ahh, kicsit visszatérek a régi rejtvényes formához, de tuti ezerrel fogja mindneki tudni:
Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: "Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!" - ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért - te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt.
Lehet saját? Nem a túlfejlett egoizmusom miatt, meg hogy hasonlítgatni szeretném magamat a nagyokhoz; csak érdekelne a véleményetek.
Persze nem is vers (azt ritkán írok, akkor is angolul), hanem egy kis karcolat, de azért hátha szerzek valakinek két jó percet.
TEA
Pontos voltam, pontos voltál. Bementünk, lesegítettem a kabátodat,
bekucorodtunk a meleg, kényelmes szobácskába.
Mosolyogtál, a szemed is mosolygott; örültem
neki, jólesett viszonozni. Leültél, abba a furcsa pozícióba, amibe szoktál, most is mosolyogtam
rajta, mint ahogy mindig. Még a nyelved hegyét is kidugtad, ahogy gondolkodtál, hogy mit
válasszál. Olyan volt az egész, mint sokszor, korábban.
Egyben persze nagyon más is. Nem fogtad most a kezem, de ugyanazzal a kíváncsi
pillantással lestél át a teád fölött: Kezded? Kezdjem? kérdezted szavak nélkül.
Kezdtem.
Elvesztünk a szavunkban, a másik szavában, a történetekben, a kicsi és nagy dolgokban;
volt amin tiszta szívből nevettünk, volt, ami fájt még, de nem néztünk órát, mint néhány
keserű, fáradt, elsietett alkalommal. Emlékszem, mikor először beszélgettünk, akkor se tudtuk
abbahagyni. Nem tudtam még akkor, hogy egyszer Kedves leszel, és tudom most, hogy nem
leszel már újra Kedves; de éreztem, hogy mindig kedves maradsz, és azt is, hogy én is az
maradok. Játszótársam voltál megint, a bizalmasom, a barátom. Jóleső, meleg érzés volt, mint
mindig.
Elfogyott a tea, a szavak is elfogytak, egy kivételével.
Köszönöm mondtad, olyan furcsán csillogó szemmel.
Én is...én is köszönöm mondtam, és éreztem, hogy nekem is furcsán csillog a szemem.
"A pillanatot kell csupán kibírni,
amikor egy véletlen mozdulatból
kiderül, amit szüntelen gyanítasz,
de míg gyanítod, addig nem gyanakszol,
a pillanatot kell csupán kibírni,
amely egy önhitt szárnyalást keresztez,
mikor gyönyöru ívű szerepéből
egy pillanatra kiesik a kedves,
a pillanatot kell csupán kibírni,
mikor egy elszólása tudtul adja,
hogy szerelmedért teljes életével
adózik bár, de csak felére tartja,
a pillanatot kell csupán kibírni:
az átmeneti örökkévalóság
döbbenetét, mit a tábornok érez
ha kételyei percre lefokozzák -
a pillanatot kell csupán kibírni!
Aztán beérni azzal a csekéllyel,
mi megmarad a pillanat után is.
"Tovább él a nap, amikor megláttam,
tovább él a perc, amit úgy kívántam,
tovább élek én, tovább él ő bennem,
mit tehetnék mást, ha egyszer őt szerettem.
A fák is siratják az elveszett lombokat,
mit tehetsz te mást, ha neked ez maradt,
a fák is azt hiszik, hogy nem igaz most a tél,
mit tehetsz te mást, ha egyszer is szerettél..."
http://www.nemokap.hu/keprip/kepz.htm - itt meg is lehet hallgatni
Magyar Cím:Az ördög elvitte a fináncot
Angol Cím:The deil s'awa wi' th' execiseman (eredeti cím)
Fordította: Arany János
AZ ÖRDÖG ELVITTE A FINÁNCOT
R.Burns: The deil s'awa wi' th' execiseman
Jött az ördög hegedüszóval,
Elvitte a fináncot ;
És minden asszony így kiált:
"Belzebub, éljen a táncod!"
Az ördög, az ördög,
Az ördög e tánccal
Oda van, oda van,
Oda van a finánccal.
"Cefrét verünk, főzünk italt,
Lakomát csapunk, nagy táncot:
Szépen köszönjük, Körmös úr,
Hogy viszed a fináncot!"
Az ördög, az ördög,
Az ördög e tánccal
Oda van, oda van,
Oda van a finánccal.
"Van csárda-tánc, kuferces, lánc,
Tudunk polkát és fráncot :
De legjobb tánc az ördögé,
Hogy viszi a fináncot."
Az ördög, az ördög,
Az ördög e tánccal
Oda van, oda van,
Oda van a finánccal.
/Megj.:R.Burns maga is finánc volt.../
ha a napokban valaki hallotta már a fenti verset... 'netalántán a kupolás házban... na az talán nem véletlen...
"Ha az Isten egyszer angyalt enged látnom, a szárnya láttán esik le az állam, az arca nem lesz új. Mert én már láttam a világmindenség legeslegszebb arcát."
Senki nem igérte, hogy az élet igazságos.
Csak akkor érezheted úgy, hogy becsaptak, ha elvársz valamit.
Elvárások hijján csalódásoktól sem kell tartanod.
Minél kevesebbet vársz, annál szabadabb lehetsz, s annál kevésbé az idő rabja. Miért?
Mert elfogadod azt, ami van.
Az elfogadás felszabadít.
Ha álom az élet: mért nem jön az óra,
Mely fölébresszen egy boldogabb valóra?
Mért hogy ennyi rémes, gyötrő álomlátás
Eszméletre nem hoz, csattogás, villámlás?
S ha élet ez álom: miért oly zsibbatag?
Kimerült, kifáradt, egykedvű, sivatag?
Bánatból, örömből az örömrész hol van?
Tűrést a cselekvés mért nem váltja sorban?
Ne nevezd halálnak, mert hazugság lenne:
Nincs a nyugalomnak boldogsága benne;
Kínja vonaglásban adja jelenségét,
S bár reménye nincsen, megmaradt a kétség.
Volna hát legalább a fájdalom élénk,
Hogy érezve kínját, ez érzésbe élnénk...
(A.J.)
És egy másik óra, ami szintén a valóra ébresztett..., akkoriban... még a Mátrix előtt ;)
"Egy keltőóra átketyeg a csöndből,
sántítva baktat, nyomba felcsörömpöl
és az alvóra szól a
harsány riasztó: ?ébredj a valóra"
(K.D. Nyugat-1933)
Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!
Jééé, ebben a topicban csupa ismerős van. Nem tévedtem el? Vagy a topic neve van elírva?
A galagonya tök jó szó, olyan, mint a zenebona vagy a pihepuha.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Csak halkan. Fogd kezem. Ülj le mellém ide,
ez óriás fa alá, melynek lombsátorában
A hold cirógató fénye fehérlik lágyan,
Míg elfullad a szél végső lehellete.
Süsd le szemed. Csak ülj. Ne gondolj semmire.
Álmodj. Fürtünk bagoly súrolja a homályban..
Hadd fusson örvtelen, amerre vonja vágya,
az illanó gyönyör s a szív múló heve.
Remélni is feledj. Csak csendesen, szelíden,
hogy folytathassa majd a szíved és a szívem
e csöndet és a nap derűs enyészetét;
Hallgassunk. Meg ne törd ez éji békességet;
nem jó zavarni, ha becsukta már szemét,
a vad Természetet, e néma Istenséget.
Találtam egy szép idézetet:
"A boldogság egy pillang,
Ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül...
De ha csendesen leülünk,
Az is lehet, hogy leszáll reánk."
/Nathaniel Hawthrone/
Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap - a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba.
Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.
A legjobbakat kívánom az összes törött cserép barátomnak.
Ez igen... ennyi szép link... :))
...és milyen szép megzenésített versek vannak a 'Misztrálos oldalon"
Pl.:
http://www.nettanar.hu/misztralzene/Misztral_kiralyfi.mp3
Igaz, hogy csak 64kbps és Mono... de szgépen azért még jó hallgatni...
Próbáld meg itt:
Vevőszolgálat: 06-80-a l i b r i (254-274)
Libri online könyvbirodalom vevőszolgálat: 203-2184, 205-3258
Ha gondolod, akkor nézegethetem, mert elég sokszor járok könyvesboltok felé. A múltkor pl Márai Füves könyvét nem lehetett kapni, aztán véletlenül ráleltem. Van konkrét cím? Vagy a szerző a lényeg?
Addig is a neten:
http://www.tau.hu/irodtar/mecs.htm
http://www.misztral.hu/html/mecslaszlo.htm
http://www.arssacra.hu/ArsSacraII/ArsSacraII-C8.htm
http://www.szie.hu/ujsag/iv_4-5/17a.html
http://www.communio.hu/ppek/k76.htm
Jó olvasgatást!
Üdv,
Tibet
