Hogyan tehetjük jobbá a világot? Fenntartható technikai fejlődés, egyensúlyra törekvés, környezetvédelem, egészség, jobb és tartalmasabb, hasznosabb élet
Ez itt kétségkívül a 'Tudomány' rovat, de azért... hát, még doktori disszertációban is megengedett a 'hivatkozás' jelensége: itt talán nem kéne túltolni az efféle elvárásokat - pláne egy szimpla ismeretető jellegű cikk esetén...
Kicsit átfogóbban kell értelmezni a kérdést. Van jó néhány káros anyag, amelynek fogyasztása káros, és amely anyagok fogyasztása sokkal kellemesebb hellyé tenné a bolygónkat. Tehát ez a harc nem lehet kérdés, de a lehetőségek nem egyformák, mivel ezek a káros szokások olyan szenvedélyekké válnak, ami miatt igen nagy a ragaszkodása hozzájuk a szokások rabjainak. Nem kisebb a ragaszkodása a jövedelmükhöz e káros anyagok termelőinek, terjesztőinek. És amíg a szenvedélyek rabjai elsősorban magukat ölik (ami legalább olyan drámai a környezetükre nézve is), addig a termelők, és terjesztők másokat.
Most a marihuána legalizálása kapcsán megismétlődni látszik a történelem, ami az ópiumháborúba torkollott. Az un. fejlett országok azért indítottak háborút Kína ellen, mert az betiltotta, hogy a fejlett államok ópiumot forgalmazzanak Kínában a saját hasznukra. Az eset jól mutatja, hogy a legalizálás nem tesz egyetlen lépést sem a kábítószer fogyasztás ellen, sőt az addig bűnözéshez sorolt kábítószer terjesztést állami monopóliummá teszi, amelyet aztán akár a fegyveres erők bevetésével is megvédenek a kábítószer ellen tiltakozóktól.
Pszichológiai szemszögből nézve nem a drogot, hanem helyette a TV-t kell betiltani: azok a gyerekek, akik kiegyensúlyozott és olyan környezetben élnek, ahol van megfelelő elfoglaltságuk, sportolni járnak, nem válnak drogfogyasztóvá. A TV és a computer elől felállva sokkal kevésbé találnak maguknak valódi elfoglaltságot és motivációt, ingerhiányosak, fényhiányosak, deformáltak a szociális kapcsolataik.
Mi a strandon sráckorunkban csajokat hajtottunk, nem azt kerestük, hogy van-e wifi facebookozni. Itt kell keresni a kábítószerszükséglet igazi okait, nem pedig a törvényekben.
"A drogterjesztéshez kapcsolódó bűnözők nem jó útra térnének, hanem más terepet keresnének. (csöbör-vödör)"
Ez azért nem igaz, mert nincs olyan másik bűnözési forma, amelyik ilyen jó risk/reward-ot ad, mint a drogterjesztés. Talán a prostitúció, de az is már betelt piac (nem tudna felvenni rengeteg új bűnözőt), na meg azt sem kellene kriminalizálni.
"Az alkoholizmus problémája ismert, az egyéb drogok hasonló, esetenként rosszabb egészségügyi, családi, stb. problémákat okozhatnának."
Az alkohol az egyik legrosszabb drog, amelyik agresszivitást okoz. Itt is felvilágosítás kellene, nem tiltás.
Az alkoholt is megpróbálták betiltani egy időben, katasztrófa lett az eredménye. Ez a katasztrófa zajlik most a többi drog tiltása miatt is.
Az Alkotmányról azért nem vitázok, mert az nem az állampolgároknak szól, hanem a hatalomgyakorlás segédeszköze, egy olyan hatalomhoz, amelybe az állampolgároknak az ég világon semmi beleszólása, vagy köze nincs. Az emberek évezredek óta hozzávetőlegesen lényükből adódóan veleszületetten tudják, hogyan kell élni. Kizárólag a hatalomba vágyók kerülnek abba a kínos helyzetbe, hogy szabályozás nélkül nem boldogulnak az ellenfeleikkel. A politikai életen kívüli emberek életére egészen más törvények vonatkoznak, BTK, PTK, Kresz, stb, és természetesen csak akkor kerülünk vele kapcsolatba, ha a velünk született életrevalóság mégsem szuperál megfelelően.
Jól becsomagoltad, elsőre nem esett le, hogy a droglegalizálásra gondolsz.
Általánosságban semmiképpen sem jó ötlet:
- Az alkoholizmus problémája ismert, az egyéb drogok hasonló, esetenként rosszabb egészségügyi, családi, stb. problémákat okozhatnának.
- A drogterjesztéshez kapcsolódó bűnözők nem jó útra térnének, hanem más terepet keresnének. (csöbör-vödör)
Megalapozott pro és kontra szakvélemények (és nem a szokásos pro és kontra indulatok és hiedelmek) alapján bizonyos drogok legalizálását viszont elképzelhetőnek tartom, de egyúttal a várható negatív következményekre is fel kell készülni. (mert lesznek)
Az efféle cikkeket nem igazán szerencsés a kontextus részletes ismerete nélkül értelmezni. AZ USA drogháború költségeinek jelentős része a fű, mint legszélesebb körben használ, viszont más legális drogoknál jelentősen enyhébb hatású drog kapcsán jelentkezik. Ebben az esetben tehát már fel van állítva egy korlát (a legális drogok hatása/erőssége) amin belül tisztán közgazdasági szempontból vizsgálható a kérdés.
Az ügylet teljesen más színezetet kap ha addiktívebb vagy erősebb hatású drogokat vizsgál valaki - de még ezeknél is az jön ki, hogy a fogyasztók üldözése értelmetlen, a forrásoknak a károk csökkentése felől felhasználva nagyobb haszna van, mint a fogyasztás büntetése felől.
EZ a témakör valószinű messze túlnyúlik a topik adta lehetőségek keretein, lehet nem (itt) kellene tárgyalni.
A bűnmegelőzés és bűnüldözés hatékonyságán kellene folyamatosan javítani.
Ha politikust kérdezel, egyszerű: jó szigorú büntetés kell, aztán majd lesz rend - két héten belül. Csak azt nem mondják meg, hogy honnan számít a két hét.
A szakemberek (kriminológusok, kriminálpszichológusok, szociológusok) viszont bonyolultabb dolgokat mondanak, és nem két hétben gpndolkodnak, ezért a politika nem vevő javaslataikra.
Az egésznek a gyökere - ha a részletekben nem akarunk elveszni - munka és oktatás. Ez elsődlegesen a bűnmegelőzésre hat, viszont a csökkenő esetszám miatt a bűnüldözés is eredményesebb lehet.
Úgy értettem, hogy nem jelenik meg a holt munka a termék árában, attól lesz olcsóbb.
Én is úgy értettem, de pont ez benne a képtelenség. Egyedi esetben előfordul, amikor egy készlet maradékától áron alul szabadulnak meg, de veszteséggel nem lehet tartósan termelni (kivéve ha a tulajdonos fedezi a veszteséget, de ilyet tartósan legfeljebb a szocialista állam csinál - ettől rossz tulajdonos többek közt)
A drogfogyasztás tiltás-engedélyezés nem közgazdasági kérdés. Aki ilyen cikket ír annak erre különösen figyelnie kéne, különben nem kerülheti el az elfogultság bélyegét. Közgazdasági szempontból a táplálkozás is csak nyeli a pénzt, mégis különös módon nagyon ragaszkodunk hozzá. Vagyis közgazdasági szempontból is elsőrendű kérdés, hogy bizonyos tevékenység hasznos, káros, életszükséglet, élvezeti cikk, vagy éppen életellenes. Csak ezután lehet beszélni a tevékenység pénzügyi vonzatairól.
Nem elképzelés kérdése, meg lehet nézni, hogy mennyi van belőle a szabadságjogokról (nem sok) és mennyi a piacról (még annyi se) tehát a relatív föléhelyezés megvan. (mindezt véletlenül se tekints valamiféle pozitív értékítéletnek, csak most nem az Alaptörvényt elemezzük)
"Van akadálya? Ha igen, mit tegyünk leküzdése érdekében?"
Meg kell győzni minél több embert. Amíg a közvélemény ellene van, a politikusok nem fognak tenni semmit. Az USA-ban eléggé billeg a dolog. Pl. a fű legalizálását helyesnek tartók aránya először haladta meg az 50%-öt.
Öt Nobel-díjas közgazdász és további tizenhat szakértő állt ki a drogellenes háború lezárása mellett. Az eset ráadásul még újszerűnek sem nevezhető.
[...] Bővebben!Tovább »
Látod szerinted sem bűncselekmény. Akkor mi a fenéért üldöz az állam olyan embereket akik nem követnek el bűncselekményt? Mik köze van bárkinek ahhoz, hogy ki mit rak a testébe, amíg nem árt másoknak? A drogháború a legnagyobb károkat okozza jelenleg a világnak.
Károk:
- rossz minőségű szennyezett szerek, amit a függőek fogyasztanak
- a függőek nehezebben találnak vissza a közösségekbe
- iszonyat jó üzlet a bűnözőknek
- háború a kartellekkel, brutális közpénz folyik a drogháborúra, plussz rendőrkapacitás
Most is szabadjára van engedve a drogozás ám. A hatásai megfigyeléséhez csak körbe kell nézni egy falusi főtéren, vagy elbeszélgetni a helyiekkel, hogy az utóbbi napokban milyen családi drámához, randalírozó alkoholistához vagy köztéri verekedéshez volt szerencséjük otthonuk körül, és hogy akik még nem fásultak bele közülük, azok mit szólnak hozzá.
Engedjük szabadjára a drogozást, mert az nem valós bűncselekmény? Merthogy kevesebb legyen a rendőrök dolga? A valós bűncselekmények közé meg a dílervadászatot sorolnád Neretnek? Eretnek gondolatok: szerre fel honpolgárok a liberalizmus kiteljesedése érdekében. Megint az jut eszembe, hogy minél rosszabb, annál jobb, mivel hamarabb bekövetkezik az elkerülhetetlen vég.
Az emberi szabadságjogokat tehát alaptörvény szintjén is a piaci szabadság fölé kell helyezni,
Ez még az Alaptörvényben is megvan, pedig az aztán nem egy csúcsmodell.
???? Nehezen tudom ezt elképzelni az alkotmányozáshoz kiküldött kérdőívek, és az alkotmányozás megalázóan primitíven átverő diktatórikus módszere miatt. Talán írtak is volna róla, ha benne lenne, hiszen ez azért elég rendhagyóan világraszóló lenne. De csak ezért nem fogom elolvasni. Alighanem félreértettél valamit.
Hát akkor nehéz lesz váltani, mert a morzsákat előbb össze kéne rakni legalább papíron működő egésszé.
Éppen az a lényeg, hogy a gazdaság működési formáinak másodlagosaknak, és a pillanatnyi szükségleteknek megfelelően szabadon alakíthatóaknak kell lenniük, ezért valójában teljesen mindegy, hogy mit gondolok én erről. Ami a lényeg, és talán nem hangsúlyoztam ki eléggé, az a valódi demokrácia létrehozása, amelyben a gazdasági érdekek semmilyen módon nem befolyásolhatják, nem korlátozhatják a szabadságjogok gyakorlását, vagyis a szabad véleménynyilvánítást, és a szabad választást. Jelenleg ez teljességgel lehetetlen, éppen akkora hazugság, ahogyan azt a nevetségesen primitív alkotmányozást a nép szellemi termékének titulálják. Ahhoz, hogy a gazdaság a szükségletek szerint rugalmasan változtatható legyen, szükség van egy olyan szilárd, és megingathatatlan politikai, jogi felépítésre, amely lehetetlenné teszi, hogy a gazdaság szereplői hatalmi befolyást gyakoroljanak a médiára, a választásokra, és lehetetlenné teszi, hogy az emberek szabadságjogait gazdasági hatalommal korlátozni lehessen.
Azok az országokban van jobb élet, kisebb szegénység, ahol nagyobb gazdasági szabadság van.
Fordítva: Ahol a jólét, ott a szabadság. Mert azok jódolgukban már nem tudják, hogy mit kívánjanak. Tele a hasuk, már kell nekik a szabadság is. Meg pluralizmus, meg tolerancia, némelyik gyalázatosnak még liberalizmus is. Beledumálnak mindenbe ahelyett, hogy hálásak lennének a gondoskodásért.
ezek a pártok még nincsenek meggyőződve róla, hogy a szocializmust ily kevés gyakorlati kudarc alapján el lehetne ítélni
Nem is a gyakorlati kudarcok alapján kell elvetni (nem elítélni), hanem azért, mert elvileg is működésképtelen: nincs meg benne az a dinamikus egyensúlykeresés, ami a piacban.
ami elromolhat, az el is romlik.
Viszont ami már a terven is rossz, az nem fog jól működni, még ha meghibásodik, akkor sem, és akkor sem, ha a terv hibája nem mindenki számára feltűnő.
Az emberi szabadságjogokat tehát alaptörvény szintjén is a piaci szabadság fölé kell helyezni,
Ez még az Alaptörvényben is megvan, pedig az aztán nem egy csúcsmodell.
Legfeljebb morzsák vannak, amelyeknek egyébként már megszületőben vannak ma is az alapjai.
Hát akkor nehéz lesz váltani, mert a morzsákat előbb össze kéne rakni legalább papíron működő egésszé. Csak aztán nehogy úgy járjunk, mint Szergej a varrógéppel, aki akárhogy próbálta összerakni, mindig géppuska lett belőle. Nehogy itt a tetszetős darabokból mindig kommunizmus álljon össze.
A mai gazdaságban a pénz...
Ezzel az okfejtéssel a Matolcsy-féle közgázon sem aratnál nagy sikert, pedig az a hírek szerint leginkább gáz.
A "holt munka" másik neve "tőke", nehogy már ne legyen értéke, azé van meg leginkább.
az ingyenes erőforrások (víz, levegő, közterület) értéktelenek.
Hol vannak ezek ingyen? A levegő még igen, de az olyan is. Van egy csomó környezetterhelési díj, elég régen be is van némelyik vezetve, magát az elvet meg még régebben találták fel. A bevezetés csak fokozatosan megy, mert vannak ellenérdekeltek is. Ezt szorgalmazni ésszerű, de ennek kedvéért új világrendet vizionálni kár lenne.
A széndioxid kibocsájtási kvóták nagyjából ennek felelnek meg.
Na látod. Csak az a baj, hogy pl. Kínától nehéz lenne ezt kikényszeríteni.
A központi tervezés nem működik. Honnan tudná egy hivatalnak, hogy mire van szükség, mint a piac maga? Nézd meg a gazdasági szabadság indexet. Azok az országokban van jobb élet, kisebb szegénység, ahol nagyobb gazdasági szabadság van. Q.E.D
Amikor a dolgok nem mennek túl jól, az emberek határozott tetteket várnak vezetőiktől. A következőkben azt próbálom kifejteni, miért vezetnek a határozott tettek egyre rosszabb helyzethez, ami aztán önerősítő folyamatként addig tart, amig végül fejünk kontaktusba kerül a[...] Bővebben!Tovább »
Annak a bizonyításával még adós vagy, hogy ezek az emberek a kapitalizmusnak mint rendszernek, és nem a konkrét megvalósításának az áldozatai.
A kapitalizmus nem mai gyerek. Nagyon sok arcát megismertük már, és egyik sem tetszett. Ezért tehát a konkrét megvalósítások egészen tökéletesen megmutatják a rendszer tulajdonságait, mindenféle helyzetben. A szocializmusnak például sokkal kevesebb arcát ismertük meg, és mégis igen nagy bátorsággal törünk lándzsát felette, jó lehet, még politikai pártok is vannak, amelyek céljaiban megmaradt, tehát ezek a pártok még nincsenek meggyőződve róla, hogy a szocializmust ily kevés gyakorlati kudarc alapján el lehetne ítélni. Egy társadalmi alaprendszernél azonban igen sokat számít, hogy a konkrét megvalósításai mivé lettek, ugyanis ahogy mondani szokták, ami elromolhat, az el is romlik. Ha nincs kezünkben az a jogi, katonai, pedagógiai, vagy más eszköz, amellyel megakadályozható, hogy a rendszer elromoljon, akkor az el fog romlani.
A társadalompusztítást talán nem kéne automatikusan a piac nyakába varrni, az emberi hülyeség szerepét meg szigorúan figyelmen kívül hagyni.
Az ember észbeli, és jellembeli sajátosságai gyakorlatilag adottak, és egy társadalmi rendszer stabilitását nem lehet függetleníteni az ember tulajdonságaitól. Egy jól beprogramozott piaci robottársadalom lehet, hogy kiválóan működhetne, de mi nem vagyunk robotok. Az emberi szabadságjogokat tehát alaptörvény szintjén is a piaci szabadság fölé kell helyezni, és persze minden más törvénynek meg kellene felelni ennek. És ha már a piacgazdaságnál nem tudunk hip-hop elővarázsolni, akkor legalább törvényileg szabályozni kell azokat az eseteket, amikor a piaci szabadság az emberi szabadság sérelmével jár.
Ja, és esetleg lehetne valami alternatívát is kreálni, ami nem falanszter, és legalább első ránézésre működőképes.
Hip hop... na mégegyszer, hip hop... Ezt a részt még nyitva hagyom, hogy mások is szóhoz jussanak. Legfeljebb morzsák vannak, amelyeknek egyébként már megszületőben vannak ma is az alapjai. A mai gazdaságban a pénz az élőmunka ellenértéket képviseli. Emiatt mind a holt munka, mind pedig az ingyenes erőforrások (víz, levegő, közterület) értéktelenek. Ha az állam ezeknek is eszmei értéket adna, és azt a termékekbe kötelezően beépítettné, akkor kiegyensúlyozottabb lenne a piaci verseny, hiszen egyrészt a termékek az elértéktelenedett holt munka által válnak olcsóbbá, és emiatt szorítják ki a konkurenciát, másrészt a természet eddig leértékelt értékeinek pazarlása igen költségessé válna. A széndioxid kibocsájtási kvóták nagyjából ennek felelnek meg.
