A kérdés az, hogy milyen pontosan lehet mérni. Kétlem, hogy emiatt felküldenének két űrszondát, hogy a fénysebesség frekvenciafüggését parszeknyi távolságokon mérje.
Ezt a sugárzást pedig ezúttal két gamma távcső is érzékelte egymástól függetlenül egyöntetűen 2 másodperccel a gravitációs hullám érkezése után. ... Vagyis a gravitációs hullám és az gamma sugárzás 130 millió éves utazásuk során mindössze 2 másodpercnyi különbséggel érkezett a földre.
Ha nem is bizonyítja, de legalább alátámasztja, illetve nem cáfolja azt a hipotézist, hogy a fény nem az elméleti "fénysebességgel" közlekedik. Ugyanis az észlelt gravitációs hullámok hullámhossza jóval nagyobb. Tehát sokkal jobban megközelítheti a terjedési sebességük az elméleti "fénysebességet" amíg a Planck-skálát eléri.
A lendület nem a tömeggel arányos, hanem az energiával. Vagyis a tehetetlenség mértéke nem a tömeg, hanem az energia. Akkor a tömeg mire jó? Az gravitál? De hát még az sem, mert az energia gravitál. A tömeg felesleges, oszlassuk!
Einstein’s theory of relativity has made many new technologies possible. A world without relativity would be a world without cathode ray televisions, radar guns, the global positioning system and more.
A gyakorlatban ezt egy potméterrel állították be, mert az alkatrészeket nem sikerült null komma joseph szórással gyártani. Viszont a plumbikon kameráknál jelentős röntgen-sugárzás keletkezett, Kudlik Julika arcbőre kapott a sugárzásból rendesen.
Hát igen, a menetirányra merőleges gyorsítóerővel kapcsolatos tehetetlen "tömegben" is szerepel a gamma. Igaz, ott csak egyszer, míg a menetiránnyal párhuzamos erővel szemben már háromszor.
Azaz az elektronsugár kitérítő tekercseit a megfelelő térerősségre kell állítani, ha egy nagyon gyors elektront egy konkrét adott pontba szánunk becsapódni. Ha azt a gammát figyelmen kívül hagyjuk, akkor elégtelen kitérítőerőt alkalmazunk, és az elektron valahová a képernyő közepére csapódik be. Hiába méteres a síkképcsöves tévéd, a kép csak középen egy harminccentis részben látszik. :D
Ennek ellenére szerintem nem voltak olyan CRT képcsövek, amik megközelítették volna annyira a fénysebességet az elektronsugarukkal, hogy a gamma értéke érezhetően eltért volna 1-től.
(Mellesleg: éppen ezen merőleges kitérítőerővel szembeni egygammás tehetetlen "tömeg" az, amit a részecskegyorsítókban számításba kell venni: ott elég gyorsak a részecskék ahhoz, hogy a pályán tartó terelő tekercsek térerősségét már a specrel szerint kell szabályozni, hogy a részecskesugarat tényleg a pályán tartsa, és ne túl- vagy alulhúzza, ami miatt kifelé vagy befelé kitör a sugár a gyorsítóból.)
"Ha a relativitáselméletnek értelme lenne, akkor valamire már felhasználták volna."
Részecskegyorsítók.
GPS rendszerek.
Szabadelektron lézer.
Viszont mivel a relativisztikus effektusok qrvanagy sebességnél vagy qrvanagy pontosságnál számítanak csak, ezért kevés a gyakorlati alkalmazása, mivelhogy maguk a készített eszközök elfogadható precizitása nagyságrendekkel meghaladja a relativisztikus effektusokat. Általában nincs értelme ezekkel is számolni.
De például a földfelszíni és a műholdpálya gravitációs potenciálkülönbsége és a műhold sebessége olyan idődilatációt okoz, amit a GPS rendszerek pontosságánál már kalkulálni kell. És a relativitás-elméletek egyenleteivel számolnak is vele.
A fénysebesség már bele van építve a 4. koordinátába. Ezért van az, hogy a a 10 fényév távolságban lévő, 10 évvel korábbi esemény 4D-s intervalluma éppen nulla.
De ennek az égvilágon sem haszna sem értelme nincs.
