Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
És mi ez a negatív pesszizmus? Csomó mindenben jobb lehetsz és vagy is nálam. És az hogy nincs y-kromoszómád, csak egy újabb perspektivikus dimenziót nyit a kérdésre... ;)
Valamiben jobb vagyok nálad! Én imádtam a műszaki rajzot, és az ábrázoló geometriát is. Sőt, láttam is, hogy mit rajzolok. Sőt, mivel jobb kézre átszoktatott balkezes vagyok, úgy rajzoltam, hogy a ceruzát aszerint, hogy honnan kényelmesebb a vonalat húzni, rakosgattam ide-oda a két kezemben :))), és ezen mindig mindenki csodálkozott, és bámulták.
Én tanultam némi mérnökséget, még ha csak a szolidabb 'üzem'-típusút, de a rajzos tárgyaknál mindig budácsoltam. Az összes tanár egyöntetű véleménye mindig az volt, hogy szerelhetetlen, amit beadtam, vagy vizsgán rajzoltam ;) Valahogy nem látták meg bennem a feltörekvő zsenit, így mostanra már én sem szeretem a műszaki rajzos tárgyakat.... :o))))
Megerősítem: Péter elképesztő egy figura. Főleg olyan halandó számára, mint én. Hihetetlen agya van, és hozzá remek beszélőkéje is: el is tudja mondani, hogy mi jár a éppen a fejében... Mondom ez utóbbit annak ellenére is, hogy nem mindig sikerül nekem például követnem őt... ;)
Azért marhajó dolog lehet, belelátni, hogyan szerez valaki zenét.... :) Engem ez mindig izgatott, egyszerűen lehetetlen elképzelnem, hogyan hallja valaki magában, így összetetten egységében...és még le is tudja írni:))) (bár az is igaz, hogy más meg egy épületet nem tud elképzelni még rajz alapján sem...pedig az sokkal egyszerűbb)
Nem. Ennél sokkal meredekebbeket is játszottunk. Néhány példa: Kodály: Esti dal Bach: d-moll toccata és fúga Schubert: Szerenád (énexólóval) Beethoven: F-dúr románc Beethoven: Gyászinduló az Op. 26-os Asz-dúr szonátából Liszt: 2. és 14. magyar rapszódiák Brahms: 1., 3., 5., 6 magyar táncok Rachmaninov: cisz-moll plerűd Mozart: Kis éji zene Erkel: Bánk bán - Hazám, hazám és Petur bordala (énexólóval) Verdi: Aida - bevonulási induló Verdi: Traviata 3. felv. előjáték Suppé: Könnyűlovasság - nyitány Suppé: Költő és paraszt - nyitány Hubay Jenő: Hejre Kati - csárdajelenet Sarasate: Cigánydalok Monti: Csárdás Rossini: Tell Vilmos - nyitány Szenténekek, mint pl. Boldogasszony anyánk
Mármint hogy nem a Hochzeit, hanem a Sevillai nyitányát játszottuk Rossinitól, amiről annyit kell tudni, hogy nem véletlen a dallamainak az operában való megnemtalálhatósága, ugyanis egy másik opera nyitányaként szolgált lánykorában.
>>>>>>>> Még egy nagy kedvenc, amiben van nagyzenekar is. Bár ez biztosan megosztóbb zene, mint az előző: http://www.youtube.com/watch?v=0txMAXbHXw0 >>>>>>>>
Na ez az egy, amit kedvelek tőlük, úgy ahogy.... Igaz nagyon nem is foglalkoztam velük.
>>>>>>>>>>>> A Queen is a 80-as években visszaesett, próbálkoztak a szintetizátorral az elektomos tenével, amit a rajongók nagyon rossznéven vettek >>>>>>>>>>>>
Ha egy szerző élesen vált, a rajongók mindig megszenvedik és mindig lassabban követik őt és óhatatlanul maradnak is el közülük épp emiatt. Egy Moonlight Shadow hány Mike Oldfield rajongót tántoríthatott el, ahogy egy After Crying sárga 6-os album hány Crying rajongót kergethetett őrületbe.
[PF-t én a 90-es években ismertem-szerettem meg (visszamenőleg, nem tudom melyik zenéit), a RS-t soha nem kedveltem...]
Tény, hogy addig jó egy zenekarnak, amíg fejlődni tud, amíg nem 'égnek ki', nem unnak bele egymásba és a zenélésbe...ez valaholmeg is érződik mindig a tenén. Vagy, ha erőltetetten akarnak valami újat adni.
[... A Queen is a 80-as években visszaesett, próbálkoztak a szintetizátorral az elektomos tenével, amit a rajongók nagyon rossznéven vettek. Azt a néhány lemezét én is kevéssé kedvelem. Majd Mercury betegsége (haláltudata?) ismét új erőt adott neki a zeneszerzéshez, és bár szerintem az utolsó két (a második 'poszt humusz') lemezén érződik egy szomorú (depressziós) hangulat, nagyon jók lettek. Legalábbis nekem a kedvenceim. ...]
>>>>>>>>>>>> De megesik, hogy egy karmesternek eszébe jut olyan darabot is műsorra tűzni, amit nem olyan zenekarra, vagy egyáltalán nem zenekarra találtak ki. Ilyenkor áthangszereli, és ha ügyesen csinálja, akkor lehet, hogy jobban fog szólni mint az eredeti (ha nem bízna ebben, akkor nem csinálná meg). >>>>>>>>>>>>
>>>>>>>>>>>> > Egy vándoranekdota szerint, én Richard Strauss-szal ismerem, ő úgy komponált, hogy fölülről lefelé, csak akkor ment a következő taktusra, ha már befejezte teljesen az elözőt. :o))) Ez szerintem extrém eset, ha így is volt....
Lehet hogy úgy írta le, de nem úgy komponált. A zeneműveket nem papíron komponálják, hanem fejben. >>>>>>>>>>>>
Jogos felvetés: én is a leírásra gondoltam ám, nem a komponálásra. Sőt így jobban belegondolva, ahogy néztem Pétert kottaírás közben ahogy varázsolt a kotákkal: függölegesen is, vízszintesen is copy-paste-elt, ahogy hatékonyabb volt.
Komolyan mondom ha már ennél a témánál vagyunk: az youtube videóra kívánkozó ügy, ahogy Péter kezel egy Finalét vagy Sibeliust (állítólag két tök különböző koncepciójú progi, én hiába vagyok informatikus egyáltalán nem értek hozzájuk), közel nem triviális a másikat használni, aki az egyikben rutinos: Péternek ez is ment. Sőt tudomásom van arról is, hogy szakmai trükkökért is pisztergálták Pétert neves muzsikusok. Sőt! Az első angol projektjénél még az angolokat is sikerült ámulatba ejteni egy trükkel.
Én erre egy példát tudnék felhozni, ami persze lehet, hogy tökéletesen rossz példa. Szörényi: István a király. Szörényi nem az a tipikus szomorúzenész, a szimfónikus hangzásban sem a legnagyobb királyként érkezett az István királyhoz, mégis őmaga csinálta, ahogy én tudom. Még ha állítólag be is szóltak neki muzsikusok a fúvós szekcióból a próbán, hogy "Zeneszerző úr! Ezt a tizenhat-vonalas e-t hogyan kell megszólaltani a hangszeren?" (Mert hogy az épp fizikailag lehetlenség volt az adott hangszeren: az alatta levő megszólaltatható mondjuk d pedig nem passzolt ugye bele a hangzásba)
>>>>>>>>>>> Nem tudom, mennyire közismert, hogy George Gershwin "Rhapsody in blue" című, zongorára és zenekarra írt művét két zongorára írta >>>>>>>>>>>
Én tudtam, hogy van ilyen verzió, láttam megjelenve LP-n is, de nem ezt gondoltam eredetinek....
>>>>>>>>>>> Ezt a hozzászólást nem olvastam végig, de azért válaszolnom kell. Újvilág 2. tétel. Példálóztam olyannal, hogy énekegyüttes is birtokba vehet szimfonikus művet. Ezt hallgassátok meg! >>>>>>>>>>>
>>>>>>>>>>>>> gaz egy Pink Floyd sem tudott Rolling Stones-i magasságokba jutni soha, pedig ők is méretes apparátussal készítették koncertjeiket, és még 'viszonylag' a népszerűbb zenekarok közé tartoztak. >>>>>>>>>>>>>
Ezt nem tudom megítélni. Én mindkettőből a korai verziót szerettem úgy 196x-ig bezáróan. Onnantól meg már nem. Talán itt is írtam Brian Jones-szal a Rolling Stones is meghalt, szerintem. Ezért le is hülyéztek az egyik blogban, de akkor is így gondolom.
Viszont nagyon érdekes végiggondolni az egészet After Crying szempontból. Ezt is halkan és töprengve mondom. Míg szövegben az esztelen "haladást" meg "fejlődést" poentírozták ki kritikai éllel, addig zeneileg, szakmai szempontból, mindig cél volt az "előrelépés" a "feljebblépés" (kvázi mint egy oktatási rendszerben), ahogy olvasgattam interjúikat, meg beszélgettem velük részletesebben - > nagyobb, komplexebb, mégvadiújabb hangzások, megszólalások stb. És valóban hihetetlen energia és áldozat volt az újkori Vedres Csaba nélküli After Crying életében egy De Profundis, egy közép-amerikai szimfónikus túra, a két meg egy cd-s verzióban lecsapodó After Crying Live. Már ezek is isteni csodák voltak hogy létrebírtak jönni tehetség+energia kontra lehetőségek+korlátok öldöklő gigászi küzdelmében. Ezeket megismételni is kvázi lehetetlen, nemhogy még feljebb lépni. Én legalábbis mostanság törést érzek cryingi-harmóniában ami a szellem szabad szárnyalása, a fizikai megvalósítása, a cryingi és közönségi igények stb. bonyolult komplexuma által határozódik meg. Valahogy feszültséggócokat érzek, amelyek egyre jobban hatnak negatív értelemben: ez a disszonancia nem feltétlen egészséges és nem feltétlen tud jól feloldódni.
Száz szónak is egy a vége a nagyobb és komplexebb apparátus nagyon sok szempontból egyre és exponenciális mértékben nehezebb ügy. Legalábbis nekem mint laikusnak és így visszatekintve.
Nehéz erről beszélni, hogy ne legyek félrérthető és a szavak ne rongálják a dolog lényegét.
Ott gondolom mecénatúrának, hogy a muzsikusok az életüket teszik fel, az életük egy darabját adják oda, akár némileg ad absurdum öncsonkítás jelleggel is (pl.: belebetegedés, lásd akár Bachot is a megvakulásával) az alkotás létrehozásáért, megszólalásáért. Noha piaci termékké degradált ma már a zene, nem feltétlen a profitról meg megélésről szól az egész történet egy helyes(ebb) szemlélet keretében.
Nem tudom ők mennyire ismertek, bevallom, eddig én nem hallottam róluk, de bár valóban nem 'csak' országos szinten ismertek, azért valahol ez is rétegzene... Igaz egy Pink Floyd sem tudott Rolling Stones-i magasságokba jutni soha, pedig ők is méretes apparátussal készítették koncertjeiket, és még 'viszonylag' a népszerűbb zenekarok közé tartoztak.
>>>Minden nagy művész, és most nagyon idegondolom például Vedres Csabát is, valahol mecénás is.
Az nem tudom hol mecenatúra, ha valaki gigaprodukciót hoz létre? Inkább az igényesség jele. Megint nem értem mire gondolsz? (bocsi, lehet, hogy ma ilyen zavarodott és értetlen vagyok?...)
>A Figaro nyitányt fúvószenekarban volt szerencsém játszani áthangszerelve.
Ez nagyon meredek dolog, szerinted, Petyus? Az legelejétől intenzívek a fúvósok az eredeti Mozart-nyitányban is. És ha már a Dongótól a La Campanelláig, mindent le tudnak játszani minden hangszeren, akkor ezen egy olyan laikus mit én, nem feltétlen akad fenn, így első olvasatra.
Hetesi Zsolt előadásai meg hozzászólásai után a mai nap Bor Sörmester összes munkáiban merültem el a Peak Oil topikban. És hogy fokozzam az élvezetet folyamatosan ment a TSO-diszkográfia. Meg párhuzamosan a lelkiismeretfurdalás....
De ez a TSO-zene ez nagyon tetszik nekem, egyszerűen telibetalál. Viszont bevallom, ha tippelnem kellett volna, azt tippeltem volna, hogy neked viszont nem, az egyszem Diótörőset leszámítva, amit te linkeltél be. Valahogy túl vastagnak, hatásvadásznak, meg utánzásnak véltem, hogy véled. ;) Ami még lehet is, hogy meg is állja a helyét. csak engem például abszolút hidegen hagy jelenleg... :o)
