!
én talán értek valamelyest a hangszerekhez. a torzítókallantyú mit jelent nálad? (net'án a tremolokart?). van egy-két effekt pedál (chorus, flanger, phaser, pitch-shifter, stb.), aztán torzítók, multieffektestöbbpedálosketyerék. ezekről lehetne kiselőadást tartatni. majd írok példát, hogy mely számokban mit használnak szerintem.
Van itt valaki hangszerszakértőbb? Mert én abszolút nem vagyok az...de érdekelne egy-két részletes kiselőadás. Pl. milyen gitáreffektek léteznek (még a torzítókallantyúról IB), a wah-wah pedálról csak-csak hallottam, de többről nem), hogyan állítódnak elő, mi lesz az eredmény (példa: x szám y másodpercében hallható), stb.
Más:
Szeretnék egy beszerzési-fontossági-sorrendet felállítani hiányzó B-side-osaimból és ahhoz kérném a segítségeteket, hogy a következő listából válasszátok ki melyek a Faded Smiles-Just Need Myself-Listen-Heroin Face irányvonalhoz tartozók, mert azok szerintem egy kicsit kidolgozatlanok és az ilyeneket csak legvégül szeretném felkutatni.
All IHTDI Kill her, Babble, Cats Like Cheese, Cold Colours, Desperate Journalist, Drift To Press, Fear Of Ghosts, Foolish Arrangement, Halo, Harold And Joe, Hello I Love You, Home, I Want To Be Old, Nick Car, Off To Sleep, Out Of Mind, A Pink Dream, Scared As You, See The Children, Snow In Summer, Sugar Girl, The Three Sisters, To The Sky, Uyea Sound, Waiting, World War.
ADVthanxANCE
imaginary
P.S.: Azt még el akartam mondani, hogy szerintem a Wish-design volt a legszenzációsabb. Az, hogy 4 különböző betűt (c-u-r-e) egyetlen formából valósítottak meg.
P.S.P.S.: Bocs, hogy szabad folyást engedtem grafomániámnak, most már tényleg leállítom magam, mert lehet, hogy sok leszek. Az a helyzet, hogy csak hétvégente net-ezek és ilyenkor megpróbálom bepótolni és kiélni magam. Legközelebb, ha el tudtok viselni, majd még rá szeretnék kérdezni egy-két rejtélyesebb dologra, amiket bizonyos dalokban vettem észre.
...Three imaginary boys sing in my sleep sweetchild the moon will change your mind.
Van úgy, hogy érdekes dolgok jutnak eszembe, belemerülve a dalszövegekbe. Régen kitaláltam pl., hogy a Catch-ben mégis el van rejtve egy női név.
"And she used to fall down a lot...
...And I used to sometimes try to catch her
But never even caught her name"
Na ez a "down a" engem a Donna névre emlékeztet. IB)
Néha szívesen megdumálnék egy-két dolgot dagi Bob-bal, de nem hiszem, hogy ez valaha is elérhetővé válna.
Live long & prosper!
imaginary
P.S.: Szerintem a How Beautiful végét pontosabb így fordítani:
"...és így már értem, hogy soha senki nem ismeri, vagy szereti a másikat igazán." Tehát a teljesség el-nem-érhetőségére utal.
P.S.P.S.: Egyébként csak A Kiss Me fordítása van meg, de bárkinek, bármit szívesen megpróbálok lefordítani, ha kell. Bár csak középfokúm van, de rengeteget szoktam a nyelvvel foglalkozni, és elég régóta.
Mint bizonyára észrevettétek, először járok itt, ezért elmondanék magamról néhány dolgot.
Az az igazság, hogy én a mindenféle zenét kedvelők körébe tartozom. Régen egyetlen stílusnál voltam leragadva, amit nemsokára meg is említek, de ma már gyakran hallgatok mindent, a klasszikusoktól kezdve, a népzenén és a jazz-en át a filmzenékig. Ám ha egyetlen zenekart kellene megemlítenem, mint nagy kedvencet, gondolkodás nélkül rávágnám, hogy a jéghideg Cure az igazi. Az ok pedig nagyon egyszerű: soha egyetlen olyan számukkal nem találkoztam még, ami ne tetszett volna. Ez engem is mindig meglep, de tényleg ez az egyetlen banda, mely mind a mai napig egyedülálló számomra ebben a tekintetben.
A történet a távoli múlt homályába vész, egy kicsiny padlásszobába, ahol két kis általános iskolás mindenféle baromsággal töltötte el idejét (pl. legozás vagy sci-fi olvasás). Ezen alkalmak visszatérő motívuma volt a háttérben iszonyatos minőségben szóló Cure zene. IB) (Asszem BRG volt ama csodamagnó típusa). Akkoriban én még mereven elzárkóztam a stílus elől. Bár ezen alklamakkor (mikor vendégségben voltam nála) egyáltalán nem volt ellenemre, mert igencsak érdekesnek találtam. Ennek ellenére beszűkült agyammal kizárólag szinti zenét hallgattam otthon. Soft Cell, Boytronic, Kraftwerk és hát igen, az akkori kúl, a a Depeche Mode szalagjai voltak nálam mindenekelőtt a koptatás nagyüzemi eljárásának alávetve. (Később néhány Front 242/Line Assembly és egyéb EBM is.)
Tulajdonképpen a Violator segített hozzá, hogy el tudjam fogadni a gitárzenét is. Tehát innentől datálódott a Cure iránti mélyebb érdeklődésem is. Ha nem tévedek, ez 90 magasságában lehetett, tehát valahol a Disintegration és a Wish között. Ekkor voltam 16 éves. Rájöttem, hogy a valami, ami a DM-ben megfogott, valójában sokkal inkább ott van a Cure-ban, ráadásul még sok más is. Úgy éreztem, sokkal szélesebb skálán mozog, többfelé nyitottabb, több irányba lehet általa elindulni és "nagy felfedezésket" tenni. Szóval amivel a DM-nél úgy éreztem megragadtam és elértem a határokat, az itt továbbmutató volt. Sokoldalúságot mutatott az is, ahogyan az érzelmek teljes skáláját felvonultatta. (A Top-ról írta valaki, hogy tündérmese és lidércnyomás váltakozik benne. És milyen igaza volt...)
Kedvencek: Pornography, Bloodflowers, The Top albumok és a Burn, If Only Tonight..., Tape, From The Edge Of The Deep Green Sea, Trust, Cut.
Általában a borongós-misztikus-bizarr-szürrealista-abszurd-elvarázsolt irányvonal fog meg legjobban (nem csak zenében) (pl. a Show hosszú Forest-je alatt futkos a hátamon a borzongás), de a happy dalok is igencsak fel szoktak dobni, ha épp arra van szükségem. (Főleg a Doing The Unstuck. A 46. másodpercben indul el a folyamat, ami más frekvenciára hangol.)
Eddig sajnos csak egy koncerten voltam, mégpedig 96. okt. 18-án Treviso-ban (Olaszorság), a WMS-en. (Felejthetetlen a 100 Years, Cold kezdés, a ráadásnál meg az össznépi "drip, drip, drip, drip" IB) Olyan volt, mint egy álom... egy más tudatállapot. Nem is lehet szavakba önteni.) Mivel a magyarországi fellépésük le lett fújva, én meg le lettem törve, végső megoldásként "A Net"-en kezdtem el keresgélni koncertidőpontokat és helyszíneket. Ha nem lett volna ez a lehetőség, talán sehogy sem tudtam volna eljutni. (Ez volt az első és egyben jelentős dolog, amit a net-nek köszönhetek.)
Egyelőre, ennyi...
Tell me the words before you fade away...
imaginary
Úristen, hol voltam én eddig?!
Helló mindenki, véletlenül találtam rá erre az oldalra, de kellemesen beleborzongtam. Nem hittem volna, hogy a Cure még mindig ennyi emberre hat.
Csupán az utolsó pár hozzászólást olvastam el, de jó érzés volt.
Én tíz év szeretem a Cure-t. Körülbelül két évbe telt mire mindent begyüjtöttem tőlük, jelenleg ott tartok, hogy minden, elhihetitek, minden megvan tőlük. Az albumok, a b-oldalak, koncertérdekességek, kiadatlan felvételek és korai, 1978 előtti dolgok. Ehhez persze kellett egy londoni kapcsolat is, amelyet sajna azóta elhanyagoltam és így meg is szűnt. Ismerem a történetüket, attól kezdve, hogy Robert Smith először gitárt ragadott. Van egy rakás sajtóanyagom is, szóval igazi gyüjtő lettem, vagyok. Mindezzel nem felvágni szeretnék, csupán büszke vagyok rá.
A tíz év alatt bennem minden Cure szám megtalálta a helyét, egyik jelentősebb, másik kevésbé, de bennem vannak. Több dalt ki tudnék emelni, engem leginkább az 1982-es és az 1989-es évek termései fogtak meg.
A legnagyobb kedvencek: A strange day, Cold, Pornography, All cats are grey, All I had to do is kill her, Grinding halt, Lament, The empty world, A few hours after this, Six different ways, Sinking, The Kiss, Like Cockatoos, Icing sugar, Plainsong, Prayers for rain, From the edge..., To wish impossible things, Want, A pink dream, Harold and Joe, There is no if, 39, Bloodflowers, Purple haze (J.Hendrix tribute).
Kicsit hosszú voltam, bocs, csak nagyon belelkesedtem!
Nemrég kaptam egy emailt egy asszem szociológiát hallgató Cure-ostól, aki a diplomamunkáját a gruftikról szeretné irni, illetve arról, miért tűntek el. (Grufti: kifestett arcú, lompos hajú, fekete ruhás stb. egyedek. Egyszóval azok, akik egész megjelenésükkel kifejezik, miért rajonganak). Szóval, szerintetek miért haltak ki a gruftik?
Flare: Neked hamarosan emailben válaszolok.
Gallup: Veled is szeretném ismét felvenni a kapcsolatot.
Szigi: Ahogy időm engedi, irok még kritikákat. Milyennek találtad a Pornography-sat?
Nem tudom.Nekem a Show nagyon ott van,egy alapmű.Mostanában hallottam jópár koncertet mp3-ban,ezek közt voltak 2000-es koncertek,de voltak jóval régebbiek is.Az biztos,hogy egy koncertnek úgy van igazán hangulata,ha ott vagy,de sajnos nem mindenkinek van lehetősége ilyenre.(sajnos nekem sincs)Az biztos,hogy az idei koncertek kicsit sablonosak voltak,de egy turnétól nem várhatjuk el,hogy végig mindenhol teljesen más programot állítsanak össze.Pláne ha lemezbemutató turné.
A Show videót nézd meg,egész más,mint amikor cd-n hallgatod,és a ráadás se kutya.
gallup > A Show nagyon szarul lett keverve (ékes példa erre az From The Edge..., de még írhatnék egy párat), a setlist pedig meglehetôsen sablonos. Emellett a csapat játéka kimondottan fáradtságra vall, egyes dalok hangulatát baromira nem tudták eltalálni! Nem ismerem a videót (nincs videóm) - lehet, hogy képpel (és a ráadással) együtt jobb az összhatás...
Nem vagyok nagy boot-gyűjtô, csupán 7 ilyen koncertfelvételem van. Volt még kb. ugyanennyi, amit a minôsége miatt (sajnos?) nem tartottam meg. VANNAK jó (vagy elfogadható) kalóz-anyagok, de rengeteg az élvezhetetlen szemét. (Biztos ismeritek az érzést: a koncert kurva jó, de a minôség tönkrevágja az egészet.)
Nagyon biztató amit a Chain of flowers-szen írtak, annyi szent hogy nem a Bloodflowers az utolsó lemez amit vettünk tőlük...
Várom már a Curenews 22. számát és bár az sem mind igaz amit ott leirnak, de legalább bizonyosabb mint némely eleresztett képzelgés pár -a témát nem is köhögő- zsurnalisztától.
Flare-rel teljesen egyetértek, de a kalozkoncertek egy része igenis nagyon jól szól/a Show-hoz képest/. Példa erre a Chicago 2000 promo koncert amely bár másolva van meg-a valaha halott legjobb minöségű koncertek egyike.
A Paris pedig tul jó hogy igaz lehessen mint egy este...annyira pazarul szól, ahh... csoda.
De nem is a minöség az ami a koncertet eldönti, egyszerüen a Show valahogy nagyon megcsinált egy bizonyos oldalról, a keveréssel van-e a baj vagy mással, nem tom.
Nos Bat barátunknak is igaza van, felesleges 50 koncertet összegyüjteni, és én utálok tárgyakhoz kötödni, és nem gyüjtök semmit, de erre nincs magyarázat, hogy miért kell minden lehetséges hangzó,-és egyéb anyagot begyüjtenem...
Hogy a Cure mikor veszi fel a következö lemezt, kérdezzétek LoveCat-töl, mert ő tartja a kapcsolatot Perry-vel emilen.
Nemrég kezdték volna az új album felvételeit, de az új hírek szerint idén már nem mennek stúdióba.
Kár. Mindenesetre kurva jó, hogy a következô Cure albumra valószínűleg nem kell újabb négy évet várni!!! :-)))
gallup > A Show-t én sem kedvelem. (Kissé laposnak tartom, meg hát nem is szól igazán jól... És túl sok az a nyolc/kilenc szám a Wish-rôl!) Az öt ráadásszám persze ráfért volna a dupla CD-re, de a kazetta-formátum kiadása így jóval komplikáltabb lett volna.
A Paris nem rossz, számomra a Pornography és a Seventeen Seconds dalai teszik érdekessé. Nyilván nem teljes kokncert, csak egyfajta válogatás (ez érzôdik is) - a két párizsi Wish Tour elôadás anyagából. Olyan "mazsolák süti nélkül" hangulata van.
Az Entreat szerintem nagyon jól szól, bár a Prayer Tour megért volna egy teljes koncertalbumot. (SZVSZ az akkori volt talán a legjobb felállás.)
A Concert szintén jó, érdekes, hogy a Japanese Whispers és a The Top után a zenekar keményebb, sötétebb oldalát hangsúlyozza.
A kalózok túlnyomó többsége sajnos bosszantóan szarul szól. Akadnak üdítô kivételek is. Ezt a műfajt igazából a ritkaságok és a zenei & szövegi improvizációk teszik izgalmassá.
Gallup> Azért a Paris-t nem nevezném rossz döntésnek....
Mindenki> Nem vagyok akkora fanatikus, biztos ezért nem értem, de van értelme 50 koncertet begyűjteni??? Pláne, ha ezek nagy része szarul is szól. Szerintem hülyeség.
A Show koncert-hangzóanyagként egy rossz döntés volt...a Paris is.
A Show-val az a bajom hogy nyugodtan felfért volna az 5 ráadás szám is 2 cd-re, és a Paris meg elég furcsa dallistát tartalmaz, kétlem hogy ilyen sorrendben játszottak valaha is..
Miért nem lehet hivatalosan megjelentetni egy koncertet teljes egészében?
Az Entreat szintén ilyen.A Concert 84 meg megint kegyetlen izgalmas.
Meghallgatva kb. 50 kalóz Cure koncertet, színvonalasabbak akadnak böven, bár lehet ami kalóz az már ilyen tudatot kelt bennem....Aztán azok a kaloz anyagok melyek nem azt a fertötlenitett studio szagot keltetik/vágás, keverés stb/ azok hangulatukban jobban állnak.
Bár igaza van GÁBORnak abban hogy a remixek nem b-oldalak, de én mégis szívesen látnék párat ha már mégis kidobnák a b-oldalakat, mert azt hiszem jópár remix teljesen más hangulatot teremt mint a sima verzió.
Woodpaul: köszönöm a lehetőséget de ragaszkodom az eredetihez.
