Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
A 11 év az az internettón kezdődött. És más nickkel. Ez a 2600 nem olyan sok év alatt gyűlt össze, igaz jelentős része valóban az utóbbi hetekben, hónapokban, és jellemzően itt. :o)
Megnéztem... Tündi tett smiley-t ominózus mondata végére, Ez a netikett szerint azt jelenti, hogy poénos és költői a kérdése (szerintem). Az "inspirálót" még 'bizonyítottam' is, hiszen jó pár dologra reflektáltam. Plusz vagy kiegészítő vagy egyetértő jelleggel (alapvetően) tehát semmiképpen nem "fikázva", hogy az indexes zsargon mondja.
Ebben igazad van, de a klasszikus zenei topik az egyik legontopikabb topik, amennyiben zenéről van csak szó benne. A pikolaj azért lehet érdekes említésileg az adott kontextusban, mert bár a látogatók köre ugyanúgy 'kialakult', de sokkal merészebben asszociálnak más lazábban kapcsolódó témák felé. Ahogyan itten mi is elég sokmindent előveszünk. :o)
Szerintem Eliza számára a klasszikus-zene topik érdekesebb tud lenni, mint a píkolaj. Ott is voltak/vannak jó kis eszmefuttatások időnként. Azt én is szerettem visszaolvasgatni.
Nem emlékszem a konkrét Tündis esetre. Viszont nem keveset szóltam hozzá már a fórumokban, lassan 11 éve, Tündi is olvashatott már több hozzászólást tőlem csak a klasszikus zene topikban is, csak amióta ő is ott van. Hiszem, hogy nemcsak törekszem a pozitiv, konstruktív és minél relevánsabb hozzászólásokra (kerülve a cinizmust és piszkáló beszólásokat), de hosszú távon valami ebből érezhető is talán. Ha mindezek után bárki bármiféle ilyen jellegű csúfolódást vél kiolvasni soraimból: az nem nagy öröm...
Tudod mi jutott az eszembe?! Írsz nekem olyat, hogy: "jó írás". És nekem mindez jólesik:))) Ugyanilyen jellegű dicséreted a múltkoriban Tündit kiakasztotta a klasszikus-zenei topikban, sőt azt hitte csúfolódsz:)))) Ennyit jelent az önbizalomhiány? Holott én is tudom, hogy amit írtam elfogadható, és nem a dicséretért írok, hanem mert szeretem a gondolataimat kifejteni, megosztani, és megbeszéltük, hogy itt bármiről elmondhatom a véleményem....és mert szeretek veled beszélgetni [meg időnként akár magamban is :) ].
Neumann-féle felvétel csak addig volt utolsó nálam, amíg nem ismertem egyetlen másikat sem, és így egyben az tudott első is lenni... Mostmár csak az első helyet foglalja a szívemben ;))))))
A pikolaj fórum is azért lehet szimpatikus például, mert egy téma kapcsán összeverődik egy csomó amúgy tök különböző ember és a legkülönfélébb aspektusokat tárgyalják végig egy fő vonulat ("olajcsúcs") kapcsán.
Kozben eljottem otthonrol, most Budapesten leszek 5 napig. Internethez csak baràtoknàl jutok. Amint hazaértem boldogan bekapcsolodok majd beszélgetésbe.(ha egyàltalàn képes leszek rà.)
...háááááát.... Tegnap megnéztem/hallgattam a Mezzo csatornán Dvorak VIII. szimfóniáját a Los Angeles-i szimfónikusokkal, és Zubin Mehtával. Előzetesen azért tudni kell róla, hogy ez egy 1977-es koncertfelvétel volt.
Mehtával kapcsolatban teljesmértékig igazad volt, és bejött a dolog sajnos, elég pörgős karmester... :( ami ebben az esetben nem volt pozitívnak mondható.
Első olyan felvétel, amiről egyértelműen ki merem jelenteni, hogy nem tetszett.
Bár elsősorban az nem Mehta hibája volt, hanem inkább a hangmérnöké. Maga a felvétel nagyon rossz volt, mintha a mikrofonokat rossz helyre tették volna, vagy rosszul alkalmaznák...lényeg, hogy épp azokat a csodás kis nüanszokat, - amik miatt ez a mű kedvencemmé vált - nem lehetett érzékelni, ellaposodtak, kimaradtak... A kedvenc fuvolaszólóm hangját többször is elnyomták a hegedűk, a második tétel hegedűszólóját alig lehetett észrevenni, elkülöníteni a közöstől. Nem lehetett érzékelni a kontrasztokat a halk és erőteljes részek között. Sokszor nem azok a hangszerek kapták a hangsúlyt, amik a főszólamot játszották. Mind-mind technikai probléma (szerintem), de tönkreteheti az előadást.
Ehhez járult hozzá még Mehta pergős előadásmódja. Bizonyos részeket nagyon jól eltalált, már épp élveztem volna a zenét, mikor váltott. Időnként úgy adta elő a művet, mintha az egy induló lenne, túlzottan is élénk volt, kiváltképp a legszebb 3. tétel, ami bizogy a kelleténél jóval gyorsabban hangoztt el. Nem lehetett kiélvezni a hegedűk csodálatos játékát,e lkapkodták, mint mikor valaki hadarva beszél, és elnyeli a hangok egy részét, és ettől érthetetlenné válik a mondandója. Hát itt is ezt éreztem.
Amit különösen érdekesnek tartok, ha összehasonlítom mindezt Marrinerrel, akiről szintén azt mondtátok, hogy pergős. Az ő előadása mégis nagyon tetszett, többször is meghallgattam a múltkoriban, és nem találtam benne kifogást.
Érik még meglepetések az embert! Hihetetlen belegondolni, hogy ebbe a fórumba is bele lehet botlani más embereknek...
Egyébként eszembejut a közismert anekdota: régen a polihisztorok a tudomány egészét mélységében tudták, művelték, míg a ma specializált embere sok mindenbe belekap, de alig-alig tud bármibe elmélyedni: egyre több mindent tud egyre kevésbé és a végén mindenhez fog érteni semmit sem. :o)
(részlet a cikkből) >>>a Guggenheim a jelenlegi, a kulturális életre is kiható üzleti válság ellenére túllépett az elmúlt évek hiánygazdálkodásán.>>>
Nem is tudtam, hogy a Guggenheimnek már ennyi fiókmúzeuma létezik, illetve van tervbe véve... És tessék nem túlzottan izgatja őket a gazdasági válság, bár mint írja, van ahol vissza kell, hogy fogja magát....
Ismeritek a New York-i Guggenheim tervezőjét? Frank Lloyd Wright nevű építész, aki az ember-, és természetközeli építkezés egyik megteremtője. Kedvenc épületem tőle az ún. "Vízesésház", amit Pennsylvánia államban tervezett, és lérdekessége, hogy egy patak (vízesés) megy keresztül az épületen.
Igyekezett a természetet összhangban tudni az épített környezettel. Ma ezt a fajta építészetet nevezik "organikus" építészetnek. És elmondható, hogy jóval "emberközelibb" mint a múltkoriban említett felhőkarcolók.... Sajnos az épület a 90-es években elkezdett süllyedni, de sikerült megmenteni. Jelenleg múzeumként üzemel (ha jól tudom).
Reggel ébredéskor bekapcsolom a kàvéfozot. Utàna ti jottok, és néha hidegen iszom a kàvém. Azért be kell vallanom valamit: sok mindent alig értek..
26 éves koromig éltem, tanultam, tanitottam Budapesten. Aztàn szerelmes lettem, és azota négy orszàgban éltunk itt Europàban . Most azon toprengek, hogy ismerem én egyaltalàn azt az orszàgot, ahol szulettem?
Ez ebben a topikban úgy működik, hogy belendülünk egy témában, vibrálunk, majd eltelítődünk, és leállunk. Ilyenkor én félreértek valamit :), kiborulok, majd amikor sikerül ismét feltöltődnünk, akkor megindul az élet;))))))))
Attól még hogy én nem kívánok perpill fórumozni, neked miért is kellene visszafognod magad ilyen téren? Az a szerencse, hogy aszinkron működünk, kinek ekkor kinek akkor van mondanivalója. Ha majd feltöltödtem, akkor biztos be fogok tudni valamelyik threadbe kapcsolódni.
