Egy tanulság is van belőle (remélem nem fogok mellé ezzel a megjegyzésemmel), mégpedig az, hogy a palackozott borokat a borászok mindug fektetve javasolják tárolni. Ha ez az üveg fektetve lett volna tárolva, lehet, hogy nem apadt volna és nem esett volna szét.
Most azt javaslom, hogy próbálj egy hasonló tokajit fektetve letenni a pincédbe és 34 év múltával megkóstolni.
Sajnos ez már "törött" bor, valószínűleg levegőt kapott és/vagy túl magas hőmérsékleten volt és kedvezőtlen folyamatok indultak be. Ránézésre oxidációs végtermék.
Ha felnyitáskor nem az aszúra jellemző illatokat és ízeket véled felfedezni, hanem ecetes,áporodott, "fáradt" valamit (ahgy a színe is jelzi), akkor bizonyos hogy tönkre ment.
Ilyen fényviszonyok mellett nekem úgy tűnik, hogy ez teljesen oxidált, élvezhetetlen folyadékot tartalmaz. Legalábbis én nem egy sötétebb, de többé-kevésbé tükrös folyadékot látok, hanem egy barnába hajló szinte átláthatatlan valamit.
Milyen érdekes, hogy 83-ban koronás címer került rá.
Mit jelent az, hogy 'szétesett'? Megromlott? (Nem kellene valahogy megszürnöm? Mit érzek ha megszagolom, ha már rossz? Büdös?) Nagyon tájékozatlan vagyok borügyben. Nem szoktam inni.
Az üledék akár normális is, mert valamennyi borkő és egyéb kiválhat a sok idő alatt. Az kérdés, hogy a dugója zárt-e rendesen vagy kiszáradt - ez utóbbira utalhat az apadás. Ha barna, akkor oxidált, meginni már nem érdemes, de ha csak kicsit sötétebb a normál aszú színnél még érdemes lehet megpróbálni, de lehet hogy már szétesett mostanra. Fényképed nincs róla?
A pincében pakolászva az egyik sarokban egy palack 4 puttonyos tokajit találtam a földön. 1983 és a termelő-palackozó neve van ráírva. A '80-as évek végén barátkoztunk egy tarcali családdal, tőlük származik. Kissé sötétebb a benne lévő bor mint a megszokott. Az üveg nyakán látszik, hogy 2 cm-t apadt. Üledék is van benne. Még nem nyitottam fel, gondoltam előbb hozzáértőktől megkérdem mit tegyek vele?
Örülök, hogy bár csak katalizátorként, de máris sikerült hasznos lennem.
A hagyományos művelésmódokat én többnyire csak gyerekként láttam több évtizeddel ezelőtt így nem tudlak hasznos tanácsokkal ellátni. Viszont ha a terület nem túl nagy, inkább a kordonművelés felújítását javasolnám. A hagyományos művelési módhoz, a fáradozással arányos termés reményében, ugyanis kis terület nem elégséges. Én is csak műkedvelő vagyok, de nem árt ha a munkának van "gyümölcse".
Ami a fajtaválasztást illeti, én csak a Cabernet Franc ill. Sauvignon fajtákat ismerem az elterjedtebb vörösek közül. Kordonon művelem őket rövid csapon, két kiló alatti tőketerheléssel. Az ismertebb és elterjedtebb fajták közül ezek talán a legrezisztensebbek, bár a lisztharmatra - tapasztalataim szerint - érzékenyek, főleg a Sauvignon.
Néhány tőkém más fajtából is van pl. Bíbor Kadarka; Kadarka; Néró, de ezeket nem javaslom, mert az utolsó kivételével fogékonyak a betegségekre. A Néróval termékenyülési problémáim voltak. Talán még a Bluburger, amit javasolnék, mert elég jól ellenálló fajta.
A fehéreket nem ismerem annyira, hogy véleményt írjak róluk. Az ajánlott szakirodalom tanulmányozása biztos hasznos lesz. Azt ugyanis nem várhatod, hogy konkrét fajta megjelölése nélkül valaki a vörösekhez képest jóval nagyobb számú fehér fajtákat egyenként jellemezze.
Sok hasznos dolog van benne, leginkább is érdemes végigolvasni (ezt is érdemes 1-2 évre legalább), volt benne tárgyalva sok olyan, ami hasznos lehet. A választott fajtáid nagy része v.vinifera, tehát nem rezisztens, így a növényvédelmet megfelelően kell végezni. Ha a házadnál van, rézzel-kénnel is meg lehet védeni őket, csak az időjáráshoz igazodni kell. ha egy sorba tetted el őket, kb. 1m távolságra, akkor majd érdemes csinálni támrendszert nekik, guyot vagy ernyő műveléssel jársz legjobban. Most tavasszal két rügyre vágd vissza, nevelj két hajtást karóhoz kötve, jövőre lehetőleg - ha kellően erős - az alsót hagyd meg és vágd vissza 2 rügyre, addig meg végig is olvasol mindent, hogy a többi lépést tudjad.
Az összes régi borszőlő fajta alkalmas bakművelésre. Az újabb keresztezéseket illetve a rezisztens fajtákat nem feltétlen próbálták már ki ilyen művelésmódban, ezért nem is találsz róluk infót.
De nagy többségük valószínűleg alkalmas lehet rövidcsapos művelésre. A csemegeszőlők viszont általában nem, ha véletlenül azt is betennél a tőkék közé, ezt nem árt, ha tudod.
És mit jelent nálad a hatékony termesztés? Mert a fej/bakművelés régebben az 1m sortáv, és 60cm-1m tőtáv volt, kopaszra metszve, vagy sárszemre, esetleg 1-2 világos rügyre, melyekből eleve kis fürt fakadt (és a kis tenyészterület is erre terelte a tőkéket), így a tőkénként 4-8 vesszőn nem igazán termeltek sokat, valahol 0,5-1,5kg között mozoghatott a terhelés.
A művelésmódot én inkább a területhez igazítanám. Ha pl. tavasszal előfordulnak talajmenti fagyok, akkor semmiképpen nem jó, mert leviszi a friss hajtásokat, ez ellen pl. nagyon jó a középmagas művelés. Ha nem kellően benapozott a terület, akkor se biztos, hogy jó ez a művelésmód neked.
Melyik tájegységen van, milyen tengerszint feletti magasságban, mekkora a lejtő dőlésszöge, milyen talajod van, van-e patak/tó a közelben, milyen az uralkodó széljárás. Szerintem ezek mind fontosak a kiválasztáskor.
Aztán az sem baj, ha tudod, milyen ízvilágot szeretnél a borban viszontlátni, mikor szeretnél szüretelni, mekkora alkoholt vársz el, savasabb karaktert, vagy a lágyabb borokat szereted. Milyen feldolgozási eljárást szeretnél, mekkora mennyiségre gondolsz. Ha ezeket nagyjából le tudod írni, biztos lesznek hasznos válaszok. Van nekem is 7-8 szőlőfajtám, amiket próbálgatok, melyik évben milyen bort ad, és hosszú távon melyiket hagyjam meg (jó része rezisztens).
Nem nekem szólt, de a magnézium leginkább az éréskor kell, ha nincs elég, akkor lép fel a fürtkocsánybénulás. Nekem ilyen gondom a fajtával nem volt, de más fajtáimnál előjött, szóval úgy hiszem, nem a legérzékenyebb a magnéziumhiányra, de attól még lehet, hogy a közepesen érzékeny vonalon helyezkedik el.
Ősszel telepítettem 1-1 tőkét az alábbi fajtákból. Ha esetleg tudtok hasznos tanácsokkal ellátni ezen fajtákkal kapcsolatban, mire kell figyelni, milyen művelést szeretnek és milyet nem, metszés, permetezés, stb. azt szívesen fogadnám. (Teljesen kezdő vagyok)
Leginkább a fej- és bakművelésre alkalmas fajták érdekelnének, vörösök és fehérek is. Szimpatikusak nekem ezek a hagyományos művelésmódok, s azt tervezem, hogy hobbiból kipróbálom őket. Van egy kisebb kertünk, amivel örököltünk néhány elaggott tőkét meg egy széteső kordonrendszert (korhadó oszlopokkal), de ezt inkább teljesen felszámolnám, és új alapokra helyezném a dolgokat. Ha valaki a fajtaválasztásban tudna segíteni, azt erősen megköszönném.
Vétek azt a szölöt nem megenni. Nálam a nr.1, minden hibája ellenére (csak szálvesszön terem, erösen érzékeny a magnéziumhiányra etc.)
Egyszerüen nem tudsz belöle olyan bort csinálni, ami az ízvilágát is visszaadja és bornak is lehet nevezni, nem pedig lörének. Ha meg savat és cukrot kell hozzáadni, annak meg semmi értelme.
