Keresés

Szia vogyo!

"Éppen ott van a nagy tévedés, ha azt hisszük, hogy Isten mindent megenged csupa szeretetből."

Akkor Isten megengedi, hogy szabadon döntsünk a jó és a rossz között, vagy nem engedi meg? Vagy néha megengedi, néha meg nem? Miért zörgeti Jézus a szívünk kapuját, hogy engedjük be, ha nem ránk van bízva a döntés? (Jel. 3:19-20)

"Jézus áldozata a legnagyobb dolog amit Isten nekünk adott, és ezt még meg sem érdemeltük. Ha én ezt az áldozatot nem veszem komolyan, akkor kivívom Isten haragját."

Isten nem haragszik rád akkor sem, ha elutasítod Őt. De ha elutasítod Őt segítő szándékával együtt, akkor meg fogod látni botor döntésed következményét. Így a rád jövő rossz nem Isten haragja, hanem a helytelen döntésed következménye.

"... vannak akiket Isten megbüntetett..."

Nagyon kevés olyan eset van a Bibliában, amikor Isten közvetlenül munkált ki egy büntetést. De azt sem haragból tette, hanem azért, hogy az emberiség kegyelem idejét meghosszabbítsa (pl. özönvíz, Sodoma - Gomora...).

Más. Vajon az a szülő, aki haragból veri meg gyermekét, az helyes e? És mi a véleményed arról a szülőről, aki sírva veri meg gyermekét, csupáncsak azért, hogy megmentse a gyermeket valami még rosszabbtól? Isten büntetése és haragja nem a földi fogalmak szerinti... Gondolj csak arra, hogy Istennek minden fájdalmunk jobban fáj, mint nekünk (mert sokkal inkább szeret bennünket, mint mi magunkat, és akit szeretünk, annak a fájdalma nekünk is fáj, méghozzá szeretetünk mértékétől függően).

"A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem." (Jel. 3:19-20)

Szia vogyo!

"... kemény szeretet..."

Isten szeretete kemény lenne? Nem az emberé az? Az Istené szerintem inkább tiszta és valódi.

"Az Isten bosszúálló, haragvó Isten. Aki nem tud haragudni, az nem is szeret."

Pont ezt a helytelen istenképet törli el Jézus kereszt áldozata. Jézusnak azért kellett eljönni és meghalni, hogy ezt a hamis istenképet kiigazítsa...

Tehát akkor haragudjuk, hogy szerethessünk? Aki a haragnak enged utat, abban nem lesz igazi szeretet. Mert mi az emberi harag: neheztelés a másikra. És mi az igazi szeretet: a másik boldogságának építése. Az egyik kizárja a másikat. A kettő egy helyen nem fér meg egyszerre.

""Eljön az Isten haragjának a napja.""

Mit nevez a Biblia Isten haragjának?

"Hol van ott a szeretet, amikor azt mondja Isten, hogy "nem kegyelmezek meg, és nem kedvezek, és nem leszek irgalmas, hogy el ne veszítsem őket!" (Jer 13,14)"

Isten az ítéletet nem szeretetlenségből mondja ki. Az ítélet és általában az, amit a Biblia Isten haragjának nevez, az az emberiség rossz döntéseinek a kényszerű következménye, amit Istennek meg kell engednie, ha tiszteletben akarja tartani az ember döntési szabadságát.

"Azt mondja az ige: "Haragudjatok, de ne vétkezzetek!""

A Biblia azt tanítja, hogy nem csak rosszat tenni helytelen, hanem rosszat gondolni is. De mégis van az Effézusiakhoz írt levélben egy ilyen ige (a 4. zsoltárra most nem térek ki). Akkor önmagának ellent mond a Biblia?

"Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon..." (Ef. 4:26)

Valami itt nem passzol. Haragudni szabad, de csak napnyugtáig? Szerintem ez egy elég nagy fordítói tévedés. Mert miért lehetne haragudni nappal, ha este már nem lehet? Szerintem az eredeti valahogy így hangzott:

"Ám ha haragudtok, ne vétkezzetek (tovább): a nap le ne menjen a ti haragotokon..."

Milyen kicsi a különbség betű szerint, de mennyire biblikus lett így ez a mondat, mert haragudni bizony vétek (ha pedig nem lenne az, akkor este is lehetne folytatni). Az igazi szeretetben pedig nincs sem emberi harag, sem pedig düh.

A jellemváltozáshoz szükséges út nem mindig kívánatos, de a cél (azaz a szeretet világrendje) az mindig. Ez a földi lét pedig az a szükséges út, amely sok szenvedést és nyomorúságot is hoz, de ezek csak a pusztulás mellé álló jellemvonásainkat dörzsölik le rólunk... ha hagyjuk.

Szia vogyo!

Igazad van. Az egyik nem kívánatos, de a másik az.

(De azzal tisztába kell lennünk, hogy a földi élet folytatása az üdvözültek boldog örök élete. >> Ha egy üdvözülő ember majd feltámad, akkor ő nem egy új teremtmény lesz, hanem az az ember, aki a nyomorult földi élete során alkalmassá vált az örök életre. >> Tehát gyakorlatilag az üdvözülők örök élete az ő földi születésükkel kezdődik.)

"... mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik." (Ap. csel. 2:21)

Az az ember, aki önfejűen, vagy életuntan elutasít magától minden segítő kezet, az nem engedi meg Istennek sem, hogy bevezesse őt a szeretet világába, ami az élet egyetlen, de biztos mentsvára. Nekünk kell eldönteni, hogy a halál vagy az élet a végső célunk...

Szia vogyo!

"Az izzítás sosem ér véget... Ne tegyen langyossá a magunk féltése, a gyávaság, a szenvedés nem vállalása."

A próbák (az izzítás) fájdalommal járnak, hiszen az önző én kiolvasztása (lecsiszolása) szenvedéssel jár. Te pedig azt mondod, hogy ez nem ér véget sosem. Ki lehet az, aki hajlandó örökké élni egy szenvedések által nem kívánatossá vált életet?

Én nem lennék erre hajlandó. De nincs is lehetőség erre, és a dicsőség Istené ezért. Azt mondja a Mindenható, hogy akik elfogadják az Ő jellemformáló segítségét, azok hamarosan elnyerik azt az életet, ahol nem lesz többé halál, gyász és fájdalom, hanem csak öröm és boldogság örökké... (Jel. 21:4)

(Bár lehet, hogy csak erre a földi nyomorult életünkre értetted, de az üdvözülők nem kapnak új életet, hanem a régit folytatják, és csak a szeretetlenség tűnik el gyökerestől >> tehát a hozzá ragaszkodókkal együtt.)

"...monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket." (Jn. 20:21)

Amint Jézus az Atya szeretetét mutatja be nekünk, akképp szükséges bemutatnia a valódi kereszténységnek (a Krisztust követőknek) Jézus szeretetét. Ez az elhívás kivétel nélkül, minden embernek szól, csak kevesen fogadják el...

"Jézus... monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem. És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem... Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem." (Jn. 12:44-45,49-50)

Jézus az Atyát mutatja be számunkra, helyreigazítva elferdült istenképünket. Istennel való megbékélésünk alapja, hogy Jézus szeretete által megismerjük az Atya szeretetét.

Ahogy Jézus bízott az Atyában (>> "tudom, hogy az ő parancsolata örök élet"), ahhoz hasonló bizalom ébredhet bennünk is az Ő segítségével, ha nem ragaszkodunk - a hamisságot jónak feltüntető - önigazoló lelkületünkhöz.

"... Jézus... monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ." (Jn. 8:6-7)

Nincs jogunk addig ítéletet kimondani mások felett, amíg bennünk is van hiba. Márpedig van, hacsak be nem csapjuk magunkat kevély lelkületünk buzdítására. (Mert kevélységünkre hallgatva képesek vagyunk elhitetni magunkkal, hogy mi nem szoktunk helytelenül cselekedni.) Egyedül csak Isten rendelkezik olyan erkölcsi tisztasággal (jogosság és igazságosság), hogy ítéletet mondhasson ki felettünk...

Romboló hatású tetteinktől (belénk vésődött ártó gyengeségeinktől) pedig csak Isten segítségével szabadulhatunk meg, aki arra vágyakozik, hogy megszabadíthasson bennünket e önző világ lelkületétől, és így egyben börtönéből is.

Szia Fürösztölő!

Ezen vitánk végéhez közeledik, mert érveimet kikerülöd, és felesleges is ismételgetnem... De jól is van ez így, hisz nincs nekem jogom ahhoz, hogy elszámoltassalak téged. Bízom abban, hogy a továbbiakban bibliai alapokon nyugvó lesz minden beszélgetésünk. Ha csak egyszer is megbántottalak beszélgetésünk során, akkor arra kérlek, hogy bocsáss meg.

Remélem, kapcsolatunk tud majd a jövőben a szeretet alapján megmaradni. Segítsen az Úr minden embert, így téged is, és engem is szerető szívhez, bölcs értelemhez, és igaz állhatatosságra az Ő akarata szerint.

Szia Fürösztölő!

"A.CS-ben előforduló történet a két esetben eltér egymástól, ha csak csekély mértékben is."

Hol?

"Pál, nem mulasztotta volna el megemlíteni leveleiben, ha így történt volna."

Miért?

"Pál szerint Jézus héberül szült hozzá, miközben az idézet görög műből származik."

Hol? Kérlek, használj igehely megjelöléseket. Milyen görög mű? Mi bizonyítja, hogy görög műből lett idézve?

"Azaz a megtérés valós, annak kiszínezése egy ismeretlen szerző által téves."

Értem, ez a megállapításod. De hol a Bibliából (!) származó bizonyítékod?

""hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát" Na látod itt a baj gyökere!!! Ki mondja meg mi illik bele a Biblia egészének értelmezésébe?"

Maga az Isten a Biblián keresztül.

"... ha kifogásolsz valamit , jelezd illetékes helyre..."

Így lesz, eddig is így volt. Amiben te vagy az illetékes, abban téged kérlek.

""Azt viszont nem értem továbbra sem, hogy ha te elvárod másoktól, hogy a te értelmezésed szerint értelmezzék a te szavaidat, akkor miért nem tartod tiszteltben más szerző saját értelmezési módját saját műve esetén." Nem a szerzővel vitázom."

Nem is a vitáról van szó, hanem az értelmezésről. Mit szólnál, ha jelképesen érteném kijelentéseidet? Vagy mit szólnál, ha azt mondanám, hogy nem is Fürösztölő írta a hozzászólás második részét, hanem egy csibész akar velem így tréfát űzni belepiszkálva a hozzászólásokba? Vajon mit szól Isten ahhoz, hogy kételkedsz az üzenetében? Szerintem csak a tekintélyedet véded azok előtt, akik ismerik az IRL-edet is, és ezért nem látod be tévedésedet.

Szia Fürösztölő!

"Valóban nem könnyű belátni téverdéseinket, látom rajtad. Mert a témában nem cáfoltál..."

De, megtettem. Méghozzá úgy, hogy rámutattam arra, hogy nincs Bibliából származó indokod arra, hogy Lukács írását ne úgy fogadd el, ahogyan le van írva. De ha tévedek (és ez könnyen meglehet, hiszen csak egy apró ember vagyok), akkor kérlek, írd le a Bibliából származó érveidet arra vonatkozólag, hogy miért ne higgyek Lukács írásának.

"... csak fenyegetőzől..."

Kérlek, bocsáss meg, ha félreérthető voltam, és fenyegetőzésnek látszik védekezésem. Azt szeretném elérni, hogy ne úgy értelmezd a Bibliát, ahogy neked tetszik, hanem úgy, ahogyan a Biblia (és nem én) tanítja. Te magad nézd meg, hogy mit látsz a Biblia szemszögéből jogos értelmezésnek. Ne rám hallgass, és más emberre sem, hanem csak a Bibliára.

"Nincs Istentől,Te azt honnan tudod? Igen, nem szól? És a Te magyarázataidnál hol szól? Csak a Te magyarázataid a jók, mert Te megtértél, megértetted?"

Ami nincs benne a Bibliában, az nincs benne. Ami pedig a saját véleményem, az a saját véleményem. Ha viszont valaki azt mondja, hogy az ő saját (Bibliából nem bebizonyítható) véleménye a Biblia tanítása, akkor az valótlan állít. Ha ilyet tettem, akkor kérlek, mutass rá, hogy korrigálhassam hibámat.

"Ételmezése!!! ..."

Ez a topik nem azoknak lett nyitva, akik más emberi értelmezéseket vesznek alapul a Biblia értelmezésekor, hanem azoknak "akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát." Nem értem, hogy mit nem értesz ezen.

"Attól, hogy Te vagy ennek Topnak gazdája, még nem lehetsz önkényeskedő, nem tanácsolhatsz engem innen el, hiszen nem szükségszerű látnom, amint kisajátíod Atyám szavait magadnak!!!"

1. Nem vagyok e topik gazdája, hanem csak a megnyitója.

2. Az semmiképp sem önkényeskedés, ha a Modus Moderandi-t elfogadva törekszem betartására. Ezt a szabályrendszer nem én találtam ki, hanem az index szerkesztői. Én csak alkalmazkodom hozzá, és szerintem neked is ezt kellene tenned.

3. Nem tanácsollak el, csak megkérlek bizonyos szabályok betartására. Az pedig a moderátorokra tartozik, hogy a topikleírásban leírt témát mennyire engedik felhígítani. Én csak kérhetek, és ez így jól is van.

4. A Biblia mindenkié, senki sem veheti el tőled sem.

Azt viszont nem értem továbbra sem, hogy ha te elvárod másoktól, hogy a te értelmezésed szerint értelmezzék a te szavaidat, akkor miért nem tartod tiszteltben más szerző saját értelmezési módját saját műve esetén.