Sommerfeld kiadta a tanítványainak, hogy különféle spektrumokat vizsgáljanak meg.
Heisenberg felfedezte, hogy az egész kvantumszámok mellett feles kvantumszámok is vannak.
Pauli egy évvel idősebb diák volt. Azzal heccelte, hogy hamarosan felfedezi a negyedes, nyolcados stb. kvantumszámokat is, és az egész kvantumfizika összeomlik a szakértő kezei között. (Rész és egész)
(Az más kérdés, hogy ezek után a harmad kvantumszámokat már szinte vita nélkül elfogadták: kvarkok.)
Azt még értjük, hogy a fény fázisa lelassul - különböző dielektrikumokban.
Habár ott mi is történik? Mármint az egyes fotonokkal.
Például egy prizma felbontja a fehér fényt. A különböző hullámhosszúságokat eltérően töri meg.
Kvantumos ez a kölcsönhatás?
Hagyományos értelemben nem, mert akkor csak bizonyos spektrum vonalaknak lenne törésmutatójuk.
Nem tudom pontosan, hogy a prizmában mi történik a fotonokkal.
Végzett már valaki egyfoton kísérletet prizmán?
Viszont az szavannai ésszel felfoghatatlan, és a relativitással nehezen összeegyeztethető, hogy a fém csőben vezetett elektromágneses hullám fázissebessége meghaladja az invariáns sebességet. Az egyenletek szerint.
Kimérni valószínűleg nem lehet, mert hogyaszongya: nincs fizikai realitása.
(Csőtápvonalakat lehet egymódusú módban gerjeszteni.)
(mert ha 'tovább vinnénk' logikusan a dolgot, akkor 'az jönne ki', hogy egy nulla tömegü 'valaminek', nulla az ellenállása a gyorsítással szemben, vagyis nagyon kis energiával, végtelen sebességüre lehetne gyorsítani...
Ahogy mondani szokták: ki lehet dumálni. Relativisztikus tömeg nélkül is.
Első lépés, hogy nem a tömeg a tehetetlenség mértéke, hanem az energia.
Már most úgy érzem, hogy ebbe szépen bele fogok zavarodni,
mert az erős ekvivalencia szerint az energia a tömeg. Verdammte Scheiße!
A hatások már az éterben is véges sebességgel terjedtek. Maxwell meg is adta a fénysebesség képletét az éterben. De, amíg az éter anyagi természetű volt, a téridőről senki nem tudja, hogy anyagi vagy sem.
Mert ugye a tér és az idő külön-külön egyik sem anyagi természetű.
Ha egybeírjuk a két szót, attól szintén nem lesz anyagi. De akkor hogyan tud görbülni a téridő, ha nem anyagi természetű?
Einstein újítása nem az volt, hogy a hatás véges, hanem az, hogy a vákuumban (téridőben), minden hatás fénysebességgel terjed.
Ez azonban csak hasraütés volt, mert semmiféle kísérleti bizonyíték nincs rá.
A téridő fogalom annak kifejezésére született, hogy a hatások véges sebességgel terjednek, azaz nincs pillanatszerű távolba hatás a térben, szemben a newtoni fizikával.
Van annak valami bizarr bája, amikor Piri ángyi négy elemivel és Bözsi néne a Jézus Vérző Szíve templomi hímzőkörből megvitatják, hogy mennyire hülyék ezek a kvantumszámítógépet fejlesztő úgynevezett "tudósok".
- az Einstein egyenlet baloldali geometriai tagjainak csak bizonyos részei - nem is alkotnak igazi tenzort, hanem csak pszeudotenzor - negyedrendű Rijkl Riemann görbületi tenzor - annak kontrakciója a másodrendű Rij Ricci tenzor - másodrendű gij metrikus tenzor - a teljes Riemann tenzor, a Bianchi azonosság - a Riemann görbületi tenzor meghatározásához szükséges másodrendű Wij Weyl tenzor - kovariáns mennyiségek, pszeudo-tenzor
" Te haver, figyelj ! " Lehetne ezekből, legalább egy tojásrántottát csinálni..?! ;-)
Nem a görbületet visszük át (az általános esetben egy negyedrendű kovariáns tenzor), hanem az Einstein egyenlet baloldali geometriai tagjainak csak bizonyos részeit, amelyek nem is alkotnak igazi tenzort, hanem csak pszeudotenzort. Ezen az oldalon eleve nem is szerepel a negyedrendű Rijkl Riemann görbületi tenzor, hanem csak annak kontrakciója a másodrendű Rij Ricci tenzor, meg a szintén másodrendű gij metrikus tenzor. Már csak azért se szerepelhet, mert az egész egyenlet másodrendű.
Így aztán a teljes Riemann tenzort még csak nem is határozza meg teljesen az Einstein egyenlet, kell még ehhez a Bianchi azonosság is, ami a Riemann geometria egy belső (az energiatenzortól független) tulajdonságát írja le, és ennek segítségével lehet kiszámítani a Riemann görbületi tenzor teljes meghatározásához szükséges másodrendű Wij Weyl tenzort.
Míg az Rij méri az elsődlegesen térfogat változtató deformációkat, a Wij méri az árapály jellegű torzulásokat.
Mind a Riemann, mind a Ricci, mind pedig a Weyl tenzorok kovariáns mennyiségek, tehát nem függenek a megfigyelőtől. A gravitációs energia pszeudo-tenzora viszont nem kovariáns, így függ a megfigyelőtől.
Igen jók és letisztultak Dávid Gyulának ezek az előadásai. Itt nem is hadar, ami kicsit zavaró az ismeretterjesztő előadásaiban. Azokban sokszor az az érzésem, hogy nem győzi tüdővel és artikulációval követni a gondolatai sebességét.
"Egyes egyetemeken a vektorokat konkrét számokkal kezdik, adott bázisok mellett. És esetleg később rájönnek, hogy a bázis transzformálható. DGY azzal kezdte, hogy bevezette az absztrakt vektort, amelyhez lehet reprezentációt választani."
Ezt is valami halandzsanyelven írtad?
Leszakadhatnál már DGy-ről. Megmérgezi az agyadat.
A téridő minden pontján át húzható időszerű geodetikus, sőt akárhány különböző időszerű geodetikus. Így megfelelő vonatkoztatási rendszer választásával a tér minden pontjában eltüntethető a gravitációs energia.
Átgondolom...
Azzal kezdted, hogy a görbület átvihető az energia oldalra.
Na de a görbület invariáns, vagy függ a megfigyelőtől?
Gyenge ekvivalenciának nevezuk, mert egy zuhanó szűk kabinban megkülönböztethetetlen.
Illetve az eseményhorizontnál már az is spagettizálódik.
Nem igazán mondhatom, hogy értem.
+++++
Egyes egyetemeken a vektorokat konkrét számokkal kezdik, adott bázisok mellett. És esetleg később rájönnek, hogy a bázis transzformálható. DGY azzal kezdte, hogy bevezette az absztrakt vektort, amelyhez lehet reprezentációt választani.
Az Univerzum "szélén" egy pont, az egykori "szinguritási" ponthoz képest vetületet képezve ez a helyzet. Önmagában az univerzum "szélét" nézve egy korábbi "széle" ponthoz képest is hasonló a helyzet.
"Még a Pápa szerint is fontos nyelv a Magyar, mert az a mennyország nyelve."
Te komolyan veszed ezeket a udvariassági fordulatokat?
Akkor nagyobb lúzer vagy annál, mint amit eddig gondoltam rólad.
"Lehet, hogy itt a Földön marginális, de nekünk nem az."
A gyermekeim nekem qrvárafontosak, még ölni is kész vagyok értük. De RACIONÁLISAN nézve a dolgot, nemcsak hogy a gyermekeim lényegtelenek, de még saját magam is az vagyok a hatalmas univerzumhoz képest. Sőt! A teljes emberiség is az, úgy zusammen. Az univerzum pont ugyanolyan lenne akkor is, ha mi nem vagyunk itt ezen a sártekén.
Úgyhogy racionálisan nézve a 19. században feltalált nacionalista nemzeti büszkeség, pont ugyanaz a parasztvakítás, mint amik a vallások. Okos ember képes a helyén kezelni. (A butát meg megvezetik, mint marhát a vásáron a hamis szélhámosok.)
Tetszenek a 1274, 1276, 1280, 1281, 1283, 1284, 1285 hozzászólások, mert azt bizonyítják, hogy lehet az 'ember szívét', műszerek nélkül is vizsgálni... ! ;-)
Nézzük először azt, amiről Gamow beszélt Princetonban Einsteinnek!
Az akkori legújabb számítások szerint egy kis térfogatra lokalizált, minden mástól távoli m tömeg gravitációs mezejének energiája épp -mc2, vagyis tökéletesen kiegyensúlyozza a maga anyagi energiáját. Egy ilyen koncentrált tömegpont téridejének görbülete csak korlátozott tartományban tér el lényegesen nullától, és a térszerű végtelenben kisimul.
Edward Tryon-t még fiatal posztdoktori tanulmányai alatt megfogta ez a gondolat. Vagyis hogy egy olyan univerzum, amiben minden anyag egy kis helyre sűrűsödik, a maga gravitációs energiájával együtt számolva majdnem nulla energiát képvisel. Úgy gondolta, ez a roppant kicsi eredő energiájú állapot a határozatlansági reláció következtében rendkívül hosszú ideig fennmaradhat. Egész jól megfelelve a majdnem semmiből létrejövő, és hosszú ideig fennálló Univerzummal szembeni elvárásainknak. Ám volt egy probléma, hogy a kis térfogatba sűrűsödő anyag fekete lyukká omolna össze. Ezen segített aztán harminc évvel később Alan Guth felismerése, hogy egy skalármező negatív nyomása nem csak megakadályozhatja az összeomlást, hanem fel is fújhatja az anyagcsomót.
"a ló húzza a kocsit, vagy a kocsi húzza a lovat"?
Nézzük ló nélkül: Legyen egy teljesen üres, semmi tömeges anyagot és semmi tömeg nélküli sugárzást se tartalmazó univerzumunk! Lesz-e ebből olyan fogat, amit a kocsi húz? Az áltrel. szerint nem létezik ilyen téridő, mert az üres univerzumra nincs semmiféle megoldása az Einstein egyenletnek.
Hogy létezzen, ahhoz szükség van legalább egy kicsi kozmológiai konstansra, vagy más néven sötét energiára. Lehet akármilyen kicsi, de különbözzön nullától. Ha ez megvan, akkor létezik megoldás, ami a de Sitter téridő, s ennek a sötét energia negatív nyomása okán negatív, vagyis hiperbolikus a görbülete, s ez egy gyorsulva táguló teret jelent.
A sötét energia bármilyen fura jószág, mégis inkább ló, semmint kocsi. Ezt már az is mutatja, hogy rendes kovariáns tenzor írja le, nem pszeudotenzor, mint a gravitációs energiát.
"a görbületben lévő energia kisimítja a kompakt tömeg által okozott görbületet..."
Az könnyen kiszámolható, hogy a gyorsuló tágulás kisimítja a teret. (vigyázat, nem a téridőt!) És ennek során csökken a tér görbületeiben tárolt gravitációs energia sűrűsége. Mi lesz ezzel? Egyesek felteszik (bár senki nem számolta még végig), hogy épp innen származik a tágulást hajtó sötét energia egyre növekvő mennyisége. Ami ugye ahhoz kell, hogy az egyre növekvő térben változatlan maradjon (vagy legalább a térfogat tágulásánál lassabban csökkenjen) a sötét energia sűrűsége. Ez az energiasűrűség tartja fenn ugyanis a gyorsuló tágulást. A dolog nagyon szép volna, ám igazsága meglehetősen bizonytalan, mert görbült téridőben a vektor és tenzormezők integráljainak csak speciális körülmények között van értelme. Így aztán igazából ezt nem állíthatjuk.
"a geodetikus mentén ez a görbület eltüntethető - az adott helyen.
Viszont nem mindenütt. Helyezzük át a hangsúlyt arra, hogy a geodetikustól távol mi a helyzet.
Kell valami invariáns legyen a jelenség mögött..."
A téridő minden pontján át húzható időszerű geodetikus, sőt akárhány különböző időszerű geodetikus. Így megfelelő vonatkoztatási rendszer választásával a tér minden pontjában eltüntethető a gravitációs energia.
Már hogyan lehetne bármi invariáns tulajdonság egy olyan jelenség mögött, ami egyáltalán nem invariáns skalár, sőt még csak nem is kovariáns vektor vagy kovariáns tenzor. A gravitációs energia hasonlóan tünékeny dolog, mint egy vektorkomponens, ami egyszerűen eltűnik, ha megfelelő rendszerből mérjük.
