Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Oh, örülök, gondoltam, hogy érdekesnek fogod találni. Rahmanyinov nekem is különösen feltűnt, sőt azt mondta, csak olyan zenét játszik, amit szeret, és jónak tart; ehhez képest a Zeneakadémián fogja játszani...
Otthagytam abba, hogy Bogányi jól besöpört a kritikusoknak, és ez nagyon tetszett. :o)
Mostanra sikerült végignézni az interjút/beszélgetést. Mit mondjak a végére sikerült valahogy belelendülni úgy, hogy a kislány végre hagyta jobban Bogányit kibontakozni.
Nagyon jó volt hallani, hogy nem korfüggő amikor egy darabról kell beszélni, hiszen nyílván a hitelességét kockázattaja az ember, azzal ha manipulálni akar.
Bogányi is említette a Manók táncát, hogy például Chopin gyászindulóba nehéz ilyet belehallani. :o)
Bogányi Rachmaninovot pozitív kontextusban említette, mint nagyon jó zongoristát. Mostanra már igen kiváncsi vagyok mit is mondott pontosan a Müpában Bogányi, amiről Tündi említést tett a komolyzenés topikban.
"Nem lehet valaki olyan nagy zenész, hogy kicsiket ne tudjon tanítani" - zseniális Kodály mondás.
Zseniális mondatokat engedett el Bogányi a pozicióhoz ragaszkodással, segíteni/átadni tudással vagy éppen a kiégéssel, abbahagyással kapcsolatban. Megmerem kockáztatni senkitől nem hallottam még ennyire konkrét, modern és szívemnek oly kodves gondolatokat a témában.
Nagyon tetszett minden hangja a sakkal, vesztéssel-nyeréssel, Jáki Szaniszloó teológus-fizikussal vagy éppen Liszt vallásosságával kapcsolatos eszmefuttatása is.
Kifejezetten nagyon szívesen elbeszélgetnék vele, pontosabban feltennék neki pár kérdést és hallgatnám. ;)
A Manók táncáról jutott eszembe, pici koromban (oviban) mi is táncoltunk manók táncát a következő zenére, ami szintén kedvencem, de eddig még meg sem említettük:
A Manók tánca nem lett egy sikersztori. Pedig zseniális "műfaj" szerintem. Még két felejthetetlen darab van, Liszté és igen, és igen!! Az After Cryngé. :o) Sajnos az utóbbit nem tudom belinkelni, mert, ha jól látom nincs fenn. :o)
Liszt Gnomenreigen http://www.youtube.com/watch?v=1RQVO0ohcGk
Minden esetre Dvorákkal nagyon rámtaláltál, azóta is csak a rondót hallgatom folyamatosan...
A kislány azóta tudálékos, mióta kapott valami díjat a munkájáért; azelőtt kimondottan kellemesen, és felkészülten kérdezett. Bogányi ennyire nem jön be neked? Épp gondolkodom, hogy, ha kapok veszek jegyet a Rahmanyinov koncertjére (klasszikus-fórumon említették). Majd esetleg (ha sikerül) beszámolok róla.
Egyrészt próbáltam nem barokkhoz nyúlni, ugye, hanem inkább romantikától kifele. Másrészt szerettem volna meglepetést, amit inkább nem ismersz, mint ismersz a tippem szerint. Harmadrészt törekedtem zenekari és kamara darabokra.
Először így aztán Chopinre gondoltam, és arról az egy grandiózus polonézről akartam hosszabban írni linkkel együtt, azt követően bevillant, hogy humor oldalról kéne esetleg próbálkozni (ez lett Tom & Jerry), de amint bevillant Dvorak lehetősége, már determinálódott a dolog a továbbiakban. Egyrészt ő nagy szívszerelem nálam, másrészt úgy ítéltem meg tudhat tetszeni neked, pláne a szláv rokonság miatt is.
Bogányinak jobb hallgatni a szavait, mint zongorajátékát. /Én azóta sem bírtam beleszeretni/ ;)
Azért pár dolog megütötte a fülemet.
- Rettenetes a riporter kislány, erőszakos, tudálékos, és nem hagyja kibontakozni a beszélgetőpartnerét.
- Tizenórákon át nem iszik semmit, annyira zongorázik? Hogy ez milyen egészségtelen, csak meg ne tudja a körzeti dokija... :o)
- Bach: h-moll mise, mint abszolút érték. Ez nekem is kedves, ám végtelenül nehéz téma, próbáltam boncolgatni fórumokon, de meglehetősen kevés sikerrel. Régebben azt gondoltam van, rajtunk kívül álló abszolút érték a zenében, ma inkább arra hajlok, hogy inkább nincs, ki tudja fog-e és még hányszor változni ebbéli véleményem. Örülnék neki, ha lenne ilyen abszolút érték, de én nem tudom, mert képtelen vagyok bizonyítani a létezését, valahogy a hiányát könnyebb belátni. valahogy mindig odajutok, hogy sokkal erősebb tényező az emberfüggőség az egészben, mint kellene az ideális esethez. Más megközelítésben, csak hinni lehet az abszolút értékben (zenét illetően is).
Azt hiszem nálam csúszott el vmi oknál fogva, mert utána a másik felvétel is hasonlóan rossz volt. Mindenesetre amikor épp a levegőben volt a vonó, akkor is szólt a zene.
"Nem értek az ornitológiához" szokták volt mondani ilyenkor, Petyusék majd kijavítanak minket, de szerintem szinkronban van a kép és hang, amennyire ez elvárható egy ilyen minőségű videótól. Ezt a véleményemet én fix pontokból szűrtem le, hiszen vannak részek, ahol nagyon nehéz eldönteni a magamfajta laikus számára, hogy mit csinál a jobb meg a bal kéz.
Szerintem érdekelni fog benneteket is (tv híján). Néhány témát mi is érintettünk már. Itt talán nem a legjobb formáját adja a műsorvezető (kicsit többet beszél a kelleténél), de végülis jó kis riport.
Nagy-nagy kedvencem Bazzini - Manók tánca, igazi jó kis hegedűs vizsgadarab. :o) Bazzini az a figura, aki tekintélyének latbavetésével amúgy regeteget ártott Verdinek földi életében, de evvel a darabbal örökre beírta nevét a zenetörténetbe.
Alap - Perlmannal -> mint látható jól meghízott ezen a felvételen.
Perlman in Russia- Bazzini http://www.youtube.com/watch?v=pR8ABKpwm7w&feature=related
Ugyanez egy kis sráccal. Feltűnően érett interpretáció, nemvéletlenül kapott 568 szavazat révén 5 csillagot, és amúgy 160.000-en látták.
Végül egy Nigel Kennedy típusú részlet, szerintem ez a mókus jóval szimpatikusabban próbál meg felszínre kerülni kihasználva a lényében buzgó bővérű bohémséget, túláradó jókedvet.
Maxim Vengerov - The dance of the Goblins (by A.Bazzini) http://www.youtube.com/watch?v=QYMA9Al-2rg&feature=related
Köszönöm! Úgy tűnik szükségtelen lett volna bővebben kifejtenem, hogy milyen zenét szeretnék, hiszen nagyon jól eltaláltad így is.
Sőt még a sorrend is tökéletes, nem hittem, hogy még ezzel is a végletekig lehet fokozni egy zenei élmény kiteljesedését... A 7. szimfónia kezdetnek csodálatos dallam, erre jön a zongoraverseny, és én azt hittem ennél szebbet már nem tudsz mutatni nekem, míg meg nem hallgattam a rondót. Olyan érzésem támadt, mintha már kívülről ismerném ezt a felfoghatatlanul szép dallamot, ráadásul, amikor azt hiszem már vége, az utolsó percben elkezd játszani és egész mulatságossá válik.
A többit egyelőre meg sem akarom hallgatni: az Újvilág szimfóniát ismerem, Chopint, meg majd később.
Tom & Jerry: végig sem kellett olvasnom, amit róla írtál, már tudtam melyik jelenetet választottad. Azért megnézem majd, mert nekem is kedvencem.
Amikor ezt a rajzfilmet először láttam, akkor azt hittem, hogy csak a film kedvéért találták ki, hogy a zongora kalapácsrendszere felülről üti a húrokat. Aztán egyszer a martonvásári múzeumban láttam egy olyan zongorát. Ott egyből beugrott, hogy én már láttam ilyet filmen. ;O)
Azt hiszem még nem mondtam, illetve nem derült ki, nagyon nagy rajongója vagyok Dvoraknak. Három dolgot emelnék ki vele kapcsolatban:
- XX.századi szerzőnek is mondható szinte, hiszen 1904-ben halt csak meg. ;)
- Úgy tudott elképesztően népszerű meg közönségbarát műveket írni (ráadásul népzenei hangzással rendkívül kellemesen ízesíteni őket), hogy bár klaszikus mégis egyedi sőt nehezen megunható volt, mitöbb a kortársak egy Új Világ Szimfóniáért szinte megzavarodásig rajongtak (amerikai ősbemutatón vagy háromszor tapsolták vissza a 4.tételt). Nagyon sok ismert műve van, de még több, amit alig-alig játszanak.
- Elképesztő párhuzamok fedezhetők fel Dvorak és Beethoven között. Mindketten 9 szimfóniát írtak - mindkettőnek a 9-dik a leghíresebb - mindkettőnek a 7. szimfóniája egy különleges gyémántkő életmű szinten, amik az örömről szólnak - ráadásul kemény disszonanciákkal - és persze minden hangjegyük kincset ér - stb.
Ez a 7-dik szimfónia azon kevés művek egyike, amit szerintem minden komolyzenebarátnak hallani kell. Sajnos nagyon nehéz jó felvételre szert tenni, én igazándiból csak a Vaclav Neumannos régebbi keltezésű teljes Supraphonos szimfónia-ciklust szeretem teljes szívemből, teljes elmémből, tökéletesen maradéktalanul. De ez az alábbi is meghallgatható azért, bár mind zeneileg, mind felvételileg messze van a tökéletestől. A híres neves nagy disszonancia 4:20-tól kezdődik és érdemes figyelni 4:50-ben jelentkező csúcspontban a feloldást.
Másik nagyon nagy kedvencem az op.33-as g-moll zongoraverseny, természetesen Szvjatoszlav Richterrel, ami szerencsére fenn van a Youtube-n. Ez egy elég mostoha sorsú darab, szegény Dvorak állítólag lejátszhatatlanul nehézre írta meg, és ezért kelett rajta toldozni-foldozni. Sokáig nem játszották és éppen Richter hozta vissza a köztudatba. Külön érdemes figyelni a záró-tétel nyitó-zongoratéma komor forrongására és a rákövetkező tréfás játékos népi motivum "versenyeztetésére".
Sviatoslav Richter plays Dvorak Concerto in G minor (4/4) http://www.youtube.com/watch?v=nLUzvofY1lc&feature=related
Van egy Dvoraknak egy szerintem tök elfeledett Rondója is, csellóra és zenekarra, amit leginkább cselló és zongorán szoktak játszani. Máig ledöbbenek, hogy hogyan jut egy embernek ilyen zenei téma eszébe, mint ennek a rondónak is van, és ezt hogyan lehet ennyire fülbemászóan kibontani.
Feuermann plays Dvorak and Popper http://www.youtube.com/watch?v=D1NMBh47mGw
Utolsó Dvorakként: a New World Symhony-4.tétel, Karajannal szerintem káprázatosan szenzációs felvételen, mind képileg, mind hangilag perfekt, pedig ennek a műnek a felvételeinél is rendkívül mértékben kritikus vagyok. Érdemes az egész szimfóniát megismerni hangról-hangra, akinek csak a negyedik tétel van meg. Pejtsik Peti amikor hangszerelte az After Crying NWC-jét, amiben felbukkan egy-egy Dvorak-téma, véletlenül nála voltam. Élmény volt hallgatni őt, mikor rámutatott mi minden van a műben, amiről nem is gondolná az ember, hogy pedig az ott van. http://www.youtube.com/watch?v=Vlci-kCEaKE
Kikapcsolódásnak itt egy rajzfilm, bár Tom és Jerry sorozatot nagyon utálom, ezt az egy ősrégi díjakat nyert epizódot viszont nagyon sokszor megnéztem, mert nagyon jól kitalált szerintem. Kisgyereknek szerintem jól megmutatható, hogy másszon a fülébe a zene. :o) Tom & Jerry Hungarian Rhapsody No 2 Liszt http://www.youtube.com/watch?v=fqxZ3AYjuJo
Végül egy ismert nagyon Chopines grandiózus polonéz, A hölgy meglehetősen intenzíven, mégis árnyaltan játssza, szerintem szerethetően. Nadejda Vlaeva - Chopin Grand Polonaise, with orchestra http://www.youtube.com/watch?v=7XiafmB6s0w
>Veled nem szokott olyan előfordulni, amikor olvasol, hogy benne élsz a történetben? Dehogynem. Sőt. Könyv elolvasása után még napokig hatása alatt tudok lenni. Még filmnél is előfordul, persze filmje válogatja. Azt hiszem ez empátiával összefüggő jelenség, de lehet, hogy tévedek.
>Küldj légy szíves valami jó zenét kérlek! Még zenét sem hallgatok. Na de milyet? Amit én szeretek? Vagy olyat, amit tippem szerint nagyon fogsz szeretni? Ez két tök különböző feladvány... ;)
