2017. október 26., csütörtök 12:11 Marton László közleménye Budapest, 2017. október 26., csütörtök (OS) - Az elmúlt napokban napvilágot látott, személyemet érintő hírek mindent összetörtek körülöttem. Nem kímélték sem a családomat, sem a munkámat, sem önnön magamat. Igyekeztem egész életemben teremteni, alkotni és átadni. Mindez most megsemmisült, olyan - nagyrészt névtelen - közlések alapján melyekben egyoldalú értékelések is találhatók. Pályám során arra törekedtem, hogy másokat ne bántsak, hanem segítsek. Úgy a színpadon, mint azon kívül. Soha nem akartam egy másik embert megalázni. Most megértettem, hogy vannak, akik azt gondolják, úgy érzik, hogy oly módon közeledtem hozzájuk és olyat cselekedtem, amivel megsértettem őket. Ezúton üzenem minden névvel vagy név nélkül megszólaló személynek, hogy bocsánatot kérek, ha olyat tettem vagy úgy viselkedtem, amivel megsértettem, nehéz helyzetbe hoztam őket. Tisztelettel kérem bocsánatkérésem elfogadását. Bocsánatkérésem mellett, továbbra is a Vígszínház és a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendelkezésére állok, hogy hallgassák meg vezetői, rendezői és tanári működésemmel kapcsolatban a társulat tagjait, a színház dolgozóit, valamennyi volt és jelenlegi tanítványomat.
"Én is ismertem olyan férfit, akit nemi erőszakkal, sőt, pedofíliával vádolt meg a tőle épp válófélben lévő felesége. Két év telt el, mire a bíróság kiderítette, hogy egy szó sem volt igaz a kegyetlen vádakból, ám ezalatt az addig közmegbecsülésnek örvendő férfi tönkrement, elvesztette mások előtti becsületét, a munkáját, az egészségét, mindenét."
Érdekes, hogy az ilyen esetek miatt nem indul világméretű hisztériakampány, pedig ez kicsivel komolyabb, mint hogy megfogják valakinek a combját...
"Ezzel az írásommal nem az a célom, hogy relativizáljam a szexuális zaklatások tényleges áldozatainak szenvedéseit, vagy hogy kétségbe vonjam a megalázott és kihasznált leányok, nők és asszonyok felháborodásának jogosságát, az pedig végképp nem, hogy bármiféle mentséget keressek az elkövetők számára. Csak azt szeretném, hogy ne felejtsük:
minél mélyebb indulatok szabadulnak el egy adott téma kapcsán, minél elementárisabb a társadalmi felháborodás, annál inkább hajlamosak vagyunk a statáriális ítélkezésre, annál hamarabb válik a jogos fölzúdulás össztársadalmi lincshangulattá."
---
Minél elementárisabb a társadalmi felháborodás, annál inkább elítélik a cselekedetet.
És minél többen röhigcsélnek rajta, minél többen csinálnak viccet belőle, minél többen mentik fel a bűnöst, annál kisebb a bűn.
Vagy nem. Csak a társadalom éretlen, a bűnössel együtt.
Ő egyszerűen csak kiszolgálta a jellemzően szarevőkből, Kerepessy Jenőkből, Kerepessy Jenőnékből (hüjenőkből), ifjabb és éltesebb Kerepessyekből álló közönség igényét a a célra legalkalmasabbnak látszó történet karikírozásával.:) És még vicces is volt.
Mondjuk kitérhetett volna arra (aztán lehet, hogy megtette, csak arról nincs felvétel), amit már itt a topikban is emlegettek, hogy ezekben a történetekben gyakran petyhüdt pöcsű, vérnősző barmok szerepelnek, mert ezek a jelzők viszont tényleg rontanak kicsit a hitelességen. És akik ugyanezeket a jelzőket annyira szívesen használják meg jót röhögnek rajta, azok persze nagy álszenten kitérnének az összes hitükből, ha azt mondaná nekik az ember, hogy ő meg nem csak egy sötét, hanem egy világos sikátorban sem szívesen találkozna például Gurmai Zitával.:)
"Teljesen kétségbeestem, ilyen még nem történt velem. Viszont azt éreztem, hogy ha ellenállok, nem tehet semmit, egy előadás közepén ülünk. Tehát kivettem a kezét, és még valami olyasmit is suttoghattam, hogy kérem, ne, vagy nem szeretném, vagy valami ilyesmit. Mosolygott, megpaskolta a lábamat és kiment."
Nagyjából ennyi.
Nem húsz év múlva kell rinyálni mint egy hidrokurtizán, hanem ott helyben kell határozottan nemet mondani.
Benned gondolom fel sem merül, balliberális, hogy valaki azért dolgozik, mert szereti, amit csinál, szeret alkotni, szeret valamit létrehozni vagy éppen üzemeltetni, és nem a pénz az egyetlen motivációja.
Ez az írás megérdemli, hogy teljes egészében itt álljon:
Zaklatott zaklatók
A kép, melyet szerkesztettem, nem vicc akar lenni, hanem miközben a nemzetközi "#MeToo" kampány zajlik, szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy mint minden éremnek, ennek is két oldala van.
Egyrészt...
Kívánom, hogy minden szexuális ragadozó, gyáva, másokat kihasználó aberrált alak (mert férfinak nem lehet őket nevezni) nyerje el méltó büntetését!
Kívánom, hogy legyen ereje és bátorsága minden áldozatnak kilépni a fényre, így megszabaduljon a lelkét bénító szégyentől és fájdalomtól.
Másrészt...
Vigyázzunk egymásra, mert óriási veszélyt jelent, hogy a fölfokozott társadalmi közhangulat sodrásában bemondásos, rámutatásos alapon megvádolnak embereket, akiket mindenféle vizsgálat, eljárás és nyomozás nélkül odadobnak a nyilvánosság elé, hogy verbálisan megkövezzék, meglincseljék, fölkoncolják őket. A Genezis könyvének 39. fejezete szerint Józsefet az egyiptomi főúr, Potifár felesége juttatta börtönbe úgy, hogy szexuális zaklatással, erőszakkal vádolta meg őt, holott ez a vád nem egyszerűen szemenszedett hazugság volt, hanem éppen fordítva esett meg a dolog: Potifár felesége zaklatta Józsefet, aki elhárította a közeledést, a hiúságában sértett asszony pedig kíméletlen bosszút állt a fiún. Nem volt nehéz dolga, hiszen József idegen volt Egyiptomban (eleve gyanús), héber volt (no comment), rabszolgaként került a házhoz (a vér nem válik vízzé) és férfi volt (minden férfi disznó, csak AZT akarja). Józsefnek esélye nem volt, hogy tisztázza magát, annyi társadalmi előítélet és mélyen ülő sztereotípia ellen kellett volna tudnia megvédeni magát. Nem tudta...
Én is ismertem olyan férfit, akit nemi erőszakkal, sőt, pedofíliával vádolt meg a tőle épp válófélben lévő felesége. Két év telt el, mire a bíróság kiderítette, hogy egy szó sem volt igaz a kegyetlen vádakból, ám ezalatt az addig közmegbecsülésnek örvendő férfi tönkrement, elvesztette mások előtti becsületét, a munkáját, az egészségét, mindenét.
Ezzel az írásommal nem az a célom, hogy relativizáljam a szexuális zaklatások tényleges áldozatainak szenvedéseit, vagy hogy kétségbe vonjam a megalázott és kihasznált leányok, nők és asszonyok felháborodásának jogosságát, az pedig végképp nem, hogy bármiféle mentséget keressek az elkövetők számára. Csak azt szeretném, hogy ne felejtsük:
minél mélyebb indulatok szabadulnak el egy adott téma kapcsán, minél elementárisabb a társadalmi felháborodás, annál inkább hajlamosak vagyunk a statáriális ítélkezésre, annál hamarabb válik a jogos fölzúdulás össztársadalmi lincshangulattá.
A dán Thomas Vinterberg jegyzi A vadászat című zseniális filmet, amely megrendítő erővel mutatja be, hogy mi történik egy férfival, ha ártatlanul vádolják meg olyan szexuális bűncselekményekkel, melyeket sohasem követett el. Aki csak teheti, nézze meg, mert nem csupán elementáris erejű alkotásról van szó, hanem segíthet, hogy kicsit árnyaltabban gondolkodjunk arról, amikor egy embertársunk célkeresztbe kerül, és a megfelelő hívószavakon keresztül kimondatik rá a kilövési engedély.
Segítsük a homályban maradt szexuális visszaélések napvilágra kerülését, a szexuális ragadozók felelősségre vonását, az áldozatok gyógyulását, de legyünk óvatosak!
Emlékezzünk: ha Potifárné ma élne, ő is posztolna egy hatalmasat a "#MeToo" kampány szellemében, a poszt lájkolói és megosztói szeme könnytengerben úszna, a sok szív pedig megszakadna az együttérzés súlya alatt. Mindeközben József egy tömlöc sötét melyén szenvedne. Ártatlanul...
Ha visszavonnak egy szindarabot parszaz nem llios koltsegeketvszemetbe dobva, akkor ezt a szinhazigazgato fizeti ki sajat zsebbop, esetleg a rendezo, vagy netalan eppen en?
Te amúgy mit kompenzálsz ezzel? Azért tudjuk már az embereket egyénekként kezelni és ne rögtön a legrosszabbat feltételezzük bárkiről. Akár férfi, akár nő.