De a Jupiter holdak szabálytalan ritmusú eltűnéséről semmit se tudtál írni.
Pedig először éppen ebből számolt ki Olaf Römer egy közelítő értéket a fény terjedési sebességére (225.000km/sec.) Amit aztán később Bradley pontosított a csillagászati aberráció megfigyelése alapján 301.000km/sec-ra.
"Az univerzum csak a galaxishalmazoknál ritkább térségekben tágul. A sűrűbb helyeken ezt lefékezi sőt ellenkezőjére fordítja a gravitációs kölcsönhatás."
Nyii-hi-hi ...! /nyerítve röhög ;) /
"Az univerzum csak a galaxishalmazoknál ritkább térségekben tágul." És hova a büdös francba "tágul"-hatna (elméletileg/'gyakorlatilag'), ha körül van véve 'fix teres' "galaxishalmazok"-al ?!
Vagy ha 'úgy vesszük', hogy "a ritkább térségek" a "sűrűbb helyek"-en, a 'zsugorodó terü' "galaxishalmazok" által 'felszabadított' 'helyekre' "tágul"-nak, akkor megint csak "adtunk a sz@rnak egy pofont", mert akkor a két 'folyamat' eredője az, hogy az "univerzum" nem tágul... ! ;-)
Az univerzum csak a galaxishalmazoknál ritkább térségekben tágul. A sűrűbb helyeken ezt lefékezi sőt ellenkezőjére fordítja a gravitációs kölcsönhatás.
A gravitáció miatt egyre közelebb spiráloznak egymáshoz. Megesik ez nem csak a neutroncsillagokkal, hanem rendes csillagokkal is, meg fekete lyukakkal is, ha a csillagközi porral valós surlódásukkal mozgási energiát veszítenek.
"bár eszembe jut egy régi cikk, amely szerint szándékosan generálnak külsősök olyan eseményeket, a melyek könnyen megtévesztőek lehetnek, és vizsgálják a reakciókat."
pl. az "Oort felhő"... ?! ;-/
"A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Oort-felhő a Naprendszer legkülső tartományában, a Naptól mintegy 2000–200 000 csillagászati egységnyi távolságok között található feltételezett üstököszóna, amelyben milliárdnyi üstökösmag kering. ... Oort felismerte, hogy visszatérő üstökösök száma sokkal kisebb, mint azt a modellje előre jelezte, és ez az úgynevezett „üstökösvesztés” (cometary fading) probléma még megoldandó. Nincs olyan ismert dinamikus folyamat, amely megmagyarázná a megfigyelt üstökösök fogyását."
"a gravitációs hullámcsomag lefolyása (a hullám periódusideje, a csomag hosszúsága) azt mutatta, hogy két kicsi, 1.1 és 1.6 Nap tömegnyi neutroncsillag olvadt össze."
Egyrészt nem is önmagában kell mérni a gr. hullám terjedési sebességét, hanem az összeolvadást kísérő rövid gamma kitörés terjedési sebességéhez képest. Ezt a sugárzást pedig ezúttal két gamma távcső is érzékelte egymástól függetlenül egyöntetűen 2 másodperccel a gravitációs hullám érkezése után, s a gamma sugárzás érkezési iránya (térszögtartománya) átfedésben volta gravitációs detektorok által jelzett térszögtartománnyal. Így még akkor is meg lehetett volna állapítani, hogy a gr. hullám terjedési sebessége majdnem pontosan egyezik EM sugárzás sebességével, ha nem tudjuk milyen messziről érkeztek.
Ám a konkrét esetben még ezt is meg lehetett állapítani, mert a 3 gravitációs detektor egy oly kis térszögre lokalizálta a gravitációs hullám irányát, amin belül már ténylegesen is meg lehetett állapítani a forrásgalaxist. Hiszen a gravitációs hullámcsomag lefolyása (a hullám periódusideje, a csomag hosszúsága) azt mutatta, hogy két kicsi, 1.1 és 1.6 Nap tömegnyi neutroncsillag olvadt össze. Ezek a kis tömegek pedig csak kis energiájú gr. hullámot keltenek, nem akkorát, mint a sokkal nagyobb fekete lyukak. Hogy ezt mégis sikerült észlelnie a detektorainknak, az csak úgy volt lehetséges, hogy valami közeli galaxisból eredt. A kis térszög és a kis távolság pedig már lehetővé tette, hogy galaxiskatalógus alapján keressék az összeolvadás harmadik jelét, a látható tartományba eső hosszabb utófényt. Ezt 7 egymástól független megfigyelőnek is sikerült meglátnia a NGC 4993 lajstromszámú galaxisban, ami 130 millió fényévre van tőlünk, és hosszan követni tudták a lecsengés folyamatát.
Vagyis a gravitációs hullám és az gamma sugárzás 130 millió éves utazásuk során mindössze 2 másodpercnyi különbséggel érkezett a földre.
Te meg jobban jártál volna, ha a butaságaid szajkózása, az egész világ ostobának, csalónak, hazugnak feltételezése helyett magad utánanéztél volna:
"Egy obszervatórium, ugyanazokkal a kutatókkal. És saját maguk ellenőrzik, a saját kutatási eredményeiket. Vagyis azt mondanak, amit akarnak, és úgy vágnak át, ahogyan akarnak. Csak a pénz jöjjön..."
Azért nem kell 'teljesen hülyének nézni' a 'kedves' (redves, tetves) rabszolgatartóinkat... !
A hazugságokon alapuló 'rendszer-reklámoknak' is van egy felső-költséghatára... (amire nagyon is odafigyelnek, hisz' a 'mammon' az istenük...!)
Ezért azt gondolom, hogy mégis inkább a 1407-ben említett kísérlet lehet igaz... ;-/
miután te már eldöntötted, hogy az egész csak csalás, fölösleges lenne téged győzködni bármiről.
bár eszembe jut egy régi cikk, amely szerint szándékosan generálnak külsősök olyan eseményeket, amelyek könnyen megtévesztőek lehetnek, és vizsgálják a reakciókat.
az nyilvánvaló, hogy szerinted ez is csak parasztvakítás, bár nekem is megvan a véleményem arról, hogy ki is az elvakult :)
A LIGO két különálló, de egy obszervatóriumként működtetett létesítményből áll egymástól 3000 kilométerre, mindkettő az Amerikai Egyesült Államok területén található
Mivel a gravitációs hullámok fénysebességgel terjednek, emiatt a két létesítmény közötti távolság megfelel egy 1 milliszekundumos időeltolódásnak a hullámok megérkezésénél.
Most, csupán három évvel később az amerikai LIGO-nak (Lézer-Interferometriás Gravitációshullám Obszervatórium) és az olaszországi Virgo obszervatóriumnak hála, lehet, hogy mindennapossá válnak ezek a felfedezések.
