Show: Tetszik az elejétől a végéig (mondjuk az utolsó kettő nem annyira). Nagyon nagy kedvencem a Tape-Open a Doing The Unstuck, a The Walk és a Let´s Go To Bed.
Érdekes, de a Concert jobban tetszik (a Paris-t és az Entreat-et nem hallottam még).
Szigi szerintem is bátran megveheted!
Egyszer már jártam itt,csak nem mertem írni,látva mennyire szakértők vagytok.Nem is olvastam végig a topicot(ami szerintem nem helyes),szóval nagyjából egy hónapja nem voltam itt.Az én véleményem a Cure-ról csak ennyi:nagyon jó zenekar,professzionális zenei tudással.Ami nekem nagyon bejött,az a Pornography volt,sajnos elveszett valahol,nagyon rég nem hallottam.(az volt az első)Nagyjából minden megvan tőlük(főleg kazin),kivéve a WMS utáni dolgok(válogatás stb).A Bloodflowers nagyon tetszik,bár egy kicsit borongós szerintem.A Watching Me Fall-on csodálkoztam nem kicsit,hogy hogy lehet egy 11 perces szám végig kurva jó anélkül,hogy megunná az ember.
Azt hiszem írhatnék órákon keresztül erről a témáról,de nem teszem most,mert mennem kell haza.Talán majd holnap.
Ja igen.A Show-hoz mit szóltok?Volt szerencsém a videót is látni,elképesztő!
Na ennyi
Hali
Justin
Wild Mood Swings: Való igaz, hogy ez volt az első albumom, amelyet megismertem Robertéktől. Előtte nem sok jót hallottam az együttesről ("depi minden szám"), úgyhogy eléggé szkeptikusan tettem be a CD-t a lejátszóba. Aztán egy 4 számos csoda jött. A Fantasztikus, lendületes, szívfacsaró (meg egy kicsit DM: In Your Room -zephyr mix utánérzéssel rendelkező) Want, a dögös, laza Club America, a gyönyörű This Is A Lie, és a nagyon kellemes hangzású, számomra valamiért nagyon megfogó szövegű 13th. (Amikor megtudtam, hogy ez volt az első kislemez, eldobtam az agyam: "Milyen bátrak!"). Aztán itt leült az album egy picit, de a Gone-tól megint fantasztikus minden (a Treasure különösen). Hát, ez nagyon jó, mondtam. Beszereztem a két best of albumot, nagyon tetszett mindkettő. Három album után meg voltam lepődve, hogy a nagy "depiegyüttes" ilyen gyönyörű, vidám, felszabadult, élettel teli zenét tud játszani (The Walk, Inbetween Days, Why Can´t I Be You, Just Like Heaven, Lovesong, High, Friday I´m In Love, 13th...). Hirtelen felindulásból beszereztem majdnem az összes albumát (kivéve Japanese Whispers és Head On The Door - ezeket máig nem ismerem). És (most bocsánat mindenkitől) csalódások következtek. A Bloodflowers kellemes, de a nyitó és a zárószám kivételével nem fog meg. A Wish nagyon jó, de az utolsó 4 számra nekem teljesen leül, a Disintegration elsőre nagyon nem tetszett, most már kezd tetszegetni, de csak nagyon hellyel-közzel, a Kiss Me Kiss Me Kiss Me annyira eklektikus, hogy már túlzás, ráadásul pár dal hangszerelése elég "érdekes", a The Top tök gáz, a Three Imaginary Boys pedig nem igazán Cure nekem. Aztán voltak "kellemes" meglepetések is: a Seventeen Seconds, a Faith és a Pornography elejétől a végéig bejön, bár ez utóbbi minden hallgatás után összetör, ezért csak ritkán hallgatom. Ami viszont naponta megy, az a slágerek (főleg Galore). Persze lehet, hogy még nem mélyültem el eléggé a dologban, de ez a jelenlegi véleményem. Bocsánat azoktól, akiknek a kedvenc albumára rosszat mondtam! (Disintegration-rajongóktól különösen).
Még 1X WMS: Nem hiszem, hogy bárki is "divatból szidná" az albumot! Mert van vele gond, sajnos – a régi, de elfogulatlan rajongó szemszögébôl is. Az egyedülálló gondolati/érzelmi mélység, ami a zenekart korábban jellemezte, csupán három-négy számban lelhetô fel (a 14-bôl!). A kemény számok (Want, Club America, Trap) zeneileg nem elég kidolgozottak, és a keverésük sem a legjobb. Messze nem nyújtják azt, amit pl. a Fascination Street, az Icing Sugar vagy a From The Edge... – csak egy pár példát említve. A Cure popdalaival meg sose volt gondom, a legtöbb szerintem nagyon jó! A WMS ilyen jellegű számai azonban többnyire gyengék, vagy jellegtelenek.
(Továbbá a WMS-en kevés az igazán jól sikerült szöveg.)
Az album mindazonáltal nem "by nature", hanem fôleg a kidolgozatlansága miatt halovány. (Amit szeretek róla: Jupiter Crash, Round & Round & Round, Numb, Return, Bare.)
Videó: Robert a Bloodflowers-hez is akart videót/single-t készíteni, csak éppen a Watching Me Fallból, ami már csak a hossza miatt se tetszett a kiadónak. Ezért nem lett egyik sem.
De valóban volt egy ilyen nyilatkozata is Robertnek még korábban, ami a Galore miatti visszavágásról szólt.
Wild Mood Swings: Kurva jó album, de a régi rajongók többségének valóban ez jön be a legkevésbé a stúdióalbumok közül (meg a Mixed Up, de azt most nem számitom), dehát gyakran van ez így a régi rajnogókkal: megszoknak valamit, aztán ha attól nagyon eltérő dolgot kapnak, azt leszolják. De ez még nem jelenti azt, hogy gond lenne azzal az albummal. Persze ez lehet, hogy nem ilyen egyszerű, de a lényeg, hogy szerintem általában inkább a rajongókban kéne keresni a hibát. Mondjuk engem nem érdekelnek, én nem a rajongókat szeretem, hanem a Cure-t, mellesleg 1988 óta, mégis elégedett vagyok a Wild Mood Swings-zel, azzal az albummal, amit divat szídni. A Returnt pedig, ha annak idején kiadják kislemezként, úgy érzem baromi nagy sláger lett volna, és sokkal több fogy el az albumból.
Tegnap letöltöttem a Yesterday's Gone-t. Cure-számnak rossz lenne, de mivel nem az, így közepes.
Ha még idén megjelenik a B Sides gyűjtemény, akkor elmondhatjuk, hogy a zenekar 1990-tôl 2000-ig megjelentetett 3 stúdió-, 3 koncert- és 3 gyűjteményes albumot... Ez a "termés" – az albumok minôségétôl eltekintve – annak a jele, hogy a Cure lassan, de biztosan halad a Closedown felé...
Robert egyébként már több, mint 10 éve nyilatkozgat szóló-terveit illetôen – nem lennék meglepve, ha csúszna még egy kicsit a dolog! :-)
Wild Mood Swings: Eddigi tapasztalataim szerint mindenkinek az a legkedvesebb Cure-albuma, ami az érdeklôdése kezdetekor aktuális volt (nekem a Disintegration). (Abból indultam ki, hogy neked a WMS.) Nem ismerek olyan régebbi Cure-ost, aki ne fanyalgott volna kissé a WMS megjelenésekor. Érdekes volt olvasni szigi albumkritikáit (ô '97-tôl hallgat Cure-t) – a WMS 10-bôl 9 pontot kap, a többi lemez értékelése 2-7 (=rossz és közepes) között változik! N.B. a Bloodflowers megjelenése alkalmából Robert is kissé lekicsinylôen nyilatkozott a Swings-rôl.
Szerintem a WMS egy teljesen elkapkodott, sietve kiadott lemez: a keverés gyenge, Robert szövegei néhol szokatlanul közhelyesek. (Pl. a Mint Car akár a Friday... egyik B oldala is lehetett volna.) Ha még dolgoztak volna rajta, akár jó is lehetne – remek semmiképp.
Videó: Robert megváltozott külseje (a szokásosnál is kövérebb, haja már láthatóan ritkul) is közrejátszhat a műfaj elutasításában!
Hát én nem tudom, hogy az elozo cikket ki irta, de vannak benne hülyeségek.
Az igaz hogy a cure mindig bejelenti a véget, most is mar 2 éve mendjak, s a tournen
jatszott szamokbol arra is lehet kovetkeztetni, de szerintem Robi imad zenelni,
es Perry B. azt mondta nekunk, hogy most nagyon jol meg van a banda egyutt,
és ô ugy érzi hogy ezzel nincs vége, és még koncert is lesz,
kérdés mikor.
Egyébkent a Werchter festiválon müsor füzetében volt egy interyou Robertal
éspedig:Szepenberben vonul studioba hogy felvegye a szolo albumat ami
instrumentalis lesz és hogy ne várjanak sokat a rajongok tôle.
Én nem tudom mi a bajuk az embereknek Wild mood swing-gel
szerintem szupi az is , csak másrol szolt mint a tôbbi album.
Videot meg álitolag boszubol nem készitetek , mert a polydor nem reklámozta
elégé a Galore-t, a klip pedig nagy reklám , probálják eladni anélkül.
Szerintem az eledás nem gond azért.
Ott volt valaki a Roskilde festiválon? Én ott voltam, hát érdekes volt mit ,
egész nap esô és még el is maradt a koncert.
Állandó fenyegetés a Cure háza táján már évek óta, hogy az utolsó album következik. Ennél a lemeznél sem volt ez másképp, Robert Smith jó elore közölte, hogy nincs tovább, ez az utolsó, tényleg és komolyan.
Mióta elkezdte ezeket a fenyegetéseket ez már a 4. stúdióalbum, így nem tudom mennyire lehet valóban komolyan venni a "sötét oldal" egyik vezéralakját. Félni mindenesetre lehet, de nem kell megijedni, azt hiszem.
Míg az utolsó - Wild Mood Swings - album csak halovány mása volt a Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me eklektikus hangzásának, most összekapta magát a társaság, és egy jóval erosebb, egységesebb lemezzel rukkoltak elo. Sehol egy rezesbanda vagy karibi hangzások, nincsenek technno-s beütések sem, mint az utolsó kislemezen (Wrong Number). A Disintegration (1989) zenei vonala hallatszódik folytatódni. Önelemzo, néhol kimondottan sötét szövegek, lassú, "gondolkozós" zenei kiséret jellemzi a lemezt. Mindössze 9 dal szerepel az albumon, és igazán slágeresnek talán csak a Maybe Someday nevezheto, a többiben elsosorban a torz gitárok, és Robert Smith megszokott, vontatott éneke uralkodik.
Furcsa, hogy az együttes úgy döntött, hogy nem készít videót a lemezhez, foleg annak a fényében, hogy a Cure közismerten nagyon adott a külso megjelenésre, és nagyon hatásos, jó videoklipeket kreált a múltban.
Összeségében egy eros lemez a Bloodflowers, bár a kituzött célt, a Disintegration és még inkább a Pornography szintjét sajnos nem éri el, legnagyobb sajnálatomra.
Pita 2000. 07. 25. Forrás: Intersong
Megvan valakinek közületek a teljes "CURE COVER"
album ?
Vagy esetleg megtudnátok mondani, merre keressem ?
Tudjátok, amin énekesek, zenekarok Cure dalokat játszanak.
no igen, összevissza írásról van szó...
természetesen a 2rock cure-specialjában volt állítólag.
nekem ugyan van viva2őm, de tréül jön, nem is bírom nézni. de felvették nekem, úgyhofy meglesz, csak nemtom mikor..:-(((
GÁBOR> légyszi írd már meg a viva2 HPcímét, mert istennek sem találok rá soha (mindig a vivára dob, de arra kevésbé vagyok kíváncsi...)
Helló waters és többiek!
Számomra sajna nem, mivel még TV-m sincs, nemhogy Viva2, viszont a Viva2 weboldala szerint ma nem is volt 2New csak 2Rock (amiben pedig hétfőn volt valami Cure special), és kedden 16:00-kor szokott lenni az adás, az ismétlések pedig szombaton 13:00-kor, valamint vasárnap hajnali 03:00-kor és este 20:00-kor. Akinek van, légyszi írja majd be, hogy mi lehetett az, oké? Kíváncsi vagyok. Köszi!
Micsoda???? :-)))
Nem gondolod, hogy ez nagyon is irreális? Én csak a Yesterday's Gone-ra tudnék gondolni, de mivel az csak egy Interneten megjelenő dal lesz, így nem valószínű, hogy klipet csináltak neki.
Hali!
Tud valaki valamit arról,hogy a Viva 2-őn adnak egy új Cure számot???
Ráadásul olyat ami nem is BF-ről van?
A 2new címü müsorban volt,de én nem láttam...
Holnap ismétlik!!!
Üdv
W
Az előző lényege az, hogy hamarosan letölthető Reeves Gabrels hivatalos website-járól a Yesterday's Gone, az új Gabrels/Smith szerzemény, amin Robert énekel, és teljes egészében ketten adják elő, kivéve a háttérvokált, amit Jason Miller szolgáltat a Godheadből.
A letöltéséhez előszőr majd az iCaster nevű multimédialejátszó progit kell letölteni a www.iCAST.com-rol, majd be kell rakni a Bloodflowers CD-t, és ekkor kódolódik ki(?) a Yesterday's Gone.
Erre meg ki számított?? :-)
Reeves Gabrels and The Cure's Robert Smith Collaborate On New Song, "Yesterday's Gone" For Web-Only Release Via the iCASTER Guitarist/songwriter/producer Reeves Gabrels and The Cure's Robert Smith have collaborated on a new song "Yesterday's Gone," which will be available for download in MP3, exclusively through the iCASTER, a multimedia player available at www.iCAST.com To download the track, visitors must play either the Cure's Bloodflowers album or Gabrels previous solo albums Sacred Squall Of Now or Night In Amnesia in the 'iCASTER'-- a downloadable multi-media player with integrated chat, instant messaging and global database of audio/video streams -- to 'unlock' the file.
Written and recorded in London and Los Angeles, "Yesterday's Gone" features a lead vocal by Robert Smith and was performed entirely by Gabrels and Smith.
Jason Miller from Godhead makes a guest appearance on backing vocals. The track was mixed by Gary Clayton in San Francisco.
Gabrels and Smith have previously worked together on the Cure hit "Wrong Number" in 1997 and recorded "A Sign From God" for the Orgazmo soundtrack under the pseudonym Cogasm.
Gabrels' web-only album Ulysses, available exclusively as an MP3 download from his site www.reevesgabrels.com, was recently nominated for a Yahoo Award for the Best Internet Album. Information on downloading "Yesterday's Gone" via the iCASTER will also be available at Gabrels' site.
