Az orosz barátaink egyik napról a másikra egy ötödére csökkentették a kőolaj szállításokat, míg Kádár éppen szabadságon volt. Leállt volna az ország, ha nem lép Fekete. Azzal még sem lehetet előállni, hogy a testvéri, baráti etc. szovjetek inkább Nyugatnak adják a kemény valutát hozó akkoriban szinte megfizethetelen terméket..Ha a tények is érdekelnek.
Igazad van, éppen ennek a "példátlan sikernek" a restaurációja folyik.
Egy elszegényedett, technika és technológiai háttér nélkülő, a széles nép kizsákmányolására alapuló elítista társadalom.
Tényleg siker, már akinek. Úgy a felső tízezernek és vagy néhányszázezer általuk megfizetett bérrabszolgának. Akik magyar mértékkel jól keresnek, európai összehasonlításban már persze nagyon szarul.
És hát van néhány millió (úgy 3 millió munkát-vállalni-csak-szeretné "polgár", családtagjaikkal az ország 3/4-e) akik meg éheznek és túlélnek.
Nyilván vannak más példák is, de a a folyamatos, 5 % feletti növekedés, erőteljes innováció, kutatásfejlesztés, európa egyik legerősebb valutájának (pengő) a bevezetése és megtartása semmiképpen nem egy rossz eredmény.
Különösen az után, hogy elveszítette az ország a területének 2/3-át, a népesség közel felét, az iparának több, mint a felét...
sikeresen 3 millió koldus volt, nyílt szavazás.." A magyar ember jelemével nem fér össze a titkos szavazás.."
A még nem náci nyomás alatt szenvedő parlament hozott pár kisebbség ellenes törvényt, elüldözte Bartók Bélát..
Soviniszta politikájával a nácik mellé sodorta az országot, é s elvakult világszemléletére alapuló, kétbalkezes poltikája miatt Magyarország végleg lemondhatott a szinmagyar területeiről is...
Ne nyissunk vitát a Horthy korszakról. Akik alatta éltek és dolgoztak már a temetőben vannak.
Én csak azt vetettem fel, hogy még országon belül is egy vitatott korszak. Volt akinek nagyon jó volt, és nemcsak a nagybirtokos, meg a Jávor film. Egy Csepel gyár szakmunkása vagy Ganz lakatos mester családi házat épített és a neje otthon volt a gyerekekkel.
Persze volt nyomorgó tömeg, hiszen a trianoni csonkolás után a levágott részekből vagonokban, szekerekkel igyekezett egy óriási vagyontalanná tett magyar a maradék anyaországba. Nekik kellett se perc alatt a barakk lakéásokat feldobni, hogy a vagonokból ki tudjanak költözni.
De ezt a vitát mg határokon belül se tudjuk pro-kontra lezárni. Hogy a bánatba tudna belekotyogni egy külföldi? Csak ugy, hogy bentről a szájába adják, mit kell hörögni.
Például '38-ban a magyar többet keresett átlagban mint az olasz, spanyol, görög, finn, stb. Ezek a "siekres" Kádár korszak után, már négyszer többet kerestek mint a magyarok. És innen ered minden baja a mai Magyarországnak.
Mégegyszer: az "átlagembernek" harangoztak, hiábavaló vágyakozásuk, hogy majd valaki csinál valamit amitől neki jobb lesz. Abban viszont nem tudok tanácsot adni ki hogyan legyen nem átlagember, maximum példák vannak rá, de azok mindig egyediek - azért lógnak ki az átlagból. Nekem három gyerekem indult el sikeresen szülői és politikai hátszél nélkül, hiszen magam is szegény ember vagyok.
A rövid mottó talán annyi, hogy más vágyak, más célok, más időben, más helyen, más módszerrel. Tehát valamit nem úgy csinálni mint a vesztésre ítélt átlag. Hogy mit csináljon az átlag? Nem tudom.
