Magyarország 2015-ben kapcsolódott be a programsorozatba. A Halál Kávéház nevű facebook oldal úgy fogalmaz, "a Halál Kávéház egy világszerte terjedő mozgalom a halálról, végességről, haldoklásról és gyászról folytatott nyilvános diskurzus előmozdítására."
...
Geiszbühl-Szimon Petra és Nemes László szerint az elmúlásról nem csak akkor kell beszélni, amikor megérint minket, hanem érdemes a hétköznapjaink részévé tenni. "És mikor sokan, sok oldalról mesélnek a saját érzéseikről, észrevétlenül múlik a szorongás, értelmet nyer a kíváncsiság és elfogadásra kerül az, hogy attól még, hogy egyszer meghalunk, attól minden nap élhetünk úgy, ahogy szeretnénk." - írja a 7köznapi pszichológia blog.
Én valahol megtaláltam a formulát, amit ki is nyomtattam. Nem ez a cikk volt. Azóta egyszer összeomlott a gépem és sok eltett link elveszett. Ha ráakadnék, akkor beteszem ide.
Azért konkrét öngyiben én sem vennék részt, és senkit nem biztatnék rá. Veszélyes dolog, gondolj bele, ha van valami instabil személy, aki esetleg épp mélyponton van.
Valami olyan nincs már most is, hogy előre lenyilatkozhatom valahol(gy), hogy nem hozhatnak vissza a halálból, és nem tarthatnak életben gépekkel? Nem tudom honnan rémlik ez nekem...
Szerintem lehetne támogatni azokat is, akiket kísérnek a szerettei. Miért kell levagdosni az ember hozzátartozóit? A másikfele meg az, h van számtalan más eshetőség is a fizikai, szervi bajokon túl, amikor az ember úgy véli, h meg akar dögleni. Hadd dögöljön már, aki akar... Az is egy agyfasz, h az öngyilkosságban való közreműködést büntetik. Pl. ha vki meg akar halni, és én at mondom neki, h "Gyerünk! Meg tudod csinálni!", akkor sittre vágnak... Ez olyan képmutatás...
Létezik már Magyarországon is az u.n. "Élő végrendelet" le lehet tölteni az internetről. Abban ugyan az eutanázia nincs benne, de leszögezheted, hogy mi mindent ne csináljanak veled, ha már nem vagy cselekvőképes.Ne tápláljanak szondával, ne lélegeztessenek és ne élesszenek újra, meg még sok minden más is. Ezt én megcsináltam, ami biztos biztos alapon. Persze hogy itthon mennyire veszik ezt figyelembe azt nem tudom, külföldön kötelező figyelembe venni.
Ő maga . Már menne , csak bátorság nincs ....Ki tudja , ha odakerülök , nekem lesz-e .
Mit nem értesz ? Hányszor írjam még le , hogy ezt saját döntésként tudom elképzelni ?
Amíg még épelméjű az ember , írásban rendelkezhetne is akár , hogy ha már nem lesz az , mit tegyenek vele . Csak hát .... az orvosi eskü ... Meg az engedélyezés hiánya .... (amire akarat se látszik) .
Én támogatom, ha a kérelmező egyedül, a rokonai nélkül, tiszta tudatában, egy bizottság előtt kéri, ami egy orvosból, a helyi betegjogi képviselőből és egy minisztériumi küldöttből áll, a visszaélések elkerülése miatt és persze gyógyíthatatlan, fájdalmas betegsége van.
Örökösöket előre le kell építeni. Persze én könnyen beszélek, egész életemben ügyeltem az abszolut függetlenségem megtartására. Persze figyelemmel vagyok arra akire kell, de örökös nem kérdés nálam. Nagyon jó egy egészséges önzés kialakítása.
ÁÁá, én ezt kórházban vagy valamilyen intézményben "szeretném". Ne a fiaimnak kelljen már a vén valagamat mosdatgatni. Én egyelőre úgy vagyok, hogy nem tudom elképzelni, hogy másokra szoruljak az ellátásomban. Persze, könnyen vagyok, mert "fiatal" vagyok még. DE én úgy vagyok, hogy ha már mások tartanak életben, akkor én inkább mennék...
Az elgondolással én is egyetértek. De ezt nagyon-nagyon körültekintően, szigorúan ellenőrzött körülmények között tudom elképzelni, hogy semmi kényszerítés, nyomasztás ne befolyásolhassa a távozni készülőt. Gondolok itt türelmetlen örökösökre pl.
Én nem raknék olyan terhet a hozzátartozóimra, hogy otthon haljak meg. Praktikus okokból. Aki meghal, annak minden izma elernyed. A záróizma is pl. És néhány óra után (azt hiszem) beáll a hullamerevség. Szóval ők meg mosdassanak le, és öltöztessenek fel utána. Ha tudnak ugye.
Már rég be vagyok jelentkezve, Lényem nagyon ellenzi és igyekszik meggyőzni, hogy majd lesz valaki aki megfelelő fizetés ellenében ellát. Ebben én nem bízom, de reménykedem, hogy ha sor kerül rá, majd adódik valami megoldás. Amig ketten vagyunk addig nem sürget a dolog, ha magamra maradok megint, akkor intenziven fogom keresni a megoldást a befejezésre.
