Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Van olyan cd-m, amin a Dvorak-Zongoraverseny két verzióját tartalmazza (egyik az eredeti Dvorak, a másik, amit adjusztáltak az idők folyamán) -> Kvapil & Moravec
Van Vaclac Talich karmesterkedésével egy a nagyon régi időkből, amin a másik versenymű a híres neves nagyon közkedvelt 2. H-moll Cello Concerto, Rostropovich-csal, az Új Világ szimfóniás amerikai Dvorak-turné idejéből. Na azt szerintem csípnéd, ha még nem ismered. ;)
Az jó lesz, ami a leghíresebb Szvjatoszlav Richteres+Carlos Kleiberes (1977), amin te is megismerted a Youtube-ról (3.tételt)?? ;)
Most kúszik fel, és akkor már felteszem a zseniális Wanderer fantáziát is Richterrel (fantasztikusan szól a zongorája), 1963-ból, ami a CD-n még rajta volt by the way.
WoW!!!! Csak nem snookert néztél ámulok és bámulok! ;))))) Mit mondhatnék, sajnos épp a döntőn elaludtam... Különben én Murphynek szurkoltam, végül ő győzött. Mindkettejüknek voltak nagyon jó felvillanásai, egész jól biztonságiztak, az különösen élvezetes volt. Sajnos Murphy hosszú lökéseivel nem brillírozott úgy, mit máskor (ő anno abban volt a legjobb), és hát izgulni sem tudtam annyira, mivel nem a kedvenceim közül valók játszottak.
Kedvenc Ronniem besokallt, így kiesett... Na ő egy kimondottan "ösztönember", ha van kedve játszani, akkor megállíthatatlan, és olyan csodát produkál, amit senki; viszont, ha nincs, akkor kínszenvedés még nézni is...itt is feladta az egyik frame-t, úgy hogy az ellenfél még nem nyert (lesz is megrovása érte).
Pontozás: piros 1 sárga 2 zöld 3 barna 4 kék 5 rózya 6 fekete 7 Pirossal kell mindig kezdeni, majd színes golyó,a piros lenn marad, szines visszakerül, míg el nem fogy az összes piros, akkor növekvő sorrendben a színesek is lekerülnek. 15 piros 15×színes, + a színesek. Max 147 pont, ha egyvégtében löki végig.
http://www.youtube.com/watch?v=McThDshEgU0
A legszebb maximumbreak, és a leggyorsabb: 5:20 alatt fejezte be. Úgy játszik, mintha zene lenne, csodálatos, amit itt művel.
Kerestem fenn az iwiwen mindenfele 'Köménykét', de nem találtam. :o)))
Azért - tegyük hozzá gyorsan - nem volt könnyű megtalálni...;) Pláne, hogy becézett névvel vagy fenn. Helyes a kutyus. :o)
PS: Mit szólsz a minap befejeződött snooker versenyhez? Még most sem értem igazán, hogy mit és hogyan számolnak a frame-ekben, de a lökés-sorozatok tetszettek, amiket a honkongi srác adott elő. :o)
Depressziósnak kéne lenni hozzá? Érdekes felvetés, majd még gondolkodom rajta. Az biztos, hogy tőlem perpillanat a legtávolabb áll ez az érzés, de lehet, hogy ekörül van az ami zavar engem is.
Igen az Oldfield-album is remek asszociáció és ez nekem is azonnal beugrott. :o)))
Tudod mit szeretnék tőled nagyon nagyon nagyon szépen kérni: tedd fel majd (nem most) nekem Dvorak Piano koncertoját is (a G mollt), amit mutattál anno, lécci lécci lécci!
(különben, ha már ennyire megmutattam magam, elmondom, hogy fenn vagyok az iwiwen is, ott sokkal egyszerűbben meg lehet nézni ;) , ha te is fenn vagy )
A DiesIrae leginkább az eleje kifejezetten tetszik, jó pergős, erőteljes, és tisztára CB.
Jelenleg a 06-nál tartok, de kezdek besokallni tőle. Valamelyest szerintem Oldfieldre is hasonlít pl.ez a 06. (fromdeepmyheart ) épp. Nem tudom, mennyire kellene depressziósnak lennem, hogy egészben végig tudjam hallgatni, azt hiszem, most pihentetem magam, majd még később hallgatom... :)
Tudod mi jut még eszembe róla: a Gyűrűk Ura zenéje. A legelején (a 01 felvétel) és úgy kb 2/3-nál, ahol nem énekelnek (sajnos nincs számláló, ahogy lejátssza nekem).
Jó a kérdés... :o) Valamiért pusztán csak a huncutosra kattintottam tegnap.
Az ERA nálam Enigma kategória, a Carmina Burana számomra is kézenfekvő asszociáció (de azért elég kulturáltan elővezetve). Valóban sokkal több - direkte odaképzelt - monotóniával. A Dies Irae-ben a vége már-már fejfájdító, így hangfalon keresztül.
Én azt gondolom a fickó azért ért valamicskét a zeneszerzéshez, nemvéletlen, hogy eljutott idáig a kreativitás és mesterségbeli tudás arányos kombinációja révén. Meglepően szép dolgok és erőteljes zenei gondolatok vannak a műben megformálva. Azt azonban nem tudom, hogy mindez jó irány-e, egyáltalán egészséges-e sokszor hallgatni a művet: számomra van valami riasztó benne, de ezt még magamnak sem tudom megfogalmazni: csak a kételkedés szintjéig jutottam el.
Ami 100% biztos, hogy sokkal jobban szól az albumon a mű, az ő vezényletével, mint a youtube-videókon. A hölgy-karmester alatt sem úgy muzsikál a zenekar, ahogy az én fülem kívánná.
(mindkét képet láttad?, mert van úgymond 'normális' is)
Szerintem ez a Jenkins-féle Rekviem sem éppen hagyományos; mármint maga a zene...
Gondolkodom, hogy mire hasonlít nekem: több minden eszembe jut róla, többek között a Carmina Burana; vagy az ERA nevű zenekar(?) zenéi; ...de pl.Mozart Rekviemje a legkevésbé... mindenesetre érdekes hangzású, nem igazán tudom hova tenni egyelőre. Van ami tetszik benne, kedvelem az ilyen jellegű zenét, de hosszan ez is monotonnak tűnik... majd még hallgatom, hogy véleményezni tudjam...
Megkapjátok tőlem a lehető legnagyobb karácsonyi ajándékot, amit adhatok:
Belenézhettek a szemembe! Sőt még bohóckodom is kicsit.
Instrukciók: vigyázzatok rá, és ne éljetek vissza vele! (a hajamat én vágom és festem: kicsit elméreteztem a vöröset a festék keverésében, így kissé bohókásan nézek ki, de hát én ilyen vagyok:))) )
Ezt a hangszert, sose 'értettem' igazándiból; számomra egy "mágikus fekete doboz". De mindig is nagyon szerettem, ahogy a Cryingból Winkler Balázs megszólaltatta.
Rendesen elmaradtam a topikból, egy brutális influenza nyomán. :o(
Amíg beteg voltam addig megismertem Karl Jenkins Requiemjét - hangfelvételről - saját maga vezényelte a Kazah Filharmonikusokat. http://www.cduniverse.com/search/xx/music/pid/6845033/a/Karl+Jenkins:+Requiem,+Etc.htm
Karl Jenkins nevét ismertem régről, már az első albumától kezdve. Ez az alábbi a nagy 'sláger' róla (saját maga vezényli). Annyira nem fogott meg annó, pláne nem 5-6000 forintos cd-áron a Duna Plazas Fotexes Virgin Recordsban. Karl Jenkins - Adiemus http://www.youtube.com/watch?v=Vrhgk8Fa_QE&feature=related
Aztán legközelebb tavaly/idén merült fel nálam ismét a neve, mivel segített Mike Oldfieldnak tető alá hozni a Music of Spheres új albumát. Mivel ezt az albumot nagyon szeretem, plusz belefutottam ebbe a Requiembe, gondoltam meghallgatom.
Bár többször meghallgattam, nagy érdeklődéssel, per mostanáig nincs leszűrt véleményem. Az biztos, hogy óriási intellektuális játék ráérezni Oldfield albumánál, mi Oldfield, és mi Jenkins-hatás. Ez a Requiem zseniális segédeszköz ehhez, szvsz.
Ahogy lábra kaptam, mindenesetre összeszedtem pár youtube-videót a témában.
Én is kívánok a topiklakóknak áldott ünnepeket.
Dies Irae _ Requiem Jenkins 1 http://www.youtube.com/watch?v=7RirEqehfsg http://www.youtube.com/watch?v=aH6kWRpgcYc http://www.youtube.com/watch?v=j8WZUEeBUgc http://www.youtube.com/watch?v=mUeQUcLpRWo
Hana to Mishi _ Requiem Jenkins 2 The snow of yesterday http://www.youtube.com/watch?v=1toJfckl2v8
Kokoro Kara _ Requiem Jenkins 6 From deep in my heart http://www.youtube.com/watch?v=7ucNE5NSDPQ
