, amely által megszabadulhatnak e nyomorult állapotból... Egyetlen embernek sincs akkora vétke, hogy azt megbánva ne fordulhatna bizalommal Hozzá. Nincs olyan vétkünk, amely elkoptathatná Isten irántunk érzett készséges szeretetét...
"... kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, a kik segítségül hívják az Urat tiszta szívből." (2. Tim. 2:22)
A Biblia által egyértelmű irányt javasol számunkra Isten. Ám ennek az iránynak a követése csak akkor töltheti be szerepét az életünkben, ha megtartásához "tiszta szívből" (őszintén, képmutatás nélkül) hívjuk segítségül Teremtőnket... De ha hitünk nincs, akkor kérhetünk hitet, és ha erőnk nincs, akkor kérhetünk erőt. Mindent kérhetünk, ami hasznos, és Ő hű, hogy időben meg is adja...
"Az én véleményem szerint ennél több kell az igazsághoz, minthogy az ember félreteszi az egóját, és jobban szereti a többieket mint önmagát, vagy legalább ugyanannyira."
Vajon mi is a szeretet? Minél inkább (önzetlenül) szeretünk valakit, annál fontosabb számunkra a jóléte. A szeretet áldozatvállalást hordoz, azaz lemondást valami számunkra fontosról, hogy a másiknak jobb legyen.
"... a szeretet... nem keresi a maga hasznát..." (1. Kor. 13:4-5) "... a szeretet... épít." (1. Kor. 8:1) "Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is..." (Fil. 2:4-5) "... a szeretet az Istentől van..." (1. Ján. 4:7)
"És ez a szeretet (azaz abban mutatkozhat meg a szeretetünk), hogy járjunk az ő parancsolatai szerint." (2. Ján. 1:6)
Abban viszont igazad van, hogy a szeretet betöltése és a valóság teljes ismerete nem egy dolog.
"Attól, hogy a parancsolatokat betartom, közte a szeretet törvényét is, nem leszek szent ember. Mert az eredendő bűn továbbra is bennem lakozik. Ahhoz be kell fogadnom Krisztust a szívembe."
A szentség (az ember igaz volta) pillanatnyi állapot, ki lehet esni belőle. Szerintem az, hogy valaki szent (igaz, azaz tiszta a hamisságtól), az nem azt jelenti, hogy valaki elérte Isten tökéletességét, hanem azt, hogy amit megértett és elfogadott Isten tanításából, azt hűen és hiánytalanul meg is tartja. (661-es hsz.) Én úgy látom, hogy az eredendő bűntől (azaz öröklött bűnre késztető hajlamunktól) csak a feltámadáskor szabadít meg minket végleg és teljesen Isten (hacsak ellen nem állunk segítő szándékának). Addig pedig a hitnek szép harcát meg kell(ene) harcolnunk...
"Miért van néhol kavar a családfákban, pl. Lót családjában, stb.."
Hol és milyen "kavar" van Lót családfájában? Mit takar a stb.?
"Szerintem, ha valaki minden téren mások jólétét helyezi a sajátja elé, akkor az igazul szeret. Az igaz szeretetben pedig nincs hamisság. Akiben pedig nincs hamisság, az igaz... "
Az én véleményem szerint ennél több kell az igazsághoz, minthogy az ember félreteszi az egóját, és jobban szereti a többieket mint önmagát, vagy legalább ugyanannyira. Szeresd a te felebarátodat, mint önmagadat.
Ez csak egy következménye az Istenhez fordulásnak, és nem ebből következik.
Attól, hogy a parancsolatokat betartom, közte a szeretet törvényét is, nem leszek szent ember. Mert az eredendő bűn továbbra is bennem lakozik. Ahhoz be kell fogadnom Krisztust a szívembe.
Köszönöm, jó ha rámutatsz a hibáimra (mert hát van bőven lefaragnivaló), de azt kívánom, hogy ne ess abba a hibába, hogy mindenki elé odateszed azt a tükröt, csak magad elé nem.
"... ne rám tessék haragudni..."
Nincs harag, csak azt nem értem, hogy miért nem tudod elfogadni azt, hogy én másképp gondolkozok bizonyos dolgokról, mint te...
"Ugy látom, hogy érvek hiján már fenyegetőzől..."
Csak figyelmeztetlek... De vedd inkább egy olyan irányú kérésnek, hogy ne offolj. Kérlek, olvasd át a topik leírását, és a témához nem illeszkedő hozzászólásokat ne rakd e topikba. Az "offtopic" szabályt nem én találtam ki, hanem az index fórumának létrehozói (Modus Moderandi V./8./g./témán kívüli ("offtopic") hozzászólások). A rend és az áttekinthetőség kedvéért kérlek, hogy ne offolj.
Ha olyan témát szeretnél velem megvitatni, ami ebben a topikban off, akkor légy szíves válassz inkább egy olyan topikot, ahol a felvetett témád nem off... és ha jelzed itt a topik címét, akkor ott megbeszélhetjük (már ha egyáltalán tudok valami érdemlegeset írni).
"Szerintem a békességes tűrés nem így kapcsolódik a cselekedetekhez..."
A Csia fordítás szerintem jobban vissza adja ennek a szövegrésznek az eredeti mondandóját: "Állhatatosságra van szükségetek, hogy miután az Isten akaratát megtettétek, elnyerjétek az ígéretet." (Héb. 10:11)
"A jót cselekvés nem csak azt jelenti, segítsünk a nyomorultakon. Attól hogy segítek a nyomorultakon még cslekedhetek gonoszt."
Igazad van. Helyesen élni nem csak a jó megcselekvését jelenti, hanem egyben a gonosz és hiábavaló tettek elhagyását is.
"Az nem elég hogy mások jólétét helyezem az önzésem elé, ez velejár Isten igazságával is, de bűnös ember is megteheti ezt és attól nem lesz igaz."
Szerintem, ha valaki minden téren mások jólétét helyezi a sajátja elé, akkor az igazul szeret. Az igaz szeretetben pedig nincs hamisság. Akiben pedig nincs hamisság, az igaz... Egyébként mindannyiunkban van "bűn" (1. Jn. 1:8). >> "Még a legkülönb harcosai Istennek is elesnek..."
"Isr, a neved Israel-re emlékeztet, ez is volt a célja, vagy máshonnan van a név?"
A nick-em LSR kisbetűkkel... :) a monogramom betűi...
Az Istenhívő életünk során a Sátán mindig csapdákat, kisértéseket állít nekünk. Még a legkülönb harcosai Istennek is elesnek, de kapnak erőt Istentől és felállnak és újult erővel folytatják a harcot, és nyernek!