Véleményem szerint (hipotézis) nem tágul mindenütt. Hanem csak ott, ahol a görbületben lévő negatív energia összeadódik, és az eredő görbület negatív lesz. Ez a kondenzált anyagoktól távol képzelhető el.
Legfeljebb akkor nincs tapasztalati alapja, ha te még a csillagokat is lehazudod az égről. Azt, hogy a galaxisok túlnyomó többsége távolodik tőlünk. De hát neked nagy gyakorlatod van az ilyesmiben, másból se állnak a szövegeid.
Amennyiben az univerzum tágul, úgy minden anyagot távolít egymástól. A gravitáció, meg nem tud mindent összefogni, a tágulás ütemével lépést tartani. (a centrifugális erő is ellen dolgozik) Mi marad, a rendezetlenség globális növekedése. ;-)
„Az egyszerű ember azt hiszi, hogy a univerzum olyan, mint egy ember. „
A hívő ember, meg azt hiszi, hogy a „kozmikus ember” lett teremtve előképnek, az „agyagból gyúrt” ember előtt. Extrapoláltunk, és redukáltunk mindent, hogy végére járjunk a dolgunknak. Ez van, ezt kell szeretni! :-(
A helyzet az, hogy 100 év alatt minden ilyen kérdésre kitaláltak valami kusza magyarázatot (vagy inkább magyarázkodást), amit utána mindenki ismételget.
Mert azt mégsem mondhatják, hogy ők sem értik.
De ezek a magyarázatok annyira zavarosak és gyerekesek, hogy ők maguk is szégyellik.
"A relativista indoklás szerint a fotonnak nulla a nyugalmi tömege, de mindig fénysebességgel halad, és az energiája E=h*f. És mivel energiával rendelkezik, ezért tömeget "képvisel".
Több kérdés is felmerül. Ha a foton soha nincs nyugalomban, akkor hogyan lehet nyugalmi tömege? Ha nulla a tömege, akkor miért nem végtelen a sebessége? ... Az igazság az, hogy a fény nem foton-részecskékből áll, hanem hullámokból. A fény sebességét pedig a fényközegnek a hullámmal szembeni ellenállása szabja meg, ami a permeábilitás és a permittivitás szorzata. Ezt már Maxwell felismerte. Ezt rúgta farba Einstein."
Én is várom ezekre a kérdésekre, a 'hivatalos' ('hivatásos' ) válaszokat... ! ;-)
"A "fénykvantum"-nak 'hivatalosan' nulla (semmi!) a nyugalmi tömege. De akkor hogy lesz a nulla (semmi!) a nyugalmi tömegből -mozgatással- valódi tömeg ??! (mert ha 'tovább vinnénk' logikusan a dolgot, akkor 'az jönne ki', hogy egy nulla tömegü 'valaminek', nulla az ellenállása a gyorsítással szemben, vagyis nagyon kis energiával, végtelen sebességüre lehetne gyorsítani..."
Nagyon jó meglátás. Ezt már én is többször felvetettem.
A relativista indoklás szerint a fotonnak nulla a nyugalmi tömege, de mindig fénysebességgel halad, és az energiája E=h*f. És mivel energiával rendelkezik, ezért tömeget "képvisel".
Több kérdés is felmerül. Ha a foton soha nincs nyugalomban, akkor hogyan lehet nyugalmi tömege?
Ha nulla a tömege, akkor miért nem végtelen a sebessége?
"Ez totál illogikus, 'absztrakt', élet/valóság idegen, de 'a másik lehetőség'
/az éter ellenállása-tulajdonságai 'állítják be' a fénysebességet/,
az totál elfogadhatatlan a ma uralkodó 'világszellem' számára..."
Így van, ez teljesen logikátlan. De a relativitáselméletben minden lehetséges, és ha kell, akkor annak az ellenkezője is.
Az igazság az, hogy a fény nem foton-részecskékből áll, hanem hullámokból. A fény sebességét pedig a fényközegnek a hullámmal szembeni ellenállása szabja meg, ami a permeábilitás és a permittivitás szorzata. Ezt már Maxwell felismerte. Ezt rúgta farba Einstein.
"... a rel.elm. egy vallás ..."
Így van. Logikátlan, ellentétes a tapasztalattal, és a vakhiten alapul. A legrosszabb vallás.
De amíg a vallások többsége a szereteten alapszik, a relativista vallás alapja a gyűlölet.
Amíg a legtöbb vallás tiszteli az idős prófétáit, a relativisták csak Einstein fiatalkori butaságait szajkózzák. Az időskori helyes felismeréseit megtagadják.
Sommerfeld kiadta a tanítványainak, hogy különféle spektrumokat vizsgáljanak meg.
Heisenberg felfedezte, hogy az egész kvantumszámok mellett feles kvantumszámok is vannak.
Pauli egy évvel idősebb diák volt. Azzal heccelte, hogy hamarosan felfedezi a negyedes, nyolcados stb. kvantumszámokat is, és az egész kvantumfizika összeomlik a szakértő kezei között. (Rész és egész)
(Az más kérdés, hogy ezek után a harmad kvantumszámokat már szinte vita nélkül elfogadták: kvarkok.)
Azt még értjük, hogy a fény fázisa lelassul - különböző dielektrikumokban.
Habár ott mi is történik? Mármint az egyes fotonokkal.
Például egy prizma felbontja a fehér fényt. A különböző hullámhosszúságokat eltérően töri meg.
Kvantumos ez a kölcsönhatás?
Hagyományos értelemben nem, mert akkor csak bizonyos spektrum vonalaknak lenne törésmutatójuk.
Nem tudom pontosan, hogy a prizmában mi történik a fotonokkal.
Végzett már valaki egyfoton kísérletet prizmán?
Viszont az szavannai ésszel felfoghatatlan, és a relativitással nehezen összeegyeztethető, hogy a fém csőben vezetett elektromágneses hullám fázissebessége meghaladja az invariáns sebességet. Az egyenletek szerint.
Kimérni valószínűleg nem lehet, mert hogyaszongya: nincs fizikai realitása.
(Csőtápvonalakat lehet egymódusú módban gerjeszteni.)
(mert ha 'tovább vinnénk' logikusan a dolgot, akkor 'az jönne ki', hogy egy nulla tömegü 'valaminek', nulla az ellenállása a gyorsítással szemben, vagyis nagyon kis energiával, végtelen sebességüre lehetne gyorsítani...
Ahogy mondani szokták: ki lehet dumálni. Relativisztikus tömeg nélkül is.
Első lépés, hogy nem a tömeg a tehetetlenség mértéke, hanem az energia.
Már most úgy érzem, hogy ebbe szépen bele fogok zavarodni,
mert az erős ekvivalencia szerint az energia a tömeg. Verdammte Scheiße!
A hatások már az éterben is véges sebességgel terjedtek. Maxwell meg is adta a fénysebesség képletét az éterben. De, amíg az éter anyagi természetű volt, a téridőről senki nem tudja, hogy anyagi vagy sem.
Mert ugye a tér és az idő külön-külön egyik sem anyagi természetű.
Ha egybeírjuk a két szót, attól szintén nem lesz anyagi. De akkor hogyan tud görbülni a téridő, ha nem anyagi természetű?
Einstein újítása nem az volt, hogy a hatás véges, hanem az, hogy a vákuumban (téridőben), minden hatás fénysebességgel terjed.
Ez azonban csak hasraütés volt, mert semmiféle kísérleti bizonyíték nincs rá.
A téridő fogalom annak kifejezésére született, hogy a hatások véges sebességgel terjednek, azaz nincs pillanatszerű távolba hatás a térben, szemben a newtoni fizikával.
