Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Az hogyan történik, amikor a szerző megalkot egy darabot (és mondjuk itt Beethoven szintjére gondolok), azt egyből hangszerelve találja ki, akár szólamonként, vagy előbb csak magát a zene 'magját' írja meg és akár mások segítségével azt külön hangszereli zenekarra?
(bár ez biztosan nem lehet így, mert akkor nem lett volna szükség pl.Liszt zongoraátirataira(?) ...)
Ráadásul a múltkoriban figyeletem a Mezzon Dvorak VIII. szimfóniáját (még anno felvettem), és borzasztóan érdekes volt, ahogy a főtémát váltotta a hegedűkről a fuvolákra, míg a többi hangszer valami más (aláfestő) dallamot játszott.
És ez akkor azt jelenti, hogy minden interpretáció új hangszerelést kap, azaz a meglévő zenekar struktúrájára építik fel (alakítják át) a művet?
Ahogy én tudom, de majd Petyusék kisegítenek.... :o)
Egyrészt változik a zenekar, mind mérete, mind a benne lévő hangszerek készlete az idők folyamán. Tipikusan hízik, mint csökken. :o) Bach zenekara köszönöviszonyban sincs például Orff Carmina Burana típusú apparátus-igényével. Hogy a saxofon szerepéről már ne is beszéljünk, ami külön érdekes vonulata a témának.
Másfelöl egy zenekar összeállítása nem triviális feladat, hogy mi hogyan hangzik jól. Amit gondos fülek sokat alakítgatnak. Ezt láttam például Pejtsik Péternél is, amikor szimfónikusra hangszerelte a Crying-nótákat. Úgy húzott le rezes hangszereket a kottából, hogy csak úgy sistergett, pedig nekem tetszett úgy eredeti "vastagsággal"... :o)
Azaz szerintem egyszerre érvényesül a patikamérleg elv, és az emberi kreativitás.
Az az érdekes, hogy perpillanat azt gondolom, hogy két zeneszerző egymástól _függetlenül_ is juthat ugyanarra a zenei gondolatra.
Itt van például az Abigél musical, immár kalóz-videón is élvezhetően. :o) Vannak benne olyan motivumok az én fülemnek, amik engem a Tótágasra emlékeztetnek, márpedig kizárt, hogy az alkotók azt ismerik.
BTW: ha már magyarázkodni kell a plágium-gyanu miatt, akkor már oly minegy, hogy jogosan vagy jogtalanul, nem? Ettől még nem érdemes "elzáródni" a külvilágtól.
Apropó: a múltkori koncert kapcsán jutott az eszembe, - csak lehet, hogy triviális dolog, és oltári butaság, ezért nem mertem megkérdezni a klasszikus topikban - hogy egy szimfónikus zenekarnál az hogy működik, hogy milyen létszámmal zenélnek? Megvan a -tól-ig határ, és arányosan a létszám, mondjuk a hegedűsök száma a fúvósokéhoz? vagy, a szerző kiköti, hány különböző hangszerre van szükség, vagy egy standard állandó létszám van (bár ezt nem hiszem) ? Vagy...?
Akkor erős valakinek az identitása, ha nem kell elbújnia külső behatásoktól... Vagy nem? Ebből a szempontból például Vedres Csaba hozzáállása rendkívül rokonszenves, szvsz. De mondhatnám Madai Zsoltit (After Crying dobosa), aki magas hőfokú intenzitással érdeklődik a pályatársak iránt. Néha már-már számomra elképzelhetetlen kiterjesztéssel....
Persze nem azt mondom, hogy csak ez az út visz Rómába, de míg például Mike Oldfieldnál érzem a dolog kontextusát, addig a VdGG-nél vagy egy Vangelisnél (aki hasonló szöveget bírt annó elengedni), azért bírok kuncogni magamban... ;)
BTW: Ezek a zenészek. ;) Mint Mike Oldfield is. Nem érdekli őket a kollégák, mennek a saját fejük után, és egy a fontos, hogy ők jól érezzék magukat. Az csak kvázi egy adalék, hogy erre van piacképes kereslet is. :o))))
Én kétszer hallgattam VdGG-t (tegnap) -> először is utoljára. Majd, ha mazoista leszek, akkor esetleg ismét előveszem... :o))
Azt nem értem egyébként, hogy kinek "érte" meg a koncert. Félház volt, rengeteg tiszteletjegyet osztottak szét (százas nagyságrendben: köztük az enyémmel :o))), voltak diákjegyek. Ki finanszírozta ezt az egészet? Egyáltalán hogy került a MÜPÁ-ba ez a VdGG?
Na fején találtad a szöget! Valóban ez a helyes megfogalmazás. :o) Kérdés csak az számomra, hogy van-e annyi érték az egészben, hogy mind az előadó, mind a hallgató erőfeszítése megtérüljön.
Beszéltem Gercsivel (Egervári Gábor, After Crying) a VdGG után, azt mondja, hogy lemezen jobban szól az ének, míg koncerten mindig is ilyen volt.
>>>BTW: sose gondoltam volna, hogy akár 1400-ig el fog jutni ez a topik.... :o)
Nem is rajtad múlott ;)))) Mondtam, hogy tudok sok-sok butaságot írni :D
Tegnap az Origón volt róluk egy cikk, akkor elolvastam én is, és belehallgattam a yotube-on. Volt néhány daluk ami tetszett, főként a régebbi szériából, de az újabbak nem. (mondom ezt úgy, hogy összvissz 3 -ba hallgattam bele :) )
A zenészek rendben voltak, de a főmuksó a 60 évével, amit éneklés címén előadott az egy hátborzongató tragédia volt: komolyan mondom szabályszerűen kínzással ért fel számomra.
Igen, Hammill egy megosztó alak. Szerintem zseniális, de valóban idegek kellenek hozzá. A VdGG zenéjét leginkább Gesualdo madrigáljaihoz (a késeiekhez, VI. k. után) tudnám hasonlítani.
Na megjöttem a MÜPÁ-ból az After Crying és Van der Graaf Generator kombóról.
A Crying meglepő felállásban játszott, Lengyel Zolit egy fiatal srác helyettesítette, Winkler Balu nagyon lefogyott az én szememnek, Görgényi Tomit meg nem is láttam. Mindezt úgy, hogy Lengyel Zoli mögöttem ült. Bevallom nem igazán értettem. A félórás műsor rövid volt, de jól szólt a fülemnek.
A VdGG-ben két dolog tetszett: a társaság neve, és a felállás (két billenytű + dob). Sajnos nem nagyon sikerült tartalommal megtölteni a 1,5 órás műsoridőt: jó 10 perc volt élvezhető zeneszerzés szempontból (és kizárólag az instrumentális jellegű részeket illetően). A zenészek rendben voltak, de a főmuksó a 60 évével, amit éneklés címén előadott az egy hátborzongató tragédia volt: komolyan mondom szabályszerűen kínzással ért fel számomra. Erre mondják az általános iskolában énekórán, hogy 1-es kisfiam, leülhetsz. Ehhez képest óriási sikere volt a félháznyi közönség körében, felállva tapsolták őket a végén.
Vlotam megint uszodában. Méghozzá, hogy kikapcsolódjam, feltöltődjem szellemileg, lelkileg, fizikailag, idegileg. Erre végigbosszankodtam majd az egész időt. Nem tudom, honnan az a sok ráérős ember, hiszen környezetemben mindenki különösen elfoglalt mostanában (nem csak az ittlévőkre értem :) ), de dugig volt az uszoda emberekkel... Hárman úsztunk egy sávban, és rittig pont az én sávomba jöttek negyedikként úszni, holott volt olyan sáv, ahol csak két ember úszott.
Arról nme is szólva, hogy persze aki lassabban úszott, megvárta, hogy beérjek, és akkor indult el, hogy ne tudjak folyamatosan továbbúszni, mert megelőzni nem tudom, mivel van szembeforgalom is... Azt pedig nehezen viselem, ha valaki felül akarja írni az én ritmusomat bármiben is. Szeretek a saját tempómban úszni.. huh, hát ilyen méregzsák lettem a mai úszástól! És akkor még ti is teljesen eltűntök....
Öt perce fotóztam nektek. A "tavasz első hírnöke". Hétvégén láttam meg a kertünkben, hogy már ilyen nagy. Akkor érdekesebb volt, mert a jég még teljesen körbevette, és látszott, hogyan váj utat magának, hogy kibújhasson...
Különben pedig az egészben az a legeslegjobb, hogy ÉRTEM is amit csinálok!!!! Majd fogok készíteni egy új indexet, a jelenlegit átírom másik htmlre, és felosztom a képernyőt 3 részre, és már tudom, hogyan kell csinálni!
Mellesleg én olyan nő vagyok, akiből általában soha senki nem nézi ki, hogy mire vagyok képes (még én magam sem), és elcsodálkoznak, ha valamit tudok. ;)
Van amit már segítség nélkül teljesen egyedül magamtól találok ki (pl. a fotó méret csökkentését) És vannak helyek, ahonnan kész programrészeket lehet lemásolni. Ilyen volt a fotók nagyítása is, és a "vissza" kattintó,és felül az a színes sáv, amiben felirat megy :)
Mondjuk azért nem épp népművészet, de szerencsére engem sokminden tud érdekelni: kézművesség, technika, zene:), sportok...csak ami fontos lenne azzal nem szeretek foglalkozni :))))) (ld. ArchiCAD)
