A gravitáció miatt egyre közelebb spiráloznak egymáshoz. Megesik ez nem csak a neutroncsillagokkal, hanem rendes csillagokkal is, meg fekete lyukakkal is, ha a csillagközi porral valós surlódásukkal mozgási energiát veszítenek.
"bár eszembe jut egy régi cikk, amely szerint szándékosan generálnak külsősök olyan eseményeket, a melyek könnyen megtévesztőek lehetnek, és vizsgálják a reakciókat."
pl. az "Oort felhő"... ?! ;-/
"A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Oort-felhő a Naprendszer legkülső tartományában, a Naptól mintegy 2000200 000 csillagászati egységnyi távolságok között található feltételezett üstököszóna, amelyben milliárdnyi üstökösmag kering. ... Oort felismerte, hogy visszatérő üstökösök száma sokkal kisebb, mint azt a modellje előre jelezte, és ez az úgynevezett üstökösvesztés (cometary fading) probléma még megoldandó. Nincs olyan ismert dinamikus folyamat, amely megmagyarázná a megfigyelt üstökösök fogyását."
"a gravitációs hullámcsomag lefolyása (a hullám periódusideje, a csomag hosszúsága) azt mutatta, hogy két kicsi, 1.1 és 1.6 Nap tömegnyi neutroncsillag olvadt össze."
Egyrészt nem is önmagában kell mérni a gr. hullám terjedési sebességét, hanem az összeolvadást kísérő rövid gamma kitörés terjedési sebességéhez képest. Ezt a sugárzást pedig ezúttal két gamma távcső is érzékelte egymástól függetlenül egyöntetűen 2 másodperccel a gravitációs hullám érkezése után, s a gamma sugárzás érkezési iránya (térszögtartománya) átfedésben volta gravitációs detektorok által jelzett térszögtartománnyal. Így még akkor is meg lehetett volna állapítani, hogy a gr. hullám terjedési sebessége majdnem pontosan egyezik EM sugárzás sebességével, ha nem tudjuk milyen messziről érkeztek.
Ám a konkrét esetben még ezt is meg lehetett állapítani, mert a 3 gravitációs detektor egy oly kis térszögre lokalizálta a gravitációs hullám irányát, amin belül már ténylegesen is meg lehetett állapítani a forrásgalaxist. Hiszen a gravitációs hullámcsomag lefolyása (a hullám periódusideje, a csomag hosszúsága) azt mutatta, hogy két kicsi, 1.1 és 1.6 Nap tömegnyi neutroncsillag olvadt össze. Ezek a kis tömegek pedig csak kis energiájú gr. hullámot keltenek, nem akkorát, mint a sokkal nagyobb fekete lyukak. Hogy ezt mégis sikerült észlelnie a detektorainknak, az csak úgy volt lehetséges, hogy valami közeli galaxisból eredt. A kis térszög és a kis távolság pedig már lehetővé tette, hogy galaxiskatalógus alapján keressék az összeolvadás harmadik jelét, a látható tartományba eső hosszabb utófényt. Ezt 7 egymástól független megfigyelőnek is sikerült meglátnia a NGC 4993 lajstromszámú galaxisban, ami 130 millió fényévre van tőlünk, és hosszan követni tudták a lecsengés folyamatát.
Vagyis a gravitációs hullám és az gamma sugárzás 130 millió éves utazásuk során mindössze 2 másodpercnyi különbséggel érkezett a földre.
Te meg jobban jártál volna, ha a butaságaid szajkózása, az egész világ ostobának, csalónak, hazugnak feltételezése helyett magad utánanéztél volna:
"Egy obszervatórium, ugyanazokkal a kutatókkal. És saját maguk ellenőrzik, a saját kutatási eredményeiket. Vagyis azt mondanak, amit akarnak, és úgy vágnak át, ahogyan akarnak. Csak a pénz jöjjön..."
Azért nem kell 'teljesen hülyének nézni' a 'kedves' (redves, tetves) rabszolgatartóinkat... !
A hazugságokon alapuló 'rendszer-reklámoknak' is van egy felső-költséghatára... (amire nagyon is odafigyelnek, hisz' a 'mammon' az istenük...!)
Ezért azt gondolom, hogy mégis inkább a 1407-ben említett kísérlet lehet igaz... ;-/
miután te már eldöntötted, hogy az egész csak csalás, fölösleges lenne téged győzködni bármiről.
bár eszembe jut egy régi cikk, amely szerint szándékosan generálnak külsősök olyan eseményeket, amelyek könnyen megtévesztőek lehetnek, és vizsgálják a reakciókat.
az nyilvánvaló, hogy szerinted ez is csak parasztvakítás, bár nekem is megvan a véleményem arról, hogy ki is az elvakult :)
A LIGO két különálló, de egy obszervatóriumként működtetett létesítményből áll egymástól 3000 kilométerre, mindkettő az Amerikai Egyesült Államok területén található
Mivel a gravitációs hullámok fénysebességgel terjednek, emiatt a két létesítmény közötti távolság megfelel egy 1 milliszekundumos időeltolódásnak a hullámok megérkezésénél.
Most, csupán három évvel később az amerikai LIGO-nak (Lézer-Interferometriás Gravitációshullám Obszervatórium) és az olaszországi Virgo obszervatóriumnak hála, lehet, hogy mindennapossá válnak ezek a felfedezések.
"Csak te képzeled a világot olyan ostobának és aljasnak,"
Ugye, az előítéletek sokszoros! tapasztalatok alapján alakulnak ki... ;-/
Úgyhogy szerintem 'jó esély' van arra, hogy ez az egész 'gravitáció-sebesség-mérő' LIGO projekt csak egy 'fedősztori', és valójában nem 'magasröptű' tudományos kutatások folynak ott, hanem nagyon is 'földhözragadt' célokért költenek el ott dollár-száz-milliókat... ! ;-(
A bolygó felszínének több pontján is vannak detektorok. Ezek segítségével pontosabban meg lehet állapítani a hullámforrás irányát. Ráadásul ha áthalad a hullám a bolygó anyagán, az ismert távolság alapján számolható a közegbeli sebesség.
Ha az adott irányból sokkal korábban vagy sokkal később érkező fényfelvillanást lehetett volna észlelni, olyant, aminek energiája megfelel az észlelt gravitációs hullám által jelzett tömegű kettős összeolvadásának, akkor ebből arra lehetett volna következtetni, hogy más a fény és a gravitáció terjedési sebessége.
Csak te képzeled a világot olyan ostobának és aljasnak, mint saját magadat.
Nem állítottam, hogy megkérdőjelezte volna, hanem azt, hogy rá tudott mutatni a megfigyelhető csillagok egy rendszerére, amit közelítésként használni lehett a számolási gyakorlatban. Vagyis ha ezekhez viszonyítva számolta a Naprendszer bolygóinak mozgásait, akkor az eredmények kiadták az észlelt adatokat.
Ez ismét egy tömény halandzsa, amelyet te magad sem értesz.
"...keresetek vele közel egyidőben történt fényfelvillanásokatt az optikai távcsövek kameráiban rögzített képeken."
Tehát eleve olyat kerestek, ahol az optikai fényfelvillanás és a számított (nem mért) feltételezett gr. hatás-sebesség passzolt. Vagyis előre belekódolták, hogy a fénysebesség és a gr. hatás-sebesség megegyezik. (Ahogyan a próféta megjósolta.)
Ezek után mi jött ki?
"S mivel találtak egy ilyet, kiderült, hogy a gravitációs hullám közel ugyanazzal a sebességgel terjed, mint a fényhullám."
Tipikus példája a parasztvakításnak.
És ezt a színjátékot te el is hiszed? Persze, mert el akarod hinni.
Te azt is elhinnéd, hogy a Hold sajtból van a hold, ha a próféta mondaná.
De megkönyörülök rajtad, hogy végre valahol tanítóbácsinak képzelhesd magad.
Amikor több gravitációs detektor is jelezte ugyanazt a hullámot, a beérkezési időkülönbségek alapján nagyjából ki tudták számolni a forrás irányát, és akkor abban az irányban keresetek vele közel egyidőben történt fényfelvillanásokatt az optikai távcsövek kameráiban rögzített képeken. Olyan felvillanásokat, amelyek energiája megfelelt az adott gravitációs hullám indító eseményének (a gr. hullámcsomag lefutásából kiszámolható tömegű neutroncsillagok egymásba spirálozásának). S mivel találtak egy ilyet, kiderült, hogy a gravitációs hullám közel ugyanazzal a sebességgel terjed, mint a fényhullám.
De te ezt is csípőből le fogod tagadni, mert sehol se szerepel a rántotthús-fizika receptkönyveiben.
Magyarul a saját szavaiddal!
Oh, micsoda egy kisiskolás gondolkodás!
"Mert gyanítom, hogy nem a gravitációs hatás terjedési sebességét mérték."
A gravitációs hullámcsomag és a fényhullámcsomag terjedési idejét hasonlították össze. Azonos távolság esetén a terjedési idők pontosan megfelelnek a csomagok csoportsebességei közötti viszonynak. Egy kölcsönhatás terjedési sebessége pedig a definíció szerint mindig a kölcsönhatás hullámainak csoportsebessége.
Ha még ezeket se tudtad te tanítóbácsi, akkor térdepelj le gyorsan a rántotthús-fizikai katedrád sarkára! Ahonnét te fújni akarod a passzátszelet.
