Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Ez sem nem semmi: http://sportgeza.hu/sport/2009/01/03/darts/
Még nem mondtam, de a Dartsot is szeretem nézni. Pontosabban csak a profik versenyét. Most zajlik az amatőröknél is ée a profiknál is a vb. És Raymond van Barneveld tegnap a negyeddöntőben megdobta az un. "tökéletes sorozatot" 9 dobásból ki tudott szállni az 501-ből. Ritka és szép eseménye ez a dartsnak. A videón látható is.
Az év sportolója szavazás eredménye, amit a nemzetközi sportújságírók szavazatai alapján adtak ki.
Itt külön vannak sorolva a női és férfi sportolók. Nők között most is Iszinbajeva az első!!!!! Férfiaknál Usain Bolt a jamaikai futó, akit az olimpián nyújtott teljesítménye után ismerhettünk és kedvelhettünk meg. Nadal itt harmadik. Phelpset pedig különösen nem kedvelem!!!
(zárójelben jegyzem meg, hogy bár elvagyok így magamban is, mert valahogy mindig van mondanivalóm, de, ha reagálnátok, örömmel tudnám venni..., kevésbé lenne unalmas, és kellemetlen...)
Végignéztem a Bécsi Filharmónikusok Újévi koncertjét. Mindezt vegyes érzelmekkel - bár lehet, hogy ma kissé túlzott kritikusi hangulatban vagyok - .... Idén először Daniel Baremboim vezényletével. Valahogy számomra mindig savanyú a fazon; ahogy most is. Pedig próbálkozott jópofizni, de nagyon mesterkéltnek erőltetettnek tűnt. Viszonylag sok vlot a kevésbé ismert melódia az idei kínálatban szerintem. Ez kissé zavart, mert nem tudtam együtt dúdolni a zenét. Az "Éljen a Magyar" polka közben táncot adtak (több helyen is volt nyilván hasonló bejátszás) valami borzalmas koreográfiával. Kimondottan zavaros, zagyva előadás: volt benne polka motívum, orosz tánc, keringő, bajor-német tánclépések és néhol fellelhetően valami magyar csárdásféleség is...
Ami kifejezetten tetszett egyedül: Haydn Búcsúszimfóniájának utolsó tételét is leadták idén. Nagyon humorosan, épp aszerint, amiért anno Haydn mindezt megírta. Az előadók egyesével, mikor befejezték szólamukat, fogták magukat, elköszöntek és elhagyták a színpadot. Barenboim pedig szomorúan vette tudomásul mindezt. Jópofa, kellemesen humoros kis színfoltja volt ez a rész a hangversenynek.
Viszont a végén a Kék-Duna keringőt valahogy nem éreztem kellően lendületesnek, mintha Lassúbb előadás lett volna az általam megszokottól, a Karajan-féle előadás sokkal jobban tetszett. És, hát hasonló a véleményem az utolsó ráadásként adott Radeczky-Marsról is. Bár ezt leginkább maga Barenboim tette tönkre azzal, ahogy megpróbált a közönséggel kommunikálni, de valahogy senki nem értette, hogy mit akar éppen...lehet, hogy még maga a dirigens úr sem(?). Mindenesetre nem lehetett tisztán érteni, hogy most kell-e tapsolni, vagy nem , vagy halkan kell stb...., de azért próbálkozott a közönség. Hiába Barenboim nem Karajan....
Ami még kissé tönkretette az egészet, az a magyar kommentár. Hogy miért kellett belekeverni a Búcsúszimfónia történetébe a szakszervezeteket, és a sztájkot, mint a modern munkavállalói lehetőséget, a jogok kiharcolására azt is csak az érti, aki kitalálta, hogy ez így lesz érdekes...nem hiszem, hogy ebbe a hangulatba ez illett legjobban...
de még egyszer megjegyzem, lehet, hogy ma velem van a probléma, és kissé jobban kötözködöm a kelleténél(?)
Csak azért most, mert a tűzijáték alatt a kiskutyánkat kellett szeretgetnem, mert ilyenkor mindig elanyátlanodik szegényke. Felénk ugyanis minden ilyen alkalommal sok-sok csodás tűzijáték van!!! Én pedig imádom a tüzet!
sőt a harmadik tétel még érdekesebb, ott meg azt figyeltem meg, hogy az a gyönyörű dallam (a kedvencem) először a hegedűk éneklik, a fúvósok csak rásegítenek a főtémára, majd egyszer csak hirtelen, az ember nem is veszi észre rögtön átvált az egész, és a fuvolák veszik át az uralmat a dallam fölött, és a hegedűk egyszeriben csak rásegíthetnek a dallamra, hogy az még szebben szóljon, és méginkább kiemelje a fuvolák zenéjét. A csellók itt ráadásul még ezen felül is csak a hegedűket egészítitk ki egy mélyebb szólammal....
Nem baj, ha nem olvasod. Eszembe jutott, és ki kell írnom magamból.
Videóról néztem épp Dvorak VIII. szimfóniáját Neville Marinneri vezényletével (mert felvettem anno, ha mégis elalszom rajta...)
Bár már régebben is elgondolkodtam ezen: hogyan lehet ennyire összetett zenét írni. Azt még el tudom képzelni, hogy valaki kitalál egy dallamot, és azt variálja. De most azt figyeltem az utolsó tétel közben, ahogyan kiválaszt egy hangszertípust, hangszercsoportot, és a főtémát nekik adja oda, míg a többi hangszer csak rásegít a dallam érvényesülésére. És ezt a csoportot folyamatosan változtatja, hol a hegedűk, hol a csellók, vagy akár a fúvósok éppen. Sőt időnként ugye még szólót is beletűzdel. Amikor írja a zenét a szerző, hogyan tudja mindezt elképzelni, így egyben, hiszen ő egyedül biztosan legfeljebb csak egy hangszeren tudja eljátszani. Soha sem értettem, és nem is tudtam elképzelni, ennyire összetetten tud valaki gondolkodni? vagy mitől van, hogy ezt így kitalálhatja valaki?
Azt hiszem Beethovenről mondták, ugye mikor már süket volt, hogy belül hallotta a kész művet egészben nagyzenekarra, amit írt.
Sőt, azt sem gondoltam volna, hogy szoktál túrázni... :)
Én nem vagyok valami nagy túrázós [jobb kedvelem a pláza-túrákat :) ], de évente néhány alkalommal egy kis társasággal el szoktunk menni. Az a baj, hogy rajtam kívül mindenki csak megy, és nem nézelődik. Pedig mindig vannak érdekes dolgok az erdőben: egy-egy szép fa, vagy rovar, madár, virág. Mindig elbámészkodok és lemaradozok a többiektől.
Ezen a túrán nyáron voltunk. Már vagy három éve kinéztük a helyet, de most jutottunk el ide. Ausztria: Mixnitz, "Bärencshützklamm". Kb. 4-5 órás túra. Azokon a létrákon kell menni, vízesések felett. Eleinte kicsit féltem, de szerencsére nem ugyanott kell visszamenni, ott csak egy irányban lehet. Különben valami csodálatos a hely...és vannak különleges növények, amiket mások nem vettek észre. Pedig orchidea félék (kosbor) voltak (utolsó képen is egy). Sőt nagyon sok igazi vad ciklámennel is tele volt a terület. [és olyan tisztességes voltam, hogy nem nyúltam a növényekhez, csak fotóztam őket...pedig (ez titok) szeretem az ilyeneket a kertemben látni. Azért ne gondolj rosszra, védett növényt nem bántok soha].
Az első cikkben van egy link egy másik cikkre, az külön nagyon jól megírt cikk:
dr. Gyulai Iván (ökológus, 2008.10.15): Pénzügyi válság és fenntarthatatlan fejlődés http://alterglob.blog.hu/2008/10/19/penzugyi_valsag_es_fenntarthatatlan_fejlodes
"Amikor valaki hitelt vesz fel, egy olyan fogyasztást előlegez meg, amelynek majd a jövőben termeli meg a pénzügyi fedezetét. Amikor az egyes társadalmak, vagy a föld egész népessége túlfogyasztja környezetének javait, akkor egy olyan fogyasztást előlegez meg, amelynek természeti erőforrás fedezetét a bolygó még nem termelte meg....Fogyasztási deficitünk nagyjából harmad bolygónyi (1.4 Föld 2007-ben)"
"Amikor tehát az állam segítségére siet a pénzintézeteknek, akkor meghosszabbítja a nem fenntartható fogyasztás lehetőségét. Ez érdekes, ahhoz képest, hogy az államok szinte mindegyike elkötelezett híve a fenntartható fejlődésnek, Rió óta. Ám ebből a cselekedetéből is csak az látszik, hogy a tartalomról nem sok fogalmuk van."
"A globális hitelpiac lényege, hogy a külső hitelező elsajátítja a hitelezett erőforrásait a jelenben a jövőtől. A hitelező pénzt ad, hogy valaki fogyaszthasson (ne felejtsük el, hogy minden fogyasztás, még a termelés is, hiszen az is erőforrást fogyaszt). A fogyasztás nem más, mint a primer erőforrások fogyasztása, tehát a természeti tőke fogyásával jár együtt. A külső hitelező az erőforrás-használat láncának (termelés-fogyasztás) hasznait sajátítja ki pénzének kamatozása révén."
"Ami történik, az jól mutatja, hogy az állam a rövid-távú, egyéni, vagy csoport érdekeket részesíti előnybe a hosszú-távú, társadalmi érdekekkel szemben. Természetesen igyekszik megmagyarázni, hogy mindannyiunk érdekében jár el, és ezt teheti is, hiszen az emberek, de ő maga sem érti a folyamatok összefüggéseit. Szakértői, akik az első számú szent tehenet ajnározzák, csak a saját maguk szűk szakmáját ismerik, tegyük fel nagyon jól. Bár ismernék rosszabbul, és lenne nagyobb kitekintésük a világra. Így azután az a sajátos helyzet áll elő, hogy azok állnak elő a pénzügyi válság megoldásának fortélyaival, akik a válságot okozták. A pénzügyi válságot azonban nem lehet a pénzpolitika eszközeivel kezelni, mert a probléma a mértéktelenségből és a mohóságból származik, tehát alapvetően erkölcsi jellegű."
"A pénzügyi válságot nem lehet pénzzel kezelni, mint ahogyan a környezeti és társadalmi problémákat sem lehet pénzzel orvosolni, hiszen ezeket a problémákat maga a pénz hozta létre. A pénz rosszul felállított intézményrendszere folyamatosan átrendezte a társadalmi értékrendet, és kisajátította az anyagi javak számára. A legfőbb értékért meginduló verseny ezután folyamatosan amortizálta a társadalom finom szöveteit, amelyet az együttműködés kultúrája szőtt, és amelynek a helyét egyre inkább átveszi az erőszak kultúrája."
"A most alkalmazott megoldás szépen összecseng ezzel az erkölcsi válsággal, hiszen az állam segítségével vesszük el a lehetőséget a jövőtől, hogy kimentsük egy időre a felelőtleneket. A túlköltekezők most a közösséggel, az állammal, pontosabban az egyre csökkenő létszámú teherviselővel fizettetik meg könnyelműségük árát, miközben ennek hátterében egyre több természeti javat kell felszámolnunk adósságunk törlesztése érdekében. Még ha felszámolnánk is pénzügyi adósságainkat, annak ára törleszthetetlen ökológiai adósság lenne."
"A túlköltekezés erkölcsi kérdés, felelősség kérdése. Ez igaz minden háztartásra, intézményre, és minden államra is. Miután az emberek megszokták, hogy mindig van valaki, aki kihúzza őket a mocsárból, ezért nem ismerik a helyes mértéket, és alacsony a felelősség érzésük. Végül már akkor is nyújtják a kezüket, amikor egyébként nincsenek a mocsárban, csak még többet szeretnének kapni a közösből."
"Az is fontos tanulság, hogy nincs egyéni felelősségvállalás. Nem mondtak le azok a pénzügyi vezetők, akik egy pár napja még bizonygatták, hogy a hazai pénzügyi rendszert nem érintheti a válság, nem adták vissza a busás juttatásaikat azok, akik felelőtlenül gazdálkodtak a betétesek pénzével, és egyénileg sem érzünk felelősséget túlköltekezéseink miatt. Ezután hogyan lehetne elvárni a fenntarthatóságnak megfelelő erkölcsiséget, amikor nemcsak magunkra, de még a jövőre is felelősen vigyázunk?!"
"A globalizált világ, a globális válság összehangolt, globális választ követel. Látszólag ez a válasz megszületett, a világ „vezető” államai közös, pénzügyi választ fogalmaztak meg. Ez a válasz a rövidlátóságot mutatja, a rendszerben létező problémák értetlenségét. A nemzetközi válasz, a nemzetközi közösséghez való tartozás megköti a nemzeti kormányok kezét, nem cselekedhetnek eltérő módon. Mégis mit tehet egy felelősen gondolkodó nemzet? Felkészül a jövőre! Felkészül arra a jövőre, amikor kudarcot vallanak a ma jónak tűnő válaszok, amikor darabjaira hullik a versengő világ, amikor újra parancsoló lesz az emberek közötti együttműködés. A jövőre való készülődés legsürgősebb lépése külső függőségeink enyhítése, az önrendelkezés lehetőségének visszaszerzése."
1. Újabb jövőprognózisos (ám jól megírt cikk, szerintem).
Az öltönyös majmok bolygója http://index.hu/velemeny/eheti/ehet5109/
"...az emberiségen az összes múltbéli ökológiai katasztrófa pontos ismerete sem segít, „a jelen a szándékos vakság vaskora”.
"...A mai társadalmak rendre megismétlik a múltbeliek öngyilkos ökológiai döntéseit, a különbség csak annyi, hogy egyre nagyobb léptékű és egyre hatékonyabb a környezetpusztítás."
"...A WWF nemzetközi természetvédő szervezet idei Élő bolygó jelentése [10] szerint ezek a kapacitások ma már legalább harminc százalékkal elmaradnak az igények növekedésétől, és ha ez így folytatódik, akkor a 2030-as évek közepére legalább két bolygónyi lesz az emberiség ökológiai lábnyoma."
"...az ötmilliárd éves bolygó ezentúl sem fog az emberiség exponenciálisan növekvő igényeihez alkalmazkodni, ahogyan a neoliberális pénzügyi rendszer sem viselte el egy ponton túl a rendszerszintű túlhasználatot. És ahogyan a pénzügyi erőforrásokkal való visszaélést is mindenki megszívta a végén, ugyanígy lesz majd a természeti erőforrások abúzusával is."
"...a tudomány jelenlegi állása szerint nekünk sincs sok választásunk. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon: kiadós recesszió, míg vissza nem fogyunk az egy glóbusznyi gatyánkba, vagy még több hipermarket, óriáspláza, légitársaság és felhőkarcoló. És aztán a hirtelen halál, mint a Húsvét-szigeten ötszáz évvel ezelőtt."
2. Keressük 2008 legjobb futballvállalkozóját http://sportgeza.hu/futball/2008/12/28/keressuk_az_ev_futballvallalkozojat/?rnd=9214
"A legfurcsább történet mégis az Ebbsfleet Unitedé. Az angol ötödosztályú csapatot február óra egy webes közösség, a Myfootballclub.co.uk [19] birtokolja. Az oldalon keresztül 30 ezer szurkoló irányít, ugyanis szavazások során ők döntenek a csapatot érintő minden fontos kérdésben. Az Ebbsfleet az új tulajdonosokkal már túl van első sikerén is: májusban a Wembleyben megnyerte az amatőr csapatoknak kiírt FA Trophy döntőjét."
A sztoriról nem tudtam, csak most olvastam. Ahogy a NoBánál is, itt is izgalmas lehet, mit hogyan tudnak megoldani, mennyire rezisztensek a hibákkal szemben, milyen korlátok mellett mekkora teljesítménytartalék van bennük, egyáltalán mennyire életképesek, változástűrőek.
>>>a koncertélmény nem ugyanaz, mint egy DVD-élmény,
azzal, hogy így fejezted ki magad, eszembe jutott a szimfónikus koncert élménye. Mikor mondjuk a Mezzon nézem, szeretem benne, hogy a hangszereket külön is láthatom, illetve valóban olyan felvételeket, amit élő koncerten nem. Nekem az élőben az tud igazi élményt nyújtani, hogy a hangzás teljesen más, sokkal összetettebb, tökéletesebb (nyilván, még egy 5.1-es sem tudja azt a minőséget produkálni, mint a valóság), még akkor is, ha maga az előadó nem olyan jó...ezért szeretem csukott szemmel hallgatni időnként.
Világos, hogy a koncertélmény nem ugyanaz, mint egy DVD-élmény, de azért egy DVD-nek is meglehet a varázsa, hiszen olyan kameraállásokból mutatja a szinpadot, amit egy párizsi aréna például utolsó sorából nehezen lehet elkapni. ;) Szegény ember vízzel főz, ha már nem jut el Párizsba, akkor beéri, amihez hozzájut... ;)
Egyetértek, míg a Rómeó és Júlia zenéje tényleg "ütös" lett, az Abigélé meg mondjuk most így "kényszeredett". És jól sejted, szerintem, az előadás, tényleg jól felépített egy rutinos csapat jóvoltából.
>>>Tudtad, hogy Pejtsik Peti hangszerelte az Abigél musicalt?
Megláttam az Operett honlapján :), sőt a Szentivánéji álmot is!!! (mindezt csak tegnap)
Jaj: a Tótágast nem ismerem- nem is hallottam róla (pirulós smiley) - , a Sakkot láttam anno a Vígszínházban; pontosabban épp akkor, amikor felújították, és a Nyugati Pu. mellett sátoroztak. Valahol tetszett is meg nem is. A zene egyenként kitűnő, - kedvelem az ABBA-t - viszont így együtt kissé zavarosnak éreztem akkor. Különben a Bangkok a kedvencem a zenében :)
Gondolod, kiutaztam Párizsba, hogy megnézhessem???? :))) Gondolom a DVD-re gondoltál. Nem szoktam ilyeneket DVD-n nézni (semmilyeneket sem leginkább). Szerintem nem is adja vissza a valódi élményt, azon a szinten. (Te kölcsönözni szoktad a DVD-ket?) Biztosan csodás előadás lehet...néha gondolok ilyenre, hogy milyen jó lenne kiutazni csak azért, hogy egy-egy előadást megnézhessen az ember pl. Londonban. (sajnos ott még nem tartunk)
Különben a Rómeó és Júlia zenéjét is nagyon szeretem; pl. abból a francia eredeti nyelvű CD-t vettem anno. Utólag ebből kisebb vita is lett :), bár éppen megvehetnénk a magyart is...
Abigél zenéje valahogy nem tudott igazán elvarázsolni, nem érzem 'ütősnek', legalábbis az eddig hallottak alapján...az előadás biztosan jól felépített, szépen koreografált. Azt hiszem valahol azért is viszolygok tőle, mert előre félek a csalódástól. Számomra a film bőven elég.
BTW1: Amúgy kedvenc és verhetetlen gyermekmusical-em, 1977/78-ból a Tótágas, Lendvay Kamilló, amúgy szomorúzenész jóvoltából. Felnöttben pedig az ABBA-sok Sakkja, amiben még ráadásul 56-os magyar vonatkozás is van.
BTW2: Tudtad, hogy Pejtsik Peti hangszerelte az Abigél musicalt?
És az eredeti párizsi előadást is láttad a Rómeó és Júliából? Na mert az valami fenomenális lett. Nekem valahol akörül helyezkedik el a léc, ezért is vagyok kritikus az Abigéllel is.
Sőt belenéztem a Szentiván éji álomba is, de valahogy annak a zenéje sem fogott meg igazán.
Különben tavaly Láttam a Rómeó és Júliát. Fergeteges előadás. Mind a díszlet, a dalok, a koreográfia, az egész rendezés kolosszális, profi munka. Imádtam. És vannak nagyon jó fiatal színészek most az Operettben. Illetve nekem tetszik, ahogy Kerényi Miklós Gábor vezeti az egészet, és kettéosztotta a műsort operett-musical repertoárrá. Szerintem jól kitalált, haladó színház lett az Operett.
Valójában az utolsó tétel eleje kissé lehangoló - pontosabban nem ez a jó kifejezés rá, csak az én szempontomból - , túl friss, a többi bódító dallamhoz képest, és sajnos észhez téríti az embert; de igen az egészet szeretem egyben hallgatni "úgy, ahogy van"...
