Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Hát kiváncsivá tettél miket láttál Oldfieldtól, a Youtube-on :o))
Igen az általad vázolt probléma az örök probléma. De azt is tisztán kell látni, hogy tényleg rengeteg jó zene van a világban (az én meggyőzödésem szerint), nem is fér bele mind az ember életébe. Az általam korábban már többször vázolt "emberhálózat"-ban az azonos érdeklődésű embereknek a legkönnyebb ezt a mennyiséget uralniuk (perspektivikusan). Azt és csak azt hallgatni, amit érdemes valamint kiválasztani a zseniálisat a "csak" jók közül.
Bizony nem egyszerű az ilyen koncert, nálam a pálmát a Crying viszi el. A kispénzű, kislélekszámú Magyarországon, saját erőből, populáris műfajban, de művészi erőt felmutatni kívánó, 8 tagú zenekarnak szimfónikusokkal kiegészülnie (koncerten) ráadásul nem is csak "mutatóba" jelleggel: minden csak nem triviális feladvány.
Ez a szintetizátor kérdés egy nagyon izgalmas kérdés. Én például szeretném a műfajt, de nagyon bántanak a technikai korlátok. Számomra egy Korg Trinity szintetizátor, amin Vedres Csaba is játszik néha, kezdettől fogva e-l-v-i-s-e-l-h-e-t-e-t-l-e-n hangszer: a ráírt művek legyenek bármilyen zseniálisak, nagyon nehezen tudják ezt velem feledtetni (Cryingnál is megvolt ez a rossz érzésem -> ott Lengyel Zoli új csodahangszere már sokkal-sokkal jobb, kár, hogy csak egyszer hallottam még Miskolcon).
Amit meg már én is szeretnék, az elképesztő összegekbe kerül. Csak a Millennium Bell Oldfield albumnál az az egyetlen csőharang-hang az utolsó tételben többhónapos Roland-projekt volt, elsősorban marketing irányultsággal, semmint perspektivikusan. Hangzásilag talán Vangelist szeretném legjobban, de őt meg alkotóként nem tudom nagyon tisztelni, hiába vannak érdekes dolgai is.
BTW: Oldfield elsősorban gitáros. Szerintem a gitáros dolgait kell legelsősorban megismerni, még ha a komplexebb hanzásokban is páratlant tudott nyújtani az évek során.
PS: egy kérés; nickek átfedése ne legyen téma itt a topikban.
Ez érdekes, számomra meg sokáig csak a Tubular Bells Oldfieldja létezett. :)
(Egyébként lehet szidni sokat az akkori kultúrpolitikát, de az ilyen mérsékelten progresszív, konszolidáltabban elvont zenéket azért lehetett hallani a rádióban, volt Pink Floyd-, Yes-, King Crimson-, sőt talán Oldfield-összes sorozat is, nem is szólva a "Lemezbörze helyett" című műsorról, amelynek népművelő hatását nem lehet eléggé hangsúlyozni!)
A pápuák és a szlovákok tudják http://index.hu/velemeny/eheti/skpau7448/
Az index leggyengébb láncszeme a véleményrovata, szvsz. 100-ból 99,5-szer utálkozva fordulok el ilyen írásaitól, annyira taszít a stílusuk és mondanivalójuk. Talán ma volt először, hogy egy vélemény egy érdekes és fontos témáról, egy elég jól megírt cikkben van tálalva, és a véleményt nehéz legalábbis kapásból azonnal elutasítani.
Én amondó vagyok, hogy ezt a bosszú témát érdemes alaposan végiggondolni és lehetőleg megfelelő helyre tennie magában mindenkinek.
Mike Oldfield kapcsán néhány gondolat jutott az eszembe:
YouTube-on megnéztem néhány zenéjüket és elcsodálkoztam. Számomra eddig ugyanis csak a "Moonlight Shadow"os MO létezett. Miért? mert ezt adták a legtöbbször a rádiókban. Ha valaki csak így ismerkedik a különféle zenékkel, elég nehéz teljes képet alkotnia. A médiák csak a rövid (és sajnos) "slágergyanús" felvételeket adják le. Nehéz megismerni a teljes képet valakiről, ha nem tudunk tájékozódni. Erre már a Pink Floyd kapcsán is rájöttem, bár ők talán ügyesebben kezelték a dolgot, mert majd minden lemezükre tettek fel egy-egy rövidebb lélegzetű, könnyebben emészthető dalt, ami miatt megismerhetőkké váltak...az ember lemezt is szívesebben vesz, ha tudja mi van rajta...(egy-két ismert dalért már megvesznek lemezt az emberek, ami által megismerik a többi - talán értékesebb - dalt is)
Sőt, ahogy elnézem ilyen szintű koncertet létrehozni sem egyszerű. Ekkora stábot felvonultatni, hangszerelni, egyformán hallhatóvá/láthatóvá - élvezhetővé - tenni az egész közönség számára elég költséges, nehezen kivitelezhető feladat. Ami azt is jelenti, hogy így reklámozni a saját zenéjüket sem egyszerű feladat.
És, hát igen én valahol a "szintetizátoros" MO-t ismertem...és ama hangszer nem tartozott a kedvenceim közé anno.
[mellesleg "Myatom" nicknevű fórumozótársunk - aki dilettánsnak tartja magát a zenéhez - egész jó kis esszét kanyarintott még 99-ben a topikban a témáról ;) (46-os hozzászólás)]
>Pedig meg akartam kérdezni, hogy nem szaladt ki a víz a medencéből? ;)))) Köszönöm kedvesen aggódó érdeklődésedet, de még így is több víz maradt a medencében, mint ami elfolyt. Persze csak ha jól emlékszem vissza... ;)
Komoly lennék? Vagy lehet, hogy rosszul ismersz? "- Doktor úr! olyan bizonytalan vagyok... Vagy mégsem?" :o)))
Pedig meg akartam kérdezni, hogy nem szaladt ki a víz a medencéből? ;)))) Én sajnos azt hiszem kihagyom az elkövetkező néhány napot, nagyon náthás vagyok...
