Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Nem tudom melyik 'porzsákot' akarod megvenni :o), szimfóniák témában nekem ez van meg az idős karmesterrel (a "cseh Ferencsik"), 1982-es digitális felvételről:
Épp tegnap hallgattam meg: ég és föld, hangzásban meg zeneileg a youtube videó, és ez. Hallható, hogy a csehek apait-anyait beleadtak ebbe a felvételbe, hiszen nemzeti ügyük is ez valahol. Rögtön kezdve az eleje felütés gyönyörű kidomborításával, az emlegetett csúcspont aláágyazásáról és kirobbanásáról már nem is beszélve. Fergeteges élmény. És az I.tétel hasonlóan a 9-dikkez (ahogy a 8-dikhoz is), elementáris erejű megalapozása az egész műnek és koncepciójának.
Leginkább Varsóban, bár az utóbbi időkben kedvezőtlenül alakult a zloty-forint árfolyam. :( Itthon szinte kizárólag használt CD-t veszek. Kivéve: BMC-t a Bookline-nál. Amíg működött a Zenebona, ott sokat vásároltam.
A Rózsavölgyi egy rablóbarlang, egyszerűen el nem tudom képzelni, hogy tudnak ilyen árak mellett megélni.
Szerintem nem érdemes boltba menni és vásárlni cd-t. Drága is, a választék is fertelmes.
Én mostanság ha cd-t/dvd-t veszek kintről veszem. Alapvetően netről származnak azok az infók, amik alapján vásárlók. A megkedveléstől, a potenciális árusítókig. Volt olyan, hogy egyenesen művésztől rendeltem direktbe.
Mondjuk nem könnyűek a technikai részletek. Én alapvetően egy barátom révén vásárlok nagy ritkán és akkor is kummuláltan (hogy neki is keveset kelljen foglalkozni az egésszel). Viszont amióta Magyarországon van PayPal, azóta ezek a dolgok is könnyebben mennek. Már régóta készülök rá én is, hogy nyitok egy ilyen accountot. Persze egy darabig most megint halogatódni fog ez a részemről a forint árfolyamának meredek felfelé ívelése láttán.
Hol szoktatok CD-ket vásárolni? (Rózsavölgyit ismerem)
Igaz, csak Libriben és hasonló helyeken kerestem egyelőre (nem mentem belvárosba), de ott nincs. Ja különben Dvorákot szeretném megvenni, amiket küldtél a Youtube-on.
A "túl okos"-t én is idézőjelbe akartam tenni, csak lemaradt. Fontos az alázat a mű iránt, gyakorlati szempontból viszont szükséges az engedelmesség a zenekarvezetőnek. Akkor is, ha a zenekari tag esetleg túlképzett, mert csak így működik a dolog, minden más eset anarchiát jelent. Egy zenemű előadása sokféleképpen lehet jó, és még többféleképpen lehet rossz. Az azonban mindenképpen rossz, ha a zenekari tagok különféle koncepcióknak akarnak megfelelni, hiába lenne jó bármelyik koncepció. Ezért van szükség felelős vezetőre, aki eldöntheti, hogy melyik lehetséges koncepció legyen a vezérfonal, és a többiek ezt elfogadják akkor is, ha lenne más ötletük ami akár jobb is lehet. Ha egy (valaki szerint) téves elképzelést egységesen megvalósít a zenekar, az még mindig jobb, mintha annyiféleképpen játszanak, ahányan vannak. A jó zenekarokat arról lehet felismerni, hogy nagyon készségesen és érzékenyen követik a karmestert.
> Ugyanakkor Záborszky sem tudhat és adhat át elemi dolgokat, amiket a hangszeres tanárnál kell a növendéknek elsajátítania.
Meg főleg nincs rá ideje és energiája, és az egyébként is szűkös próbaidőt (a zenekari tagok drága idejét) nem szabad olyanra pazarolni, amit egyéni foglalkozásokon kell megtanítani. Az viszont fontos, hogy a tag észrevegye, hogy mely részekkel volt elégedetlen a karmester, és értse, hogy mire kell törekednie. Ennek érdekében előfordul, hogy a zenekarvezető elgyakoroltat a próbán néhány részletet, és kiadja a szólamvezetőknek, hogy a következő próbáig mindenkin vasalja be. Egy amatőr zenekar működéséhez nagyon fontosak a "háttérmunkások", mint pl. a tagokat tanító zenetanárok.
>És ha egy zenekari tag butuska, az könnyebben kezelhető állapot, mint ha túl okos.
Ha nem kezelhető, akkor lehet, hgy nem is nem hogy "túl", hanem egyáltalán nem is "okos"? Kell némi intelligencia meg rugalmasság az együttzenéléshez, ha ez valakiből hiányzik akkor eleve nem lehet "okos", nem?
Egy Záborszky Kálmán nyílván másképp karmesterkedik az I.Istvánban, mint Ferencsik annó az ÁHZ élén. A hallgató is másképp megy be a két koncertre. Az elsőn valszeg nyílván pluszba drukkol is, hogy sikerüljön, míg a másiknál esetleg csak átadja magát az élvezeteknek. Ugyanakkor Záborszky sem tudhat és adhat át elemi dolgokat, amiket a hangszeres tanárnál kell a növendéknek elsajátítania. A tanítás csak egy határig bír működni egy amatőr zenekarnál is, nem?
Tapasztalatom szerint a karmesterek nagyon fukarok tudnak lenni a tetteik megindoklása tárgyában. Azt közlik hogy mit kérnek, de azt nem, hogy miért. De általában a zenekari tag sem a magyarázatra kíváncsi, hanem arra, hogy pontosan mit is kíván tőle a maestro.
folyt.: és ezt a közössé forralt produktumot fejlessze aprólékosan, ÉRTELMEZZE a művet, és ezt el tudja magyarázni, megértetni a zenekar tagjaival. Megpróbálja kihozni a legjobb "összhatást" a mű által. És igen elmondani (szájbarágni), hogy ezt a részt nagyon halkan szeretném, itt erősen, itt a fúvósokon a hangsúly.....stb. valahogy így értelmezem én a "betanítás" szót.
Hű, de meg lettem védve! Pedig ilyen szinten bele sem gondoltam. Én úgy képzeltem a szóhasználatot, hogy minden tag nyilvánvalóan megtanulja a saját szólamát, de a karmester feladata, hogy az egyének saját "zenélését" összefogja és ZENEKARRÁ érlelje, az egyéni produkciót közös, egységgé forralja össze.
> ... a karmester mint mindennek tudója tanítgatja a butuska zenekari zenészeket
A karmesterek és a zenekarok is sokfélék. Gyakran szokták Toscaninit és Furtwänglert felhozni példának, akik nagyon eltérő módon "bántak" a zenészekkel. Zenekar alatt pedig nem csak olyat tudok érteni, amelyben mindenki művész, hanem olyat is, amelyben senki sem. Pl. egy zeneiskolai zenekar is zenekar, és az igenis igényli a tanítgatást, és szüksége is van rá. És ha egy zenekari tag butuska, az könnyebben kezelhető állapot, mint ha túl okos.
Hat oldalt kellett visszalapoznom, hogy beugorjon, mire gondoltál. De most hogy így beugrott, azt kell mondjam, hogy Waterhouse festményei és Kelemen Etelka Ildikó kerámiaszobrai között érzek némi lelki alkati rokonságot.
>Viszont Petyus válaszai alapján a "betanítja" szó nem is volt rossz szóhasználat! :)))
Én az ellen berzenkedem folyamatosan, meglehet totálisan esélytelenül, hogy a karmester mint mindennek tudója tanítgatja a butuska zenekari zenészeket. Én valahogy úgy szeretek a karmesterre tekinteni, mint egy zenészre, akinek ugyanolyan nagy - bár másmilyen jellegű - felelőssége van mint például egy tubásnak, hogy a Csajkovszkij IV.Szimfónia 4-tételében ne fújjon mellé. /Mert az igen illuzióromboló tud lenni. / :o)
Utóbbi néhány megnyilvánulásom azt hiszem épp jó példa az ösztönösség és a tudatosság ellentmondásos megnyilvánulásának. Mint, ha skizofrén gondolkodna az ember lánya.
Ezt viszont egyszerűen meggondolatlanságnak nevezik. És mi nők sajnos nagyon is hajlamosak vagyunk erre (előbb cselekszünk, utólag gondoljuk át, hogy mit is..) :))))))
Ez érdekes gondolat, abból a szemponból, hogy hogyan lehet szinten tartani és fokozni a koncentrációt. Kár hogy nem vagyok művész és nem tudok tisztán látni a kérdésben, racionális informatikusként biztos a hajam szála égnek állna hogy ha valami nem elég nehéz akkor nehezítsünk rajta...:o)
Viszont nekem is van magamnak két ellenpéldám:
- backtrack algoritmus a nyolc királynő problémára (hogyan lehet feltenni nyolc királynőt a sakktáblára, hogy ne üssék egymást, és hány ilyen mogoldás van, konkréten)
- Rendezési algoritmusoknál a gyorsrendezés egy nagyon hatékony jó rendezés, de csak akkor, ha minél rendezetlenebb állapotból startol a rendezés maga. Mit kell csinálni tehát? Polinomiális időben kevert permutációt alkalmazni, ami a rendezett állapotot rendezetlenbe, a rendezetlent, meg egy másik rendezetlenbe forgatja.
Ösztönösség= egy folyamatos viselkedési forma, ami az érzelmeken alapul, arra épít; alárendeli a racionalitást az érzelmeknek
A kettőt nem szabad keverni, mert szerintem teljesen más az értelme. A könyv esetében az utóbbiról van szó, míg amit említettél a nőkről általában az inkább az első megfogalmazása (szerintem).
Köszi, bizonyos szavakat megnéztem a szótárban. Valójában szerintem tényleg csak hülyére akart venni. Szerintem valahol találta ezt a szöveget, mert ennyire nincs ő a témában...
Talán az ikonológia - - ikonográfia amin érdemes ez esetben még elgondolkodni, a többi csak fellengzős körítés.
