Mahadas boduletes baromsagot irt, te meg elhitted. Ennyi erovel miert nem a fuvet fejed meg, ha tejet akarsz? Benne kell lennie, hiszen a tehen is abbol csinalja.
A husrol irt listad is szinten az eloiteleteidet tukrozi, es legkevesbe a tenyeket. De nyugodtan higgyel benne, semmi baj nincs ezzel. Mas meg mast hisz.
Mahadasnak igaza van, a legtöbb állat, amit az ember legyilkol, az mind növényevő állat, következésképpen amit beillesztettél cikket a növényekről, az a húsra is érvényes, hiszen növényevő állatokról van szó a hús kapcsán.
Összehasonlítom a húst és a növényi táplálékot nyers állapotában:
HÚS:
- büdös
- dögszagú, mert dög is, s hamar bomlásnak, rothadásnak indul
- gusztustalan
- véres
- tapintása is természetellenes, kellemetlen, nem véletlen kell utána kezet mosni
- sült vagy főtt állapotban az ember foga közé kerül, amit nehéz kipiszkálni
- sült vagy főtt állapotban nem a húsnak van jó illata, hanem a növényi fűszereknek vagy a füstölésnek (nagy különbség, s nem összetévesztendő a fűszer és a füstölés magával a hússal)
- megüli a gyomrot
- nehezen emészthető
- hízlaló
- rákkeltő
- és nem utolsó sorban etikátlan, mert gyilkosság árán van
NÖVÉNY, GYÜMÖLCS:
- természetes
- kellemes tapintású
- jó illatú
- lédús
- vitamindús
- könnyen emészthető a szervezet számára, gyorsan energiává alakul
Utoljara: attol, hogy sokszor irsz le egy marhasagot, nem lesz igazabb.
Eddig kizarolag masokat minositettel, onkritikat nyomokban se talalni tolef. A helyedben a sajat hazam tajan neznek korul, mert eddig te voltal az, aki ismeretek nelkul minositgetett, szemelyeskedett, lett megcafolva szamtalanszor, es idezget folyamatosan a spiritualis irodalombol, amit lathatoan elolvasott, bebiflazott, de annak szellemet nem ertette meg. En inkabb a sajat egom miatt aggodnek a helyedben, mert az elhatalmasodott a topicon, es te ezt eszre se veszed.
Mi magyarok sok mindenről híresek vagyunk, de sajnos sokszor inkább a rossz hírünk terjed. Például, világszerte tudják rólunk, hogy élen járunk az öngyilkosságban, alkoholizmusban, válásban, abortuszban és a helytelen táplálkozásban. Évente több millió turista látogat el hazánkba, és sokan közülük nem akarják elhinni, hogy nálunk még mindig nincs egyetlen egy vegetárius étterem sem (szerk. megj.: már van!); hogy a magyar étrend borzasztóan sivár, húst-hússal kínál; hogy mi magyarok nem rendelkezünk salátakultúrával, s ami a legszomorúbb - hogy minderre még büszkék is vagyunk. Míg a nyugati országokban se szeri se száma az olyan húsnélküli éttermeknek, folyóiratoknak, szaklapoknak és egyesületeknek, melyeknek célja a táplálkozáskultúra ismertetése és terjesztése, addig a külföldi turisták számára készült színes brossúrákban a cigányzene, a hortobágyi álromantika, valamint a szalámi, a halászlé és a pacalpörkölt kívánja meggyőzni a külföldieket, lám nálunk milyen jól lehet szórakozni és lakmározni.
Pedig a fűszerpaprika és a hús csak az utóbbi évszázadokban uralja étrendünket. Az előző Amerika felfedezése után került fel az asztalunkra, az utóbbi kizárólagossága pedig a 150 éves török uralom következménye. A megszállók ugyanis rendszeresen begyűjtötték a magyar parasztok minden megtakarított élelmét, ám a sertést, illetve az abból készült ételeket meghagyták, mivel a mohamedán vallás tiltja azok fogyasztását. A Mohács óta örökösen háborút vesztett magyarságot sokszor fenyegett éhínség, s ezekben a válságos időkben alakult át a köznép tudatában a hús a jólét szimbólumává. Most pedig lássuk, milyen káros következményekkel jár a húsfogyasztás!
Húsfogyasztás és rákos megbetegedések
Nyugaton az utóbbi évtizedekben egyre sűrűbben látnak napvilágot az olyan tudományos munkák, melyek a húsevést a rákos megbetegedések egyik fő okozójaként jelölik meg. (Az igazság kedvéért meg kell említenünk, hogy azért Magyarországon is néha megjelenik egy-egy ilyen témájú nyúlfarknyi közlemény, többnyire nyugati lapok cikkei nyomán.) Néha olyan újabb kutatási eredményekről olvashatunk, amelyek a jellegzetes modern húsételek - a hamburger vagy a hot-dog - rákkeltő hatásáról számolnak be.
(Megjegyezendő, hogy ezzel a tudomány nem közölt semmi újat. Ismét feltaláltuk volna a spanyolviaszt? Tudvalevő ugyanis, hogy minden ősi vallás tiltotta, de legalábbis korlátozta hívei számára a húsevést.)
A húsevés rákkeltő hatásának első bizonyítékára 1977-ben bukkantak rá a kutatók, amikor észrevették, hogy az emberi széklet mutagéneket, mutációkat okozó anyagokat tartalmaz. Minthogy a mutagének nagy részének rákkeltő hatása is van, logikusnak látszott a feltevés, hogy a székletben levő mutagének elősegítik, vagy maguk váltják ki a bélrákot.
A rákos daganat tulajdonképpen rendellenes sejtburjánzás. Egyelőre tisztázatlan okok miatt a sejt sajátos változáson megy át, és fékezhetetlenül osztódni kezd. A szabad szemmel nem látható parányi sejt rövid időn belül ökölnyi daganattá is növekedhet. Bizonyos esetekben akár tíz év is betelik, mire sikerül felismerni a kórt, másdkor viszont rohamos a betegség lefolyása. A daganat gyakran más szervekre is átterjed (metasztázis).
A kutatók szerint a rendellenes sejtburjánzás megelőzésének egyik lehetséges módja a vegetárius táplálkozás. Több száz esetben állapítottak meg szoros összefüggést a jellegzetes amerikai étkezési szokások és a rák előfordulása között. Az amerikai étrend - a magyaréhoz hasonlóan - általában finomított tápanyagokból áll, rostszegény, viszont túl sok zsiradékot és fehérjét - elsősorban állati eredetű proteint - tartalmaz.
A hús rákkeltő hatásában eleinte a fehérjék, pontosabban a triptofán káros hatását gyanították. A mai álláspont szerint a húsfélék ártalmas anyaga a zsír, mert ez fokozott epesav-elválasztást okoz, s feltételezik, hogy az epe lebontódási termékei gyakori székrekedés és rostszegény táplálkozás következtében felszívódnak. A hús fehérjéinek pörkölésekor, illetve a füstölés során is rákkeltő anyagok keletkeznek. A füstölt ételek karcinogén hatásának tulajdonítják a gyomorrák kialakulását. Így már érthető, hogy a helyes étrendet egyre több laikus tekinti a rák leghatásosabb ellenszerének.
Az Egyesült Államokban a rák ma már a második leggyakoribb halálozási ok (bár sok idő beletelt, mire az erre hivatott szervek, mint például az Egyesült Államok Rákkutató Társasága is elismerte az étrend és a rák összefüggését). Az USA jelenlegi lakosságának egyharmad részét, azaz mintegy 73 millió embert fenyeget a daganatos megbetegedés veszélye. Míg a század elején e rettegett betegség mindössze 3,7%-kal szerepelt a halálozási statisztikában és így a nyolcadik helyet foglalta el a leggyakoribb halálozási okok listáján-, addig néhány évvel ezelőtt a lakosságnak már több mint egynegyede szenvedett rákban.
A rákkutatók szerint tehát a vegetárius étrend komoly segítséget nyújthat a daganatos betegségek megelőzésében. Soha jobbkor nem hangozhatott el ez a jótanács, hiszen a rák egyre gyakoribbá válik világszerte. Szembetűnő jelenség, hogy a rákos megbetegedések Észak-Amerikában, valamint Európában - tehát az ún. civilizált országokban - a századforduló óta sokkal gyakrabban fordulnak elő. Gyakoriságuk hatszorosára nőtt, ugyanakkor Ázsiában, Dél-Amerikában és Afrikában, ahol kevesebb húst fogyasztanak, nem következett be hasonló emelkedés. Érdekes, hogy a fejlett országokba érkező bevándorlók között egyre gyakrabban fordulnak elő az új környezetre jellemző daganatos betegségek. Például a Japánból Hawaiira költöző nők körében is gyakoribb az emlőrák, ha áttérnek a "bőséges" nyugati táplálkozásra. Huszonhárom ország táplálkozási vizsgálata mutatta ki a húsfogyasztás ilyen hatását. A témával foglalkozó tanulmányok megállapítják, hogy azokban az országokban, ahol elenyésző mértékben, vagy egyáltalán nem fogyasztanak húst, szinte ismeretlenek azok a rákos megbetegedések, amelyek Nyugaton oly gyakoriak. Például, így derült fény arra, hogy a zsírszegény táplálkozású országokban az emlőrákban szenvedő nőknek nagyobbak a túlélés esélyei, és daganat továbbterjedése sem olyan gyakori. Japánban a mellrák ötéves túlélési aránya 74,9 százalék, szemben az 57,3 százalékos bostoni adattal. A Journal of the National Cancer Isnstitute egyik tanulmánya is hasonló következtetésekre vezet. Figyelemreméltó összefüggést találtak a zsiradékdús táplálkozás és a túlélés között: ilyen étrend mellett a mellrákban szenvedő nők előbb halnak meg. A korreláció még szorosabb volt, ha a daganat már más testrészekre is átterjedt.
A vastagbél, a végbél végbélnyálmirigy, az emlő, a petefészek, a méh vagy a prosztata rákja is szoros kapcsolatban áll a gyakori húsfogyasztással. Hosszú évek alatt végzett tanulmányok kimutatták, hogy a tejtermékeket fogyasztó vegetáriusok körében ritkábban fordulnak elő a vastagbél, a hasnyálmirigy, az emlő, a petefészek, és a prosztata rákja, illetve a dohányzástól független egyéb daganatos megbetegedés. Ezt igazolja az a vizsgálat, amit huszonötezer hetednapi ádventista körében végeztek. Húsz éven keresztül tartották megfigyelés alatt a jelentkezőket, akiknek felel lakto-vegetárius volt. Ez a fehérjékben kevésbé dús étrend huszonöt százalékkal kevesebb zsírt és másfélszer annyi rostot tartalmaz, mint az átlagos amerikai diéta. (A rostanyag védőhatása a bennük lévő különleges összetevőknek, a pentozán-frakciónak tulajdonítható.) A Roland L. Phillips és David A. Snowdon vezette vizsgálat szerint a megvizsgált vegetáriusok körében a bélrák fele olyan gyakorisággal szerepelt a halálozási okok között, mint a húst rendszeresen fogyasztó embereknél.
A gyógyíthatatlan prosztatarákot Snowdon a tojás- és húsfogyasztással, illetve az elhízással hozza összefüggésbe. A tojást egészen ritkán fogyasztó nőkkel szemben háromszor gyakoribb a petefészek rákja azoknál, akiknek étrendjében hetente legalább három alkalommal szerepelt a tojás. Hasonló következményekkel jár a sült ételek túlzottan gyakori fogyasztása is. Más vizsgálatok is bizonyítják, hogy a rántotta, a sült hal vagy csirke fogyasztása elősegíti a végzetes petefészekrák kialakulását.
A fehérjében - elsősorban húsproteinben - túlzottan gazdag étrend mellett gyakoribb a vastagbél-, emlő- illetve méhrák. A sok húst fogyasztó országokban - például Kanadában, az Egyesült Államokban vagy Skóciában - sokkal gyakoribb a vastagbélrák, mint Chilében vagy Japánban, ahol kevesebb húst esznek.
Fogyasszunk rostdús ételeket!
Bizonyos vitaminok ugyaakkor gátolják a daganatok kialakulását. Az A-vitaminban dús ételek csökkentik a gége-, nyelőcső- és tüdőrák veszélyét, a C-vitamin pedig a gyomor és a nyelőcső daganata ellen hat. A keresztes virágzatú zöldségfélék - például a káposzta, brokkoli, kelbimbó, karalábé vagy karfiol - csökkenthetik az emésztőrendszer és a légutak rákos megbetegedésének veszélyét.
A zöldségek kedvező hatását igazolja az a japán vizsgálat is, amely megállapította, hogy a több főzelékfélét fogyasztó embereket kevésbé fenyegeti a rák, mint a társadalom többi rétegét. A tokiói Rákkutató Intézet felmérésében a vizsgálatba bevont 122.000 embert étkezési szokásaik, valamint az alkoholhoz és a dohányzáshoz fűződő viszonyuk alapján tizenhat csoportba sorolták. Az 1965-től 1981-ig tartó felmérés során gondosan feljegyezték a rák okozta haláleseteket. A daganatos betegségek azon dohányosok között fordult elő leggyakrabban - 100.000 ember közül 808 esetben -, akik rendszeresen fogyasztottak alkoholt, s étrendjükből hiányoztak a zöldségfélék. Ugyanez az arány az absztinens, nem dohányzó vegetásius férfiak esetében volt alegalacsonyabb, akik minden nap fogyasztottak zöldséget. Érdekes tanulsága a vizsgálatnak, hogy a főzelékfélék még a rendszeresen italozó nem vegetárius dohányosok körében is csökkentették a rák veszélyét. Ennél a csoportnál a rákos betegségek aránya egy harmadával volt kevesebb. mint a zöldségféléket nem fogyasztó, de rossz szokásaiknak hódoló vizsgálati alanyok körében (100000 közül 524 esetben). A dohányzásnak tulajdonítható tüdőrák halálozási arányszáma harminc év elteltével a férfiak esetében 204%-kal, a nőknél 510%-kal emelkedett. A halálos kimenetelű prosztatarák előfordulása tíz százalékkal, az emlőráké pedig három százalékkal nőtt. A férfiakat változatlan mértékben, a nőket viszont kevésbé fenyegeti a vastagbélrák.
Dr. Denis Burkitt és mások vizsgálatai is beigazolták a rostban gazdag táplálkozás kedvező hatását. Japánban vagy Afrikában a rostdús étkezés miatt ritkább a vastagbélrák. A növényi rostok növelik a széklet mennyiségét és gyakoriságát, csökkentve az időt, amíg a rákkeltő anyagok a szervezetben maradnak.
A hagyományos terápia buktatói
A kutatók csak néhány éve tulajdonítanak nagyobb fontosságot az étrend és a rák összefüggését feltáró adatoknak. A század harmincas éveiben kibontakozó táplálkozástudomány a második világháborút követően a perifériára szorult, a kutatások főként a kemoterápiára és az új sebészeti módszerekre koncentráltak. Mikor pedig Nixon elnök 1971-ben "hadat üzent a ráknak", az anyagi támogatást ismét a modern gyógymódok kutatására fordították. Akkoriban gondolták, minden probléma megoldható, ha elegendő pénz áll rendelkezésre. Ez az elmélet azonban csak néhány esetben bizonyult helytállónak, eslősorban a ritkábban előforduló daganatok, illetve a gyermekkori rák vonatkozásában.
A statisztikák szerint ezekkel az eljárásokkal jelentős eredményeket értek el a gyermekkori akutlimphocita-fehérvérűség, a Hodgkin-kór, a Burkitt-lymphoma, az Ewing-szarkóma (egyfajta csontrák), a Wilm-daganat (gyermekkori veserák), a rhabdomyo-szarkóma (egyes izomszövetek daganata), a choriocarcinoma (a méhlepényrák), a heredaganat és a nemiszervek egyéb daganatainak gyógyítása terén. Ezt az előrelépést az Amerikai Rákkutató Társaság az ötéves túlélési statisztikákra hivatkozva szeretné igazolni. Ezek szerint a betegek negyven százaléka még a diagnózist követő ötödik évben is életben van. A hatvanas évekhez képest ez az arány jelentős javulást mutat, amikor csak minden harmadik beteg érte meg az ötödik évet. (Hozzá kell tennünk, hogy az ötéves határidő csak statisztikai ismérv, s nem jelenti azt, hogy aki még őt évvel a daganat diagnosztizálása után is életben van, már meggyógyult volna.)
Ezzel szemben Dr. Alvan R. Feinstein, a Yale egyetem kutatója a New England Journal of Medicine című folyóiratban megjelent cikkében azt állítja, hogy ezek az eredmények a fejlettebb diagnosztikának köszönhetőek, de csupán a statisztikában jelentkeznek. A Yale egyetem kutatói három kórház tödőrákos betegeit kísérték figyelemmel 1953 és 1977 között, s megállapították, hogy látszólagos javulás ellenére valójában nem változott a túlélési arány. Feinstein szerint ez a tény azért olyan elkeserítő, mert azt jelzi, hogy a túlélési arány javulása - legalábbis a tüdőrákos betegeknél - nem más, mint egyszerű mutatvány. Mások szerint a rák korai felismerése döntő szerepet játszhat a sikeres kezelésben.
Feinstein kijelentette, hogy tudomása szerint senki sem elemezte ilyen szempontból a többi daganatos megbetegedés statisztikáját. "Az általunk közölt fejlemények nem éppen bíztatóak a rákgyógyászat szószólói számára - tette hozzá - ezért vonakodnak fedezni az ilyenirányú kutatásokat" (a rákellenes kutatócsoportok).
Néhány orvosból és laikus emberből álló csoport szerint a statisztikák alapján az orvostársadalom túlértékeli a hagyományos gyógymódok hatékonyságát. A hagyományos gyógymód elsősorban a sebészi beavatkozásra, a sugárkezelésre és a gyógyszerek alkalmazására vonatkozik.
Dr. Samuel Epstein, kételkedik abban, hogy a gyógyszeres, illetve sugárkezelés valamit is javított volna a rákgyógyászat hatékonyságán. Véleménye szerint az utóbbi negyven év során nem sikerült jelentős mértékben előbbre lépni a daganatos betegségek leküzdésében. A harmincas és az ötvenes évek között mutatkozó szerény javulást a sebészet és a műtét utáni kezelés általános fejlődésének, elsősorban a vérátömlesztés és az antibiotikumok elterjedésének tulajdonítja.
Dr. Virginia Livingston még merészebb áláspontra helyezkedik, egyenesen kijelentve, hogy a hagypmányos gyógymódok a legtöbb esetben komoly veszélyforrást jelentenek. A "Harcban a rákkal" című munkájában azt írja, hogy a hagyományos eljárások gyakran többet ártanak, mint a betegség. A gyógymódok csak tüneti kezelést nyújtanak, anélkül, hogy bármit is tennének a megelőzés érdekében. "Olyan ez, mint a veszett kutyák kiírtása, tudomást sem véve a veszettség gyógymódjáról" - írja könyvében.
Azokat a növényeket az állatok is megeszik, és azok az állatok (amelyeket az ember eszik meg) javarészt szintén növényekkel táplálkoznak. Mitől lenne az ő húsuk fehérjedúsabb, azoknál a növényeknél, gyümölcsöknél, gabonaféléknél, amelyeket az ember eszik meg?
A felelősségvállalás elhárítása mindig a könnyebbik út, de érthető az ego miatt, mert az ego csalafinta, ő akar lenni az élvező, az ego az, aki ragaszkodik a húshoz, az ego képtelen lemondani a húsról. Nehéz az egot összhangba hozni a lélekkel, a dharmával pedig mégnehezebb, és ezért eddig sem hibáztattam senkit.
Nem én ámítom magam azzal, hogy az állatok megölhetőek, nem én magyarázom be magamnak ezt a tévhiedelmet. Te vagy az, aki az állatok gyilkolásával egyetértesz.
Nincs jó és rossz a lélek számára, etika van és dharma van, és vagy a dharma szerint él, vagy nem, ez utóbbi pedig karmafelgyülemléssel, súlyos visszhatásokkal jár.
Igyon a rosseb tejet, de ha neked az a jo, akkor igyad csak. Azt nem mondtak neked, hogy csak az ember fogyasztja mas allatok tejet, semmilyen mas allat nem? Vagy az ember felsobbrendu? Becsulhetned tobbre az allatokat:)))
Legalább néha tiszteld meg felebarátaidat, az állatokat és legalább néha vedd őket lélekszámba, ha eddig nem sikerült, és eddig csak röhögtél szenvedéseiken...
A szemelyeskedes es itelkezes mar jol megy, ezek utan vicces, hogy te beszelsz belso hangrol es az ego veszelyeirol:)
A tobbi tanacsodat is koszonom, nagy guru, latom, hogy sokat olvastal es vissza is tudod bofizni a megtanultakat, ugyhogy igazi tanito vagy:) Jo nehez karmad lesz, de ha te ezt valasztod, neked nyilvan ez a jo...
Somlóival, azaz a kontempláció borával próbáld meg, de sonka nélkül. Legalább néha tiszteld meg felebarátaidat, az állatokat és legalább néha vedd őket lélekszámba, ha eddig nem sikerült, és eddig csak röhögtél szenvedéseiken... A belső hangra figyelj mindig, s ne feledd, hogy a könnyebbik út az mindig hamis, a nehezebb út pedig mindig az igazság útja. Tudom, hogy nehéz lemondásokat végezni, az ego tiltakozik ellene, mert ő akar lenne az élvező, ám a "türelem olyan fa, melynek keserű a gyökere, de édes a gyümölcse". Kis kitartás kell csak hozzá, s meglásd menni fog!
En mar tul vagyok nehanyon, de a rohogesen kivul mas nem jut eszembe:))) Megprobalok egy kis bort, hatha segit. Ja, es nemi fott sonkaval is rasegitek.
A lecsókolbasz azért helytelen, mert a basz, a bosz, azaz a boszni szóból ered és megrontást jelent, nem gyengédséget és nem szerelmet.
Nézzük meg akkor a tehén szó mélyebb metafizikáját, hogy elmélyítsük közösen tudásunkat és hús-mentes hozzá-állásunkat, valamint világítsuk át gyilkos ösztönünket :O) :
tehén:1 = te(h)én = te+én
(Azért 1-gyel osztunk, mert archaikus szám, az archaikus ember számára nem létezik több szám, csak az 1, mert egyetlen egy valóság van, nincs több)
te+én = 3 = te-én-dharma = 1
3 = Isten-Dharma-Lélek hármas egysége = 1
3 = Idea-Én-Világ (platóni háromszög) = 1
3 = Szellem-Lélek-Test = 1
3 = Isten-Ember-Világ = 1
3 = Brahman-Átman-Májá = 1
3 = Szattva-Radzsasz-Tamasz = 1
3 = Mercur-Sulphur-Sal (alkímiai hármasság) = 1
3 = te(h)-én-dharma = 1
1 = te(h)én, azaz te én vagyok, én te vagy, s kizárólag együtt élve, szeretetben, békében realizálhatjuk a dharma-t = 1
S nézzük meg mi történik abban az esetben, ha a tehén életét veszti:
teh-én (a gyilkos elveszi a tehénből a teh-t) = én (marad az én, azaz a gyilkos)
létegységtörés következik be.
teh-én=én
én = ego = önzés = öncélú érzékkielégítés = a dharma meggyalázása, megsértése = önámítás kialakulása = fedőelméletek gyártása = rejtett, hamis, hazugságon alapuló "axiómák" szerint való életmód = ön- és közáltatás felsőfokon = karmikus teher = pszi-mezőbe kibocsátott negatív rezgések = ártalom a közre nézve is, nem csak az énre és nem csak a gyengébb, lealázott állatokra = kollektív karma sorozatgyártása = szamszárába való maradás = mások életének megnehezítése, negatív befolyásolása
A két feltett alapkérdésre nem válaszoltál ("Ha valakitől pénzt akarsz kölcsön-kérni...", lent olvasható), csak köntöfralazol és ködösítesz, de ezzel pont a felelősségvállalást hárítod el.
