Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Én is kedvelem Alindát. Annakidején Volt az a történelmi beszélgetős műsora (nem jut eszembe a címe), azt hiszem akkoriban tűnt fel. Azt pedig már említettem a Bogányi-interjú kapcsán, hogy akkoriban kapott valami elismerést...(az sem tartozott a legsikeresebb beszélgetései közé)
Veiszer Alinda az egyik kedvenc műsorvezetőm. Most pechje volt neki, hogy olyan témába csöppent, amiről lövése sincs, és bár jó szokása szerint most is megpróbált tájékozódni a témában hogy képes legyen feltenni a finoman vitatkozós kérdéseit (ezért a szokásáért szeretem (meg a mosolyáért)), de alapvetően más műveltségterületről érkezett, így azt sem tudta, hogy Hetesi Zsoltot a saját világképének melyik skatulyájába sorolja be. A kérdései rögeszme-szerűek lettek, mintha valami egyetértést akart volna kicsikarni a riportalanyból, sikertelenül. A katolikus egyház emlegetése vakvágány volt, gyanítom, hogy az a szál valamiféle külső nyomásra került a műsorba.
> Sokkal-sokkal gyorsabban adta elő a szerző, az általam ismert változatnál.
És nem is a teljes mű volt, hanem meg volt húzva erősen. De a Bernstein féle változat is húzva van. A teljes mű normális tempóban kb. 18 perc, a Bernsteines kb. 15, a szerzős egyik változata Nathaniel Shilkret vezényletével 8'50", a másik Paul Whiteman vezényletével nem tudom mennyi, de az sem lehet sokkal több, mert kb. annyi fért egy hanglemezre. Lehet, hogy a nagy sietség is azért volt. (Ja, azt is játszottuk fúvószenekarban annak idején Véghelyi Miklós áthangszerelésében és vezényletével, Lányi Péter zongoraszólójával.)
Ugye-ugye a tévé megint.... ;) BTW: velem is sokszor van, hogy nem egyben nézek végig filmet. Sőt van amit be se fejezek, mert nem éri meg.
Néztem a TSO-DVD-t, az egyik szám határozottan ABBA-s volt. Ki kéne deríteni a párhuzam megalapozottságát és mibenlétét, de lehet, hogy nem ebbe vágok bele, hanem a másik topik doksijaiba (2x30 oldal)
Azt én is különösen szerettem. Sajnos egyszer megkarcoltam, azóta ugrik, márha lenne hozzá lemezjátszó:) Még a Rákóczi úton vettem a nagy Fókusz könyvesboltban. Emlékszem, úgy jutott eszembe, hogy könyveket böngésztem, és ott már akkoriban is szólt 'háttérzene'... És persze épp ez. Akkor már ismertem, úgyhogy amint meghallottam, rohantam a zenei részlegre és kértem. :)
Az ilyen régebbi filmeknél az tud leginkább bántani, hogy utólag megbánom, hogy nem néztem végig. Persze ilyenkor lehetne felvenni videóra, - mert ezt persze tudom ám magamról - később pedig megnézhetném a végét.
Monk egy humoros 'krimi'sorozat-féleség. Kényszerbeteg a főhős, de csodálatos memóriával rendelkezik, minden részletre odafigyel, és fel tudja később idézni. És nem félelmetes, kellemes , jópofa, vicces.
Most tudnék valami nagyon szépet mondani neked, de muszáj magam visszafogni, mégis csak egy fórumon vagyunk. Elégedj meg avval, hogy _gondoltam_ valami szépre! :o)
Viszont a műsorról a másik topikban elengedtem pár hozzászólást. Talán az jobban megvilágítja a gondjaimat.
Ha a Carmina Burana-s bakelited a régi fekete alapú Hungarotonos kiadvány, akkor mondanám ez az általam feltöltött verzió egy-az-egyben ugyanaz. Ha a cseh Supraphonos verziód volt meg, az viszont tök más felfogású (ráadásul az boxban is megjelent a másik két testvérművel együtt). Volt még elérhető egy bulgár(!) verzió is, és volt aki arra esküdött. :o)))
A Gershwin Kék rapszódiánál én sem tudok más felvételt elképzelni. :o) Pedig hidd el próbálkoztam.
Én viszont hoztam olyan példát is - a Seherazádéval - amikoris évtizedek teltek el, mire meg tudtam szeretni, egy jó felvétel révén.
Francia csók, kedves film és én is most néztem meg karácsonykor DVD-n. És nekem volt hozzá türelmem. :o) Az viszont igaz, hogy vannak filmek, amik esetleg csak egy-egy jelenetig bírják lekötni az embert. Nagyon nehéz feszesen jól megtölteni 1,5 órát. Szerintem.
Bocsi, csak nem akartam részletesen kifejteni, hogy szerintem mint egy beszélgetős műsor, arra jó volt; hogy egy a témához nem értő, de érdeklődő laikus vendégeként kellett beszélnie, és megértetnie magát HZs-nak. Nem akartalak én ezzel bántani... (csak jólesett, hogy más is osztja ezt velem)
Kedvenc sorozatom a BBC Prime-ról. Itt szerintem abszolút könnyen érthető angolt beszélnek...és jó a humora (csak úgy beírtam ide valamit, nem tudom épp miről szól ez a rész)
peak oil=olajcsúcs -> hogy tetőzödik az olajkitermelés. Ezenközben az igények tovább nőnek, a kitermelés csökken és egyre nagyobb lesz a "rés". Már most 1-2 % volt a különbség Zsolt adata szerint.
Szerintem nem abba kell belegondolni, hogy hányan vannak hasonló véleményen, mert mindenki tévedhet, hanem, hogy fenntartható-e a vélemény: és tényleg a műsorbavaló volt-e a fiatal csajszi, elég-e hozzá fiatalnak lenni és jól kinézni, jó volt-e a műfaj stb. amiket írtam.
Ezért lehet fontos az első élmény, mert az ember ahhoz fog viszonyítani. Nekem az etalon anno Carmina Buranaban a régi bakelit lemezem. Az ének hangok ott is nagyon szépek voltak, CD-ben nem is találtam soha megközelítőt sem; úgyhogy végül beletörődtem. Azt már meséltem, hogy számomra a legfurcsább a Kékrapszódia volt Gershwintől, saját előadásban. Annyira megszoktam akkor már a Bernstein-féle előadást, hogy mikor meghallottam, azt hittem, hogy a fordulatszám miatt más a tempó :) Sokkal-sokkal gyorsabban adta elő a szerző, az általam ismert változatnál. Hát azt nehezen tudnám úgy megszokni...
Különben biztosan van abban valami, hogy az embereknek a saját tempójuk felpörgött, és mindenben a gyorsat szeretik...minél előbb végezni, túlleni mindenen, minél több dolgot átélni rövid idő alatt.... A filmekkel is már így vagyok. Sokszor nincs türelmem végignézni olyan régi filmeket, amiket pedig annakidején szerettem. A múltkor volt a TV-ben a Franciacsók (nem tudom, ismered-e) Régen kedveltem, kellemesen aranyos film, jó szereposztással. És azt vettem észre, hogy nincs türelmem végignézni. Már mindenre figyeltem, csak épp a filmre nem tudtam koncentrálni (pedig nem igényel nagy koncentrációt:) ..)
Bár fogalmam sincs az angolról, de úgy tudom, House doki angol, és nem amerikai. Az angol színészek pedig ált. szép angolt beszélnek. A BBC Prime nevű tv csatornán szoktam nézni időnként műsorokat, és még számomra is tisztán, érthetően beszélnek.
Különben rájöttem, még van egy sorozat, amit szoktam nézni: Monk a flúgos nyomozó.
Különben amit idéztél a cikkből, engem is épp az fogott meg, mert ,ha jól emlékszem erről beszéltél anno, emiatt linkeltem be :)))))
