Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
De ha a te és a többiek véleménye, attitűdje valóban csak abból állna, hogy "ennyi és nem több", akkor most nem vernénk itt a billentyűzetet pro és kontra!
És te miért teszed? Nálad minden rendben? :-)
Na ez az! Mi a fenének magyarázkodtok? Kinek és mit akartok folyton-folyvást bizonygatni???
Hogy miért? Te nem vágnál vissza annak, aki kéretlenül osztja az észt, és olyasmiben ítélkezik fölötted, amihez nincs köze? Arra gondolok, amikor valaki megemlíti, hogy nem szeretne gyereket, és pont. (Szó nem esik róla, hogy fúj, taszító kis férgek, undorodom tőlük etc.) Erre máris ott terem az erkölcscsősz banda, és elmondják mindennek, az egoistától kezdve az abnormálison át a ribancig. Itt sem ecsetelte tudtommal senki, hogy hű, de megveti a családosokat, és hogy mennyire iszonyodik a gyerekektől, egyszerűen csak fölmerült témaként a gyermek utáni vágy hiánya. Ez nem magyarázkodás, viszont a minősítgetés mindig magyarázkodásra késztet, bár valójában védekezés.
Igenis, az (lelki) beteg, aki iszonyodik bármilyen fajta embertől, állattól!
Az nem, aki egyszerűen csak nem szeretné/tudná a gyereket vagy éppen a kiskutyát az életébe beilleszteni.
Oké, és ki iszonyodik itt bárkitől, bármitől is? Hogy szerinted Lea? Nem tudom. Majd ő válaszol. De addig is, légy szíves, ne általánosíts.
Valamelyik még azt is mondta, hogy "nem normális, hogy ennyi évesen még mindig ennyit olvasok, gyerekek szoktak ennyit olvasni, már rég azzal kellene foglalkoznom, hogy ezt a gyerekemnek átadjam".
Ááááá, jesszus! Nem véletlen, hogy az ország jó része funkcionális analfabéta.
(Nem akartam válaszolni a hozzászólásodra, amivel egyetértek, azt már úgyis leírtam, de ez szemet szúrt.)
akkor csak a magam vonatkozásában nem tudtam elképzelni az anyaszerepet, de úgy általában a gyerekekkel nem volt bajom és nem is hangoztattam "gyermekellenes" véleményeket.
Akkor visszakérdezek: miért ne vallhatnám be? Az még nem sértés, ha Kiss Mariska elmondja Kovács Bélánénak, hogy nem szereti a gyerekeket. Az lenne sértés, ha egyúttal Kovács Béláné gyerekeit ócsárolná, vagy a gyermeket vállaló embereket. De erről nincs szó. (Legalábbis nekem nem áll szándékomban. Hogy melyik hozzászólónak mik az indítékai, azt nem tudom.)
Van egy barátnőm, akivel egy ideig együtt laktam albérletben. Érdekes módon eleinte idegesítették a kisgyerekek, aztán pár év múlva, 20 évesen vágyni kezdett arra, hogy anya legyen. Azóta már megszületett az első, és terveznek még kettőt. Mindig is tudta rólam, akkor is, amikor ő már javában gyereknevelésről ábrándozott, hogy én nem osztozom vele ebben, de soha nem vette sértésnek. Ehhez nyilván hozzátartozott, hogy én sem ócsároltam soha az ő - enyémtől eltérő - vágyát.
Úgy látom a lentebb írtakból, hogy nagyjából egyről beszélünk, szóval ez a bekezdés kvázi fölösleges, de ha már leírtam, marad.
A gyermekes nőknek akkor is átadtam a helyet a BKV-n, és nem zavart jobban egy bömbölő kiskölyök, mint egy ápolatlan öregember.
Én is átadom, és feltételezem, hogy a többi "genetikai zsákutca" is. De - kövezzetek meg - a legutóbb átültem az először választott vasúti kocsiból egy másikba, mert bejött egy házaspár három kisgyerekkel, akik folyton visongtak, én meg nem tudtam olvasni.
Mert ne feledjétek, hogy a családcentrikus embereket meg az bántja, ha ti folyton fikázzátok, hogy pl. milyen ósdi, maradi életmódot folytatnak ők, túl sok kötöttséget vállalnak, amit majd később megbánnak, stb.!!!
Ne általánosíts, nem "fikáztam" soha a családcentrikus embereket. Már többször is kifejtettem az álláspontomat erről, bár azt hiszem, nem itt. Mindenesetre családfikázó hozzászólást tőlem nem olvashattál.
A lényeg: elfogadom, hogy mások másra vágynak, mint én. Ez érvényes mind a gyermekvállalásra, mind a háziasszonyi státusra. Úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van úgy élni az életét, ahogy szeretné. Ha valakit a nagycsalád tesz boldoggá, akkor legyen nagycsaládos, én csak örülni tudok annak, hogy megtalálta a számítását. De ugyanezt elvárom cserébe. Márpedig - ahogy a mellékelt ábra mutatja - ezt nem mindig kapom meg.
Ti. nem csak a "gyerekgyűlölő szinglik" fröcsögnek a családosokra, hanem egyes családosok is azokra, akik "mások". Nem mintha meglepne, az emberek nagy része mindig fröcsög arra, aki valamiben más.
Azonban ha mögötte lelki problémák, súlyosabb esetben társadalmi beilleszkedési zavarok húzódnak (mint motívumok), akkor attól a gyermeket nem akaró alany maga is szenved valamilyen formában - ezért ír ide litániákat pölö...
No és a családosok miért jönnek ide litániákat írni? Csak nem a negatív érzéseiket kezelendő? :-/(Ne vedd komolyan. Csak irónia.)
Miből állapítható meg olyan biztosan, hogy ki miért ír ide?
Ami nem baj, sőt, csak ha titeket zavar ez a beállítottság, illetőleg bűntudat, félelem, akármi társul hozzá, akkor azt orvosolni kellene, nem?!
(...)
Hanem azt, hogy ha negatív érzéseitek szenvedést okoznak nektek, azoktól megszabadulhassatok.
Semmiféle beállítottság nem zavar "minket", már csak azért sem, mert nincs "mi". Nem látok bele pl. Lea, vagy bárki más ide írogató lelkivilágába, így csak a magam nevében nyilatkozhatok.
Engem mindenesetre nem zavar semmiféle beállítottság, sem az, hogy mások vágynak gyermekre, sem az, hogy én meg nem. Lásd fent. Ha valamilyen negatív érzések mégis dúlnak bennem, az némelyek hozzáállása miatt van; úgy jönnek nekem, mint egy tank, a rohadtönzőkarrierpicsa, majdnemleszakiaszarosgatyádatmossa, ill. a miattadhalkiamagyar szövegükkel. Nem a "mi" negatív érzéseinket kell orvosolni, hanem egyes emberek azon vágyát, hogy vaddisznó módjára becsörtessenek mások életébe. Ennek az embertípusnak a díszpéldánya az a nőgyógyász, akit valaki említett párszáz hozzászólással ezelőtt. Nyilvánvaló, hogy ez az embertípus nem egyenlő a családosokkal... és a családra nem vágyókkal sem. Mindkét csoportban vannak ilyenek. A többség hál'istennek nem ilyen, csak mindig az irigykedők hangja a legnagyobb.
Előre is bocsánatot kérek, ha esetleg érzékeny pontodra tapintok, nem akarlak bántani. Olyan bonyolult a helyzet, még plusz kerülőutakkal már végképp érthetetlen lennék.(Lehet, h. így is az leszek.) Meggyőzni se akarlak (főleg nem a szülésről), nem célom egyetértést kicsikarni.
1.Itt a topikon minden anya azt állítja magáról, hogy ő maradt értelmiségi nő, a szülés után is. Mivel ezt nem tudom leellenőrizni, mit mondhatnék erre? - mondjuk, sztem ezt itt pont könnyebb ellenőrizni, adott nick által látogatott topikok címei, az ottani hozzászólásai, stílusa legjobban az illető értelmére világítanak rá, más tulajdonságokra kevésbé lehet következtetni.
Nem, én sem örülnék, ha elbutulnának az ismerőseim. De tényleg nehezen tudom elhinni, h minden nő megbuggyanna agyilag, akinek gyereke születik - ez lehet, h. a Te környezetedben valahogy így alakul, de pl. az enyémben nem.
A kolléga-barátnőm kétgyerekes, és beszélgetünk róluk is - engem érdekel, jól csinálja a dolgát - meg szakmáról, politikáról, a napi hírek mindenféle vonatkozásairól, stb. Nem teljesen egyforma az érdeklődési körünk - nem vagyok méltó társa pl. sporttémában, a legtöbb férfit is lepipálja. (Hehe, az már csak a hab a tortán, hogy a leglilább entellektüel kolléganőmnek 3 gyereke van ... azok se hozták le a földre.) Ráadásul temérdek értelmiségi, alkotó nő van, aki anyaként is teljesít, rájuk nézve általában is durván sértő ez az általánosítás.
A barátnőidről: én értékelem, hogy őszintén felvállalod az érzéseidet, nem játszod meg magad (na, AZ veszélyes igazán) - de képzeld el, hogy viszonyulnál bármelyik barátnődhöz, akinek bemutatván a Társadat, őszinte ellenszenvvel mustrálná egész este ... aztán látnád, hogy feszeng, ha megemlíted a Kedvesedet ...
A láncreakciót Te indítottad el - DE NEM TE VAGY A HIBÁS !!! Te helyesen cselekszel: az érzéseiddel összhangban. Viszont itt a legtöbben úgy akarják rád húzni a felelősséget, h. egy nagyon fontos tényezőt, nevezetesen a gyerekkorodat meg az anyukádat, nem a megfelelő súlyán kezelik.
És itt jövök én, meg amit eszembe juttattál: Van egy kis unokahúgom, jól kijövünk egymással, bár ritkán találkozunk. Évekkel ezelőtt viszont berágtam, ha csak a nevét hallottam is. Az meg teljesen kivágta a biztosítékot, amikor vidáman meghívtak minket - pár száz km távolság, autó nincs - a harmadik születésnapjára !!! Még jó, h. az esztergomi érseket nem rendelik oda !- kaffogtam dühösen a páromnak. Később durván féltékeny lettem rá. Felnőtt fejjel, a hároméves gyerekre !!! Ezen már magam is megdöbbentem, muszáj volt rájönni az okára. Ez volt: a szülők, nagyszülők, rokonok mint bolygók a nap körül, úgy keringtek körülötte. Ünnepségek, vendégségek, kirándulások stb. - sokszor volt a kicsi a középpontban.
Borzasztóan fájt ezt látni, mert nekem nem volt részem effélékben. Mindig is vágytam rá, és azt hiszem, jó dolog megtapasztalni, hogy: mindenki velem foglalkozik ! És ha van ennek létjogosultsága, akkor ilyen egész kicsi korban - aztán, ezzel párhuzamosan jöhet a figyelj a másikra, legyél türelmes stb., "kaptál, most már adjál is". Részben a szüleimen kívül álló okok miatt, mi eléggé bezárkózott, szürke életet éltünk (nincs testvérem), alig mentünk el valahová, alig jöttek hozzánk ... Később se vált rendszeressé a társasági élet; és én a mai napig küszködöm a kapcsolatteremtéssel, -fenntartással, mondhatni, központi problémám. (Ja, az első Igazi zsúrom 9 évesen volt - átjött a két szomszédlány.) Az unokahúgom megkapott valamit, amire én csak vágyakoztam, ami hiányzott - és most is fáj. DE: a rossz érzés az én hiányérzetem, és amikor ezt megértettem, azonnal elmúlt az iránta érzett haragom. Hiszen nem tehet róla ő sem, hogy oda született.
Biztos merész a következtetésem (valszeg el fogsz küldeni vele a francba): azért a leküzdhetetlen ellenszenv, mert egyszerűen TÚL FÁJDALMAS azzal szembesülnöd, hogy olyan dolgokban részesülnek (pl. szabad csintalankodni), amiket Te is mindig szerettél volna, és szükséged is lett volna rájuk - és már soha nem kaphatod meg.
Én a fenti apróságot is évek óta emésztgetem - amin Te átmentél az anyukád mellett, az tragédia.
Na és akkor mi van ? - kérdezheted most, mire jó a bántalmazások emlékeit felpiszkálni ? Lehet, hogy semmire, és nincs is rá szükség, maradhat minden az eddigiekben, hiszen lekezelted úgy, hogy ne rontsa meg az életedet. Lehet viszont, hogy a két problémáról - a rossz viszonyod anyukáddal + gyerekfóbia - kiderül, h. tulajdonképpen egy, ill. a második nincs is, csak az elsőnek a valamilyen kivetülése. Sztem már ez is nyereség lenne. Jó szakember kellene ehhez - a volt pszichológusod sztem egy kókler (nem csak a saját szakmája, de az egész magyar felsőoktatás szégyene is).
Ez az egész nem állt volna össze bennem, ha nem olvastam volna ezt a könyvet, amit szívem szerint mindenkinek ajánlanék, aki volt gyerek:
én sajnos az értelmes gyerekeket sem szeretem, 10 éves kor alatt. Az értelmes kamaszokkal jövök ki a legjobban, és az egyetemistákkal. Sőt: velük kitűnő a viszonyom. Akkor tudom én már, milyen gyerek való neked: Konzerv Konrád !!! :-)))
Viccen kívül, a jófej kamasz is volt kisgyerek. Mit gondolsz róla ?
"Pár éve még milyen ostoba kis béka volt, de mennyit fejlődött" ??? És ezt megosztod vele, őszintén ?
Én pl. azokkal a rokonokkal, akik gyerekként is elfogadtak, jóban vagyok a mai napig. És utálom azokat, akiket akkor is utáltam. Egy-kettő van, akiről megváltozott a véleményem, megértettem az akkori furcsa viselkedését.
A párom is így van, neki sokkal több az emléke, mint nekem, és sok dolog kapcsán emlegeti, h. "már akkor is rühelltem, ha körbenyálaznak a nénik", "a nagybátyámat már akkor is nagyon bírtam" stb.
Szóval, már akkor is az ember létezik, amikor még csak a térdedig ér. Aztán egyszer csak egy vonalba kerül az arcotok, és lehet, h. megkérdezi:
"Mondd, Te miért voltál velem annyira elutasító ? Egy szigorú nénire emlékszem, aki csak anyura mosolygott, és nem gurította nekem vissza az autót. Haragudtál rám ?"
Én elképzelni sem tudok válaszokat ...
Na és, ha az a klassz egyetemista gyereket szül, elfordulsz tőle megint?
Te mit gondolsz azokról a felnőttekről, akikkel kiskorodban találkoztál ?
Szerintem nem sok jót gondolhatsz. Szó nélkül hagyták, hogy az anyukád úgy bánjon veled, ahogy tette. Vagy észre se vették.
Teljesen felesleges - valoban soha nem lesz olyan indok,amivel elvakult mebreket meg lehet gyozni. Gyomnoveny elvakult es talan ra kene hagyni. Valojaban a sajat eletevel vannak gondjai es emiatt, most eppen, a gyereket nem akarokat illetve a kevesbe hagymanyos eletmodot elo noket es fiatalokat celozta meg a duhevel. Van ilyen. Ra kell hagyni.
"Na ez az! Mi a fenének magyarázkodtok? Kinek és mit akartok folyton-folyvást bizonygatni???"
altalanossagban irtam, mert en vagyok olyan arcatlan, hogy nett es kategorikus modon kozlom a mehem igenybevetelerol valo kivancsiskodoknak, hogy nem akarok gyereket, es kesz!:-) De altalaban, ha errol esik szo, az emberek folyton akarnak valami elfogadhato magyarazatot, hogy vajon miert is nem? Szoval ezert magyarazkodnak altalaban a gyereket nem akaro nok, mert felnek hogy a tarsadalom ki- es megveti oket, ezt pedig nem szeretnek, csupan azt hogy hagyjak oket bekeben elni a sajat kis eletuket.
"Ezzel csak a nyulat akartam kiugrasztani a bokorból, ami ki is ugrott!"
Neharagudj, biztosan retardalt vagyok, de en nem ertem, hogy milyen nyul ugrott a bokorbol...kerlek szepen, magyarazd meg. Koszonom ha megteszed.
"Igazából én valamiféle társadalmi (civilizációs, a korszellemet tükröző) okokat próbáltam keresni. Akkor nem csak egyszerűen azért "tűrték meg maguk mellett a kölyköket", mert nem volt más választásuk - ez tévedés!
Mindig is voltak (barbár!) születésszabályozási módszerek. Aki nagyon nem akart gyereket, az kora-terhessége idején forró vízbe ült, felszúrt magának egy kötőtűt, bevett valami mérget, vagy ha ezek sem használtak, a már megszületett csecsemőt a kútba/pöcegödörbe dobta, rajzszöget nyomott a kutacsába, kitette a pusztába, stb.
Ezek szerint minden no, aki szive szerint nem akart gyereket, "elcsinalta" valamilyen barbar modon? Ezen kivul az osszes no aki terhes lett, "szivesen" hozta a vilagra, es nevelte fel a gyereket? Hat...ha ezt akarod hinni, en ugyan nem banom!:-)) Pedig ez onamitas!
Ők bezzeg mindenről lemondanak. Őnekik bezzeg soha nem jut új ruha, mert nem is kell. Őneki bezzeg nem jut nyaralás mert nem is kell. Őneki bezzeg nem kell pihenés, mert nem is kell. Őneki bezzeg nem jut fodrászra sem, mert nem is kell. Neki a gyerekéért kell élnie. Nem is illő új ruhát venni, fodrészhoz menni, nyaralni menni mert az csak flanc, és mit szólnának a szomszédok, hogy ő a gyerek helyett magára költi a pénzt
Szerintem aki így tesz, az egy kissé lelkibeteg. Egy normális lelkületü embernek önmaga is fontos.
Valahol ez a gyerek-kérdés mégsem olyan, mint az, hogy pl. nem gyönyörködtetnek a hegyek, nem hajt a kalandvágy, hogy megküzdjek a természet erőivel, ezért nem veszek magamnak hegymászó felszerelést és nem is indulok ilyen túrára, mert nem érdekel a dolog.
Nna igen. Nost megfogtad a lényeget! Nagyon jól megfogalmaztad. Írhatom én ezt körbe a természet parancsval meg a génekkel de nem megy... nem értik.
Az összes mostani hszeddel mélységesen egyetértek.
Nem tökmindegy neked, hogy Kiss Mariska miért nem szeretne gyereket?
Ez olyasmi, mint az, hogy szereted-e a spenótot. Van, aki szereti, van, aki nem.
Valahol ez a gyerek-kérdés mégsem olyan, mint az, hogy pl. nem gyönyörködtetnek a hegyek, nem hajt a kalandvágy, hogy megküzdjek a természet erőivel, ezért nem veszek magamnak hegymászó felszerelést és nem is indulok ilyen túrára, mert nem érdekel a dolog.
Én nem írról írtam, hogy a gyerek pl. 1 éves koráig az anya esze a gyerekén kell legyen elsősorban, (ez természetes), hanem arról, hogy egyes anyák mártírnak állítják be magukat a gyerek akár 18 éves korában is!
Ők bezzeg mindenről lemondanak. Őnekik bezzeg soha nem jut új ruha, mert nem is kell. Őneki bezzeg nem jut nyaralás mert nem is kell. Őneki bezzeg nem kell pihenés, mert nem is kell. Őneki bezzeg nem jut fodrászra sem, mert nem is kell. Neki a gyerekéért kell élnie. Nem is illő új ruhát venni, fodrészhoz menni, nyaralni menni mert az csak flanc, és mit szólnának a szomszédok, hogy ő a gyerek helyett magára költi a pénzt.
(Sok helyen persze meg kell gondolni, hogy anyuci vagy babuci, mert csak egyre van pénz, de azért néha a kölök is kibírná, ha nem kapna rögtön Milka csokit, hanem vennének két Sportszeletet, és abból egyik anyucié lenne....)
Aztán az ilyen anya jön azzal, hogy "feláldoztam érted az életem...". Nem kérte senki. Saját döntése.
(Persze ettől még a gyereknek nem kéne lesz..rnia a szüleit)
Egyetértünk. Azt én is kihangsúlyoztam, hogy rosszul esik és dühít, ha a szeretetemmel/jóindulatommal visszaélnek. Szakítottam is meg emiatt (az egyoldalú kölcsönkéregetés és meg nem adás főszerepet játszott benne) barátságot!
Oszinten szolva hatarozottan unalmasnak talalom, hogy nekem, gyereket nem akaronak folyton krealnom "kene" valami "indokot" nektek, gyermeket akaroknak, valami olyan "indokot", amit elfogadhatonak tartotok, amire kegyesen rabolintotok, es ha nem tudok -vagy inkabb nem akarok, mert intim maganugynek tartom?- ilyen "indokot" fabrikalni, nos ebben az esetben egy devians allat vagyok!
Na ez az! Mi a fenének magyarázkodtok? Kinek és mit akartok folyton-folyvást bizonygatni???
Tisztesseget emlitettel, de erdekes modon Neked a tisztesseg nem abbol all, hogy valaki oszinten felvallja az erzeseit es eszerint cselekszik, alakitja az eletet, hanem abban, hogy mikent tudja ezt megokolni, es ha nem "utos az indok", az atlagtol - es/vagy Toled- eltero szemleletu szemely egy devians allat, oszt' kesz! Nagyszeru!:-)
Ezzel csak a nyulat akartam kiugrasztani a bokorból, ami ki is ugrott!
Hippik, világcsavargók, prostik; régi korok emberei:
Igazából én valamiféle társadalmi (civilizációs, a korszellemet tükröző) okokat próbáltam keresni. Akkor nem csak egyszerűen azért "tűrték meg maguk mellett a kölyköket", mert nem volt más választásuk - ez tévedés!
Mindig is voltak (barbár!) születésszabályozási módszerek. Aki nagyon nem akart gyereket, az kora-terhessége idején forró vízbe ült, felszúrt magának egy kötőtűt, bevett valami mérget, vagy ha ezek sem használtak, a már megszületett csecsemőt a kútba/pöcegödörbe dobta, rajzszöget nyomott a kutacsába, kitette a pusztába, stb. A magas csecsemőhalálozási arányok miatt nem volt feltűnő az "angyalcsinálás".
A férfi óvszernek is voltak kezdetleges formái, pl. disznóbél, amibe a kolbászt töltik.
Akiben jobban megszólalt a lelkiismeret, az valamilyen rokonával, ismerősével neveltette fel a gyerekét, vagy pl. az egyház gondjaira bízta, internátusba küldte.
Törvénytelen ("zabi") gyerekek is születtek szép számmal. Még Mátyás királynak is volt.
Sokkal inkább valami olyat érzékelek - bár ezt is leírtam már többször - hogy ez a tudatos/szándékos házasságot ("kötöttséget") és/vagy gyereket nem akarás egy morális meggyőződésből fakadna, átalakulóban van a modern társadalmak fiataljainak az értékrendszere és ez folyamat, egyre erősödő tendencia. Nekem ez (elsősorban így, kollektív szinten) nem tetszik. Vállalom.
Latom hogy nem nekem valaszoltal, de bocs, nem tudom szo nelkul hagyni.
Szamomra az adosog lerovasa becsuletbeli ugy! De ha megis az ados fel olyan helyzetben van, hogy a kituzott hataridore nem tudja visszaadni a kolcsont, legalabb legyen benne annyi, hogy ker egy ujabb hataridot, es hadd legyek en abban a helyzetben, hogy ha akarok, meltanyossagot gyakorlok, es azt mondom hogy hagyd a fenebe! Ne az ados felnek alljon feljebb, es a vegen meg en legyek a szemet!
hogy lehet ilyen ostobaságot állítani, hogy a gyereket nem szeretők másik véglete a pedofil állat? Szerintem, és ne sértődj meg, a másik véglet a majomszeretetű szülő, aki a "Nekem nem tellett, had legyen a gyereknek!" felkiáltással halálra gürcöli magát; kocsit, lakást, kutyafülit is megveszi a gyerekeinek, közben egyet nem nyaralt, utazott ezer éve, és őrá ugyanugy tesz majd magasról a drágasága, mint az állítólag a rossz szülők kölkei.
Én nem ezt mondtam! Előző hsz-okban már kifejtettem.
A majomszeretetet magam sem helyeslem, de hogy jön ez ide?
hogy jön az elő, hogy aki nem akar gyereket, ott valami hibádzik. Mondd ki bátran: fogyatékos. Erre gondoltál?
Miért megbélyegző ha valakit egészségügyileg betegnek minősítek? Nem erkölcsileg mondok felette ítéletet. A beteg ugyanis nem tehet arról, hogy olyan amilyen (pl. az alkoholista, mint szenvedélybeteg sem!); azonban pl. a zsebtolvajnak erkölcsi választásán alapszik, hogy lop-e vagy nem.
Pl. a cukorbeteget, a vakot, a kerekes székest, a depresszióst, a bulímiást, a pánikrohamost nem tekintjük az egészségesekkel egyenértékű embernek? Vagy te nem tekinted?
Igenis, az (lelki) beteg, aki iszonyodik bármilyen fajta embertől, állattól!
Az nem, aki egyszerűen csak nem szeretné/tudná a gyereket vagy éppen a kiskutyát az életébe beilleszteni.
Homoszexualitás: szerintem az is egyfajta lelki/szocializációs zavar (de nem bűn, nem erkölcsi kategória és nem kell a Tajgetoszra küldeni azt, aki olyan!), viszont a tudományos kutatók vitatkoznak azon, hogy genetikai eredete (is) van-e.
Aki "agglegény", arról nem feltételezhető automatikusan, hogy meleg! Ilyet én nem is állítottam.
az, hogy a legnehezebb időkben is vállaltak gyereket, azért volt, mert jött a gyerek és kész. Ja! száz éve az is elképzelhetetlen volt, hogy a lyány ne menjen férjhez max 21 éves koráig. Micsoda szégyen is volt pártában maradni. Szép idők voltak, ugye?
Most a ló másik oldalán vagyunk! Vagy éppen fordítva üljük meg... ;)
értsd meg, hogy nem gyűlöljük a gyerekeket! Én mint már írtam, tanár vagyok, 10-től 18 ig nagyon jól kijövök velük. Mindegyik korosztállyal másért és máshogyan. De ez még nem jelent semmit. ettől még napi x óra munka után bocsánatos bűn arra vágyni, hogy egyedül legyek a párommal, ne nyaggasson senki, stb.
Te nem is írtál semmi ilyet, sőt, egyáltalán nem is írtál a topikba akkor, amikor azok igen, akiknek irományomat szántam!!! Miért vetted magadra?
A te szituációd egyébként tökéletesen érthető. Én sem szeretnék itthon a munkámmal (amit egyébként utálok) foglalkozni, vagy arról beszélni a családom tagjaival (ez akkor is így lenne, ha szeretném a munkámat).
HA ÚGY ÉRZED, HOGY NEM VÁGYSZ A GYEREKRE, AZ ANYASÁGRA, HANEM PUSZTÁN A TÁRSADALMI ÉS EGYÉB ELVÁRÁSOK MIATT SZÜLNÉL: NE TEDD.
Ennyi és nem több.
Ezzel magam is egyetértek. De ha a te és a többiek véleménye, attitűdje valóban csak abból állna, hogy "ennyi és nem több", akkor most nem vernénk itt a billentyűzetet pro és kontra! Nektek valami más nem stimmel, és én erre próbáltam rávilágítani.
Hogy a fenébe lehet ezt beteg lelkű, gusztustalan pedofilokkal egy napon emlegetni, akiket egytől egyig főbe kéne lőni? Ez nagyon durva volt tőled!!! (gyomnövényhez szólok)
Félreértettél - ld. előző hsz-aim!!!
A gyermekfóbiára mondtam - és voltak is itt szép számmal ilyen megnyilvánulások, példázatok! - azt, hogy ugyanúgy devianciának minősül (mentális és/vagy társadalmi beilleszkedési zavar), mint a pedofília.
Mert különbség van gyermeket nem akarás és gyermekiszony között!
Írtam valamit, ki mertem nyilvánítani, hogy konzervatív felfogású vagyok, erre mindenki nekem esett.
Akkor ki(k) van(nak) a ló másik oldalán, ki nem tudja mások felfogását tolerálni, ki gyanít automatikusan rosszhiszeműséget a másik emberben?
Mintha ők már nem is csak a gyerekektől irtóznának, hanem mindenkitől, aki nem olyan mint ők, nem azt mondja/írja, amit hallani/olvasni akarnak... Hogy is van ez?
Kölcsönkérés: elvből nem kérek kölcsön szinte még a saját anyámtól sem! Megalázónak érzem, és ugyanekkor pofátlanságnak is a kölcsönkérést. Én igyekszem addig nyújtózkodni, ameddig a takaróm ér.
Viszont fegyelmezetten tudomásul veszem, hogy mások másként élnek, kevesebbet keresnek, nincs bennük közgazdasági véna és nem tudják olyan ügyesen beosztani a pénzüket, hirtelen kerülnek anyagi nehézségekbe - ezért rászorulnak a kölcsönre, és nem egyből az uzsoráshoz, vagy a bankhoz fordulnak, hanem családjukhoz/barátaikhoz. Így engem is megtalálnak. Aki nem él vissza a jóindulatommal és/vagy látom, hogy a kölcsönpénzt nem harmincezer forintos hupilila tűsarkúra, hanem pl. vízvezeték-cserére költötte, akkor szívesen adok kölcsön. És bár rendszert nem szeretek belőle csinálni, mert nem szakadt rám az OTP, szoktam méltányosságot gyakorolni.
Miért nem tudod elfogadni, hogy valakit más vágyak vezérelnek, mint téged? Csak az a jó, ahogy te élsz?
Nem állítottam ilyet. És ha régóta követed a topikot, akkor emlékezhetsz, hogy kb. 3-4 évvel korábban még én sem voltam képes magamról elképzelni, hogy valaha is vágyni fogok gyerekre. Tehát én átéltem egy hasonló korszakot, hasonló lelki beállítottsággal, mint ti!
Ezért a hsz-omban nem volt semmi elítélő, erkölcsileg megbélyegző - bár ahogy olvastam, sokan így értelmezték! :(
Nálam a demarkációs vonal ott húzódik, hogy van egy fiatal nő/férfi, aki szimplán nem vágyik arra, hogy gyermeke legyen. Ez - októl függetlenül - még rendben is lenne.
Ami nekem piszkálja a csőrömet, az az a hozzáállás, amit a korábbi, rendkívül szemléletes példákat felvonultatók irományaiból sugárzott! Pl. az, amikor valaki leírta, hogy mennyire felháborítják a szabadtéri rendezvényen, tömegközlekedési eszközön vagy üzletben hangoskodó, futkározó, fegyelmezetlen gyerekek. Vagy hogy kifejezett undort érez, ha barátnője/rokona kisgyermekével "kell" pár percig foglalkoznia.
Ez már nem szimplán "én nem szeretnék gyermeket nevelni", hanem gyermekfóbia (és erre értettem, hogy "nem normális", "klinikai eset/deviancia" - hasonlóan a szociális fóbiához) úgy általában! Ha csak rágondolnak a gyerekekre, már ökölbe szorul a kezük.
Amikor én az említett korszakomat éltem (most nem mondom azt, hogy törvényszerű/szükségszerű, hogy másoknál is átmeneti legyen ez az időszak, de tény, hogy kisebbségben vannak azok az emberek, akiknél nem az), akkor csak a magam vonatkozásában nem tudtam elképzelni az anyaszerepet, de úgy általában a gyerekekkel nem volt bajom és nem is hangoztattam "gyermekellenes" véleményeket. Nem azért, mert bárki is rám kényszerítette volna az alakoskodást, a gazsulálást, hanem mert amúgy a gyerekekkel mint olyanokkal tényleg nem volt semmi bajom. Nem szerettem őket az tény (így engem sem hatottak meg pl. a totyogó kétévesek, a babafotók, stb.), de nem is éreztem velük szemben heves ellenérzést sem. A gyermekes nőknek akkor is átadtam a helyet a BKV-n, és nem zavart jobban egy bömbölő kiskölyök, mint egy ápolatlan öregember.
Talán csak tini koromban (úgy 17 éves korom tájékán) gondolkodtam csak úgy, hogy a gyermek kifejezetten egy párkapcsolat megrontója lehet, a személyi szabadságot korlátozza, a karriert keresztülhúzza, csak nyűg és kolonc a nyakban, stb. Mert akkor valami teljesen más elképzelésem volt a női szerepről, ma már csak röhögök rajta...
Ám még ebben a korszakomban is csak az iskoláskor alatti gyerekekkel nem tudtam mit kezdeni, babanézőbe sem szívesen mentem; viszont az iskolásokkal meg nagyon jól kijöttem és tudtam olyan elfoglaltságot keresni, amiben a gyerek is és én is jól szórakoztunk (pl. társasjáték).
Szóval még egyszer mondom, nem azzal van bajom, ha valaki lelkileg nem vágyik gyerekre. A lehetséges okaival sincs, bár aki nagyon rossz családban él(t), azzal őszintén együttérzek.
A bajom a gyermekekkel un bloc érzett erős és heves negatív érzelmekkel, illetőleg ezek kifejezésre juttatásával van. Szerintem a mai, már-már túlontúl liberális világban egyáltalán nem nehezedik olyan nagy társadalmi nyomás a fiatalokra (legyfeljebb faluhelyen, kisvárosban), a gazdasági élet és a média pedig kifejezetten a gyermekeket nem vállalóknak kedvez, szóval nem értem azt sem, hogy szégyenérzettel vegyesek ezek a "vallomások"! Szerintem nyitott kapukat döngettek, és nyugodtan megmondhatjátok bárkinek, hogy ti másképp képzelitek a jövőtöket, abba a gyerek nem fér bele. Ha emellé nincs kifejezett gyermekellenes körítés (pl. "a gyerekek büdösek, hangosak, kezelhetetlenek, folyton csak láb alatt vannak, zavarnak, csak kérnek és semmit nem adnak, stb."), akkor számíthattok arra, hogy toleránsak lesznek veletek szemben.
Mert ne feledjétek, hogy a családcentrikus embereket meg az bántja, ha ti folyton fikázzátok, hogy pl. milyen ósdi, maradi életmódot folytatnak ők, túl sok kötöttséget vállalnak, amit majd később megbánnak, stb.!!! Mert a ti (szólás)szabadságotok is csak addig terjed, míg másokét nem sértitek vele...
Írod: a gyermek utáni vágy hiánya nem árt senkinek.
Önmagában valóban nem. Azonban ha mögötte lelki problémák, súlyosabb esetben társadalmi beilleszkedési zavarok húzódnak (mint motívumok), akkor attól a gyermeket nem akaró alany maga is szenved valamilyen formában - ezért ír ide litániákat pölö... Ami nem baj, sőt, csak ha titeket zavar ez a beállítottság, illetőleg bűntudat, félelem, akármi társul hozzá, akkor azt orvosolni kellene, nem?!
Az "orvoslás" alatt természetesen nem azt értem, hogy külső segítséggel azt érjétek el, hogy x. naptól kezdve majd akarjatok gyereket - szó sincs róla. Hanem azt, hogy ha negatív érzéseitek szenvedést okoznak nektek, azoktól megszabadulhassatok. Ne legyen nálatok sehol sem kérdés, hogy hogyan élitek az életeteket! :)
Na igen, sok anya esik abba a hibába, hogy onnantól, hogy gyereke van, neki magának már semmi "nem kell", "nem jár", "csak a gyereknek él" stb. Pl. a Te barátnőid, akik el vannak képedve, hogy Te még mindig olvasol, pedig azt már a gyereknek kéne csinálni.... Ők talán nem olvasnak semmit a bébijáték használati-utasításon kívül?
Vagy egy anyának nemhogy új ruha, cipő, nyaralás, szórakozás de még egy könyvtári könyv + fél óra szabadidő az olvasáshoz sem jár? Csak mert anya?
Csodálom, hogy az ilyenek (a "mártírok") nem jönnek azzal, hogy akinek gyereke van, az már nem ehet, nem ihat, sőt levegőt se vehet, mert mindent-de-mindent csakis a gyerek érdekében tehet. Az evés-ivás-levegővétel meg csak az anya saját önző életbenmaradását szolgálja....
Rejához és Mileva Marichoz szólnék, válaszként arra a hozzászólására, miszerint én azért veszítem el a gyerekes barátnőimet, mert ők érzik rajtam, hogy én valahol nem fogadom el a döntésüket, hogy gyereket vállaltak, és cserébe ők is elutasítatják az én döntésemet, miszerint én nem vállalok.
Ez nem egészen így van. Pl. ti, internetes hozzászólók, akik gyereket vállaltok: felőlem annyi gyereket vállaltok, amennyit akartok. Elfogadom. Számomra más, közömbös ismerős emberek, akik gyereket vállalnak, szintén. Felőlem mindenki azt csinál, amit akar. Csak engem ne zavarjon vele.
És ez utóbbi a kulcsmondat. Nekem a barátnőimmel volt (igen: csak volt) egy szoros kapcsolatom, közös érdeklődési köröm. És ez megszűnt, amióta anyák. Azóta csak egy téma van: a gyerek, és azokra is igaz, akiknek már egészen nagyok a gyerekei, tehát nem csak az újdonsült anyákra érvényes.
Na most én ennek miért örülnék? Persze, hogy látszik rajtam, hogy nem fogadom el a barátnőim átvedlését értelmiségi nőből mezei háziasszonnyá. Ha úgy vesszük, akkor tényleg szűnjenek is meg ezek a barátságok, mert semmi örömöm nincs már bennük.
Miért örülnék, hogy az egykori nagy közös beszélgetések, csavargások helyett most már két értelmes mondatot nem tudunk váltani, mert tuti közbevisít a gyerek? Ez engem nagyon zavar, amit én ugyan igyekszem leplezni, de valamennyire biztos látszik rajtam, ezt ők is érzik. Miért: ti, akik szeretitek a gyerekeket, nem zavar, hogy nem lehet a gyerekektől beszélgetni (sem)?
Szóval: mivel engem zavar a barátnők személyiségének átalakulása, és én nem akarok ilyen módon átalakulni, ők engem elítélnek, hogy én nem akarok átalakulni. És esetleg még "retardáltnak", "kamaszosnak" is tartanak. Valamelyik még azt is mondta, hogy "nem normális, hogy ennyi évesen még mindig ennyit olvasok, gyerekek szoktak ennyit olvasni, már rég azzal kellene foglalkoznom, hogy ezt a gyerekemnek átadjam". Mi a fenéért kellene nekem bármit is bárkinek átadnom? Én a magam örömére olvasok, nem másért!
Ezt a témát egyszer már kitárgyaltuk ezen a topikon (csak esetleg még nem olvastátok), és a következő eredményre jutottunk:
1.Itt a topikon minden anya azt állítja magáról, hogy ő maradt értelmiségi nő, a szülés után is. Mivel ezt nem tudom leellenőrizni, mit mondhatnék erre?
2.Volt, aki azt állította, hogy az én barátságaim nem is voltak igazi barátságok.
3.És volt, aki azt mondta (szerintem pont Gyomnövény), hogy a némely barátság megszűnik, és újak alakulnak.
Mileva Maric: én sajnos az értelmes gyerekeket sem szeretem, 10 éves kor alatt. Az értelmes kamaszokkal jövök ki a legjobban, és az egyetemistákkal. Sőt: velük kitűnő a viszonyom.
Gyomnövénynek épp rossz napja volt, úgyhogy nem tudom, érdemes-e válaszolni neki. Éljek én bármilyen életformát (pl. hippi), éljek bármelyik korszakban, bármelyik országban, bármilyen anyagi körülmények között: nem vágyom gyerekre!
Ezen a topikon azért gyűltünk össze, hogy erről beszélgessünk.
Oszinten szolva hatarozottan unalmasnak talalom, hogy nekem, gyereket nem akaronak folyton krealnom "kene" valami "indokot" nektek, gyermeket akaroknak, valami olyan "indokot", amit elfogadhatonak tartotok, amire kegyesen rabolintotok, es ha nem tudok -vagy inkabb nem akarok, mert intim maganugynek tartom?- ilyen "indokot" fabrikalni, nos ebben az esetben egy devians allat vagyok! Regebben elegge felbosszantott ez a hozzaallas, manapsag mar nem, noha a "csodalatomat" a mai napig is kivivja!:-)
Tisztesseget emlitettel, de erdekes modon Neked a tisztesseg nem abbol all, hogy valaki oszinten felvallja az erzeseit es eszerint cselekszik, alakitja az eletet, hanem abban, hogy mikent tudja ezt megokolni, es ha nem "utos az indok", az atlagtol - es/vagy Toled- eltero szemleletu szemely egy devians allat, oszt' kesz! Nagyszeru!:-)
A feltett kerdeseidre a vaiasz szamomra nagyon egyszeru:
"hogy még az abszolút a mának élő, szélsőségesen a szabadságot kereső, "nomád" életmódot folytató, kommunákban élő hippik életébe is belefértek a gyerekek?! {td. Szelíd motorosok, Hair, Tillsammans c. filmek...)"
-igen, belefertek az eletukbe a gyerekek! Amolyan primitiv modon tekintettek a gyermekaldasra, mint anno az osember. Nekem aztan ez nem kovetendo pelda hogy megszulom, aztan majd nodogel mint szar a fuben!
"sokkal nagyobb szegénységben, háború idején, ezerszer rosszabb lakáskörülmények között és gépesitettség híján megterhelő, valóban robotolást jelentő házimunka mellett is szivesen vállaltak gyermekeket a nők?"
-kerdessel valaszolnek. Volt mas valasztasuk? Nagyon kivancsi lennek, hogy mi tortent volna, ha mar akkor ha lett volna ennyi fogamzasgatlo modszer mint ma.
"hogy még a prostituáltak közül is sokan igyekeznek éfettársi kapcsolatat vagy házasságot létesíteni, és azon belül gyermeket is nevelni?!"
-Szamomra ez a legfelhaboritobb temak koze tartozik! A regi ídok prostitualtjai szinten nem voltak abban a helyzetben, hogy vedekezzenek a terhesseg ellen, de mai gyereket vallalo kurvakat egyszeruen lelonem!:-) Odaig rendben van, hogy egy no a testebol el, az o elhatarozasa, dontese! De hogy gyereket is vallal, es az artatlan lenynek azzal a tudattal kelljen felnonie, hogy az anyja egy bervagina, szerintem sohasem feldolgozhato teny, tehat az aljassag tetofoka ha egy no nem gondol a gyereke egeszseges szellemi-lelki fejlodesere.
Szamomra a gyermekvallalas nem abbol all, hogy szabad utat engedek a termeszetnek. Szamomra tudatos elhatarozas es a vagy, hogy egy kicsi emberkebol testileg-lelkileg egeszseges felnottet neveljek. Bennem nincs ilyen sem elhatarozas, sem vagy...nem a felelosseg rettent vissza, hanem az, hogy NEM VAGYOM GYEREKRE. Egyszeruen nem cseszhetek ki igy gyerekkel, hogy csak azert hozom a vilagra, mert van reprodukcios szervem, es megtermekenyult! Gyulolnem magam ha igy tennek! Vagy ez mar deviancia?:-))
Rég jártam errefelé, valamiért korábban keltem, ide is benéztem.
Hát, kedves gyomnövény rendesen kiverted a biztosítékot nálam is. Elég toleránsan szóltam hozzá annak idején a témához - mint ahogyan a nagy többség is - erre Te most belehúztál rendesen...
Kikérem magamnak az áltlad írottakat, mert
- hogy lehet ilyen ostobaságot állítani, hogy a gyereket nem szeretők másik véglete a pedofil állat? Szerintem, és ne sértődj meg, a másik véglet a majomszeretetű szülő, aki a "Nekem nem tellett, had legyen a gyereknek!" felkiáltással halálra gürcöli magát; kocsit, lakást, kutyafülit is megveszi a gyerekeinek, közben egyet nem nyaralt, utazott ezer éve, és őrá ugyanugy tesz majd magasról a drágasága, mint az állítólag a rossz szülők kölkei.
- hogy jön az elő, hogy aki nem akar gyereket, ott valami hibádzik. Mondd ki bátran: fogyatékos. Erre gondoltál?
- ha férfi létemre nem nősülök meg, mi alapján emlegeted a homokosságot? Hogy a fenébe jön egyáltalán szóba?? Köze nincs hozzá.
- az, hogy a legnehezebb időkben is vállaltak gyereket, azért volt, mert jött a gyerek és kész. Ja! száz éve az is elképzelhetetlen volt, hogy a lyány ne menjen férjhez max 21 éves koráig. Micsoda szégyen is volt pártában maradni. Szép idők voltak, ugye?
- értsd meg, hogy nem gyűlöljük a gyerekeket! Én mint már írtam, tanár vagyok, 10-től 18 ig nagyon jól kijövök velük. Mindegyik korosztállyal másért és máshogyan. De ez még nem jelent semmit. ettől még napi x óra munka után bocsánatos bűn arra vágyni, hogy egyedül legyek a párommal, ne nyaggasson senki, stb.
- igen, a rocksztárok között is van, aki akar gyereket, és van, aki nem. Ők is emberek, ilyenek és olyanok.
Szóval már ne is haragudj, amellett, hogy a Tiéd is egy vélemény - amit ezek a mocsok másként gondolkodók próbálnak tolerálni - most szerintem nem gondoltad át a mondandódat.
Visszaolvastam a topicom. Azért nem írok, mert nincs mit. Nem azzal a szándékkal nyitottam, hogy 1. az én konkrét esetem tárgyaljuk ki, (bár úgyse tudja senki, valójában ki vagyok), 2. semmi kedvem folyton azt olvasni, hogy milyen hülye vagyok. :-(
Szerintem annak, hogy valakiből hiányzik az anyai ösztön, egyrészt biológiai, másrészt lelki okai vannak. Biológiai ok alatt a hormonális rendszer működését értem. Bár annyira nem értek hozzá, hogy mi, hogyan, meddig, de a tapasztalatok alapján ez is közrejátszik. A lelki oldalt nem ecsetelem, mert ez eléggé egyedi.
Mindenesetre semmiképp nem nevezném társadalmi beilleszkedési zavarnak, egyszerűen egy állapot. (Azok, akik devianciának tekintik, gyakran a homoszexualitáshoz is úgy állnak hozzá, hogy betegség, gyógyítani kell, menjenek pszichológushoz vagy paphoz, halálos bűn stb. Ja, és az is nagyon tipikus, hogy a pedofíliával azonosítják.)
Egyébként én sem rajongok a gyerekekért, de - gondolom - ez már kiderült. Az édibédi babapopsik teljesen hidegen hagynak, és nagyon kínos, amikor mindenki azt várja tőlem, hogy olvadozzak a láttukon, nekem meg "nem megy". Viszont nem iszonyodom tőlük egyáltalán, és a nagyobbacska (3-4 éves) gyerekekkel általában elég jól megértjük egymást.
Nálam az okok valószínűleg biológiaiak, mert semmiféle úgynevezett "szingliagymosás" nem hatott rám, sok szempontból sosem voltam az a tipikus nő, és ez zsigeri, nem pedig elvi ügy. (Nem, nem vagyok bajszos, frigid leszbi.)
Mindenki azzal jön, hogy a hormonok majd jól helyretesznek. Nem zárom ki, hogy így lesz, de egyelőre nem látom jelét.
Komolyan mondom, nem értem, hogy milyen oknál fogva gyűlölnek bennünket a Gyomnövény-félék.
Nos. Én tényleg nem szeretem a gyerekeket. Hogy ez miért alakult így, annak több oka is van, ez lényegtelen. A tény az, hogy nem szeretem őket. DE egyetlen gyereknek sem ártok, egyet sem bántok, ellentétben sok olyan emberrel aki SZERETI a gyerekeket, létre is hoz egyet vagy többet, utána meg szarrá veri és kiéli rajta az agresszióját, hiszen a gyerek nem tud védekezni és nem tud elmenekülni abból a környezetből.
Magyarán: kinek ártok én azzal, ha nem szülök?
Én senkit, de senkit nem akarok rábeszélni arra, hogy hozzám hasonlóan ne vállaljon gyereket. Csak annyit szeretnék tudatosítani az emberekben: HA ÚGY ÉRZED, HOGY NEM VÁGYSZ A GYEREKRE, AZ ANYASÁGRA, HANEM PUSZTÁN A TÁRSADALMI ÉS EGYÉB ELVÁRÁSOK MIATT SZÜLNÉL: NE TEDD.
Ennyi és nem több.
Hogy a fenébe lehet ezt beteg lelkű, gusztustalan pedofilokkal egy napon emlegetni, akiket egytől egyig főbe kéne lőni? Ez nagyon durva volt tőled!!! (gyomnövényhez szólok)
Miért nem lehet tudomásul venni, hogy az anyaság ÖSZTÖNE,mint olyan igenis hiányozhat valakiből????
Mivel ártok én neked kedves Gyomnövény,amiért nem szülök?????
