Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Tegnap itthon meghallgattam Rahmanyinov 2. zongoraversenyét Rahmanyinov saját, Berezovsky, és Weissenberg előadásában, hogy tudjak hasonlítani (youtube-ról).
Nekem nagyon tetszett Bogányi előadása. Nagyon virtuóz volt; mondanám, hogy talán nem elég érzelemdús, de amikor csukott szemmel hallgattam, éreztem ahogy belémhatol és átjár teljesen a zene, és együtt tudtam lüktetni vele...benne éltem, teljesen elvarázsolt az egész. Nyitott szemmel viszont nem hallgattam, hanem kívülről láttam a zenét, az előadókat, teljesen más élményt nyújtott. Mindenesetre csodálatosan éreztem magam benne.
Bogányit nagyon megtapsolta a közönség, végül adott egy ráadást: Chopin egyik etűdjét. Viszont az öltözete borzalmas volt: télvíz idején világos krémszínű öltönyben, fekete cipővel...hát elég furán nézett ki.
Szünet után Csajkovszkíj 2. szimfóniája csendült fel, ismét felemelő érzést nyújtva, minden egyes dallama...
Amit érdekesnek tartottam, hogy nagyon sok idős volt a közönség között, és kissé megdöbbentett, hogy mondhatni elegánsabban voltak felöltözve a nézők, mint az Operában, amikor ott jártam... (lehetséges, hogy az a korosztály jobban becsüli a művészetet?!) Különben a nézőtér dugig volt, még az orgona alatti rész is.
Lényeg, hogy a Mezzon nagyzenekari előadásban láttam, majd vége lett a koncertnek, de a feliratról lemaradtam. És benne maradt a fejemben a dallam...és már én is hallottam régebben...de nem tudom hol...
A népzene óriási kincsesbánya, azóta, hogy eref jóvoltából az ezt kutató adatbányász könyvet is átolvastam, különösen. :o))))
Ott sem minden egyformán értékes és szép, de ami eltalálja az embert, az nagyon el tudja. A népzene is rettenetesen nehéz műfaj, sokszor szintén menekülök tőle, viszont nagyon sok szép percet is köszönhetek neki.
A jó szívvelt kéretik nem félreérteni. A kritikai érzékemnek szólt. Át kell mennie a saját rostámon az ajánlatomnak. De erről ár beszéltünk: én ilyen bonyolult krapek vagyok.
>>Világzenében is hasonlóan gondolkodunk, csak én más megfontolással utasítom el.
Nem teljesen. Nálam is felmerült, hogy megpróbáljam-e kiválasztani, mi értékes, és mi nem ...gondolhatod, még nehezebben ment, pontosabban én egyáltalán nem tudtam; részben ezért nem tudom elfogadni. Mindamellett valóban eleve távol áll tőlem a népzene alapjában.
Mindenesetre fontos lehet, a jövő zenei életében, új népzene kiialakulása...mint a néptáncban a modern koreográfiák kifejlődése. Én egyelőre nem tudok kiigazodni ezen a téren.
Amiket feszegetsz, az nagyon fontos témák. Pláne így összefogva nagyon izgalmas.
A montóniát én sem szeretem, mégis például a repetítív zenéknél (amit szintén nem szeretek), vagy az ősi természeti zenéknél, szépen lehet érzékelni fontosságát, kultúrtöténetben betöltött szerepét. Én is távolról szemlélem, ha és egyáltalán, de igyekszem a helyére tenni.
Világzenében is hasonlóan gondolkodunk, csak én más megfontolással utasítom el. Számomra a világzene, egy hatalmas katyvasz, mint a progresszív zene, és sajnos képességeimen felül van, hogy szét tudjam választani az ocsút a búzától (ezért borzasztóan hamar és nagyon lefáradok tőle). Ráadásul túlságosan nagy a szemétdomb, ahol a tű után kéne kutakodni. Maga az alapötlet persze megint nem lenne hülyeség, hiszen népzene miért ne tudna elegyedni másmilyen hangzással is, ahogy tud is, akát világzenén kívül is.
Szintetizátort már kiveséztük. Mire kezdene jó/érett lenni, kb. mostanra, addig szinte elfogytak a hiteles alkotók, akik persze meg sem tudják venni a technikát. Én látnék benne lehetőséget, de túl sok tévútba szaladtam már bele én is.
Nagyon sok - konszenzussal elfogadott - nagyon zseniális mű azért nincsen a világon Ráadásul, én ezekből azért elég keveset ismerek. Mégtovább ráadásul, bár van jó pár 'közös' zeneélményünk, azért alkati sajátosságainkból kifolyólag alapvetően más-más miatt lelkesedünk be úgy istenigazán, "irányzat" szinten. És még az is lehet, hogy nincs is több olyan zene, mint Dvorak VIII., amit egyfelöl ismerek, másfelöl azt sejteném, hogy legalább annyira szeretnéd, mint azt. Szerintem.
Önmagában az eklektikusság valóban nem (Queen is eklektikus), még bizonyos szinten a harsányság sem, a disszonanciát is kedvelem, a monoton harsányság már inkább, nem kedvelem az un "világzenei" hatásokat, és nehezen fogadom el a szintetizázort még a legmagasabb szinvonalon is...azt hiszem főként a monotonitás amit leginkább nem bírok
Na megnéztem és meghallgattam ezt az Enigma Sadeness-t. Ez valóban nem technós tucc-tucc. Viszont e szám után kizártnak tartom, hogy Oldfieldnál az ekletikussága zavarna. :o))))
Én azt sejtem (jelenlegi gondolatmenetem alapján), hogy sokkal inkább _másféleképpen_ komplex a zenéje, mint azt te szereted. Most persze azt leszámítva, hogy a harsányság eleve nem a szíved csücske.
