Keresés

"... a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van... ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel..." (Ef. 5:9,11)

Az Istentől reánk áradó világosság segít felismerni, és helyesen értékelni a valóságot, az igazságot. E nélkül a világosság nélkül nem tudjuk áttörni a bennünket körülölelő lelki sötétséget (pl. nem tudjuk élesen megkülönböztetni a jót a rossztól)... Ha az Istentől jövő ismeretet (világosságot) nem utasítjuk el, akkor olyan gyümölcsöket teremhetünk, amelyek mindenkinek hasznára vannak, tartós békét és örömet okoznak, és nem ellenségei az életnek...

"Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak." (Ésa. 41:10)

Isten mindenkor velünk van, és óv bennünket. Ha segítségét elfogadjuk, akkor csak olyan dolgokat enged megtörténni az életünkben, amik végül mindenképpen a javunkra válnak... Isten hatalmának, és az irántunk érzett szeretetének ismerői olyan békességet birtokolnak, ami a nehézségek idején is megmarad...

"... a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet..." (Rm. 6:23)

Isten sokszor megszólítja a bűn (az önzés) fogságában lévő embert, de segítségének tudatos visszautasításakor nem tehet semmit, hiszen döntéseinket tiszteletben tartja. Végül az önzésben teljesen megkeményedett jellemű ember már nem tudja mások érdekét a sajátja fölé rendelni, ezért tetteinek következménye a pusztítás, és a halál... Ám nem mindenki utasítja el Isten jellemformáló segítségét...

"Kicsoda hasonló az Úrhoz... A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön; A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szűkölködőt kivonszsza a sárból..." (Zsolt. 113:5-7)

A teremtő Isten szolgai szerepet vállal teremtményeiért, értünk. Szolgálatával a szenvedésektől megszabadított életre kíván elvezetni mindenkit. Átvállalja terheinket, hordoz bennünket is. Szolgálatában, teherhordozásában a tiszta szeretet ismerhető fel...

"... ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: Akkor... az Istennek ismeretére jutsz." (Péld. 2:3-5)

Ha szeretnénk meglátni a dolgok valódi összefüggéseit, ha vágyunk tudni a végső okokat, ha célunk megismerni Isten bölcsességét és jellemét, akkor kutatásunkkal olyan dolgokat fedezhetünk fel, amelyek minden földi kincsnél értékesebbek. Keresésünk eredményeképpen megtalálhatjuk az élet értelmét, és annak útját, mely út nem más, mint az áldozat vállaló szeretet...

"Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem!" (Zsolt. 143:10)

Ha meglátnánk Isten valódi jellemét, akkor bátran hagyatkoznánk Rá... Nincs számára fontosabb, mint teremtményei jóléte, és valójában csak Ő látja át, hogy mi is van javunkra... Ha igényeljük Teremtőnk tanítását, akkor a legnagyobb dologra vezethet el bennünket: az Általa képviselt tiszta szeretetre.

"... a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad." (Ésa. 54:10)

Isten ígéretei, és irántunk érzett szeretete biztosabbak mindennél. Mégis sokszor kételkedünk bennük, ha például nem teljesülnek imáinkban elmondott kéréseink... Átgondolásra érdemes az a tény, hogy Isten csak a javunkat szolgáló kéréseinket válthatja valóra, hiszen a felénk áradó szeretete miatt nem hajlandó nekünk ártani...

"Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől?" (Péld. 20:9)

A Bibliában megnyilatkozó Isten feltárja a szörnyű valóságot: A bűn (az önzés, a közöny...) annyira megfertőzte a földi embert, hogy önerejéből már képtelen meggyógyulni (megszabadulni)... Isten ezért minden gyógyulni vágyó embernek biztos gyógyulást kínál fel...

Ha valaki mégis úgy gondolja, hogy Isten segítsége nélkül "megtisztíthatja szívét", akkor mindenképp becsapja magát, hiszen:

1. vagy valóban megtisztult, de azt az Isten vitte véghez benne, mert szereti elesett teremtményét,

2. vagy megtisztulása csak az ő tévedése.

"... örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez... Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek." (Jak. 1:2-3,12)

Akik hajlandóak elfogadni az Isten segítségét, azoknak minden nehézség (is) a javukat szolgálja. Olyan jellemet épít e nehézségek által Isten, amely alkalmas a szereteten alapuló örök életre...

Akik kitartóan a szeretet világát részesítik előnyben az önzés világa helyett, azoknak a szép és boldog élet reménye valóság lesz...

"A (valódi) szeretet hosszútűrő, kegyes... nem irígykedik... nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A (valódi) szeretet soha el nem fogy..." (1. Kor. 13:4-8)

Minden embernek meg van a saját, egyedi meghatározása arra, hogy mit is jelent számára a szeretet. Ám ezekbe az elképzelésekbe leginkább beleszövődik az önzéstől eltorzult jellemünk is... A valódi és tiszta szeretet jellemzőit mutatja be a fent idézett igeszakasz. Ez alapján érdemes önvizsgálatot tartani, és megvizsgálni embertársaink iránt érzett szeretetünket... Csakis Isten segítségével tanulható meg az a valódi, önzetlen szeretet, ami az Övét tükrözi vissza...

"... (Isten) változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget ... és tudományt..." (Dn. 2:21)

Úgy tűnik, hogy bolygónkon már mindenen az önző emberiség hatalmaskodik. De tudnunk kell, hogy Isten kezében van az igazi vezetés, hiszen Ő döntötte el mindig is - így most is - hogy kik kezébe kerül a föld kormányzása... Gondolhatnánk azt, hogy Isten rosszul teszi azt, hogy a gonoszokat is hatalomhoz juttatja, de be kell látnunk, hogy az Ő terveibe nem látunk bele. Meg kell nyugodnunk abban az ígéretében, hogy számunkra határtalannak tűnő bölcsességével mindent a javunkra fog fordítani, hiszen szeret bennünket.

"Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen? ... Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!" (Ez. 18:23,32)

A Teremtő Isten minden teremtményét szereti. Senkire sem haragszik, senkit sem gyűlöl. De ártó gonoszságunktól, és pusztító önzésünktől meg kíván szabadítani bennünket, mert ezek gátjai az örök életnek...

"Ezt mondja az Úr: Ímé, én előtökbe adom néktek az élet útját és a halál útját." (Jer. 21:8)

Ahogy a régi korok emberének választást kínált Isten, ugyan úgy teszi most velünk is. Mi döntünk, hogy az élet vagy a halál útját akarjuk e járni. Senki sem dönt helyettünk...

"... így szól (Isten)... Magasságban és szentségben (tisztaságban, ahol nincs gonoszság) lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét." (Ésa. 57:15)

Isten jelleme távol áll minden gonoszságtól és rontástól, mégis lehajol hozzánk, ebbe a világba, ahol az önzés és a pusztítás uralkodik, hogy felkínálja nekünk a szabadulást. E tettében irántunk érzett szeretete nyilvánul meg... Mindenkit megelevenít újra, mindenkit megszabadít, aki hajlandó elfogadni segítségét...

"... Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell." (Ésa. 48:17)

Sokszor nemkívánatos az az út, amelyet szükséges bejárnunk. Ám az így megszülető felismerések és tapasztalatok nélkülözhetetlenek az örök életbe igyekvők számára...

"Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul... futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!" (Ésa. 40:30-31)

Az emberek számára Isten a lehetőségek új tárházát ajánlja fel. Olyan új utakat mutat, amelyeken járva, eddig elképzelhetetlennek tartott dolgok történhetnek meg. Isten erőt ad a benne bízóknak, és építő csodákat mutat, hogy e földi utunk vége ne a halál legyen, hanem az örök élet...

"... vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól... És szólt az Úr: Mivel e nép (csak) szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök (tiszteletük) betanított emberi parancsolat..." (Ésa. 29:9,13)

Ahogy az ember elutasítja az Istentől áradó világosságot, úgy egyre alkalmatlanabbá teszi magát az életre. Ha az Istentől származó tanácsok helyett "emberi parancsolat" (azaz emberi okoskodás, szokás, és önző érdek) vezet bennünket, akkor istentiszteletünk és szeretetünk csak képmutatás marad...

"... szünjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét." (Ésa. 1:16-17)

Van olyan út, amely mások jólétét helyezi önző törekvéseink elé. Ez az út a szeretet útja. Ha igyekszünk az igazságot és a szeretetet magunkra ölteni, akkor segítséget is kapunk ezek betöltésére...

Ha felemeljük szemeinket, akkor mindig találunk olyan embereket, akiknek a miénknél nagyobb a nyomorúságuk. Ha érzünk irántuk szánalmat, szeretetet, akkor nem tudunk tétlenül elmenni mellettük...

"... Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást." (Préd. 7:29)

Teremtésekor az ember választási szabadságot kapott Istentől. Ám ezt a szabadságot nem arra használta fel, hogy elfogadja Isten útmutatását, hanem arra, hogy saját kigondolásait kövesse. Ezzel megrontotta saját magát, és azt a világot, ami kezdetben igen jó volt...

"... Isten vagyok én, a te Istened... hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged..." (Zsolt. 50:7,15)

A pusztulást okozó önzést befogadó emberiség nagyon eltávolodott Istentől. Ennek ellenére Ő mégis kinyújtja felék segítő karját, és akik hajlandóak azt megragadni, azokat meg is szabadítja.

"Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai. A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket... megtörték az örök szövetséget... Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül... Inogva meging... miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bűne és elesik; és nem kél fel többé!" (Ésa. 24:4-5,19-20)

Szomorú szavai ezek a Bibliának, hiszen földünk és a rajta élő ember valódi állapotát mutatják be. Az emberiség önzése mély sebeket ejt nem csak saját magán, hanem egész bolygónkon. Ennek következménye pusztulás és halál... Ám Isten még visszatartja ezeket a következményeket, hogy a szeretet törvényéhez hűeket magához vonzhassa. De már láthatjuk, hogy nincs sok idő...

"... az Úrnak beszédéből egyetlen egy sem esik a földre..." (2. Kir. 10:10)

A Biblia sokszor nehezen elfogadható jövőt mutat meg nekünk. Ám nincs okunk beteljesülésében kételkedni, hiszen nagy részük már a leírt módon teljesült be... Isten szavai elérik céljukat, és ha hagyjuk, akkor bennünk is örök igazságokként munkálkodhatnak hasznunkra...

"A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn." (Péld. 14:31)

Mind az anyagi, mind a lelki elnyomás ellenkezik Isten útmutatásával. Azokat, akik nem tisztelik mások szabadságát, nem a szeretet törvénye vezet, hanem az önző hatalomhajhászás... Akiknek pedig fontos az Istennel való jó kapcsolatuk, azoknak fontosak az Ő teremtményei is...

"... a ki mást felüdít, maga is (fel)üdül." (Péld. 11:25)

Isten mindig megajándékozza azokat, akiknek fontos a másik ember jóléte... Tálentumainkat nem saját kívánságaink kielégítésére kaptuk, hanem hogy azokkal környezetünk és embertársaink hasznára lehessünk. Akik így gondolkoznak és élnek, azoknak gondjaik megoldódnak, és nyomorúságukból kiemeltetnek...

"Bírákat és felügyelőket állíts... hogy ítéljék a népet igaz ítélettel. El ne fordítsd az itéletet; személyt se válogass; ajándékot se végy; mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit, és elfordítja az igazak beszédét. Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess..." (5. Móz. 16:18-20)

Nem kedves Isten előtt, ha azért adunk ajándékot, hogy valamilyen előnyt kovácsoljunk abból a magunk számára. De helytelen az ilyen céllal adott ajándék elfogadása is... A becsületességnél talán csak az igaz szeretet lehet értékesebb...

"A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet." (1. Jn. 4:8)

Ha Isten jellemét nagyon röviden akarjuk megnevezni, akkor csak egy szó alkalmas erre: a szeretet. Azokban az emberekben, akik ezt tudják Istenről, és akik ennek az ismeretnek a buzdítására állhatatosan akarják is követni Őt (illetve tanácsait), azoknak jellemét át is formálja a saját jellemének hasonlóságára.

"... ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal." (1. Jn. 3:18)

Nincs bennünk igazi szeretet, ha az nem mutatkozik meg a tetteinkben mások hasznára munkálkodva. Bár néha szükséges szavakkal is kimutatnunk szeretetünket, ám mondandónk csak üres szó marad, ha nincs mögötte önzetlenül cselekvő szolgálat.