EXTRÉM TÉMA 1.
Amirôl még senki sem írt, amirôl még soha nem kérdezték Robertet...: a "TÜTÜzés"! Robert egyik védjegye. :-))) Ha jól tudom, albumon elôször a Close To Me-ben használta az ének kiegészítô elemeként. Honnan származhat az ötlet? Az én verzióm: valami koncertfelvételt hallgatva feltűnt, hogy ez a dolog élôben sajátos funkcióval bír. Robert eredetileg talán Lol gyatra szintitudását akarta kompenzálni vele a színpadon, aztán rászokott(?)...
A Bloodflowers-en nem figyeltem. Van ott is ilyen?
Useless: a Burn-t felkérésre írták, direkt a filmhez. (Gondolj az elején és a végén hallható "madárhangokra", + a 'crow' szó a szövegben többször is elôfordul!)
GALA: szerintem az alap most az öregedés miatt érzett szorongás. Miért a Kiss Me-nél kezdtél el csodálkozni? Miért nem pl. a Japanese Whispers esetében? Az tényleg "tök pop" (bár nekem nincs vele bajom).
Szigi: Számomra van egy lényeges különbség a Show és a Paris közt. A Paris hangzása nekem személyesebbnk tűnik, olyan mintha ott lennék Roberttel a színpadon, a Show meg a közönség soraiból "hallatszik". (Ez persze szubjektív vélemény.)
Én a Faith meghallgatásakor zúgtam beléjük , kb 15 éve . Engem kifejezetten a borongós hangulatú számok fogtak meg az akkori táncdalfesztiválos időkben . Onnan előre és visszafele volt egy csomó lemezük , szinte mind bejött és mindíg éreztem némi izzadást a tenyeremen , ha megláttam egy lpt tőlük . A Kisskisskiss-nél csodálkoztam el először de eklektikájával azt mondta nekem , megpróbálnak kitörni és szupergroup lenni + igényesnek maradni . A disintegration még ez a vonal de aztán nekem tök pop lett .azóta nem hallgatom az ujabb zenéiket .
KÉRDÉSEM :
jelenleg a faith vagy a zsozsó az alap.
Cut,End.Pedig ezek kurva jó dalok.Főleg az End.Igaz,hogy van némi világvége hangulata,de ennél jobb befejezés nemigen van.Azért kérdeztem a videót,mert ott az utolsó szám a Forest,és nagyon állat.Különben a videón rajta van egy öt vagy hatszámos ráadás,ami kicsit feldobja a koncertet értékében,de egy kicsit érezni ezt a végehangulatot.Kicsit leül az egész.
Justin
A CD-n (Cut, End). Semmilyen Cure-videó koncertet nem láttam még (klipek közül is csak hármat).
A Parist ha látom valahol, megpróbálom megszerezni. A Tracklistája több, mint bíztató...
Az a helyzet,hogy annyira nekem sem tetszett annak idején a WMS,de nagyon régen hallottam és volt róla pár kedvencem is.Végülis összességében nem tetszett.Az az igazság,hogy az idén éreztem először azt,hogy kezdek kinyílni minden zene felé,úgyhogy lehet,hogy csak meg kéne hallgatnom párszor újra.
A keverésről csak annyit,hogy nekem mindegy volt valaha,hogy hogyan szól valami kaziról,vagy cd-ről(mindegy),nekem még a diktafonos NMA Szigetkoncertfelvétel is nagyon jó volt.Számomra az a lényeg,hogy átjöjjön valamiféle üzenet,még ha a szövegét nem is értem!Tehát nem a keverésen múlik egy album milyensége.Persze nem árt ha jó,de ez még nem minden!
Szigi101!
Mindenképp hallgasd meg a Paris-t!az egy nagyon jó koncert!A cd-n vagy a videón nem tetszik az utolsó két szám?
Useless!
Ez érdekes kérdés,mindenesetre az a szám igen jól sikerült.A Dredd song-ot hallotta valaki?Az se kutya!
Ptomphson!
Tök igazad van,de nem hiszem,hogy olyan embereket bíznának meg egy album keverésével aki most jött ki az iskolából és csak egyszer látott keverőt közelről!A Watching me fall-t azért említettem mert most épp az a kedvencem a Bloodflowers-ről!A Show nekem egy az egyben bejön.A Doing the unstuck az télleg egy remek darab.De itt most fel lehetne sorolni a fél repertoárt nem?
Na akkor most itt abbahagyom,mert melózni kell!
Üdv mindenkinek!
Justin
WMS – keverés: momentán a következôk jutnak eszembe:
Want – akár (kurva) jó is lehetne, de hiányzik belôle a sodrás, a lendület. Ha ércesebben szólnának a gitárok, ha Robert hangja közelebbrôl szólna, mindjárt más lenne az egész. Az Open-hez vagy a The Kiss-hez képest pl. (O.K. más a sound, de mégis) erôtlen.
Club America – itt nem is beszélhetünk sound-ról, sajnos.
Trap – ebbôl lehetett volna valami, de itt is valahogy összemosódik minden. Túl magas a hangfekvése.
R & R & R – szerintem egész hangulatos szám, de a zene és a szöveg igazán csak a refréneknél harmonizál.
Bare – az album (egyik) legjobb száma, a szintit viszont kihagyhatták/jobban is megoldhatták volna, kissé zavaró.
(Ahol O.K. a keverés: Gone!, Treasure, Numb, The 13th, Jupiter Crash, Return.)
Az album a Kiss Me... készítési módszerén alapul (mindenkinek az ötleteit felhasználták), azonban – talán Porl és Boris hiánya, talán az új felállás szokatlansága, talán a kevés ötlet miatt – mégsem olyan húzós. Egyedülálló, hogy szinte csak a keverés miatt csúszott kb. 1 évet. (Szerintem a Friday I'm In Love elsöprô sikere miatt /is/ szándékosan egy popos hangvételű lemezt akartak összehozni.)
Robert a Bloodflowers készítésekor újra elôvette diktátori énjét, s ennek az egyik oka bevallottan a WMS sikertelensége volt. (Van a 97/2-es Wanted-ben egy Cure cikk+interjú a bécsi Swing-koncert kapcsán. Ahogy ott Robert a WMS-rôl nyilatkozik, abban érezhetôen nincs sok meggyôzôdés.)
De ez csak az én személyes véleményem, HALLGASSÁTOK TOVÁBBRA IS ÉLVEZETTEL A WILD MOOD SWINGS-ET!!! :-))) (Néha én is berakom.)
Flare
U.i.: Hogy a Distintegration keverése (énekhang) kifogásolható, az vitathatatlan. De mi a baj a Wish keverésével? Magyarázza meg valaki, kíváncsi volnék...
Flare: Szerintem a keveréssel semmi baj nincsen, nem szól az rosszul. Egyszerűen csak annyi a gond, hogy ütőhangszereket, dobszerkót, 4-5 gitárt egy 4 és egy 6 húros basszust 2-3 szintit egy zongorát egy énekest + 3-4 szólamú vokált rá elég nehéz úgy bekeverni, hogy minden felismerhető és követhető legyen. A "wish" és a "disintegration" keverése sokkal gázabb, bár bakeliten nem hallottam őket.
Nekem keverésileg a Mixed Up tetszik ill. most a Bloodflowers.
Az a nagy baj, hogy Perry nem tud gitározni és ez már így marad, gyerekek.
Hogy nem elég "mély". Mért ne akarhatott volna Robert egy "lazább" lemezt csinálni?
off: Emlékszem Dawid Bowie-t is nagyon bántotta, hogy megbukott a Black tie white noise" c. albuma, pedig profi jazz-zenészek voltak rajta, meg minden ami kellett. Ő is "lazább" lemezt akart csinálni. Aztán jött az Outside és nagyon szigorú volt hozzánk. Amikor hallgattam beteg voltam és fejjebb ment a lázam...
on:
Justin! A Watching me fallban Jason mekkorát dobol?!! Állati!
A show-ban a doing the unstuck a kedencem, porl miatt. Nagyon odateszi.
Arra lennék kíváncsi, hogy a Burn című szám hogy született? Mikor Robert írta ezt a számot, tudta hogy soundtrack lesz belőle? És kiválasztotta ki ezt a számot a Hollóba?
Show: Tetszik az elejétől a végéig (mondjuk az utolsó kettő nem annyira). Nagyon nagy kedvencem a Tape-Open a Doing The Unstuck, a The Walk és a Let´s Go To Bed.
Érdekes, de a Concert jobban tetszik (a Paris-t és az Entreat-et nem hallottam még).
Szigi szerintem is bátran megveheted!
Egyszer már jártam itt,csak nem mertem írni,látva mennyire szakértők vagytok.Nem is olvastam végig a topicot(ami szerintem nem helyes),szóval nagyjából egy hónapja nem voltam itt.Az én véleményem a Cure-ról csak ennyi:nagyon jó zenekar,professzionális zenei tudással.Ami nekem nagyon bejött,az a Pornography volt,sajnos elveszett valahol,nagyon rég nem hallottam.(az volt az első)Nagyjából minden megvan tőlük(főleg kazin),kivéve a WMS utáni dolgok(válogatás stb).A Bloodflowers nagyon tetszik,bár egy kicsit borongós szerintem.A Watching Me Fall-on csodálkoztam nem kicsit,hogy hogy lehet egy 11 perces szám végig kurva jó anélkül,hogy megunná az ember.
Azt hiszem írhatnék órákon keresztül erről a témáról,de nem teszem most,mert mennem kell haza.Talán majd holnap.
Ja igen.A Show-hoz mit szóltok?Volt szerencsém a videót is látni,elképesztő!
Na ennyi
Hali
Justin
Wild Mood Swings: Való igaz, hogy ez volt az első albumom, amelyet megismertem Robertéktől. Előtte nem sok jót hallottam az együttesről ("depi minden szám"), úgyhogy eléggé szkeptikusan tettem be a CD-t a lejátszóba. Aztán egy 4 számos csoda jött. A Fantasztikus, lendületes, szívfacsaró (meg egy kicsit DM: In Your Room -zephyr mix utánérzéssel rendelkező) Want, a dögös, laza Club America, a gyönyörű This Is A Lie, és a nagyon kellemes hangzású, számomra valamiért nagyon megfogó szövegű 13th. (Amikor megtudtam, hogy ez volt az első kislemez, eldobtam az agyam: "Milyen bátrak!"). Aztán itt leült az album egy picit, de a Gone-tól megint fantasztikus minden (a Treasure különösen). Hát, ez nagyon jó, mondtam. Beszereztem a két best of albumot, nagyon tetszett mindkettő. Három album után meg voltam lepődve, hogy a nagy "depiegyüttes" ilyen gyönyörű, vidám, felszabadult, élettel teli zenét tud játszani (The Walk, Inbetween Days, Why Can´t I Be You, Just Like Heaven, Lovesong, High, Friday I´m In Love, 13th...). Hirtelen felindulásból beszereztem majdnem az összes albumát (kivéve Japanese Whispers és Head On The Door - ezeket máig nem ismerem). És (most bocsánat mindenkitől) csalódások következtek. A Bloodflowers kellemes, de a nyitó és a zárószám kivételével nem fog meg. A Wish nagyon jó, de az utolsó 4 számra nekem teljesen leül, a Disintegration elsőre nagyon nem tetszett, most már kezd tetszegetni, de csak nagyon hellyel-közzel, a Kiss Me Kiss Me Kiss Me annyira eklektikus, hogy már túlzás, ráadásul pár dal hangszerelése elég "érdekes", a The Top tök gáz, a Three Imaginary Boys pedig nem igazán Cure nekem. Aztán voltak "kellemes" meglepetések is: a Seventeen Seconds, a Faith és a Pornography elejétől a végéig bejön, bár ez utóbbi minden hallgatás után összetör, ezért csak ritkán hallgatom. Ami viszont naponta megy, az a slágerek (főleg Galore). Persze lehet, hogy még nem mélyültem el eléggé a dologban, de ez a jelenlegi véleményem. Bocsánat azoktól, akiknek a kedvenc albumára rosszat mondtam! (Disintegration-rajongóktól különösen).
Még 1X WMS: Nem hiszem, hogy bárki is "divatból szidná" az albumot! Mert van vele gond, sajnos – a régi, de elfogulatlan rajongó szemszögébôl is. Az egyedülálló gondolati/érzelmi mélység, ami a zenekart korábban jellemezte, csupán három-négy számban lelhetô fel (a 14-bôl!). A kemény számok (Want, Club America, Trap) zeneileg nem elég kidolgozottak, és a keverésük sem a legjobb. Messze nem nyújtják azt, amit pl. a Fascination Street, az Icing Sugar vagy a From The Edge... – csak egy pár példát említve. A Cure popdalaival meg sose volt gondom, a legtöbb szerintem nagyon jó! A WMS ilyen jellegű számai azonban többnyire gyengék, vagy jellegtelenek.
(Továbbá a WMS-en kevés az igazán jól sikerült szöveg.)
Az album mindazonáltal nem "by nature", hanem fôleg a kidolgozatlansága miatt halovány. (Amit szeretek róla: Jupiter Crash, Round & Round & Round, Numb, Return, Bare.)
Videó: Robert a Bloodflowers-hez is akart videót/single-t készíteni, csak éppen a Watching Me Fallból, ami már csak a hossza miatt se tetszett a kiadónak. Ezért nem lett egyik sem.
De valóban volt egy ilyen nyilatkozata is Robertnek még korábban, ami a Galore miatti visszavágásról szólt.
Wild Mood Swings: Kurva jó album, de a régi rajongók többségének valóban ez jön be a legkevésbé a stúdióalbumok közül (meg a Mixed Up, de azt most nem számitom), dehát gyakran van ez így a régi rajnogókkal: megszoknak valamit, aztán ha attól nagyon eltérő dolgot kapnak, azt leszolják. De ez még nem jelenti azt, hogy gond lenne azzal az albummal. Persze ez lehet, hogy nem ilyen egyszerű, de a lényeg, hogy szerintem általában inkább a rajongókban kéne keresni a hibát. Mondjuk engem nem érdekelnek, én nem a rajongókat szeretem, hanem a Cure-t, mellesleg 1988 óta, mégis elégedett vagyok a Wild Mood Swings-zel, azzal az albummal, amit divat szídni. A Returnt pedig, ha annak idején kiadják kislemezként, úgy érzem baromi nagy sláger lett volna, és sokkal több fogy el az albumból.
Tegnap letöltöttem a Yesterday's Gone-t. Cure-számnak rossz lenne, de mivel nem az, így közepes.
Ha még idén megjelenik a B Sides gyűjtemény, akkor elmondhatjuk, hogy a zenekar 1990-tôl 2000-ig megjelentetett 3 stúdió-, 3 koncert- és 3 gyűjteményes albumot... Ez a "termés" – az albumok minôségétôl eltekintve – annak a jele, hogy a Cure lassan, de biztosan halad a Closedown felé...
Robert egyébként már több, mint 10 éve nyilatkozgat szóló-terveit illetôen – nem lennék meglepve, ha csúszna még egy kicsit a dolog! :-)
Wild Mood Swings: Eddigi tapasztalataim szerint mindenkinek az a legkedvesebb Cure-albuma, ami az érdeklôdése kezdetekor aktuális volt (nekem a Disintegration). (Abból indultam ki, hogy neked a WMS.) Nem ismerek olyan régebbi Cure-ost, aki ne fanyalgott volna kissé a WMS megjelenésekor. Érdekes volt olvasni szigi albumkritikáit (ô '97-tôl hallgat Cure-t) – a WMS 10-bôl 9 pontot kap, a többi lemez értékelése 2-7 (=rossz és közepes) között változik! N.B. a Bloodflowers megjelenése alkalmából Robert is kissé lekicsinylôen nyilatkozott a Swings-rôl.
Szerintem a WMS egy teljesen elkapkodott, sietve kiadott lemez: a keverés gyenge, Robert szövegei néhol szokatlanul közhelyesek. (Pl. a Mint Car akár a Friday... egyik B oldala is lehetett volna.) Ha még dolgoztak volna rajta, akár jó is lehetne – remek semmiképp.
Videó: Robert megváltozott külseje (a szokásosnál is kövérebb, haja már láthatóan ritkul) is közrejátszhat a műfaj elutasításában!
Hát én nem tudom, hogy az elozo cikket ki irta, de vannak benne hülyeségek.
Az igaz hogy a cure mindig bejelenti a véget, most is mar 2 éve mendjak, s a tournen
jatszott szamokbol arra is lehet kovetkeztetni, de szerintem Robi imad zenelni,
es Perry B. azt mondta nekunk, hogy most nagyon jol meg van a banda egyutt,
és ô ugy érzi hogy ezzel nincs vége, és még koncert is lesz,
kérdés mikor.
Egyébkent a Werchter festiválon müsor füzetében volt egy interyou Robertal
éspedig:Szepenberben vonul studioba hogy felvegye a szolo albumat ami
instrumentalis lesz és hogy ne várjanak sokat a rajongok tôle.
Én nem tudom mi a bajuk az embereknek Wild mood swing-gel
szerintem szupi az is , csak másrol szolt mint a tôbbi album.
Videot meg álitolag boszubol nem készitetek , mert a polydor nem reklámozta
elégé a Galore-t, a klip pedig nagy reklám , probálják eladni anélkül.
Szerintem az eledás nem gond azért.
Ott volt valaki a Roskilde festiválon? Én ott voltam, hát érdekes volt mit ,
egész nap esô és még el is maradt a koncert.
Állandó fenyegetés a Cure háza táján már évek óta, hogy az utolsó album következik. Ennél a lemeznél sem volt ez másképp, Robert Smith jó elore közölte, hogy nincs tovább, ez az utolsó, tényleg és komolyan.
Mióta elkezdte ezeket a fenyegetéseket ez már a 4. stúdióalbum, így nem tudom mennyire lehet valóban komolyan venni a "sötét oldal" egyik vezéralakját. Félni mindenesetre lehet, de nem kell megijedni, azt hiszem.
Míg az utolsó - Wild Mood Swings - album csak halovány mása volt a Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me eklektikus hangzásának, most összekapta magát a társaság, és egy jóval erosebb, egységesebb lemezzel rukkoltak elo. Sehol egy rezesbanda vagy karibi hangzások, nincsenek technno-s beütések sem, mint az utolsó kislemezen (Wrong Number). A Disintegration (1989) zenei vonala hallatszódik folytatódni. Önelemzo, néhol kimondottan sötét szövegek, lassú, "gondolkozós" zenei kiséret jellemzi a lemezt. Mindössze 9 dal szerepel az albumon, és igazán slágeresnek talán csak a Maybe Someday nevezheto, a többiben elsosorban a torz gitárok, és Robert Smith megszokott, vontatott éneke uralkodik.
Furcsa, hogy az együttes úgy döntött, hogy nem készít videót a lemezhez, foleg annak a fényében, hogy a Cure közismerten nagyon adott a külso megjelenésre, és nagyon hatásos, jó videoklipeket kreált a múltban.
Összeségében egy eros lemez a Bloodflowers, bár a kituzött célt, a Disintegration és még inkább a Pornography szintjét sajnos nem éri el, legnagyobb sajnálatomra.
Pita 2000. 07. 25. Forrás: Intersong
Megvan valakinek közületek a teljes "CURE COVER"
album ?
Vagy esetleg megtudnátok mondani, merre keressem ?
Tudjátok, amin énekesek, zenekarok Cure dalokat játszanak.
