"Mert az áltrel modelljében a tömeg és az energia "görbíti" a téridőt."
Az álterel modelljében lehet, de nem a valóságban.
A téridő nem egy létező anyagi valóság, hanem csak egy hibás fogalom. Mivel fizikailag nem létezik, nem lehet sem egyenessége sem görbesége.
Egy fizikailag létező test, pl. egy bot lehet egyenes és lehet görbe. De, ami csak a fejedben létezik, mint fogalom az nem. Mikor fogod már fel?
Erre Einstein rájött öreg korában, és ezt írta:
"Meg akartam mutatni, hogy a tér-idő nem olyan valami, aminek önálló létet lehet tulajdonítani, függetlenül a tényleges fizikai tárgyaktól. A fizikai tárgyak nem a térben vannak, hanem a tárgyaknak vannak térbeli kiterjedései. Így az üres tér elveszti értelmét.
"Nincs olyan, hogy üres tér, azaz mező nélküli tér. A téridő önmagában nem tarthat igényt a létezésre, csak mint a mező strukturális minősége."
Vagyis olyan, mint téridő fizikailag nem létezik. Csak még nem sikerült felfognotok.
"...a semmiben" haladó téridő-görbület maga előtt torzítja a téridőt, majd maga után meg visszaáll a síkgeometria."
Zagyvaság az egész. A téridő-görbület torzítja el a téridőt? Olyan ez, mintha a bot görbesége torzítaná el a botot úgy, hogy görbe legyen. Van ennek értelme? Nyilván nincs.
Mert az áltrel modelljében a tömeg és az energia "görbíti" a téridőt. Amely "görbítés" zsugorításban vagy tágításban is megnyilvánulhat.
A téridő folytonos kell legyen, ezért aztán ami görbületet az adott térfogatbeli tömeg okoz az adott térfogatban, az szükségszerűen kiterjed a térfogaton kívülre is. Az érdekes dolog akkor következik, ha a görbület leszakadt a forrásáról: az elv továbbra is fennmarad, a téridő geometriája szükségszerűen folytonos kell legyen (matematikailag: differenciálható) ami miatt a "semmiben" haladó téridő-görbület maga előtt torzítja a téridőt, majd maga után meg visszaáll a síkgeometria.
Matematikailag levezették, hogy az Einstein-féle téregyenletek hullám-megoldásában olyan görbületek tudnak leszakadni a forrásról, amik hullámszerűen ismétlődően egy útjukba eső gömböt jobbról-balról, majd pedig alulról-felülről nyom egy kicsit össze. Azaz az úton lévő gravitációs hullám azzal mutatható ki, hogy valamennyire megváltoztatja a távolságokat, miközben áthalad az adott téren.
Mellékesen, 2017-ben adták meg a Nobel-díjat az 1916-ban matematikailag előrejelzett gravitációs hullámok (téridő torzulások) kimutatásárét.
Te mikor fogsz Nobelt kapni a szuperfizikáért? Sohanapján?
"A kvantumtérelmélet szerint a fény terjedése valóban lemarad picit az elméleti felső határsebességtől. Ez a vákuumpolarizációhoz kapcsolódó dolgok miatt van."
Csak azt nem értem, cgs-ben a vákuum "semmije" 1 (azaz egy).
"És hogyan jönnek a képbe a gravitációs hullámok?"
Te most hülyének tetteted magadat, vagy tényleg ennyire semmi közöd nincs a fizikához?
Eleve a laikusoknak szóló ismeretterjesztésben elmesélik, hogy mi is az a gravitációs hullám, és mit is csinál, ha leszakadt a forrásáról és csak úgy terjed magától.
Gyk.: icipicit megváltoztatja a dolgok távolságát, amiken keresztülhalad a terjedése során.
A kérdés az, hogy milyen pontosan lehet mérni. Kétlem, hogy emiatt felküldenének két űrszondát, hogy a fénysebesség frekvenciafüggését parszeknyi távolságokon mérje.
Ezt a sugárzást pedig ezúttal két gamma távcső is érzékelte egymástól függetlenül egyöntetűen 2 másodperccel a gravitációs hullám érkezése után. ... Vagyis a gravitációs hullám és az gamma sugárzás 130 millió éves utazásuk során mindössze 2 másodpercnyi különbséggel érkezett a földre.
Ha nem is bizonyítja, de legalább alátámasztja, illetve nem cáfolja azt a hipotézist, hogy a fény nem az elméleti "fénysebességgel" közlekedik. Ugyanis az észlelt gravitációs hullámok hullámhossza jóval nagyobb. Tehát sokkal jobban megközelítheti a terjedési sebességük az elméleti "fénysebességet" amíg a Planck-skálát eléri.
A lendület nem a tömeggel arányos, hanem az energiával. Vagyis a tehetetlenség mértéke nem a tömeg, hanem az energia. Akkor a tömeg mire jó? Az gravitál? De hát még az sem, mert az energia gravitál. A tömeg felesleges, oszlassuk!
Einstein’s theory of relativity has made many new technologies possible. A world without relativity would be a world without cathode ray televisions, radar guns, the global positioning system and more.
A gyakorlatban ezt egy potméterrel állították be, mert az alkatrészeket nem sikerült null komma joseph szórással gyártani. Viszont a plumbikon kameráknál jelentős röntgen-sugárzás keletkezett, Kudlik Julika arcbőre kapott a sugárzásból rendesen.
Hát igen, a menetirányra merőleges gyorsítóerővel kapcsolatos tehetetlen "tömegben" is szerepel a gamma. Igaz, ott csak egyszer, míg a menetiránnyal párhuzamos erővel szemben már háromszor.
Azaz az elektronsugár kitérítő tekercseit a megfelelő térerősségre kell állítani, ha egy nagyon gyors elektront egy konkrét adott pontba szánunk becsapódni. Ha azt a gammát figyelmen kívül hagyjuk, akkor elégtelen kitérítőerőt alkalmazunk, és az elektron valahová a képernyő közepére csapódik be. Hiába méteres a síkképcsöves tévéd, a kép csak középen egy harminccentis részben látszik. :D
Ennek ellenére szerintem nem voltak olyan CRT képcsövek, amik megközelítették volna annyira a fénysebességet az elektronsugarukkal, hogy a gamma értéke érezhetően eltért volna 1-től.
(Mellesleg: éppen ezen merőleges kitérítőerővel szembeni egygammás tehetetlen "tömeg" az, amit a részecskegyorsítókban számításba kell venni: ott elég gyorsak a részecskék ahhoz, hogy a pályán tartó terelő tekercsek térerősségét már a specrel szerint kell szabályozni, hogy a részecskesugarat tényleg a pályán tartsa, és ne túl- vagy alulhúzza, ami miatt kifelé vagy befelé kitör a sugár a gyorsítóból.)
"Ha a relativitáselméletnek értelme lenne, akkor valamire már felhasználták volna."
Részecskegyorsítók.
GPS rendszerek.
Szabadelektron lézer.
Viszont mivel a relativisztikus effektusok qrvanagy sebességnél vagy qrvanagy pontosságnál számítanak csak, ezért kevés a gyakorlati alkalmazása, mivelhogy maguk a készített eszközök elfogadható precizitása nagyságrendekkel meghaladja a relativisztikus effektusokat. Általában nincs értelme ezekkel is számolni.
De például a földfelszíni és a műholdpálya gravitációs potenciálkülönbsége és a műhold sebessége olyan idődilatációt okoz, amit a GPS rendszerek pontosságánál már kalkulálni kell. És a relativitás-elméletek egyenleteivel számolnak is vele.
