Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Különben amit még érdekesnek tartottam az interjúban, amit a kínai/taivani zongoristákról mondott, hogy már kiskorban micsoda virtuózok, de nem érez semmi érzelmet, ill., hogy értelmeznék a darabaot az előadásukban...
Erről még szívesen kérdezősködnék, sajnos ez itt egy topik... Nem kell válaszolnod (mondhatni: költői kérdés), férfiként hogyan lehet megélni egy ilyen regényt? Én csak mint nő tudom átérezni...
Köszi, sajnos hamarosan indulnom kell, ha még idejében haza akarok érni. Képzeld, olyanon bosszankodom, hogy majdnem leesik a szoknyám :))) , ami nemrég még feszült. Az előbb ráálltam a mérlegre és ismét 1kg-val kevesebbet mutatott. Kezdek megijedni magamtól :))) Bocsi, de kikívánkozott belőlem.
>Sajnos rossz hír Bogányi biztos azért ültette el a fülekben Rachmaninovot, negatív kontextusilag, még a Müpában, hogy most jobban fogyjanak a jegyek... :o))))))))))
Bogányit illetően, inkább az egyetemi sorozatás egyik előadását kéne elcsipni, ahol egyszerre beszél és zongorál, azaz interaktál a közönséggel. Az interjú szerint, már vagy 10 előadás lement, és a második félév még elöttünk áll.
>Viszont a látványhoz a bal erkély talán megfelelő lehet?
Abszolút! Pláne, ha valakinek jobb a szeme, mint az enyém.
A bal erkélyről jut eszembe, hogy amikor legutóbb Miskolcon voltam szimfónikus After Crying koncerten, az egyik számba beleremegett a karzat (zenével harmóniában, természetesen). Na az nem semmi élmény volt. :o)
Sajnos rossz hír: már csak erkélyen van hely, ill. jobb oldal első sor. Talán a hangzás fontosabb számomra, főleg, ha esetleg csukott szemmel hallgatok. Persze szeretem az egész zenekart nézni, ha van. Különben utánanéztem és a nagyteremben lesz. Még mindig a Lady Chaterlyt. Egy nap alatt nam tudom ám kiolvasni. Főként, mert mást is kell csinálnom néha.
Én maximálisan kerülöm az online-rendelést. Néha szükséges nekem is elsősorban külföldi (informatikusi) online vásárlás, azt is egy barátommal igyekszem megoldani.
Nem kifejezetten és a kifejezetten nem között ingadozik a vele kapcsolatos hozzáállásom. ;)
Legelőször tán egy Chopin-zongoraversenyt hallottam vele még fiatal titán korából, ami annyira nem volt rossz. Viszont úgy érzem körülötte is nagyobb a glória, mint indokolt.
Az tuti nem mennék el a Vásáry koncertjére (annyira nem érdekel), viszont Bogányiéra esetleg igen, a tisztábban látás kedvéért, megpróbálva feledni a Youtube-s számomra borzalmas Chopin-keringőt. De Bogányitól leginkább egy Bösendorferes interpretációt szeretnék hallani élőben, lehetőleg olyan darabbal, amit nem akkor hallanék először.
Most néztem a Zeneakadémia honlapján a helyeket, már alig van, azok is szörnyű helyekre szólnak. Nem tudod az online rendelés itt is csak kártyával lehetséges? Nem mertem bejelölni, nem szeretek kártyával fizetni.
Ma megyek jegyet venni. A klasszikus topik után eszembe jutott megkérdezni, szerinted hova érdemes vennem? Igaz, azt sem tudom melyik teremben lesz a koncert. Túlzottan nem néztem utána, csak Rahmanyinovnak megörültem...
Nem is árt egy kis "levegőzés". Már túlvagyok a könyv felén, de egyre inkább átitat az a kénes, füstös levegő, ami árad belőle, és a szereplőket is tönkreteszi. Máskor meg a fülledtség... Vidámabb könyv olvasása közben legalább a kedvem jobb. Most viszont kiírom magamból...eddig ezt nem tudtam megtenni.
Parlagfű is említette a Bogányi-interjút a komolyzenés-topikban. Lehet, hogy be kéne linkelned odai is az interjút. megtenném én is, de nem akarok más tollával ékeskedni. Viszont nagyon frissek vagyunk, mi már majdnem ki is veséztük a témát, mire ott felbukkant. :o))
Igen! Az első fele alapján mindenképpen életerősebb és élettelibb felvétel. A zenekar a karmesterrel nagyságrendekkel jobb. Ez már határozottan hallgatható. Hangilag sem annyira rossz (nekem), bár Rubinsteinét természetesen nem éri el.
Nagy örömmel látom. És a legfontosabb, hogy jól is esik neked. Ez lehet a biztos kulcs minden továbblépésedhez. Úgy hogy a kulcsot már szinte nem is kell keresned sokszor, hiszen mert már birtoklod, csak a zárba kell valahogy beleillesztened...
Az olimpia szerintem bukás volt, mondjon bárki bármit. Egy Kovács Kati, akinek másodperceket kellett volna vernie a teljes mezőnyre, ő általa csúcsosodott ki az ország-világnak megmutatható elbukás, mármint jel szinten. Ő körülötte rontottak el halmozottan mindent, amit csak lehetett, úgy, ahogy azt Pekingben lehetett a legfényesebben látni.
És ilyen értelemben remek párhuzamot lehet felfedezni az olimpia és a politika között. Négy évig szinte bárki bármit csinálhat, egy a lényeg, hogy a választások körül, ki hogyan tud koncentrálni, szerepelni. És ez a döntő pillanat adja meg a perdöntő impulzust egy hosszabb négy éves periódusnak. Márpedig _folyamatosan_ jól teljesíteni és egy adott _konkrét_ pillanatban jól teljesíteni az két különböző feladat egy embernek, embercsoportnak.
Ezt órákig tudnám most fejtegetni (a párhuzam sokféleképpen él, szerintem!), de nem akarok még véletlenül sem politizálási csapdába esni. Akinek van legalább egy kicsi fantáziája, az különben is tovább tudja mindezt fűzni. A lényeg, amit az egésszel akarok mondani, hogy pártpolitikától függetlenül is lehet elemezni a kérdést pro és kontra. És szerintem érdekes téma. :o)
Két dolog jutott eszembe délelött jártamban-keltemben, két tök különböző témában.
Az egyik a Dvorak-After Crying párhuzam. Ezt igen félve írom le, a Crying-topikba bele sem merném írni, P.Péter is tuti "tiltakozna". :o)
Ott érzem a párhuzamot, hogy mindkét alkotó(társaság), a korát akarta megszólítani, a kor saját zenei nyelvén (Dvorak -> szimfónikus és népi motívumok, Crying -> rock és egyéb), közel akarta hozni valóban a mondandóját az emberekhez, és valóban egyedi eszközökkel. És sugárzik belőlük az életöröm, a kirobbanó energia, tettenérhető bennük és általuk a harmónia.
Valójában ezt a felvételt találtam; számomra kissé lágy a hangzása, én erőteljesebben (kontrasztosabban) szeretem, ha lehet így kifejeznem egyáltalán magam. Annyira sok felvételt azért nem ismerek a témában...
Igen-igen. Az valami fenséges és minden hangja. :o) Schumann szintén a-moll zongoraversenyével együtt jelentek meg régen csőstűl LP-k, mindkettő 30 perc körüli játékidejű, és így ideális LP-műsort alkottak.
Ez a Rubinstein-féle képileg és hangilag nagyon jó, zeneileg nekem túlságosan old-school, és kevéssé életteli. Számomra megint csak Szvjatoszlav Richter tudta leginkább élettel költészettel és szenvedéllyel megtölteni. Viszont a zongorahangzás az perfekt.
