Így az a paradox helyzet áll elő, hogy magunkat is vizsgálat alá kell vessük. Ami teljes képtelenség, hiszen mi tökéletesre teremtődtünk. Előzmény:Alpári Gnác (15301)
iGnác, iGnác azért ezek súlyos szavak. Ilyen esetekben nem szokták a kórismét a páciens jelenlétében kimondani. Ugyanis ezzel kimerítjük az elmepaták egyik jellemzőjét, ami ugye az empátia gyenge kimutathatóságát jelenti. Így az a paradox helyzet áll elő, hogy magunkat is vizsgálat alá kell vessük. Ami teljes képtelenség, hiszen mi tökéletesre teremtődtünk.
„A szociopaták legnagyobb problémája, hogy nem tudják magukat különféle szerepekbe beleélni, mások helyébe képzelni. (empátia teljes vagy részleges hiánya) Ennek ellenére általában sikeresek, hiszen céljaikat keményen, sőt kíméletlenül megvalósítják. Egyidejűleg a szociopaták sima modorú, gyakran vonzó és spontán személyiségek, meggyőző beszélőkészséggel. Ám hamar elunják magukat, állandó szükségletük van különböző impulzusokra. Hazudozók, manipulálják a többieket, nincs lelkiismeret-furdalásuk, gyenge az emocionális életük, érzéketlenek, csekély mértékben képesek kontrollálni viselkedésüket, impulzívak és felelőtlenek. Azt a tényt, hogy csak saját céljaikat követik, legtöbb esetben jól tudják titkolni.”
Na szóval csak annyit akartam mondani, azért látogatom ezt a rovatot, hogy ezt az őrült,* Békéscsabához kapcsolható, kőművesből avanzsált publicistát, olvashassam. Tudom, hogy sokkal kisebb szenvedélyért is büntettek már embert, sőt talán már akasztottak is, de be kell vallanom, hogy tetszik, amit és ahogyan ír. Előzmény:gábornok (15283)
Na szóval csak annyit akartam mondani, azért látogatom ezt a rovatot, hogy Babarczy Esztert olvashassam. Mert be kell vallanom, hogy tetszik, amit és ahogyan ír. Előzmény:gábornok (15283)
Érted már? Ha ezt írod, Babarczy még mindig itt van. Talán. Mert a tehetségtelenségénél csak a hiúsága nagyobb. Talán.
Egyébként én nem korbácsolom Babarczy Esztert. Én itt Tristét korbácsolom, Babarczy nem méltó a korbácsolásra.
Ezzel pedig, ha lehet, még jobban megnyugtattad az amúgy sem háborgó lelkiismeretemet. Merthogy te mondád: írhatok bármit Babarczy Eszterről, csak jót teszek néki, írhatok akármit, csakis a hasznára válik. Vagy nem így értetted?
Komolyra fordítva: hülyeséget beszélsz. A közszereplő nem addig közszereplő, amíg beszélnek róla, hanem akkor közszereplő, ha ő beszél (ír) olyasmit, ami részint közérdekű, részint közérdeklődésre tart számot. Láthatóan az a kényszerképzeted – már, ha az vagy, akire gondolok hirtelen –, hogy elegendő csupán egy új frizu, elég beleböffenteni valami vérbarom közhelyszerűséget az éterbe, osztán beszéljenek, bégessenek róla a birkák orrvérzésig. Persze. Miként a színésznő is attól színésznő, hogy „beszélnek róla”. És amivel nincs is különösebb baj, csak nehogy kollégának szólítsa Csortos Gyulát a színésznő, mert akkor aztán megkapja a beosztását a színésznő: „Kolléga?!? Mióta vagyok én kurva?”
Tehát azt akarom mondani, hogy lehet közszereplő (pro forma), ám semmiképp sem lehet „kolléga” az a frizu néni, akinek csak az új frizujáról, esetleg egy-két elböffentett marhaságáról beszélnek az emberek. És hogy mit beszélnek? „Az teljesen közömbös” ugyebár.
Nos, ez az alaptévedésed, innen csakis rossz irányba futkoshatsz, akármerre indulsz el.
Ha pedig találkozol Babarczy Eszterrel, mondd meg néki, megtanítom írni, ha akarja, s ha van a lelkében a dolog iránt megfelelő alázat. Puszta ripacskodással ugyanis nem fog menni, ha ráncosra erőlködi magát, akkor sem. Ezt is megmondhatod Babarczy Eszternek. Ha találkozol vele.
Ja, és még valamit (mert nem állom meg): azt írod, hogy az „őrült” a „világot korbácsolja”, majd pontosan ugyanott, hogy nem a világot korbácsolja az őrült, hanem „csak a jobb sorsra érdemes Esztert korbácsolja”. Csak. És mégsem potenciális őrültről, hanem par excellence őrültről beszélsz. Olvasd csak el, amit írtál! Nem szégyen az. Az ember megfogalmaz valamit, majd újraolvassa, kijavítja a szöveget, újraolvassa, kijavítja, újraolvassa, kijavítja… Nagyjából így megy ez.
Szóval. Ha akarod, téged is megtanítalak írni. Hozd magaddal Babarczy Esztert, csináljuk hármasban! Én fölveszem a padlizsános köténykémet, hátha attól jobban figyeltek majd arra, amit mondok. Korbácsot ne hozzatok, merthogy az már kemény perverzió volna. Komolyan mondtam az imént: nem akarom én Esztert korbácsolni. Helyette esetleg fölvehetem a tigrismintás boxeralsómat (a kötényke alá), már többször bevált, abban szoktam a nejemnek gyurcsányi hímbajadér táncot lejteni a nappali és hálószoba között, garantáltan rájön tőle a röhögés. Ti is kipróbálhatjátok, a feleségem nem irigy természetű ilyen értelemben.
Na szóval csak annyit akartam mondani, azért látogatom ezt a rovatot, hogy ezt az őrült,* Békéscsabához kapcsolható, kőművesből avanzsált publicistát, olvashassam. Tudom, hogy sokkal kisebb szenvedélyért is büntettek már embert, sőt talán már akasztottak is, de be kell vallanom, hogy tetszik, amit és ahogyan ír.
Egy másik, Mester Ákoshoz közelálló fórumban találtam rá, akkor éppen Gát utca 3 nick néven kegyetlenkedett Petri Györggyel, valamint Tverdotával és mindenkivel, aki csak válaszolni merészelt neki. A topik címe úgy emlékezem: Költő és utókora.
Sajnálom, hogy csak későn fedeztem fel, hogy itt munkálkodik, így mire ide értem, az Ein Gespents név már csak az itt lakók emlékezeteiben éltek.
Képzelem, ahogyan szúrós szemekkel, fel alá járkál, kigondolja, hogy mi lesz a mai népnevelői feladat, majd óriási harci kedvel kopogtatja, a betűhalmazokat eredményező billentyűket. Valami ilyen eredmény jön ki:
- *- - - Mit háborgattok? Takarodjatok innen! Nagy munkába' vagyok. Sietek. Ostort fonok, lángostort, napsugarakból; Megkorbácsolom a világot!
Egyelőre csak a jobb sorsra érdemes Esztert korbácsolja, azt viszont annyira, hogy el is hagyta a topikot. Ami szerintem óriási hiba volt részéről, hiszen egy közszereplő, addig közszereplő, amíg beszélnek, írnak róla,hogy mit az teljesen közömbös.
Az "Európa-kész" gyerek olyan, mint a bontott csirke? Csak be kell vágni a forró olajba, és 15 perc múlva kész az européer?
Hiába nevel(ne) ilyet az iskola, ha a környezet (a konyha) szutykos.
Az Európa-kész gyerek csak a Lajtától Nyugatra lehet européer, itthon (még) nem. Amint kiteszi a lábát az iskolából, pofán vágják egy szívlapáttal, és gyorsan lebeszélik arról a fene nagy európaiságról.
Persze ettől még lehet belőle elsőrendű bróker, bankszakember, tehát afféle Európa-ízű figura, sötétszürke öltönyben és szikár drótkeretes szemüveggel, de olyan Oroszországban is van bőven, Európa nélkül.
"Úgy tűnik, hogy az értelmiségi szerep funkcióvesztése, vagy az értelmiség demokratikus elgyávulása több olyan súlyos következményhez is vezet, amellyel most szembesülünk. Nem az a kérdés, hogy vajon melyik magyar író tartozik a nemzeti irodalmi kánonba, és miért. Mivel nem beszélünk a kánonról, a kánon lerohadásáról, nem beszélünk az oktatásról sem, amely nincsen kánon nélkül, és nem beszélünk azokról az értékekről, amelyek folyamatosságát ettől az iskola által hagyományozott kánontól várnánk. Pedig egyre többet várunk az iskolától — minél kevésbé tudjuk megtanítani gyerekeinket az úgynevezett kulturált viselkedésre, a stílusérzékre, a civilizált magatartásra, a figyelemre és a szakmai alázatra, minél kevesebbet láthatnak ebből a gyerekek a piacon, a piaci kultúrában vagy a politika nagy színpadán, annál makacsabbul várnánk az iskolától, hogy mindezt megtanítsa. Hogy civilizált, intelligens, kulturált, találékony, erkölcsi tartással rendelkező, türelmes, kitartó, teljesítményére büszke, empatikus, elmélyülésre és együttműködésre készmegfontolt, gyors felfogóképességű, Európa-kész gyerekeket szállítson nekünk. A kánonnak, a mércének, a tananyagnak, a mércét tekintéllyel felruházó tanári jelenlétnek vagy műsortípusnak, esetleg műsorvezetőnek sokkal fontosabb feladata ezeknek az értékeknek a hordozása és továbbadása, semmint hogy afféle bölcsészeti álproblémaként vagy tipikus amerikai hülyeségként leírhatnánk egy magyar kánonvitát."
1925-ben Gorkij küldött egy cikket a Nyugatnak. Tolsztoj feleségéről írt. Abban benne van a leírás az ilyen pszichopatákról, és a megfejtés is, hogyan érdemes kezelni őket.
Rosszul olvasol, az a helyzet. Teljesen figyelmen kívül hagyod a szövegkörnyezetet. (Jelen esetben: 15268, 15269 15286, valamint távolról a törölt IRL-ező, terrorista beírások is. Amelyeket egyébként nem hiszem, hogy Babarczy Eszter, vagy, ahogy írod, "Eszterék" követtek volna el - ez a vonal szerintem teljesen téves.)
Az én egy mondatomnak az elsődleges jelentése annyi, hogy a legjobb, amit tehet Alpári Gnác a jelen esetben (ld. szövegkörnyezet), ha nem hagyja magát behúzni a csőbe. A szmájli itt arra való, hogy a leírtak nem szó szerint értendők. Szmájli nélkül azt jelentené a mondat, hogy szerintem igenis hagyja magát csőbe húzni AG. Szmájlival azt jelenti, hogy mélységesen egyetértek vele, ha nem hagyja.
Az összes további jelentése már a te saját interpretációd, nekem semmi közöm hozzá.
„még azt is tudni véled a monitorodon olvasott szövegből, hogy ki mit hisz”
Emlékezz: ez volt a hozzászólásod (szó szerint és a fülétől a farkáig idézve): „Pedig megnéztem volna, milyen lehet Alpári Gnác csőbe húzva :)))”
Ezért gondoltam, hogy viccesnek képzeled magad. Mire te azt mondod, hogy én vagyok a vicces, mert tudni vélem még azt is („a monitoromon olvasott szövegből”), hogy ki mit hisz magáról. Amivel persze nem árultad el, hogy te viccesnek képzeled-e magad, vagy sem, viszont (a logika szabályai szerint) nyilván tagadod az állítást, mely szerint te viccesnek képzeled magad. Rendben van, nem hiszed magadat viccesnek. Ám akkor mire a szmájli? Nem szántad viccesnek a hozzászólást, csak írtál valamit (se vicceset, se nem vicceset), miközben vigyorogtál (szmájliztál) magadban. Értem. Na, de nyilvánosan?
Áruld már el, mit higgyen rólad az olvasó!? Nyilván azért tárod magad a nagyközönség elé, mert tudatni akarsz magadról, magadból valamit. Így, az előtárt szöveged alapján, a magamfajta vicces (értsd nevetséges) olvasó arra következtetett értelemszerűen, hogy viccesnek képzeled magad.
Mert már a szöveg is vicceskedő, míg a szmájli (sőt tripla szmájli) egyértelművé teszi: elképzelted Alpári Gnácot csőbe húzva, ezt a magad részéről viccesnek találtad, s hogy mindenki biztos lehessen az elképzelt szituáció viccességében, rányomtad a szmájlit.
Figyelj, van annak ám, amit csinálsz, valóban vicces paródiája! Tekintsd meg például ezt a filmet, szerintem megéri!
Na? Érted már, miről beszélek? Galla pont az olyan embereket parodizálja, mint amilyen te vagy. Azokat, akik nem hiszik magukat vicceseknek, sőt igazából tudják is, hogy nem nagyon viccesek, mégis – valahol mélyen, muszájból mégiscsak – vicceseknek képzelik magukat, kiállnak a színpadra, mondanak hülye poénokat, melyeken a közönség persze nem nevet, így azután röhögnek (szmájliznak) hozzá ők maguk. Ugye?! Értse az a közönség, hogy ők végtére is mennyire, de mennyire vicceset mondtak.
„Pedig megnéztem volna, milyen lehet Alpári Gnác csőbe húzva :)))”
Ha ezt nem viccesnek szántad, akkor milyennek szántad? Erotikusnak? Egyem a szexuálgusztusodat! Te erotizálás közben is szmájlizol? Mint a vigyori tök? Olykor a nyálacska is szivárog a szád szegletén? Hogyan van ez nálad? Milyennek szántad a hozzászólást? Viccesnek? Bizalmaskodónak? Vagy sem nem viccesnek, sem nem erotikusnak? Hanem? Akkor mi van a gondolat legmélyén? Magas bölcselet?
Azt állítod nyilvánosan, hogy megnéznéd Alpári Gnácot csőbe húzva.
Mit akartál ezzel mondani? Miért lehet fontos ez a közlés mindenki számára? Nyilván közérdekűnek véled a megjegyzésedet, ugyanis, ha nem annak tartanád, nem tennéd közzé azt, ami amúgy igen magánérdekűnek tűnik. Már persze bölcseletileg. Más a helyzet akkor, ha mégiscsak viccesnek szántad a mondatot.
Újra kérdem: szerinted mitől vicces az, amit írtál? A szmájlitól? Illetve mitől nem vicces az, amit írtál? A szmájlitól?
Még egy kérdés: milyennek hiszed magad, ha szerinted nem olyan vagy, mint amilyennek a szövegeid alapján, a monitoron keresztül nézve, látszol? Ha pedig ezt nem akarod elárulni (elfogadom: magánügy), akkor legalább azt mondd meg, miért nem olyannak akarsz látszani a monitoron keresztül, mint amilyennek hiszed magad? A kóbor apácák csőbehúzására? Jó, értem én, de mégis, mi ebben a vicces? Nekem ezt tudnom kell, én felelős beosztásban dolgozom, nekem kell, hogy humorom legyen!
Tehát. Hogy egész világossá váljék, Kállai Ferenc hangján kérdezem: végül is mije fáj a betegnek?
Szerintem az pl. kimondottan vicces, hogy azt hiszed, tudod értelmezni mások szavait, sőt mitöbb még azt is tudni véled a monitorodon olvasott szövegből, hogy ki mit hisz. Pedig a fenét.
Tudomásul vehetnéd, hogy nem csak te vagy ebben a topikban, és van olyan eset, amikor egyáltalán nem szóltak hozzád, ennélfogva reakciót sem várnak tőled. Ettől persze reagálhatsz, elfér, és meg is szokja az ember, ha csak néhány napig olvassa ezt a topikot.
Wágner Úrnak 2 hónapig nem volt igaza, meg előtte se persze soha, hiszen fullajtárjai útján tőből irtotta az eingespensti hozzászólásokat, horribile dictu az SOS fórumcsoportból is, majd egyszeriben igaza lett egyetlen beírás alapján.
A fejedbe ne szájjon ám ez a nagy dicsőccség! Még a végin lehúzna a realitások humuszára. Baybeeface penig most is és mindég átbucskázik majd a fején, újjáformálóggya magát és megint eladható álláspontokat szül. Amire úgyis levők vesznek a széles felszínű nagyközönségek.
Nem a topikot, kérem szépen, csak azokat a bolondokat, akik majd belefirkálnak...., a topik az má' történelem, kérem szépen, a bolondok viszont nem lesznek azok...
Most pedig megkövetem Wágner urat! Merthogy bebizonyosodott, igaza van: bizony, bolondok is befirkálnak ide. És nem az a baj, hogy iszonyúan vicceseknek képzelik magukat (mindenki így van ezzel), hanem az a baj, hogy egyáltalán nem viccesek (Alpári Gnác csőbe húzva stb.).
Így azután inkább Kálmán Olgát nézem a tévében, amiként Mesterházy Attilával beszélget Kis Péter várományosságáról, esküszöm, az is viccesebb! Külön-külön is lebilincselően vidám, kacagtató a két szellemóriás szövege, hát még együtt milyenek!
A legviccesebb nő persze Babarczy Eszter. Az ismert verebesi parafrázissal szólván „manapság az ön nevét szokták mondani... mert… exteriőrje folytán egy csinos nő… és még ráadásul… vicces is”.
Míg Esterházy így fogalmaz: „… Én vevő vagyok az ilyen mondatokra, nem beszélve a sötéten habzó női ősmocsárról”.
Hát sötétnek sötét, ez jól látható. És habzik is időnként, nincs kétség, miközben nem csak ősmocsár ő, hanem maga a „mocsári hajós”. Idézem a Mestertől a fogalom definícióját, szó szerint ezt írja Moldova (Kálmán Olga interjúalanya legyek életem végéig, ha nem igaz): „Mocsári hajós az, aki ugyanúgy elvállalná a balettintézet, mint a csillagvizsgáló vezetését”.
És én ezért mondom: Babarczy több mit ősmocsár. Ősmocsári hajós. Sőt. Még annál is több. Mert Babarczy egyszerre vállalná el a miniszterelnöki és az államelnöki funkciót, és nem csak elvállalná, de még azon is elgondolkodna (szabad idejében), hogy alkalmasnak tartja-e magát a vállalt feladatok ellátására. Mindenre kész.
Nos, kérném tisztelettel, ez a bravúros asszociációs lánc! Így lehet eljutni Wágner úr klasszikus intelmétől a habzó ősmocsáron át hajózva egészen Cato bölcseletéig: ceterum censeo (Babarczynem esse delendam)!
Egy logikai porszem el nem hibbant. Lassan már magam is Mesternek szólítom magam...
Lehet persze történelmi személyiségek (tömegek sorsát is meghatározó) döntésinek lelki mozgatórugóit keresgélni (noha általában az efféle nagy fölfedezések, bölcsességek megragadnak a sztereotípiák, sőt idióta közhelyek szintjén – a kistermetű ember agresszív stb.), szóval lehet ilyet csinálni, de semmiképpen sem az interneten nyegléskedve. "
Majd Tőled kérek én itt engedélyt, jó plédát, mérvadást Pubicsávókám, egyem azt a kérges kisszívedet roston tejfölös-fokhajmás ubisalival! ;-))))
Te gyakorlott falazónak mondott jóember, itt egyik szavadat a másikba öltöd, nem tűn fel? Tetteden értelek, Te túlkoros csibészke!
(Ne hazudjuk már Appel Henriket egy névtelen identnek. Mindenkit megillet a neki adatott név. Születési név, felvett név, becenév, művésznév, mozgalmi név, ragadványnév, csúfnév, nicknév ez mind az övé. A Te igazi csúfnevedet még nem tudjuk, pppályázat kiírása folyamatban. Kiíró: magyarok nyálai terhelőszövetkezet.. :-D)
Szóval az ortodoxot én nem zsidó vagy más vallási ortodoxnak írtam ám, hanem teoretikus komenistának. Úgyhogy tévesen vetted fel az antixemixizmus nexus ingét.. Úgyhogy megint lebuktál, mint kunbéla, lutzgizi előtt..
Egyre többet hibázol, ki kéne talán pihenned magad magad.
„Bizony. Lejárt az idejük.:”
Mármint hogy kinek az ideje járt le? Név szerint.
A puszta kijelentéseddel nem győztél meg (gondolom, nem is akartál), szóval fönntartom: konkrétan Babarczy Eszternek nem lejárt, hanem éppen most kezdődik igazán az „ideje”. Olyan ügyesen riszálja magát ez a kis sunyinéni (s számomra oly viszolyogtatóan), hogy az már-már Kerényi Imre-i, Bayer Zsolt-i „megvilágosulásnak” minősül.
Tehát. Én nem Babarczy politikai kipukkadásáról beszéltem, hanem épp ellenkezőleg: a Babarczy-mítosz (mint morális és intellektuális integritás-lufi) kipukkadásáról. Magyarán: Babarczy Eszter csupán egy szimpla megélhetési tovaris – most éppen a fideszistákhoz visszatávozóban.
Ismétlem: a se itt nem vagyok, se ott nem vagyokBabarczy üres póz, kitaláció (minden birkát átvert vele Pixytől Tristéig), a dolog lényege tudniillik, hogy akár itt is, akár ott is lehessen.
Biberach-Babarczy.
Én tehát ezt borítékolom: Babarczy órája csak most kezd igazán tiktakolni.
Korrekt vagyok, mert ellenőrizhető lesz, amit állítok (már persze, ha ki nem törlődöm addig moderátorilag).
