„Szerény, mint a kórság”: nincs mire szerénykednie, ám azt ő is tudja, hogy mindenkinek szépen, szerényen illik fórumozni az interneten. A szerénység fél dicsőség!
Egyébként a lényeg kontrollálható. Babarczy Eszter gyermeke (tudomásom szerint) abba az iskolába jár, ahol az én fiam tanult. Babarczy tehát bemehet szépen, és megkérdezheti.
Az történt ugyanis, hogy két diák megkeresett engem annakidején, mondták, szeretnének valami szépet, érdekeset s főként nagyon különlegeset táncolni a szalagavató bálon. Nem probléma, gyerekek – válaszoltam –, jó helyre jöttetek, a bácsi majd megoldja a gondot. Ezt mondtam. Majd mindkét kezemet beledugtam a seggembe, és röpke fél óra alatt kigondoltam, másfél nap alatt megírtam, összeállítottam, két hét alatt betanítottam a srácoknak a kért táncot (Theodorakisz és Michalisz Therzisz zenéjét használva ügyesen), és bizony, megtörtént, ami megtörtént: az előadás után Auschwitzot megjárt nagymamák egymás vállára borulva zokogtak a kertészeti egyetem aulájában. Plusz szakemberek ájultak a műsor láttán halomra (még a görögök is, ami nagy szó). Merthogy nékem ez csupán ennyi. Ujjgyakorlat. (Amúgy soha nem foglalkoztam koreográfiával, sem előtte, sem utána.)
Egy jó ünnepség megrendezésére bárki képes – már akiben van lópor.
Az esetek többségében a hozzáértés nem buzgalom, nem erőlködés, hanem fantázia kérdése. Elárulom, mi a titka. Az a titka a dolognak, hogy ha valami rossz, akkor nem „jobban” kell csinálni a rosszat, hanem egészen mást kell kitalálni helyette. És pontosan ahhoz szükséges a fantázia.
A zseniális találmányok jelentős hányada nem roppant tudásból, hanem valami elképesztően pimasz gondolati bátorságból, olykor vakmerőségből keletkezik.
Az impotens profik általában szürke-közepes szarságot alkotnak (már, ha sikerül nékik egyáltalán valamit is kiszenvedni magukból), majd úgy érzik, nékik is lett végre mire szerénynek lenniük.
Edison szerint „a lángész: egy százalék ihlet, és kilencvenkilenc százalék verejték”. Ám arra, hogy az egy százalék többet ér, mint a kilencvenkilenc, Einstein világít rá: „a képzelőerő fontosabb, mint az ismeret”.
A korrekt professzor Kornai. A guru mégis Liska Tibor volt hosszú évtizedeken át. Kornainak kaptafára jár az agya, Liskának kiismerhetetlenül (például Béres József eszéhez hasonlatosan).
Miközben vannak olyan emberek is, akiknek egyáltalán nem mocorog az agyuk. A fent idézett netmókusnak például egyetlen épkézláb hozzászólása nincs, miközben azt hiszi, hogy a szokványpimaszkodás, illetve a szokvány-szimpatikusan szerény tökfejség az igazi erény.
A tucatember bosszúja: mindenhová odabír köpni valami szokványosat-szmájlisat.
Olyanok amikből 12 van egy tucatban, ezért nem használhatjuk őket, ellentétben azon szavakkal, amik jók, ezért 11, vagy 13, esetleg i darab van belőlük egy tucatban és azokat meg szabad használni...
Nagyjából erre mondja a magyar, hogy erőlteti, mint éhes ember a szarást.
Mert ő ugye megszámolta már. Azt persze nem tudja, hogy a tucat a tízes számrendszerben nem matematikai, hanem minősítő kategória, merthogy matematikai fogalom nem is lehet értelemszerűen. Ám a Húsvéti Okostojás megszámolta. Előkapta a sifonérból régi golyós-tologatós számológépét és megszámlálta a tucatot: 13? – kérdezi tettetett csodálkozással, majd büszkén tekint az asszonyra: ugye, anyukám, ugye, hogy én ezt milyen jól megszámláltam, és aztán ugye, hogy milyen jól, milyen frappánsan kérdeztem meg az interneten: 13?!
Igen, lehet tizenhárom is. Némelyek hosszútucatnak (vagy péktucatnak) nevezik, de nem ez a dolog lényege. A tucatban általában azért van tizenkettő, mert a tucat egyik tagja sem értékesebb a másiknál, mind olcsó, silány, de a legjobb esetben is csak kommersz.
– Hogyé aggya a tojást?
– Forint húsz.
– Kicsik ezek. Forintér?
– Mennyi kéne?
– Forintér viszek egy tucattal.
– Vigye…
Megvette, hazaviszi, megszámolja, megnézi, és újra kiderül: a tucatban tényleg tizenkét darab kicsike (olcsóér vett) tojás található. Tizenkettő. Se több, se kevesebb, és mindegyik pont annyi, mint a többi.
Leszámítva persze a péktucatot, na de hát szerényen tudatlannak lenni a legegyszerűbb. Az ilyenből akár még Babarczy Eszter is lehetne. Legalább egy tucattal. Persze csakis akkor, ha nem faszozik az illető harsányan, hanem szépen, Babarczy-szerényen így kezdi a mondatot mindegyre: „nem tudom”. Merthogy valóban nem tudja. Például nem tudja, hogy a péktucat 13. Ezért égeti magát tucathülyeként az interneten. Ráadásul indokolatlanul durva alpárisággal:
Akkor hát nézzünk néhányat belőlük:
Italba fojtotta bánatát. (Mi a fasz van? Nem tudott úszni a bánat, ezért aztán megfulladt?)
Ki korán kel, aranyat lel. (Sokszor keltem korán, de soha nem leltem aranyat.)
Borban az igazság. (Mi a fasz ez is? Boroshordóba esett az igazság?)
A bőrére megy a játék. (Rámegy a bőrére? Rámendegél?)
Fordul a kocka. (Merre fordul? A szántóföld felé?)
A kocka el van vetve. (Mondom én, kiment a kocka a vetésbe, és ott már el is vetették a földművesek.)
Kockára teszi az életét. (Az egyik földműves közben rárakta az életét az elvetett kockára. Azóta a föld alatt vannak mindketten. Elvetve.)
A fejével játszik. (Mi a fasz van megint? Valaki a pöcsével játszhat, de a fejével nem.)
Amíg a készlet tart. (Valóban? Utána már nem? Ha elfogyott, akkor már nincsen belőle? A fasz gondolta volna.)
Eb ura fakó. (Kinek az ura a milyenje? Bercsényi is egy fasz.)
Arany János pedig még nála is nagyobb fasz: Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek. (Fasság! Nem lesz a hal a tortán jobb ízű attól, hogy sokan zabálják a’ la Carte, a’ la Babarczy Eszter.)
Lassú víz partot mos. (A gyorsfolyású víz nem mos partot? Dehogynem mos! Sőt még gyorsabban is, mint a lassú. Már amennyiben van mosógépe a víznek.)
Az üzlet az üzlet. (Mi volna más? Hagymahámozógép, vagy mi a fasz?)
És a végtelenségig folytatható – már amennyiben tudjuk, hogy meddig ér a végtelenség vége. Nagyjából addig, ameddig tizenegy péklapát van egy tucatban. Vagy tizenhárom. De semmiképpen sem tizenkettő. Merthogy a tucatfaszból van pontosan tizenkettő.
Öcsécske! A gyakori fülzúgásod -- ami egyre fokozódik -- ugye tudod, hogy nem a légnyomás csökkenése okozza ..., de nem ám. Az eszement agyatlankodásaidnak köszönheted, annak. Tudod te mi az a relaxálás? Nézz utánna, azt relaxálj, amíg nem késő.
Ha viszont mégis vicces ember vagy, például szóvicces (quod licet lovi, non licet bóvli), akkor így kell bátorítanod a kollégát: ne hagyd magad csődbe húzni! (Ha-ha-ha.) Esetleg: csődörbe húzni. (He-he-he.) Vagy: csődörből vődőrbe... És a végtelenségig el lehet így vicceskedni az interneten, ha megtennéd, ugyanolyan hülye volnál, mint szmájlival, csak nem annyira szánalmas. Ismétlem: aki szmájlival jelzi az iróniát (má’, ho’ nem ú’ köll ám aztat éteni ugyebár), az ugyanolyan szánalmas, mint aki sárgalepedékes protézisét szikráztatja a napfényben, kihullott fogai helyett, illetve kotyogtatja a protkót, mert még marizsuzsis rögzítőre sem telik."
Még mielött a meló idõm kifuj, erre egyet válaszolok. Nekem soha nem jutott eszembe hogy nöíró vagy férfi író. Vagy jó volt a könyv, vagy nem jó. Tudtam az agyammal hogy mondjuk Szabó Magda, vagy George Sand, de nem erre gondoltam közben. Férfi író sokkal több van, így matematikai átlagban férfitól többet olvasunk, de több a selejt is persze. Eszembe se jutna az irodalmat írók szerinti nemekre bontva véleményezni. Ami jó az még szegény gyengus Fehér Klárától is jó, ami rossz, az meg Jókaitól is rossz, mert neki is vannak nagyon ramaty, és elsietett könyvei.
Na, jó hétvégét, nekem negyedóra múlva kezdödik a vikkend. Miért olyan víg kend? Mert kezdödik a vikkend. ;-)"
Öcsécske, ha te azt csak sejtenéd, hogy mennyire egy utálatos vagy a szmájlival tetézett szóvicceddel és a sárgalepedékes protkóddal ... -- Kezeltesd magad.
„Hogy ne nagyon térjek el a topik témájától, meg kell említenem Esztert is. Mégpedig a legutóbbi az MTtv. zabálós műsorában alakított közszereplése alkalmából. Istenem még egy ilyen hülye kérdést nem tételeztem fel a Szombatitól: Hogyan lehetne a március 15.-ei ünnepet másként megrendezni. Mit mondott az Eszter? A mi Eszterünk. Tűzijátékkal!”
Itt nem a kérdés hülye, hanem a válasz. Mégpedig nagyon hülye. Sőt jellemző: akinek nincs érdemi válasza (mert pl. csökött a fantáziája), az poénkodik, nyegléskedik, miközben azt hiszi, hogy ő milyen, de milyen iszonyúan frappáns.
A kérdés jogos. Próbálkoztak is többen alternatív ünnepléssel (ünnepeltetéssel), próbálkozott vele Iglódi, Jancsó, sokan, csak nemigen sikerült senkinek.
Egyébként nekem is megfordult a fejemben többször: hogyan lehetne egyszerre ízlésesen, méltósággal, érdekesen, vonzóan, fölemelően, hitelesen stb. ünnepelni. Gondolkoztam rajta többször is (általában tavasz táján), s én – szerintem – meg tudnám rendezni az ünnepséget.
Tűzijáték nélkül.
Vagyis Szombathy nem azért hülye, mert rossz a kérdése, hanem ezért, mert Babarczy Esztertől kérdezett – bármit is.
„(nos, hát javaslatodra elolvastam háromszor is előbbi mondatot, úgy döntöttem maradhat, még a félreérthetősége okán is)”
Konkrétan nem javasoltam neked semmit. Egyébként, ha javasoltam volna valamit, akkor mindenképp azt mondom, hogy adott esetben nem elegendő háromszor újraolvasni egy mondatot. Ha te például negyedszer is elolvasod, amit írtál, talán nem hagyod el a névelőt, a kötőszót és a vesszőt. Sőt talán még azt is észreveszed, hogy nem azt írtad le, amit mondani akartál. Nem a „félreérthetőség okán”, hanem a „félreérthetőség” ellenére – ugye?!, nagyjából ez a gondolat motoszkált a fejedben!
Egyébként pedig nincs félreérthető mondat. Ezt Kuncze sem tudja, te sem tudod, Babarczy Eszter sem tudja, és ez az egyik döntő oka annak, hogy nem tudtok fogalmazni. Félre lehet érteni valamit, ám kizárólag azt lehet félreérteni, ami félreérthetetlen. Csak éppen vannak emberek, akik a pontosan megfogalmazott szöveget is félreértik. Ám ami nem a szöveg hibája.
Történt itt (ezen a topikon) például, hogy írtam egy ironikus mondatot, amellyel a cigányokat lelőni igyekvő közszereplőket gúnyoltam. Egyértelmű volt az irónia. Annak persze, aki ért az olvasáshoz. Mire jött egy bunkó moderátor és félreértette azt, ami nem volt félreérthető, úgy értelmezte, hogy én akarom „fölakasztgatni” a cigányokat.
Ismétlem: ez nem a mondat hibája.
A moderátor pedig törölt hozzászólást, nicket, mindent, amihez a bunkója hozzáért. Életemben először (és nagyon utoljára!) megreklamáltam az intézkedést (a reklamálásra szakosított moderátori topikban), mire a moderátor (a moderátori válaszra szakosított moderátori topikban), a füle botja nem sok, annyit meg nem mozdított magán, sem azt nem mondta, hogy bocseszka, sem azt, hogy juszt is neki van igaza, semmit. Úgy ahogy mondom: semmit. Ezért nevezem bunkónak az illetőt. Merthogy valakinek nincs érzéke az iróniához, hát, istenem… De hogy még csak nem is válaszolni egy tisztelettudó hangon megfogalmazott fölvetésre?! Modortalanság. Moderátori modortalanság. Röviden: bunkóság.
Ismétlem: mindez nem valamely mondat hibája.
Tehát: ami félreérthetetlen objektíve, az félreérthető szubjektíve. Például moderátornak kell lenni hozzá. Szubjektíve.
Amit „félreérthető mondatnak”, kijelentésnek neveznek általában, az félrevezető mondat, kijelentés.
Félreérthető a megfogalmazó szándéka lehet, de csakis a félrevezető fogalmazás, illetve az olvasó szemantikai érzéketlensége (moderátori képzettsége) okán.
„… nem én mondom, hogy világkorbácsolásban vagy vétkes, hanem magad mondod. Az, hogy én adtam a szádba a kijelentést, vagy Petőfi, a fene se tudja. (nos, hát javaslatodra elolvastam háromszor is előbbi mondatot, úgy döntöttem maradhat, még a félreérthetősége okán is)”
Ez – mint fentebb vázoltam – nem félreérthető (de még csak nem is félrevezető) mondat, hanem viszont két hülye mondat.
Én soha nem mondtam, hogy világkorbácsolásban volnék vétkes. Ergo ezt még te sem adhattad a számba. Petőfi sem. Petőfi nem is ismer engem. Én ismerem őt, de ő nem ismer engem, ebből is látszik a kettőnk közti tájékozottságbeli, műveltségbeli különbség. Sőt Petőfinek már nem is áll módjában pótolni a hiányt… hát… hacsak addig Morvai ki nem talál valamit a költő újraélesztésére is.
A „félreérthetőség” tartalmára való dilettáns célozgatásról pedig csak ennyit: ha férfi vagy, akkor menj a francba, nálam rossz helyen kereskedsz, ha viszont nő vagy, akkor egyszerűen nem tudod, hogy ama mórickai relációban ki kinek és mit ad(hat) a szájába. Ha nő vagy, fölcserélted a „félreérthetőségi” szerepeket.
A pajzánkodáshoz nem elég gusztustalannak lenned. Sőt ellenkezőleg! A pajzánkodás az, amely megköveteli a halálpontos (félreérthetetlen) fogalmazást. Hadd tegyem hozzá: Petőfit idekeverni (mint szájba adó aktort) külön ízetlenség, és még akkor is az, ha te magad vagy Morvai Ferenc, s szent meggyőződésed, hogy Petőfi nő volt, egy barguzini postamester csontfarkú leánya.
Kérdezd meg B. Anikót, ő már tudja (talán): a rossz mondat szmájlival is rossz mondat, így természetesen zárójeles magyarázgatás kíséretében is rossz.
Nagyon megtisztelő az ajánlatod, komolyan, ha egy kicsit fiatalabb lennék, élnék is vele. Tudod, nagyon szeretem a zenét is. Hallgatni. Igaz küszködtem a hegedűvel, fiatalkoromba, mint ahogy most itt az írással, de el kell ismerjem, olvasni jobban tudok.
Ezért szeretném felhívni nagybecsű figyelmedet, hozzád méltatlan kis szóhalmazomra, különösen azokra a rövid sorokra, amelyek hasonlítanak például egy versre:
--- - - Mit háborgattok? Takarodjatok innen! Nagy munkába' vagyok. Sietek. Ostort fonok, lángostort, napsugarakból; Megkorbácsolom a világot!
Csak azért idéztem ide, hogy ne fárasszalak a kutakodással. Ez egy idézet egy hosszabb műalkotásból, amit remélem nem vitatsz, hogy ez egy valódi műalkotás. Tehát nem én mondom, hogy világkorbácsolásban vagy vétkes, hanem magad mondod. Az, hogy én adtam a szádba a kijelentést, vagy Petőfi, a fene se tudja. (nos, hát javaslatodra elolvastam háromszor is előbbi mondatot, úgy döntöttem maradhat, még a félreérthetősége okán is)
A közszereplőről. Mond miféle közszereplő az, akiről nem beszélnek. Vagy milyen színész az akit meg sem említenek egy kritikában. Gábor Zsazsáról a világon talán mindenhol jelent meg valamiféle hír. Jó vagy rossz, egyre megy. Ő egy valódi közszereplő, botrányhős. Az, hogy ötvennél is több filmben szerepelt, jól vagy rosszul, senkit sem érdekel, csak a botrányairól beszélnek serényen.
Hogy ne nagyon térjek el a topik témájától, meg kell említenem Esztert is. Mégpedig a legutóbbi az MTtv. zabálós műsorában alakított közszereplése alkalmából. Istenem még egy ilyen hülye kérdést nem tételeztem fel a Szombatitól: Hogyan lehetne a március 15.-ei ünnepet másként megrendezni. Mit mondott az Eszter? A mi Eszterünk. Tűzijátékkal!
"Minek a szmájli egyáltalán? Legalábbis annak az embernek, aki kijárta a nyócáltalánost, és valamennyire odafigyelt a magyarórákon, nincs szüksége szmájlira, mindent ki lehet fejezni szavakkal."
Öcsécske! Söröskereszt-ként -- a tusarok.org fórumain -- még viháncoltál rendesen, vagy ott még nem volt meg a nyócáltalános-od?!
Söröskereszt 2007.09.22. 11:59 [#846] Kikérem magamnak, mert én köztudottan hülyébb vagyok helyböl, mint más nekifutásból. Erre a tegnapi egész napom egyetlen folyamatos példa volt. De nem mesélem el, mert a csödtömeg amit bizonyitani tudtam, felkeltené az irigységedet. :-D
Söröskereszt 2007.09.13. 16:54 [#1427] Jahh, ez az amit nem tudtam. Akkor ez a lenti háesz az nem háesz. Mondjuk én inkább nyugodt lennék, ha példának okáért gyerekem születésekor egy jól felszerelt helyen egy minimum két szakszemélybõl álló csapat ott szorgoskodna a tett helyén. Ahogy a viccben mondják résen lennének.
:-)
:-)
Söröskereszt 2007.09.07. 16:45 [#826] Még mielött a meló idõm kifuj, erre egyet válaszolok. Nekem soha nem jutott eszembe hogy nöíró vagy férfi író. Vagy jó volt a könyv, vagy nem jó. Tudtam az agyammal hogy mondjuk Szabó Magda, vagy George Sand, de nem erre gondoltam közben. Férfi író sokkal több van, így matematikai átlagban férfitól többet olvasunk, de több a selejt is persze. Eszembe se jutna az irodalmat írók szerinti nemekre bontva véleményezni. Ami jó az még szegény gyengus Fehér Klárától is jó, ami rossz, az meg Jókaitól is rossz, mert neki is vannak nagyon ramaty, és elsietett könyvei.
Na, jó hétvégét, nekem negyedóra múlva kezdödik a vikkend. Miért olyan víg kend? Mert kezdödik a vikkend. ;-)
Söröskereszt 2007.09.07. 15:47 [#336] Oké, én ugyan nem megyek az agyadra itt se, ottse, mert csak munk idöben lógok a neten, akkor is csak huszpercekig. A fönököm egy trianonista csaj aki gyakran a körmömre néz, tehát mongyon le! ;-)
Babarczy kapcsán inkább F. Heyligen inspirált, mert ő görcsöl a Big Bang és az információs társadalom összekapcsolásával, mivel szerinte utóbbiban hasonló folyamatok játszódnak le.
Az én egy mondatomnak az elsődleges jelentése annyi, hogy a legjobb, amit tehet Alpári Gnác a jelen esetben (ld. szövegkörnyezet), ha nem hagyja magát behúzni a csőbe. A szmájli itt arra való, hogy a leírtak nem szó szerint értendők. Szmájli nélkül azt jelentené a mondat, hogy szerintem igenis hagyja magát csőbe húzni AG. Szmájlival azt jelenti, hogy mélységesen egyetértek vele, ha nem hagyja.
Előzmény:Fő Bundy (15294)
Ezt aztán jól megvariáltad. Igyekeztem megérteni valamennyire, majd jobb híján tökön szúrtam magam.
Belekapaszkodnék tán' az utolsó mondatba (hátha úgy sikerül): „Szmájlival azt jelenti, hogy mélységesen egyetértek vele, ha nem hagyja.”
Jó, de minek ide a szmájli? Minek a szmájli egyáltalán? Legalábbis annak az embernek, aki kijárta a nyócáltalánost, és valamennyire odafigyelt a magyarórákon, nincs szüksége szmájlira, mindent ki lehet fejezni szavakkal. Tehát. Ha nem tartod magad vicces embernek (amota quaeramus seria ludo), miközben nem akarod, hogy topiktársad csőbe húzódjék itt valamely szociopata által, akkor egyszerűen csak ezt írod: „Ne hagyd magad csőbe húzni!”. Ennyi. Vicces? Nem vicces. De nem is kell, hogy vicces legyen a mondatod, ha nem akarod, hogy vicces legyen a mondatod.
Ha viszont mégis vicces ember vagy, például szóvicces (quod licet lovi, non licet bóvli), akkor így kell bátorítanod a kollégát: ne hagyd magad csődbe húzni! (Ha-ha-ha.) Esetleg: csődörbe húzni. (He-he-he.) Vagy: csődörből vődőrbe... És a végtelenségig el lehet így vicceskedni az interneten, ha megtennéd, ugyanolyan hülye volnál, mint szmájlival, csak nem annyira szánalmas. Ismétlem: aki szmájlival jelzi az iróniát (má’, ho’ nem ú’ köll ám aztat éteni ugyebár), az ugyanolyan szánalmas, mint aki sárgalepedékes protézisét szikráztatja a napfényben, kihullott fogai helyett, illetve kotyogtatja a protkót, mert még marizsuzsis rögzítőre sem telik.
Ezt írod: „Az én egy mondatomnak az elsődleges jelentése annyi, hogy a legjobb, amit tehet Alpári Gnác a jelen esetben (ld. szövegkörnyezet), ha nem hagyja magát behúzni a csőbe. A szmájli itt arra való, hogy a leírtak nem szó szerint értendők.”
És mi az, ami nem szó szerint értendő? Ez: „Pedig megnéztem volna, milyen lehet Alpári Gnác csőbe húzva :)))”
Tényleg ennyire ostobáknak nézed a többieket? Tényleg azt hiszed, hogy ha nem bűvölöd ki magadból a szmájlit, akkor itt mindenki szó szerinte veszi, amit írtál, mindenki azt hiszi, hogy te szívesen megnéznéd, amint Alpári Gnác konkrétan bele van húzva a csőbe?
„Szmájli nélkül azt jelentené a mondat, hogy szerintem igenis hagyja magát csőbe húzni AG.”
Nem ezt jelentené a mondat. Szmájlival, szmájli nélkül, semmit nem jelent a mondat. Illetve azt jelenti, hogy nincs mondandód, de azért szeretnél villogni te is az interneten. Plusz talán még összejöhet egy kis kapcsolatféleség is. Ezért próbálsz meg negédeskedni hol ezzel, hol azzal a nick-kel. Szokványeset.
Na most a lényegre térve. Senkit nem akarok én csőbe húzni. Különösen nem az olyan csőhuzadékot, aki ugye roppantul átlát a szitán. Ravasz, mint a cementes zsák. Tőle félek én itt a legjobban. Na most, aki csak egy kicsit is ismeri a szavak jelentését, tudja, hogy az illető szövege csupán apropó volt a hozzászólásomban. Nekem csőhuzadékokkal semmi dolgom. Nekem itt Tristével van dolgom, puszilom a picike husikáját. Már abban az esetben persze, ha Triste valóban az, akire gondolok, és nem egy nagy szőrös bikaállat (megjelenésében), mert ha igen, akkor az egy kissé ciki. Persze nem nagy baj, legföljebb tolerálják a virtuális másságomat.
Szóval. Én Tristét sem akarom csőbe húzni. Az a helyzet ugyanis, hogy a „morál” szó alatt nagyjából ugyanazt értjük Babarczy viszonylatában, ezért beszélek itt hozzá változatlan elképedéssel. Tristének ez az egyik sarkalatos kijelentése:
Tristeválasz | 2005.08.19 13:50:49 (650)
Ein Gespenst… joggal mutatott rá Babarczy bántó logikátlanságaira… Bár azért Babarczy javára szól, hogy ő legalább hajlandó morális értelemben disztingválni...
Előzmény:Don Alfonso (647)
Nézzük a dátumot! Csak a dátumot, nem kellenek hozzá az én „túlkombináló” szövegelemzéseim, elég az időpont ismerete. Vagyis. Ha Babarczynak 3,5 évvel ezelőtt „bántó logikátlanságai” voltak, és ha most is azok vannak (márpedig azok vannak, itt is, másutt is), akkor Babarczy vagy vérbuta ember, na de annyira ám, mint ama obligát segg a vendéglőben (ti. 3,5 év alatt sem volt képes ráébredni „bántó logikátlanságaira”), vagy pedig éppen hogy „morális értelemben” nem „hajlandó disztingválni”. Nincs harmadik lehetőség.
Triste pedig – ha az az ember, akire gondolok – stilisztikailag van annyira kikupálódott (már csak von Haus aus is), hogy nem mosódik benne össze a morális disztinkció a „diplomatikus magatartással”. Tristének tudnia kell (szerintem tudja is): hogy ha Babarczy Eszter nem írja le expressis verbis a Magyar Hírlapban, amit Bayer Zsolt már leír, az még nem morális disztinkció. Csak akkor lehetne morális disztinkció, ha Babarczy legalább egyszer (nota bene csak egyszer) kérte volna a neve alatt futó topikból a zsidóság kiirtására szólító szövegek törlését. Ezt egyszer sem tette meg. Szerintem.
És Triste szerint? Tudsz ilyen szöveget mutatni? Van ilyen hozzászólása a rovat névadójának? Mert olyan van (ti. Babarczy igen kényes a nevére), amelyben azért akarja bezúzatni az egész topikot, merthogy abban egy „elmebeteg” mindegyre „maszturbál”. De sem Bumbury, sem Migrain szövegeit nem kifogásolta. Soha. A többi netpatkányról már nem is beszélve. Félreértés ne essék, nem a moderátorokat buzerálom (ha szerintük belefér, hát belefér, semmi közöm hozzá), hanem Tristétől kérdezem: hol a morális disztinkció?
Vagyis én Triste helyében nem föltétlenül mondanám azt Babarczy Eszterre is, amit Migrainre mondott. Nem mondanám (mármint Triste helyében), hogy Babarczy sunyi csatornapatkány, ám a fönt idézett hozzászólásomat korrigálnám (Triste helyében).
Sőt ha volna bennem tisztesség (Triste helyében), ha volna bennem méltóságtudat, ezt a szövegemet is korrigálnám (Triste helyében):
Tristeválasz | 2007.08.03 10:36:02 (4287)
… vaslábas hozzászólásai igencsak megérintették Migraint, talán ez a nagy élmény még örömkönnyeket is csalt a szemébe, miközben vörösre tapsikolta a tenyerét….
Namármost nekem köztudottan megvan a magam határozott véleménye vaslábasról - meg aztán úgymond "megvédeni" sem akarom, majd megvédi magát, ha úgy látja - , ezzel együtt Migrain marad az, ami: egy gyáva, sunyi csatornapatkány.
Előzmény:Migrain (4285)
Nem akarlak én csőbe húzni, drága Triste, megmondom én néked kerek-perec: ez a sunyiság, tudod?! Ez is sunyiság. Amikor „ügyesen” egybetaknyolod a nevem a csatornapatkányéval.
Egyetlen hozzászólásom egyetlen mondatát sem cáfoltad meg konkrétan soha. Ez tény. Kizárólag a pőre indulataidat köpködted ide. Érvnek tekinted a „magad határozott véleményét”. Plusz érv szerinted az is, hogy egy „csatornapatkány” megpróbált hozzám dörgölőzni, mert azt hitte, hogy bennem partnerre talál a te bélednek kitaposásában. Partnerre talált bennem a csatornapatkány? Nem talált bennem partnerre. Sőt ellenkezőleg: én nyírtam itt ki őt intellektuálisan, és nem te.
Tehát még egyszer: nem akarlak én csőbe húzni téged (sem), vagyis teljesen nyíltan, tisztán teszem föl a kérdést: fönntartod-e az állításodat, mely szerint Migrain-t én „érintettem meg”, nem pedig Bayer Zsolt „érintette meg” lényegileg, fönntartod-e az állításodat, mely szerint Babarczy „morálisan disztingvál” – igen vagy nem?
Hidd el nekem, nincs a kérdésben semmi csőbehúzási szándék! Egyenes kérdésre lehet egyenesen válaszolni. Egyenesen és bátran. Nem gyáván. Hanem bátran. (Ha érted, miről beszélek.)
Megyesi is, Kovács is, Váncsa is „vadásztak rá”. Megyesi később meakulpázva szörnyülködött azon, hogy miként volt képes részt venni egykori mestere kinyírásában, lemészárolásában.
Faragó azon kevesek közé tartozott, akik nem csak baloldaliak voltak, hanem baloldaliak is maradt. Már ez megbocsáthatatlan.
(Nem tudom bizonyítani természetesen, de szerintem volt egy leheletnyi zsidótlanítás is a dologban.)
Szubjektív nyilván: én az Élet és Irodalmat nem tartom morálisan alacsonyabb rendű orgánumnak pl. a Beszélőhöz képest. Intellektuálisan pedig magasan verte Petriék lapját. (Tegyük hozzá: szegény hülye Faragó rajongott Petriért.) Szerintem egyértelmű: az ÉS-t jól menedzselték annakidején (beleértve Hajdu Durai-Csoóri-cikkét is). Vagyis a vérengzéssel Megyesiék már a rendszerváltás hajnalán megjelenítették az ÉS-cseppben a magyar tengert. Ők mutattak irányt a népnek, ők mutatták meg legelőször, merre vezet a magyar entellektüel útja. A politikai és morális megtisztulás azt jelenti ilyen értelemben, hogy a gátlástalanabb neofiták agyonütik a kevésbé gátlástalan neofitákat (noha én Faragót egyáltalán nem tekintem köpönyegforgatónak). Vagyis nincs lényegi különbség Megyesiék tisztogatási akciója, illetve Kövér beígért autodaféja között. Esetleg annyi, hogy Kövérék nem fogják megcsinálni, csak kampányolnak a fenyegetőzéssel, míg Váncsáék könyörtelenül végbevitték a dolgot. Egy-két apósodat boldoggá tették vele, majd rászáradt szépen a nyelvükre a Csurka demokratikus sonkái közül kinyalt „náci alapvetés” (ti. Kovács és Faragó között a konfliktus Csurkában kulminált). Váncsáék az én szememben soha nem fogják a potenciális Csurka-barnát az ő nyaló nyelvükről leáztatni, noha abban is igazuk van: egyáltalán nem érdekes, hogy milyenek ők az én szememben. Mindenesetre tény: azt hitték, ha kirugdalják a szerkesztőségből Aczél mocskos kommunistáit (akiknek ráadásul még a pöszörőjük sem egészen turulosra volt szabva ugyebár), ha mintegy babarczyként maradnak neutrálisak Csurkáék és Kis Jánosék között, akkor vannak ők annyira zsenigyerekek ám, hogy megélnek a halpiacon maguk is. Ja. Most aztán Soros kegyelméből vegetálnak.
Az eltelt két évtized azt mutatja, hogy az Élet és Irodalom egyszerűen nem vált tényezővé.
Amit persze Mester Ákosék műveltek, az maga az iszonyat („mákos” egy szar emberek, nincs kétség), ám ez a „reláció” az ÉS-t nem emeli a minimum szintjéig (sem intellektuálisan, sem morálisan). Mester Ákos címlapon gyalázta a nőt, míg Vásárhelyi az ÉS-ben Eörsi hulláját rugdalta. Mi a különbség? Meggyőződésem, hogy Faragó nem közölte volna Vásárhelyi dilettáns „nekrológját”. Ha tehát „Mákos egy fasz”, akkor Vistván egy bunkó. Valahogy így állunk.
„Kárpáti Gyurikának elintézte a jogvégzettséget…”
A legenda szerint a vízilabdázók együtt edzőtáboroztak a focistákkal. Egy alkalommal Puskás észrevette, hogy Kárpáti szomorúan kóborol a parkban, odament hozzá, megszólította: Te meg mér’ lógatod itt az orrod?
– Nem vettek föl az egyetemre – válaszolta Kárpáti.
Jól nyomon követhető benne a jelentős emberek tömegvonzásában feltűnő kis hiénák tarkabarka hordájának ólálkodási útvonala, és a fortyogó lelkecskéjüktől vezérelt belemaró indulat.
„Az utolsó éveiben apósom azzal szórakozott, hogy szó szerint értelmetlen szórakássá cincálgatta a F. mondatait.”
Akkor az apósod sem volt már teljesen komplett (tisztesség ne essék szólván), na de hát melyikünk normális végső soron?!
„A mondanivalót eredendően nélkülözte a szöveg.”
A Farkas Mihály rézágyúja az egyik legjobb dolgozat, amelyet valaha olvastam. Bár a szerző csak „vázlat”-nak nevezi, míg szerintem inkább váz, megvan benne minden, persze lehet még rárakni ezt-azt, ám amitől minőségében nem változik a mű. Merthogy az már vázlatformájában is teljes, mint ahogyan egy csontváz is tökéletes a maga nemében (van keze, lába stb.).
„Egyre jobb lesz a topik. Mióta "véglegesen" elbúcsúzott BE kezdünk a fontos dolgokkal foglalkozni.”
Jó a megfogalmazás, nem tudom, freudi-e, vagy tudatos. (Majd megmondod, ha akarod.) Vagyis Babarczy elbúcsúzott, de nem távozott, sem véglegesen, sem végtelenül. Úgy ment el, hogy nem ment el. És nincs ebben semmi különös, sok nő küszködik orgazmusproblémával (színleli a dolgot) szexuálisan is, intellektuálisan is. Magyarán: nem tudnak elmenni. Oravecz Éva Csilla szerint azért nem, mert mindenben igyekeznek férfiakká válni. Férfiasan akarnak elélvezni, férfiasan akarnak fórumozni, politizálni, forradalomban fényképezni (magyargyilkos rendőröket), mindent csak férfiasan…
Hogy orálisba billentsem át a metaforát: Babarczy ezt a topikot se lenyelni, se kiköpni nem akarja.
Ami robbanékony, az fel is robbanhat. Ekkor beszélünk kánonrobbanásról, amely az ősrobbanáshoz hasonló tünemény, vagyis a kánon feldobja magát és nagy területen (galaktikus méretekben) szétszóródik.
Az apró kánonok a Galaktika középpontja körüli tengelyeken forgásba kezdenek, összesűrűsödnek, forró kánonmagokat képeznek, majd idővel maguk köré vonzzák a térben kaotikusan tévelygő kánonmorzsákat, amelyek parabolikus pályákra helyezkednek körülöttük és lehűlt felületükön - ha az élet feltételei megvannak - új kánonok dugják ki a fejüket a porból, majd hosszú idő elteltével ez a folyamat megismétlődik, majd újra és újra és újra...
„Mennyi fölösleges dologra tanított Téged a Mester.”
Ki mondta, hogy Faragó „a Mester”? Én csak azt mondtam, hogy nem Mester Ákos „a Mester”, s most akkor hozzáteszem: nem is a Faragó.
„Szegény apósom utálta a simlist.”
Morálisan nem akarom minősíteni, nem érdekel a dolog. Csupán azt mondtam, hogy Faragó ért a mondatszerkesztéshez. És azt mondtam még, hogy ő nem tudná Babarczyt írásra tanítani, pontosabban megtanítani nem tudná. Ugyanis nem tudná kihozni azt, ami a csajsziban lappang, már csak azért sem, mert fogalma nincs arról, hogy mi lappang benne, sőt ezt senki nem tudja. Csak én. Erről beszéltem.
(És a jelen idő természetesen akkor érvényes, ha Faragó él még, remélem él, de nem tudom, mert én se szeretem az öreget, megvan a telefonszáma, ám eszembe nem jutna fölhívni, hogy megkérdezzem, mi van vele. Szociopata vagyok. Pontosan annyira, mint amennyire az apósod szociopata. Akit nem szeretek, nem gyötröm még a testi közelségemmel is, paradox módon csak azt gyötröm, akit szeretek.)
A helyesírás jórészt önfegyelem kérdése. Mindenekelőtt szövegszerkesztő, illetve szótár, kontroll, megint szótár, megint kontroll… Nem ördöngős, csak macerás. Ehhez kell az önfegyelem.
Én tisztelem az olvasót. Nem azzal, hogy hízelgek neki (az nem tisztelet), hanem azzal, hogy igyekszem érthetően, világosan, áttekinthetően (a lehető legszebb külalakkal), vagyis viszonylag fogyaszthatóan írni. A helyesen írás nem dicsőség kérdése. Szerintem azért kell helyesen írni, merthogy az nem fárasztja az olvasót. Pontosabban a kusza, zagyva szövegelés fárasztja. És meggyőződésem, hogy mindenkit. Az olyan embert is, aki azt hiszi, hogy teszik neki a dolog, lezser, vagány, poénos, szmájlis…
És akkor itt mindjárt módosítanám is a deviancia minősítést. Véleményem szerint a helyesen írás avantgárd attitűd. A csetelős zagyvalékolást ugyanúgy konzervatív dolognak tartom, mint ahogyan a „mai fiatalok” többsége, de legalábbis jelentős része, elképesztően konzervatív. A fiamban mintha az öregapámat látnám. Illetve dehogyis, én tulajdonképpen a nagyapámtól (s részben az apámtól) örököltem az avantgárd hajlamot. Aztán lázadtam ellenük, persze (hosszúhaj, farmer, miniszoknya, forrónadrág, je-je-majomzene stb.), míg a fiam ellen már nem lázadok. Egyszerűen reménytelen.
Illetve annyiban lázadok (általában), hogy például igyekszem helyesen írni. Ha elvétem, az csakis tudatlanságból fakad, nem trehányságból, nem azért, merthogy szarok bele ugyebár.
Ismétlem: ez a mai „szarok bele” korosztály nem avantgárd, nem lázadó, hanem paradox módon szuperkonzervatív. Számomra a Fidesz is, Babarczy is, Bayer is alapvetően azért kibírhatatlan, mert reménytelenül maradiak. Van egy patent, amelyre rákattant az agyuk, és kész, bevégeztetett. Megannyi imamalom. Ami arra jó, hogy primitív lelkeket politikai szavazatokká konvertáljanak, de semmi többre. Ha nyernek a választáson (ha nyernek egyáltalán), egyértelművé válik: a világon semmi újat nem tudnak majd mondani.
Nem alakíthattam ki erről meggyőződést, mert az ilyesmi nem mérhető, de nagyon erős a gyanúm, hogy mindez nem világnézeti, nem politikai, nem esztétikai, hanem alapvetően generációs kérdés. Magyarán: az MSZP is pontosan olyan lesz, mint a Fidesz, ha még a maradék ősbölény is kidől a sorból. Az SZDSZ gyakorlatilag már most olyan.
De itt le is állítom magam gyorsan, mert nagyon messze jutottam a helyesírástól.
Szóval épp erről beszéltem az imént. Van itten ugye a B. Anikó által idézett iszonyat, s ezt egy Esterházy Péter, egy Faragó Vilmos, egy Almási Miklós simán kijavítja, sőt azt is el tudja magyarázni, hol a hiba, mi a hiba benne, ám attól még Babarczy a következő mondatát (a következő héten) éppoly idiótára fűzfafabrikálja majd, mint ezt például. Vagy még rosszabbra. Az írás megtanulása ugyanis egy egészen más dolog. Mondhatnám: más minőség, más dimenzió. Van egy kidolgozott módszerem rá, melynek alapját persze én is a Mestertől tanultam, az adaptivitását viszont magam alakítottam ki (baszottul büszke is vagyok rá), bárkit meg tudok tanítani vele az írásra. Előbb-utóbb még magamat is.
(A Mester természetesen nem Mester Ákos, hanem másvalaki. Ha Mester Ákosról beszélek, akkor kiírom a keresztnevet is.)
Rendjén volna — ha a Kánon a digitális korban címet viselő konferencián, amely a Budapesti Műszaki és Közgazdasági Egyetemen működő Média Oktatási és Kutató Központnak (és mit tagadjam, szerény személyemnek) szervezésében zajlott a múlt héten, nem éppen az derült volna ki, hogy a kánon nagyon is robbanékony állapotban van ma Magyarországon. Vagy, hogy az egyik meghívott szakember metaforáját vegyem kölcsön, a kánon folyamatosan rohad. Ez a rohadás márpedig tűzvésszé is fajulhat, mint az a rejtett égési folyamatoknak szokása néha. Lesz-e tehát kánonháború Magyarországon?
Ez a kánon, amelyik a maga robbanékonyságában rohad, és bármelyik pillanatban tűzvésszé fajulhat, holott a kívánatos az lenne, ha (kánon)háborúvá fejlődne... - van ennek valami értelme?
