Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Vannak olyan karmesterek, akiknek a vezényletére szinte lehetetlen pontosan belépni. Ezek fokozott idegmunkát jelentenek a zenekar számára, viszont rákényszerülnek, hogy nagyon megismerjék a művet és nagyon figyeljenek egymásra. És ha a zenekar már ilyen körülmények között is képes tempóban és ritmikában együtt maradni, akkor a karmester megteheti, hogy a taktus verése helyett fontosabbnak gondolt előadási paraméterekre koncentráljon. Ez persze némileg veszélyes, főleg ha előadáson jut eszébe először a karmesternek, hogy most már megbízhat a bandában annyira, hogy eltekinthet az ütemezéstől. Auftakt, avviso és egyéb elindulástámogató intézkedésekkel kapcsolatban gyakran emlegetik Beethoven 5. szimfóniájának első taktusait. Amelyik karmester nem bízik túlzottan a véletlen szerencsében, az két egész ütemet ki szokott ütni elé.
Úgy gondolom, hogy van értelme, csak éppen a szükségesnél nagyobb arányban használja a szaxavak idegen, de ennek fejében a szakma számára egyértelműbb formáját.
>>"Értelmezi ikonográfiailag és ikonológiailag, nem pedig direkte narratív, történeti szempontból (szokásos mit ábrázol?-kérdések). A festmény nem regény. Az ikonológia a festészet hermeneutikája.">>
Egy szót sem értek belőle. Szerintem direkte hülyére vesz.
Szerintetek mit akart ezzel mondani???? (festészet a téma)
Van egy sor olyan dolog, ami az előadáson dől el, és minden egyes előadáson újra eldől. A tempóra, dinamikára, a hangmegszólalások pontos "időpontjára" a karmesternek közvetlen befolyása van az előadás alatt, és ezeknek a megvalósítását a karmester is el tudja rontani, illetve van úgy, hogy valami miatt a szokásostól eltérően alakul. Vannak nehéz, veszélyes helyek a darabokban, ahol a karmester segítségén is múlik, hogy egyáltalán sikerül-e. Meg olyan is előfordul, hogy már bekövetkezett valami baleset, de a karmester megmenti a helyzetet a nagyobb bajtól.
És mi a véleményed a wikipedia Toscanini életrajzban leírtakról, miszerint a darabot nem ő tanította be, "csak" levezényelte, és óriási sikere lett...
http://hu.wikipedia.org/wiki/Toscanini
>>>>"A közönség kifütyülte Supertit, és ő sértődötten távozott. Superti távozása után egy órával az őrjöngő közönség még mindig nem akart távozni, és ekkor felkérték Toscaninit, hogy vegyen frakkot, és vezényelje az aznap esti műsort. Toscanini elvállalta, de nem volt hajlandó átöltözni; felsétált a pódiumra, majd leült annak a szélére, és amikor a közönség végre elcsendesedett, felemelte a pálcáját és dirigálni kezdett. Toscanini nemcsak a közönségnek tetszett, de a kritikusok is kedvezően fogadták, ezért a társulat igazgatója, Rossi megkérte, hogy maradjon karmesterük.">>>>
Valójában ez alapján gondolkodtam el, hogy mennyire fontos a betanítás és mennyire az előadás maga?!
Rossz hírem van, sajnos. Egy nagyon durva melót kaptam, amit pár nap latt kell abszolválnom, így most egy kicsit eltünök a topikból. Legeslegrosszabb esetben következő kedd estig. Amint tudok idenézek.
Addig is legyetek jók, irogassatok ide sokat, hogy tudjak olvasni majd! :o)
Hosszú idő után láttam egy filmet, remek filmzenével (az alábbit). Nagyon kedvemrevaló volt, rengeteg apró finomság volt benne.
http://en.wikipedia.org/wiki/A_Dog_of_Flanders http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=90942&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_where=1 Kivert kutya (A Dog of Flanders) amerikai-belga családi film, 96 perc, 1999
rendező: Kevin Brodie író: Ouida forgatókönyvíró: Robert Singer, Kevin Brodie zeneszerző: Richard Friedman operatőr: Walther van den Ende vágó: Annamaria Szanto
szereplő(k): Jon Voight (Michel La Grande) Jesse James (Ifjú Nello) Jeremy James Kissner (Nello) Jack Warden (Jehan Daas) Farren Monet (Aloise) Cheryl Ladd (Anna Cogez) Antje de Boeck (Millie)
A film értékelése: 9/10 (8 szavazat)
A kis Nellót nagyapja, Jehan neveli. Jehan mindenben támogatja unokáját, aki édesanyja tehetségét örökölve rajzolni kezd. Rajzait először barátnőjének, Aloise-nak mutatja meg, de Nello tehetségére hamarosan felfigyel Michel La Grande, a város híres művésze is. Évekkel később Nello és Aloise barátságát a lány gazdag szülei már nem nézik jó szemmel, ezért a fiú benevez egy pénzzel és karrierrel kecsegtető festő-versenyre. Amikor a fődíjat másnak ítélik, Nello hűséges kutyájával hátat fordít otthonának és nekivág egy hosszú útnak, amelyen fontos leckét kap barátságból és szeretetből.
> Nem fog odamenni teszem azt egy csellistához, hogy kikapja a kezéből a hangszert és megmutatná, hogyan kell csinálni.
Azt nem tudom, hogy egy profi zenekarban ez mennyire lenne szokatlan, de amatőröknél elfogadott dolog. Olyan formában is, mint amikor egy Mozart zongoraversenyt játszottunk Rados Ferenccel, és a próbákon gyakran a zongorán mutatta meg különféle hangszereseknek hogy véleménye szerint egy adott frázis hogyan lenne jobb. Érdekes, hogy nem ment át karmesteri szerepkörbe, de a végeredményt tekintve mégis, mert az ő véleménye lett a mérvadó. De a fő meglepetést a koncertre tartogatta, mert a zongoraszólóval induló 3. tételt olyan tempóban indította el, mint ahogy előtte a próbákon még egyszer sem.
> ilyesmikre gondoltam, amikor azt írtam, hogy "betanítja" a darabot.
Igen, a betanítás az a folyamat, amíg a karmester kivasalja a zenekarból, hogy olyan előadásmódra törekedjen (és lehetőleg valósítsa is meg) amilyet ő el akar érni. Persze mire eljut a darab a koncertérett állapotig, addig a karmester is lenyel jónéhány kompromisszumot, főleg amatőr zenekarral. Profi zenekari muzsikusoktól alapkövetelmény, hogy képesek legyenek megvalósítani a karmester elképzeléseit, amatőr együttesben sok hagyományos értelemben vett tanításra is szükség lehet.
A nekem eddig valaha vezénylő karmestereknél semennyire. Biztos vannak ripacsok, de csupán koncerten látva őket nehéz ezt eldönteni. Pl. Medveczky Ádámot először a tv karmesterversenyén láttam, és nála gyanakodtam ilyesmire, de amikor egyszer egy Haydn koncertünket vezényelte és előtte levezetett néhány próbát, akkor ez a gyanúm szertefoszlott.
> Kell-e egyáltalán karmester, hiszen sokan játszanak nélküle (kamarazenekarok)
Na, itt egy közelről érintő téma. Játszottam néhány zenekarban, kórusokban is énekeltem, egy rövid ideig vezettem is egy kórust, most pedig egy piciny régizene együttesben játszok. Tapasztalatom szerint akkor lehet nélkülözni a karmestert, ha a zenekar létszáma és elhelyezkedése lehetővé teszi az összenézést. Ez nem feltétlenül jelenti azt hogy mindenki lát mindenkit, de kell egy koncertmester, aki bízhat abban, hogy a többiek látják őt. Ebben igazán csak akkor bízhat, ha látja a szemüket. Ők viszont jó, ha a koncertmester kezét is látják. (Most koncertmester alatt azt a felelős személyt értem, aki az előadásért felel, ilyen még egy duettben is van.) Amikor odateszi a vonót a húrhoz indításra készen, összenéz a bandával, biccent a fejével és megmozdul a keze, akkor az összeszokott zenekar be tud lépni egy emberként. De ahhoz az kell, hogy a zenekar előtte összeszokjon. Az pedig sok munka még a profiknak is, amatőröknek pedig pláne.
Örülök. Mert még a végén még több butaságot írtam volna...
http://www.rezandras.hu/kultur_mecenas.htm
másik fórumban épp a mecenatúráról beszélgetünk. A fentebbi linket kaptam ezzel kapcsolatban. Esetleg érdekes lehet, bár nem tudom, hogy állsz Réz Andrással...
Egy offtopik fórumban minden téma ontopik. :o) Viszont az egyes témák különböző mértékben tudnak kifejtődni. Lehet, hogy ez a konkrét téma egy csonkán maradó lesz? ;)
Tudod, hogy sokkal jobban fel tudok oldódni a könyv hatása alól, hogy így beszélgetünk róla, mint ha magamba zárkózva kéne mindezt végiggondolni?!!! Sokkal jobban érzem magam ezáltal. :)
Ismét két dolog, ami eszembe jutott: az asszony és az ápolónő közti ellentét. Mennyivel jobban tudta inspirálni a férjet az ápolónő. A felesége számára inkább csak valami jelkép, mutogatnivaló, szép tárgy...amit hiányolt a környezetéből (a könyv végén), míg az ápolónő tudott bánni vele, tudta, hogyan beszéljen, cselekedjen - hogyan irányítson ő - , hogy a férfi azt higgye saját maga irányít. Tudta inspirálni a férjet: akkor kezdte felfedezni, hogy képes a munkára, fejleszteni kezdte a bányát... A feleség valójában semmire nem volt képes ilyen értelemben
Másik: Még mindig állítom, hogy túl sokat vársz egy nőtől; olyat, amit lehetetlenség megkapni áldozatok nélkül. Illetve, hogy te magad ne légy megalkuvó legalább egy picit. Nem tudsz elfogadni, a végtelenségig pedig nem lehet senkit átformálni... Bocsi, ha esetleg bántottalak, nem az a célom) :)
>>>Például mert korábbi fórumon kívüli tapasztalataim alapot adhatnak némi kételyeknek? ;)
Huh, azt hiszem egyre kevésbé értelek. Mármint velem kapcsolatban?
Amikor azt kérdeztem" Miért gondolod ezt?" arra vonatkozott, hogy miért gondolod, hogy NEKEM nem fog tetszeni amit írtál? Ehhez képest nem értem a válaszod.
>>Nem lehet, hogy axiómaszerűen nehéz jól kijönni a könyv egész fonalvezetéséből?
igen. Talán a legjobb az lett volna, ha kételyekben hagyja az olvasót. Vannak könyvek, ahol kifejezetten utálom az ilyen megoldást, de itt talán jobban elfogadható lett volna mint így...
