Üdv Berenke!
Az USA album, amiről hallottál, nem létezik. Az All I Have To Do Is Kill Hert csak koncerteken játszották. A Forevernek van stúdióváltozata is, bár csak demo, de ez sem jelent meg hivatalosan sehol, soha.
Először rólam: jómagam a '89-es Disintegration album óta töretlen híve vagyok a Zenekarnak (bár az utóbbi két albumuk - számomra - csalódást okozott). Életem egy igen nehéz korszakán juttatott át ez a varázslatos Zene. Persze itt már nem csak a Disintegration-ről van szó: a Three Imaginary Boys-tól kezdődően valamennyi albumnak megérintett a varázsa, mélyen belém ivódott minden hang, hangulat, érzés... Nade ennyit rólam (kezdetnek). Ellenben lenne is rögtön egy kérdésem: egy kalóz koncertanyagon (Paris, Olympia, 1982.06.07., sajna, csak kazetta) szerepel egy nóta: az All I Have To Do Is Kill Her (Shith/Gallup/Tolhurst). Ez a dal hangulatában erősen hasonlít a Forever című nótára (Shith/Gallup/Tolhurst, Curiosity - Cure Anomalies), ami az egyik kedvencem. Annak idején hallottam pletykákat egy olyan albumról, ami csak az USA-ban, korlátozott példányszámban jelent meg, rajta - többek között - a fenti két dal. Tud valaki erről valamit?
Szeretném felhívni a mindenre elszánt gyűjtôk figyelmét, hogy a WILD MOOD SWINGS borítóján látható (rolleres) BOHÓCFIGURA KAPHATÓ a Ferenciek tere kis aluljárójában található AUTÓMÁNIA nevű (nemrég nyílt) játékboltban. Ott figyel a kirakatban...
Az elsô képet Bat szerette volna berakni, de rossz URL-t írt hozzá, ezt kijavítottam. A második képet egy magát Fuschia Bamonté-nak nevezô csaj Fuschia's Curiosities c. Cure-honlapjának képszekciójából hoztam be.
Azt pedig, hogy Robert néha tévesen utal a korára, egyáltalán nem tartom bosszantónak, vagy elítélendônek! Egyszerűen csak érdekesnek találtam, és gondoltam, megírom. Talán, ha telerakom :-)-val, nem keltek tüstént Robert védelmére... :-)))))))))
Miért baj az,hogy valaki valamit mond vagy állít?Nem az a lényeg,hogy egy bizonyos album,vagy dal jó legyen?Inkább azt kéne lebeszélni,hogy bizonyos dolgokat hol lehet beszerezni!Most nem jut eszembe ilyen,de még lehet!
Kor téma: Robert nem hiú, ez esetben sosem beszélne a koráról, ő meg mindig ezt teszi. A brazil interjú januárban jelent meg, tehát nem hazudott, akkor valóban 40 éves volt, mivel 2000. április 21-én lett csak 41. A másiknál pedig amint olvastam, rögtön az ugrott be, hogy elírás, és erről meg is vagyok győződve.
Disintegration: Az, hogy a 30. születésnapján írta az albumot, vagy akár a címadó dalt, valóban csak egy Robert hazugságai/tévedései közül.
A képeket inkább csak linkként kéne berakni, hogy aki akarja, rákattinthasson, de ne legyen muszáj megnézni, mivel nagyon lassítja az oldal letöltödését.
A kép feltétlenül rajta kell, hogy legyen egy szerveren. Ha nincs, feltöltheted az Így tehetsz be képetí (by DCsaba) c. topic elején megadott (linkelt) helyre!
Egyébként meg írd be ezt:
< IMG SRC="ide írd a kép elérési címét, magyarul az image location-t">
(Az IMG elé nem kell szóköz, csak azért tettem, hogy látható legyen a kód. Idézôjel viszont szükséges!)
A fent említett topic-ban található még infó a képméret befolyásolásáról, stb. Érdemes megnézni!
Még valami, gyghjsssss! Ha pontatlanul gépelsz, nem lesz belôle semmi, tehát erôltesd meg magad! :-)))
Gyerekek
most kulték el a Muncheni koncertet (Drem tour) Tényleg szuper
Szerintem a tourné egyik legjobb bobása a Pornography volt,
persze volt még egy két jó szám, de igy élöben nem semi volt.
Csak kár, hogy nem játszottak több számot, mint pl. a Swing tournon
70 valamennyit.
Hogy rajátok fel a kápeket?
Mert egy két erdekes képem mekem is van.
falare, close652 : Holnaptól szabin vagyok és itt tudok csak CD-t írni. De úgy néz ki, hogy reggel még beugrok, akkor megpróbálom megoldani. Ha meg vagyok vele, hogy tom odaadni? 3 hétig nem neagyon leszek gépközelben (istennek hála!) Mindenesetre, ha sikerül írni, küldök még egy mailt.
flare: köszi, hogy felraktad a képet. úgy látszik, nekem még mégsem megy...
EXTRÉM TÉMA 2.
Robin barátunk néha nem tudja, hány éves valójában!
A Folha de Sao Paulo brazil magazinnak nyilatkozva a következôt mondta idén januárban: "megfogadtam, hogy negyvenévesen, 2000-ben valami mást fogok csinálni" (ti. szólóalbumot). Május környékén egy (floridai?) interjúban valami ilyet: "most töltöttem be a 40-et"! (41 éves.) Aki erre rávágná, hogy Robert hiúságból letagad egy évet, az gondolja át az alábbi tényállást.
Közhely, hogy Robert a Disintegrarion-t a 30. születésnapját követô éjjel írta. A legenda szerint, legalábbis... Pedig dehogy! Ha ugyanis valóban akkor, 1989 áprilisában teszi ezt, a dal technikai okokból rá se kerülhetett volna a következô hónapban, '89 májusában megjelent Disintegration albumra. (A teljes albumot már fél évvel azelôtt felvették.) Tehát, a címadó számot nyilván a 29. szülinapján írta – ha nem máskor...
Kérdés: vajon a 39-et mikor írhatta? :-)
Írd meg a címed via e-mail, és elküldöm a cikk fénymásolatát csigapostán! (Merthogy szkennerem az nincs.)
Az anyag egy Cure story-ból és egy a bécsi koncert elôtt készített rövid interjúból áll. Az egyik kísérôfotón Simon keményen lesmárolja (asszem) Chris Parry/Bill-t!!! :-O :-))))))))))
Megvolt nekem a '91-es 5 Imaginary Boys (Town And Country Club II) koncert kalózfelvétele kazettán. Na, annak a dupla bakelitnek kivételesen profi borítója volt: szép fényképek a buliról, kísérôszöveg, még a Fiction logót is rányomták :-)! Sajnos a hangzás távolról sem volt ilyen színvonalas, ezért letöröltem – persze most már bánom. Ez volt az a koncert, amirôl a Play Out videóra rákerült három szám, köztük az Away (a kalózfelvételek borítóján 1 2 3 4 – így konferálta fel Robert), ami tulajdonképpen a Cut, csak lassabban elôadva, + az ének is más tónusú. Nekem az borzasztóan tetszett, sokkal hangulatosabb, mint a Wish-rôl késôbb megismert verzió! (És csodálkoztam, hogy az akkor játszott négy új dal közül miért pont a The Big Hand nincs rajta a Wish-en.)
Nem értem, hogy a Wish mellé a Sideshow helyett miért nem az öt ráadásszámot jelentették meg!
Szigi:
A Treasure az egyik legszebb szerelmesdal a Cure-tól, nagyon tetszik.
Azonban a To Wish Impossible Things még jobban, talán a legkedvencebb Cure számom. Persze, ez hangulatfüggő. A The Figurehead mellett talán a legmeghatóbb számuk, ezeken sokszor sírni tudnék.
A Wish meg szerintem egyáltalán nem laposul az utolsó 4 dallal. Letter to Elise nagyon hangulatos, a Cut erőteljes, feldobja az embert, a TWIT-ről már írtam. Az End nekem sem jön be.
A Paris-t meg szerezd meg, nagyon jó. Pár szám kivételével a komorabbik arcát mutatja a zenekar. Qrva jó!
Bloodflowerst és a Disintegrationt még hallgasd meg egy párszor.
Flare:
Érdekelne az a Wanted cikk 97-ből... :-)
A WMS-ről nekem személy szerint a Want, This is a Lie, Jupiter Crash, R&R&R, Trap, Treasure, Mint Car dalcsokor jön be. A keverés tényleg lehetne jobb. Például a Round&Round közepén van az a fantasztikus, félperces instrumentális rész, az nagyon tetszik! Legalább kétszer ismétlődhetett volna! Majd egyszer csinálok belőle egy mixet.
Yesterday's Gone:
Nekem tetszik. Az elektronikus gitár benne kicsit DM: Walking in My Shoes-os.
