Az egyszerű ember azt hiszi, hogy a univerzum olyan, mint egy ember.
A hívő ember, meg azt hiszi, hogy a kozmikus ember lett teremtve előképnek, az agyagból gyúrt ember előtt. Extrapoláltunk, és redukáltunk mindent, hogy végére járjunk a dolgunknak. Ez van, ezt kell szeretni! :-(
A helyzet az, hogy 100 év alatt minden ilyen kérdésre kitaláltak valami kusza magyarázatot (vagy inkább magyarázkodást), amit utána mindenki ismételget.
Mert azt mégsem mondhatják, hogy ők sem értik.
De ezek a magyarázatok annyira zavarosak és gyerekesek, hogy ők maguk is szégyellik.
"A relativista indoklás szerint a fotonnak nulla a nyugalmi tömege, de mindig fénysebességgel halad, és az energiája E=h*f. És mivel energiával rendelkezik, ezért tömeget "képvisel".
Több kérdés is felmerül. Ha a foton soha nincs nyugalomban, akkor hogyan lehet nyugalmi tömege? Ha nulla a tömege, akkor miért nem végtelen a sebessége? ... Az igazság az, hogy a fény nem foton-részecskékből áll, hanem hullámokból. A fény sebességét pedig a fényközegnek a hullámmal szembeni ellenállása szabja meg, ami a permeábilitás és a permittivitás szorzata. Ezt már Maxwell felismerte. Ezt rúgta farba Einstein."
Én is várom ezekre a kérdésekre, a 'hivatalos' ('hivatásos' ) válaszokat... ! ;-)
"A "fénykvantum"-nak 'hivatalosan' nulla (semmi!) a nyugalmi tömege. De akkor hogy lesz a nulla (semmi!) a nyugalmi tömegből -mozgatással- valódi tömeg ??! (mert ha 'tovább vinnénk' logikusan a dolgot, akkor 'az jönne ki', hogy egy nulla tömegü 'valaminek', nulla az ellenállása a gyorsítással szemben, vagyis nagyon kis energiával, végtelen sebességüre lehetne gyorsítani..."
Nagyon jó meglátás. Ezt már én is többször felvetettem.
A relativista indoklás szerint a fotonnak nulla a nyugalmi tömege, de mindig fénysebességgel halad, és az energiája E=h*f. És mivel energiával rendelkezik, ezért tömeget "képvisel".
Több kérdés is felmerül. Ha a foton soha nincs nyugalomban, akkor hogyan lehet nyugalmi tömege?
Ha nulla a tömege, akkor miért nem végtelen a sebessége?
"Ez totál illogikus, 'absztrakt', élet/valóság idegen, de 'a másik lehetőség'
/az éter ellenállása-tulajdonságai 'állítják be' a fénysebességet/,
az totál elfogadhatatlan a ma uralkodó 'világszellem' számára..."
Így van, ez teljesen logikátlan. De a relativitáselméletben minden lehetséges, és ha kell, akkor annak az ellenkezője is.
Az igazság az, hogy a fény nem foton-részecskékből áll, hanem hullámokból. A fény sebességét pedig a fényközegnek a hullámmal szembeni ellenállása szabja meg, ami a permeábilitás és a permittivitás szorzata. Ezt már Maxwell felismerte. Ezt rúgta farba Einstein.
"... a rel.elm. egy vallás ..."
Így van. Logikátlan, ellentétes a tapasztalattal, és a vakhiten alapul. A legrosszabb vallás.
De amíg a vallások többsége a szereteten alapszik, a relativista vallás alapja a gyűlölet.
Amíg a legtöbb vallás tiszteli az idős prófétáit, a relativisták csak Einstein fiatalkori butaságait szajkózzák. Az időskori helyes felismeréseit megtagadják.
Sommerfeld kiadta a tanítványainak, hogy különféle spektrumokat vizsgáljanak meg.
Heisenberg felfedezte, hogy az egész kvantumszámok mellett feles kvantumszámok is vannak.
Pauli egy évvel idősebb diák volt. Azzal heccelte, hogy hamarosan felfedezi a negyedes, nyolcados stb. kvantumszámokat is, és az egész kvantumfizika összeomlik a szakértő kezei között. (Rész és egész)
(Az más kérdés, hogy ezek után a harmad kvantumszámokat már szinte vita nélkül elfogadták: kvarkok.)
Azt még értjük, hogy a fény fázisa lelassul - különböző dielektrikumokban.
Habár ott mi is történik? Mármint az egyes fotonokkal.
Például egy prizma felbontja a fehér fényt. A különböző hullámhosszúságokat eltérően töri meg.
Kvantumos ez a kölcsönhatás?
Hagyományos értelemben nem, mert akkor csak bizonyos spektrum vonalaknak lenne törésmutatójuk.
Nem tudom pontosan, hogy a prizmában mi történik a fotonokkal.
Végzett már valaki egyfoton kísérletet prizmán?
Viszont az szavannai ésszel felfoghatatlan, és a relativitással nehezen összeegyeztethető, hogy a fém csőben vezetett elektromágneses hullám fázissebessége meghaladja az invariáns sebességet. Az egyenletek szerint.
Kimérni valószínűleg nem lehet, mert hogyaszongya: nincs fizikai realitása.
(Csőtápvonalakat lehet egymódusú módban gerjeszteni.)
(mert ha 'tovább vinnénk' logikusan a dolgot, akkor 'az jönne ki', hogy egy nulla tömegü 'valaminek', nulla az ellenállása a gyorsítással szemben, vagyis nagyon kis energiával, végtelen sebességüre lehetne gyorsítani...
Ahogy mondani szokták: ki lehet dumálni. Relativisztikus tömeg nélkül is.
Első lépés, hogy nem a tömeg a tehetetlenség mértéke, hanem az energia.
Már most úgy érzem, hogy ebbe szépen bele fogok zavarodni,
mert az erős ekvivalencia szerint az energia a tömeg. Verdammte Scheiße!
A hatások már az éterben is véges sebességgel terjedtek. Maxwell meg is adta a fénysebesség képletét az éterben. De, amíg az éter anyagi természetű volt, a téridőről senki nem tudja, hogy anyagi vagy sem.
Mert ugye a tér és az idő külön-külön egyik sem anyagi természetű.
Ha egybeírjuk a két szót, attól szintén nem lesz anyagi. De akkor hogyan tud görbülni a téridő, ha nem anyagi természetű?
Einstein újítása nem az volt, hogy a hatás véges, hanem az, hogy a vákuumban (téridőben), minden hatás fénysebességgel terjed.
Ez azonban csak hasraütés volt, mert semmiféle kísérleti bizonyíték nincs rá.
A téridő fogalom annak kifejezésére született, hogy a hatások véges sebességgel terjednek, azaz nincs pillanatszerű távolba hatás a térben, szemben a newtoni fizikával.
Van annak valami bizarr bája, amikor Piri ángyi négy elemivel és Bözsi néne a Jézus Vérző Szíve templomi hímzőkörből megvitatják, hogy mennyire hülyék ezek a kvantumszámítógépet fejlesztő úgynevezett "tudósok".
- az Einstein egyenlet baloldali geometriai tagjainak csak bizonyos részei - nem is alkotnak igazi tenzort, hanem csak pszeudotenzor - negyedrendű Rijkl Riemann görbületi tenzor - annak kontrakciója a másodrendű Rij Ricci tenzor - másodrendű gij metrikus tenzor - a teljes Riemann tenzor, a Bianchi azonosság - a Riemann görbületi tenzor meghatározásához szükséges másodrendű Wij Weyl tenzor - kovariáns mennyiségek, pszeudo-tenzor
" Te haver, figyelj ! " Lehetne ezekből, legalább egy tojásrántottát csinálni..?! ;-)
Nem a görbületet visszük át (az általános esetben egy negyedrendű kovariáns tenzor), hanem az Einstein egyenlet baloldali geometriai tagjainak csak bizonyos részeit, amelyek nem is alkotnak igazi tenzort, hanem csak pszeudotenzort. Ezen az oldalon eleve nem is szerepel a negyedrendű Rijkl Riemann görbületi tenzor, hanem csak annak kontrakciója a másodrendű Rij Ricci tenzor, meg a szintén másodrendű gij metrikus tenzor. Már csak azért se szerepelhet, mert az egész egyenlet másodrendű.
Így aztán a teljes Riemann tenzort még csak nem is határozza meg teljesen az Einstein egyenlet, kell még ehhez a Bianchi azonosság is, ami a Riemann geometria egy belső (az energiatenzortól független) tulajdonságát írja le, és ennek segítségével lehet kiszámítani a Riemann görbületi tenzor teljes meghatározásához szükséges másodrendű Wij Weyl tenzort.
Míg az Rij méri az elsődlegesen térfogat változtató deformációkat, a Wij méri az árapály jellegű torzulásokat.
Mind a Riemann, mind a Ricci, mind pedig a Weyl tenzorok kovariáns mennyiségek, tehát nem függenek a megfigyelőtől. A gravitációs energia pszeudo-tenzora viszont nem kovariáns, így függ a megfigyelőtől.
Igen jók és letisztultak Dávid Gyulának ezek az előadásai. Itt nem is hadar, ami kicsit zavaró az ismeretterjesztő előadásaiban. Azokban sokszor az az érzésem, hogy nem győzi tüdővel és artikulációval követni a gondolatai sebességét.
"Egyes egyetemeken a vektorokat konkrét számokkal kezdik, adott bázisok mellett. És esetleg később rájönnek, hogy a bázis transzformálható. DGY azzal kezdte, hogy bevezette az absztrakt vektort, amelyhez lehet reprezentációt választani."
Ezt is valami halandzsanyelven írtad?
Leszakadhatnál már DGy-ről. Megmérgezi az agyadat.
