Az, teljesen rendben van, hogy képzeletbeli társaid füleit, méhviasz helyet, korunk legolcsóbb tudatmódosító szerével kezelted. A baj akkor kezdődött, amikor a maradékot, egy kecske vizeletgyűjtő hólyagjába szuszakoltad, majd az itt keletkezett ámbraillatú gőzölményt, mélyen tüdőre szívtad. Súlyos látomások gyötörhettek, míg ott álltál, mint egy Odüsszeuszba oltott van Straaten, közben Wágner Richárd vezényel talpig kék zománcban, a Párizsi Olimpia színpadán. Pénelopé énekli: Amit szövök délig, lebontom estére/ Amit szövök estig, lebontom reggelre. Közben egy dévai háziszőttes takaróval integet a kérőknek. Majd a karmester, egy hirtelen gondolattól vezetve, határozottan leinti a zenekart, és flegmán odaszól az elsőhegedűsnek: sört! Majd lezseren elővesz egy szivart, rágyújt, és lomhán szipákol. A közönség tombol, a siker óriási, a jegypénztárakat ki kell nyitni, mert újra jegyeket követel a nagyérdemű publikum.
Csak ez történhetett! Vagy nehezen kezelhető, feledékenységben szenvedsz. Ezért felhívom figyelmed saját kérdésedre.
Már egyszer említettem, hogy valami paranoid (üldözési) kényszerességből fakadó, összeesküvési kényszerképzeted lehet. Ugyanis rendre úgy fogalmazol, (lehet, hogy tévedek) mintha nem velem Gondoljátok meg nickel beszélnél, hanem Eszterhez intéznéd a szavaid. Miért is? Mert ezt mondod: „Míg ugye te engem mocskosnak neveztél.” (a többit nem keresgélem) Kérlek szépen, én nem neveztelek meg ilyen goromba módon. Talán egyszer szólítottalak, akkor is úgy Kedves Fő Bundy. Szóval, én csak Eszter üzenetét adtam át. A rossz hírek vivőjét nagyon nem szokták szeretni. Viszont annak csak egyik felét mantrázod, azt a felét, amely a hiúságod sérti.
Ha engem egy Babarczy Eszter nem leg, csak éles…, na jó, közepesen éles elméjűnek nevezne, akkor három napig húsz centivel a föld felett járnák. A vízen úgy cikáznék, mint egy molnárka. Te meg csak háborogsz! Ejnye!
Remélem, nem arra gondolsz, hogy itten az Eszter írdogál, lerontott helyesírással, valamint fogalmazásgátló szedésével, csak azért, hogy Téged megtévesszen!
(Talán mégis jobb volna inkább azt számlálgatni szorgosan, hogy hány darab víziló lehet egy tucat vízilóban.)
Azt nem kell számolgatnom már, mert te megmondtad, hogy vagy 12, vagy 13 vízió van egy tucat vízilóban.
Némelyek hosszútucatnak (vagy péktucatnak) nevezik
Mondjuk, egy kicsivel tovább is kereshettél volna a tucat szóra először megjelenő wikipedia-bejegyzésnél: A péktucat vagy hosszútucat egyes helyeken a 13 megjelölése
Ügyesen megcserélted, meg megzárójelezted, így aztán biztos vagyok benne, hogy okos vagy:)
Azért örömmel látom, hogy mégiscsak felbosszantottalak azzal a köcsög kekeckedéssel, amit te minden egyes beírásodban többször is elkövetsz, mert ha nem így lenne, akkor maximálisan hideg fejjel, mindkét malteros kezeddel a seggedben, nem kopogtad volna ide ugyanazt, mint én, miközben azért persze lehülyézel:)
Csak így tovább!
Jut eszembe: gondoltam már én is arra, hogy alkotok valami maradandót. Ez különösen ősszel jut eszembe, vagy szombaton.
Csak az a baj, hogy szerintem nem férne be mindkét kezem egyszerre a seggembe, továbbá nem tudom, hogy a kezem malteros kell-e legyen feltétlen, vagy az is jó, ha a seggem malteros?
Gondoltam, hogy te, mint az ensegg Fábry Sándor melletti legnagyobb rajongója, majd eligazítasz ezügyben.
Nekem egy kormány ne gyártson víziókat akkor, amikor a jövő havi hiteltörlesztés feltételeit sem látja kristálytisztán. De máskor se, mert nem dolga.
Majd mi gyártunk, aztán ezeket valaki mérje fel, egyeztesse, súlyozza és mérlegelje, és kotyvasszon belőle programot.
Meg hát: mondja meg valaki, hogy mit fed a politikai vízió fogalma. Én úgy gondolnám, hogy egy politkai társaság elkezdi hirdetni a "Kert-Magyarországot" és mellé teszi ezzel kapcsolatos érveit. Ez épeszű dolog.
Egy másik a Gyógy-Magyarországot (egészségügyi turizmus, stb.) - ez is egy jó vízió.
És lehet még többféle.
De ilyet egyelőre semmilyen kormány nem tűzhet elénk (lásd Gyurcsány biopoliszait meg hasonlóit), mert nincs meg hozzá sem az ereje, sem a távlata. Ezért bármiilyesmi csak a társadalomból, a szakmákból, a régiók épelméjű vezetőitől jöhet elő.
A kérdés ez: kell-e, szükséges-e, hasznos-e bárkinek, ha a baloldal egyik reprezentatív "közértelmiségije" (mert az, akár ott lesz a londoni könyvesbolt polcain bőrbe kötve, akár csak a Pettyes utcai metró aluljárójában árulja majd egy cigányasszony a lila műanyag trombitácska és a százforintos retekcsomag között, ponyván vagy műanyag rekeszen, ez mindegy), szóval ha elmegy egy ilyen gyülekezetbe?
Ugyanez a kérdés megfogalmazható úgy is, hogy kell-e, hasznos-e, ha Bayer Zsolt ellátogat az ifjúszocialisták körébe, vagy az Új Generáció ivadékaihoz?
Nem tudom a választ.
Nem vagyok ellene, miért is lennék? A társadalom egyetlen kötőszövete a dialógus, tehát alapjaiban nem látok ebben hibát. Kivált nem, ha Babarczy lyukat számolni ment oda.
Egyelőre csak élek a reménnyel, hogy nem alkalmazkodni ment el. Jópofizni. Illeszkedni. Keresni az önigazolást, hogy Lám, nincs itt semmi baj, szót lehet ezekkel érteni, sőt, még képes is vagyok őket bfolyásolni és igazítani. Ez lenne ugyanis az Évszázad Tévedése.
Remélem, hogy Eszterünk nem ezen az úton jár, amikor kaszárnyáért kiált.
Előzmény:Alpári Gnác (15414)
Remélni lehet, remélni kell is, különösen annak, aki többre nemigen képes, s persze annak is, akinek „köll a pénz”. Míg az, hogy „Eszterünk” milyen úton jár, magánügy. Teljesen mindegy. Mert minden lényegi változás a tömegekben érik. Mégpedig objektíve. Nem Kövér László, Nem Orbán Viktor demagógiája mozgatja a tömegtudatot, hanem fordítva történik, a spontán tömeghangulatból formálódnak elő az orbáni tirádák, a bayeri átkozódások, szitkozódások. Nem az antiszemiták csinálják az antiszemitizmust, hanem az antiszemitizmus „gyártja” az antiszemitákat.
Annak tehát, hogy egy picike Babarczy Eszter mit csipákol a kaszárnyáról meg minden egyébről a hülye HVG hülye hasábjain, még annyira sincs jelentősége, mint a hétfődélutáni parlamenti óbégatásoknak.
Kaszárnya lesz, ha annak lennie kell. Illetve kaszárnya nem lesz, ha a honi életet a gyorsuló ütemben globalizálódó világrend másként determinálja.
Itt tehát már nem is kakasok, még csak nem is kiskakasok, hanem picike tojócsibék igyekeznek kakasférfiasan előkukorékolni a létező vagy nem létező hajnalt. Pedig még maga a hajnal sem tudja, hogy létezik-e, vagy sem, esetleg Soros György tudja, de ő is csak valamennyire.
A kutyaugatás nem jut el az égig, míg a „kaszárnyáért” való kotkodácsolás a lapos földig se hallatszik. Legföljebb a habzó ősmocsár bugyborékolására fülelő veretes entellektüel recenziójáig. Annál lejjebb ugyanis már csak az van, ahol a vakond is publikál.
They had to count them all Now they know how many holes it takes to fill the Albert Hall - jegyzé meg helyesen John Lennon már a hatvanas években.
A lyukakat előbb fel kell mérni, egyenként, mert együtt csak ürességet képeznek, amivel nem tudsz mire jutni, egyenként kell velük foglalkozni, nem pedig tömegben, falkában, hordában.
Hogyan lesz a sok lyukból tér (Albert Hall) ? - csakis úgy, ha megszünteted lyuk-állapotukat, darabonként, egyénenként, mint a szevasztopoli csatában, megszámolva és kitöltve.
Ráadásul nem csak keserves aprómunka ez, hanem önveszélyes is. Mert az előítélet falába ütközve adódhat, hogy a fal téged is elnyel, mint a Pink Floyd hősét, és tűnődő-vergődő-kétkedő értelmiségiből az injekció hatására (There is no pain, you are receding) határozott radikálissá bábozódsz át a fekete limuzin hátsó ülésén, mi több, hőssé válsz a rád váró őrjöngők szemében (I've got some bad news for you sunshine, Pink isn't well, he stayed back at the hotel), majd magad vezetteted ki és állíttatod falhoz a melegeket, zsidókat, szipusokat és a pattanásosokat (Who let all of this riff-raff into the room?), hiszen a megtért bárány alkalmasint értékesebb jószág, mint aki már évek óta ott béget és büdösödik az akolban és az idegeidre megy?
Mi van akkor, ha az előítéletre ráhúzott eszmerendszer téged is lenyűgöz a maga szilárd egységességével, esetleg benned magadban vált ki disszonanciát, és a végén magadtól kezded mondani, hogy Jé, tényleg, amit ezek műveltek, az valóban hazaárulás, hogy is lehettem eddig ilyen vak?
----------------------
"I once was lost, but now I'm found,
was blind but now I see"
Remélem, hogy Eszterünk nem ezen az úton jár, amikor kaszárnyáért kiált.
Nézd, mindezt teljesen fölöslegesen írtad. Mindenekelőtt azért, mert ennek a rovatnak nem az én tevékenységem a tárgya. Továbbá azért is, mert korábban már közölted, hogy mocskos embernek tartasz. És én ezt tudomásul vettem. Nem vagyok betonfejű, értek a szóból.
Természetesen elolvastam a hozzászólásodat, de, mivel tényleg nem vagyok betonfejű (tartom magam olyan okosnak, mint Homérosz hőse), először kiköttettem magam a hajóárbocomhoz, „társaim” fülét telenyomtam Technokol rapiddal, úgyhogy, látod, zengedeztél itt egy meddő litániát.
Nem mi vagyunk a topik tárgya, de azért, hogy érzékelj egy lényegi különbséget, emlékeztetlek rá: korábban sunyinak neveztelek. Miközben elmondtam azt is, hogy miért nevezlek alattomosnak. Azért, mert úgy „cáfoltad” meg valamelyik állításomat, hogy először két egymást értelmező mondat közül csak az egyiket idézted, s ezzel a talpáról a fejetetejére állítottad a szöveg értelmét. Ez sunyiság.
Míg ugye te engem mocskosnak neveztél. Ez is sunyiság. Ugyanis az állításod bizonyíthatatlan, mégpedig azért, mert a „mocskos” jelző nem minősítő, hanem gyalázó kifejezés. A mocskosságot nem lehet bizonyítani, a mocskosságot csak rá lehet mondani valakire. Akár hatásosan is, mindegy, tudniillik kizárólag a legprimitívebb antiszemiták üvöltik a másik emberre, konkrétan, hogy „mocskos zsidó”.
Te pedig rám mondod, hogy mocskos fórumozó.
Javaslom, vésd jól az agyadba: a „mocskos” jelző nem tárgyi, hanem alanyi. Nem a célszemélyt, hanem a minősítőt jellemzi. Tehát. Néked az a véleményed, hogy mocskos vagyok, én pedig ezt tudomásul vettem.
Miként azt is tudomásul vettem, hogy te Babarczy Eszter publicisztikai tevékenységét doveri sziklarengetegnek tartod, melyet hiába igyekszik lerombolni a mocskos fórumozó, nem sikerülhet néki. Igaz ugyan, hogy szó szerint így fogalmaztál: „Dover fehér szikláit a tenger, állandóan rombolja. Évmilliók óta, és még sokmillió évig így fog tartani. Eszterre, Fö Bundyra, Gondoljátok meg-re már senki sem fog emlékezni” – így írtad, s valóban, megfelelően szerény öntömjénezés ez, ám azért gyorsan hozzátetted: „lehet, hogy Babarcy Eszter összegyűjtött munkái London még megmaradt könyvesboltjaiban, a Magyar filozófusok polcán, még megtalálható lesz”.
Világos. Végső soron mégiscsak Babarczy itt a londoni fehér sziklák (s a víz felett sirályok szállnak), ez habzott ki „ügyesen” illő szerénységedből. Jó. De azért hadd hívjam föl a figyelmedet – már csak a domborzat árnyalása okán is – erre a hozzászólásra:
babarczyeszterválasz | 2009.04.01 11:19:27 (14990)
Mert hiszen mi is volt a Babarczy által vázolt alapszituáció?
Meghívták (kíváncsiságból? pénzért? tiszteletből? - mindegy) egy janicsár- és szamurájképzőbe. (Minden párt körül gyülekeznek ilyenek, nem sok különbség van köztük, tehát hasonló kísérletet a amőbások körében is el lehetne végezni.) Rövid leírásából nem az derült ki, hogy ott rétegzetten gondolkodó és a történelmet oly alaposan ismerő fiatalemberek lettek volna jelen, akikben megvan a képesség minimuma az általad bemutatott válaszreakció kimunkálásához.
Nem, hanem - a leírásból sugalltan - előítéletes és ennek megfelelően arrogáns emberek, pártutánpótlékok, akiknek elkötelezettsége egyetlen pilléren nyugszik: ez pedig az előítélet, a klisékre rápakolt szemlélet.
Ez persze egy nagyon erős ozlop, talán a legerősebb, de egyben vézna is, mert kizárólagos, aki tehát előítéletre építi nézetvilágát ("a szocialisták hazaárulók és kész!"), az nagy bajba kerül, ha ezt az egy pillért valaki megrengeti és közben nincs másik vagy több, amire súlypontját áthelyezheti.
Előítéletekre nem szabad információkkal, rábeszéléssel, bizonyítással hatni, kizárólag kérdésekkel lehet. Olyan kérdésekkel vagy felvetésekkel, amelyek összeütközést generálnak a prekoncepcióval, disszonanciát keltenek bennük és megnehezítik, kényelmetlenné teszik az előítélet zavartalan fenntartását. Előbb feszengést, komforthiányt, hosszabb távon - esetleg - revíziós hajlandóságot válthat ki belőlük.
Eszter - tévesen - azt gondolja, hogy egy ravasz beugratós kérdéssel megpördítheti azt a szemléletet, amit ezekbe a fiúkba évek óta, szisztematikusan és ellenbizonyítást nem engedve plántáltak bele, de ez még nem akkora baj, mert legalább nem verték agyon a helyszínen, a zavaró inkább az, hogy azt akarja olvasóinak beadni, hogy neki ez sikerült, hogy ő rést ütött a pajzson, mnt egy Johanna Travolta, sőt, továbbmegyek: az előítéletes és agresszióra épülő politikával szemben lám csak elegendő néhány jól megválasztott(nak hitt) kérdés bevetése, és máris kellemes hely lehet az a kaszárnya, nem kell attól annyira félni, direkt örömmel fogunk bevonulni, hiszen az altiszteket egy pozitív felvilágosult képezte ki.
Van persze más magatartás is. Például, ha az általad említett 1. sz. válasz hangzik el, akkor fel kell állni, és a "Na, menjenek maguk a bús picsába... - én vagyok a hülye, hogy idejöttem" köszöntéssel azonnal el kell búcsúzni, az esetleges tiszteletdíjat vissza kell adni és soha többé nem szabad a társaság környékére sem menni, mert akkor ők csak politikai küzdelemben győzhetők le, azt pedig nem teadélutánokon vívják meg.
Már akkor sem értette. Most se érti. Nem érti, de azért fórumozik, mint a güzü. Keveri a víziót a vízilóval. Én pedig azt nem értem, hogy ha valaki nem tudja, akkor miért nem inkább tanul szépen, diszkréten, helyette miért égeti magát folyamatosan a nyilvánosság előtt? Például a nagyon tudatlan, nagyon buta ember akár Babarczy Esztertől is tanulhat. Attól, aki épp esetben nem használ helytelenül egy fogalmat, nevezetesen a vízió fogalmát. Elvileg. Ugyanis a nem szürke, nem „ügyvezető” miniszterelnöknek (hanem az ihletett államférfinak) minden további nélkül lehet víziója, lehet látomása, ideálképe a jövőről, olyan elképzelése, amely nem csupán „korrekt”, hanem amelyről lehet és kell is vitázni .
Tehát a vízióvárással itt nem az a baj, hogy nem lehet a vízió mellett érvelni (sőt ellenkezőleg), hanem az a „baj” (már amennyiben ez baj), hogy a „lenyűgöző entellektüel” ennen magát fokozza le átlagjobbággyá, ha a hatalom felé ácsingózik látomásért. Hiszen, ha van valami, ami igazán jellemzi az entellektüelt, akkor éppen nem az, hogy a kormányfőtől várja a víziót, hanem épp ellenkezőleg: bombázza a hatalom emberét jobbnál jobb, merészebbnél merészebb látomásokkal, jövőképekkel, ötletekkel, elképzelésekkel. És amelyek mellet természetesen igyekszik érvelni.
Tehát a hülye fölvetésre („Már akkor sem értettem, hogy egy érvelő, vitatkozó embernek minek kell vízió”) ez az értelmes válasz: éppen azért kell, hogy vitatkozzon róla, érveljen mellette, illetve ellene.
(Talán mégis jobb volna inkább azt számlálgatni szorgosan, hogy hány darab víziló lehet egy tucat vízilóban.)
Hacsak az nem, hogy Eszter már hisz az eljövendő kaszárnyavilágban.
Nem hinném, hogy hisz benne, szerintem csak szüksége van rá.
Pár hónapja még valamiféle víziót követelt Gyurcsánytól, de rá kellett jönnie, hogy ilyesmit a jelenlegi baloldaltól nem fog kapni.
Már akkor sem értettem, hogy egy érvelő, vitatkozó embernek minek kell vízió.
Azért kell, mert valójában nem érvel, hanem érzelmileg áll a dolgokhoz és ha az egyik oldaltól nem kap ehhez muníciót, akkor a másiktól kéri.
Ha majd kaszárnyavilág lesz, akkor lehet megint kis világnézeti klubokat szervezni, lázadni a jutasi őrmester ellen és akkor helyrebillen a világ.
Mert most az van, hogy lassan felnő egy új generáció, aki úgy harcos fidesz-hívő, hogy nem is látta Orbánt kormányozni. Ha meg a múlttal jön az ember, akkor visszakapja, hogy 7 éve a komcsik kormányoznak, úgyhogy kuss legyen.
Ezekkel szemben szüksége van a demokrácia napi rutin szerint történő megsértésére, hogy ő kerüljön támadó pozícióba és védekezzen végre a másik.
Eszter nyilván valamilyen minimál-konszenzust keresett ezzel a "jobboldali politikai elit-utánpótlással", az előttünk álló kaszárnyajövő reménységeivel. Nem talált. És szerinte nem ártana, ha ezen mi, olvasók, megdöbbennénk.
Szerintem az őszinte beszéd feltételei sem voltak adottak, legalábbis ez érezhető ki Eszter bizonyos szófordulataiból és a cikk egészéből. Pl.: "meghívásom tehát udvarias és békés gesztusnak volt tekinthető egy kifejezetten polgárháborús környezetben." Eszter tehát udvarias és békés gesztusnak tekintette a meghívást, elfeledkezve egyébként arról, hogy a kifejezetten polgárháborús környezetre éppen rásegített a gesztusokat gyakorló házigazda is. (Gigatüntetés, vagy mi.)
Másfelől nehéz úgy őszintén vitázni, konszenzust keresni és találni, ha kölcsönösen udvariaskodunk közben. Végső soron ez a cikk sem egyéb, mint udvarias és békés (válasz)gesztus. Kis magyar mellébeszélésekkel.
Pl.: "Beszélgetőtársaim válasza – szinte egybehangzóan – a következő volt: a mai jobboldal a közösség (a nemzet, az emberek, a „mi mindannyian”) oldalán áll, a mai baloldal pedig vele szemben. Udvariatlanul úgy is lehet mondani, hogy a mai baloldal nem a magyar polgárok érdekeit akarja szolgálni, hanem: (kitöltendő üres hely). Sőt, akár úgy is lehet mondani, hogy a mai magyar baloldal hazaáruló politikát folytat."
Nem könnyű ebből kihámozni, hogy az "úgy is lehet mondani" kezdetű részeket most akkor mondták-e vagy sem, gondolták-e vagy sem, esetleg úgy mondták, hogy Eszter ebből azt gondolja, hogy valójában ezt gondolják. (A legszebb ez a rész: "kitöltendő üres hely". Beszélünk valamiről, de nem mondjuk meg, hogy miről.)
Szóval nekem úgy tűnik, a kölcsönös gesztusgyakorláson kívül más nemigen történt. Hacsak az nem, hogy Eszter már hisz az eljövendő kaszárnyavilágban.
1, Már volt olyan fideszes összeröffenés, amikor előre megkérték a nagyérdeműt, hogy csak a háromszínű zászlót vigyék magukkal. Eredmény: még több árpádsávos volt, mint korábban.
2, Maga Orbán megvédte ezt a zászlót egy riportban: „Az Árpád-sávos zászló nem nyilas zászló” – nyilatkozta a TV2-nek kedd este. Így folytatta: „A nyilas zászló úgy festett, hogy az Árpád-sávos zászlóba nyilaskeresztet tettek. Ilyen zászlókat én ma nem látok a köztereken, ami nagyon helyes, mert szerintem bűncselekmény volna, lévén, hogy önkényuralmi jelképet szimbolizálna. Az ötvenes években a kommunista diktatúra is beletette a magyar zászlóba a maga önkényuralmi jelképeit, amelyeket aztán 56-ban kivágott belőle a magyar nép – de még ma is nemzeti lobogóként használjuk. Ugyanígy az Árpád-sávos zászló is egy önkényuralmi jelképtől megszabadított történelmi zászló.”2007. március 5. (Ugye, milyen kis ravasz??!!)
Általánosságban azért nem, mert nem helyes egy állítás önellentmondásosságán ak, cirkularitásának vagy nemkívánatos implikációinak kimutatásakor egy újabb olyan állítsát bevezetni, amelyre más reakciók is adhatók, mint ami a levezetés szempontjából kívánatos, illetve amely önmagában is vita alapját képezheti, és így mellékösvényre téríti a kifejtést.
Az a célravezető, ha, amennyire lehet, nem hangoztatunk állításokat, hanem szigorúan az ő alapállításuk tartalmának, belső ellentmodásosságának, szerkezetének és implikációinak elemzésével foglalkozunk.
A várható válaszok egyébként:
1. Lehet, hogy hazaárulók voltak, de a kommunisták meg méginkább, és akkor ők már relatíve nem is annyira, tehát, quod erat demonstrandum, a kommunisták, hazaárulók.
2. Az árpádsávos zászló nem a nyilas zászló, mert nem ennyiszer meg ennyiszer vágott és mert történelmi ereklye, ilyet csak azok mondanak, akiknek nem szentek a nemzet lélekmoccanásai vagy efféle, tehát, quod erat demonstrandum, a komunisták hazaárulók.
3. Ne mosd össze a már rég nem létező nyilasságot a nemzetellenes kommunisták ellen megnyilvánuló spontán népi ellenállással, mert ezzel a kommunisták bűneit mentegeted, ez az összemosás maga a hazaárulás, és egyben jellemző a kommunistákra, tehát a kommunisták hazaárulók.
Mindhárom válasz természetesen tarthatatlan következtetési metdusokat tartalmaz, de amíg ezt igazolod, rég megbántad, hogy ezt a tézist alkalmaztad a vitában.
Nem gondoltad volna, hogy annyi üldöztetés, kitiltás, (hanukai ajándék gyanánt), fórumtársak megvetése, leszólása után, egyszer csak van egy olyan nick, akinek tetszik amit, és ahogyan írsz.
Azt mondod: „Megmondom (annak is, aki szereti a cseresznyevirágot, annak is, aki nem szereti), szóval arról írok én itt, hogy Babarczy Eszter dilettáns publicista.”
Ezt mondod! Én meg azt mondom, Te nem Babarcy Eszterről írsz.
Nem tudom megfigyelted e már, hogyha rápillantasz egy idegen nem te általad írt szövegmezőre, első blikkre meg tudod mondani, hogy érdemes e elolvasni, vagy sem. A tied kihívóan, mint egy virágzó cseresznyefa, felkelti az érdeklődést. Szerintem, nem csak a tartalom fontos, hanem a bekezdések, a szöveg tördelése, könnyen olvashatósága is lényeges. Eredeti vagy! Senkivel nem vagy összetéveszthető, két mondat után, meg lehet mondani ki írta a cikket. TGM az egyetlen, akinek, nem kell aláírni. (jó, vannak, akiknek jellegzetes témái vannak). Művésze vagy a szónak. Szokatlan önvallomásaid alapján, az olvasó úgy érzi, mintha mindig is ismert volna. Mit írsz? Hát egy kis publicisztikát, egy kis filozófiát, társadalomtudományt,(?) de csak olyan mértékben, ami könnyen emészthető. Mindezt olyan egyszerű emberközeli stílusban, hogy a kevéssé művelt ember is egy pillanatra bölcsnek érzi magát. (v.ö. „egész népemet”) József Attilához mindig is vonzódtam, de még ennyi szeretettel még nem halottam senkit sem közeledni hozzá, mint ahogy ezt te teszed. Nagyon jók, és mindig ülnek a versidézetek a szöveghez, kiegészítik egymást.
Értem én! Amikor Esztert szadizod, akkor nem par exellence Bababarcy Eszter a célpontod, csak hát éppen ö van kéznél, így minden világhiányodat az ö nyakába lőcsölsz. Megértem Esztert, tudod szar dolog állandó céltábla lenni.
Na, hát ennyit a cseresznyéskertből, tovább nem akarlak dicsérni, mert azért jócskán vannak hibáid és tévedéseid is.
"Idesüssenek, uraim, maguk itt ugyebár a magyar polgári jobboldal leendő szína-java. Nyilván tudják és elfogadják, hogy a nyilasok hazaárulók voltak...? El? Helyes, egyetértünk. A nyilasok árpádsávos zászlót és karszalagot használtak, viseltek. Namost, én arra buzdítom Önöket, hogy bátorítsák arra pártelnöküket, hogy a legközelebbi nagygyűlés alkalmával kérje fel a közönséget, hogy akinél árpádsávos zászló van, az legyen kedves azt összecsavarni és eltenni. Addig ne mondjon beszédet, amíg ez meg nem történik. Ha nem történik meg, akkor jöjjön le a pódiumról. Mit szólnak ehhez?"
Na, az erre adott válaszra magam is kíváncsi lennék.
a mai magyar baloldal hazaáruló politikát folytat. Ez a válasz tökéletesen kielégítő minden olyan helyzetben, ahol nincs ott bökkenőnek egy magamfajta hölgy, aki udvariasan meghallgatja a válaszokat, majd arra kéri beszélgetőtársait, hogy próbáljanak mondani olyan különbséget, amellyel ő – baloldali liberális véleményformálóként – tud némileg azonosulni. Az idegen érdekek szolgálata ugyanis nem ilyen meghatározás, és nem is ilyen politikai cél. Ez elgondolkodtatta beszélgetőtársaimat (addig, azt hiszem, nem tudatosították, hogy szemtől szemben hazaárulással vádolnak), de kielégítő alternatívát hirtelenjében nem találtak. "
A Babarczy által alkalmazott diszkurzív megoldás valójában nem alkalmas arra, hogy a jobboldali hallgatóságot ráébressze arra, hogy a kategorizálásuk nem helyes.
A kategorizálással nem az az az igény állítandó szembe, hogy hát mondjanak valami olyasmit, amivel valaki más, jele nesetben a hataárulkónak tételezettek egyike tudna azonosulni, mert hát hiszen miért kellene őnekik olyan kategóriákkal élniük, amelyeket elfogadnak azok, akiket ők kívül tudnak azon az értékrenden, amelyet általánosa érvényesnek tekintenek?
Ez az igény nélkülözi a helyzet lényegének a felismerését.
Mert az elemi udvariasság igénye, hogy mégse haaárulózzák szembe a hölgyet, akit meghívtak, nem üt rést a meggyőződés következetesnek és zártnak látszó rendszerén.
Örüljön, hogy meghívták, ha egyszer hazaáruló...
Vannak megoldások erre a helyzetre, azaz néhány lépéssel közérthetően és élvezhető dramaturgiával megmutatható a gondolatmenet szükségszerű önellentmondásossága, cirkuláris jellege és az, hogy a jobboldali ifjak által sem kívánt eredményekre vezet, de ez nem az.
A Babarczy által egyetértőleg idézett gondolatmenet a kuplerájról és a kaszárnyáról, ha jól látom, egy laposra sarkított szembeállításra épülő úgynevezett hamis dilemma, amennyiben bizonyítottnak vagy bizonyítás híján is elfogadandónak tekinti azt a bizonyítatlan állítást, hogy azon dolgok köre, amelyekre szükségünk lehet, objektíve és szubjektíve egyaránt, a kuplerájra illetve a kaszárnyára korlátozódik.
A szövegől ugyanis tényleg az derül ki, hogy ezek csupa agybeteg, szűklátókörű, előítéletes és agresszív népség, akiket mint a vakot, úgy kell rávezetni, hogy Jééé, talán mégsem úgy van....
Ráadásul mintha még áltatná is magát azzal, hogy valamilyen hatást gyakorolt rájuk, noha lefogadom, hogy miután távozott, a fiatalok gyorsan el is felejtették, mint az aranyhal, rosszabb esetben még le is ...k....ták.
És valóban: ezeknek kellene most páni gyorsasággal benyomulni? Ők működtetnék a kaszárnyákat, ahová három napi hideg gondolatokkal vonulhatnánk be?
Eredendően nem a tudásra szomjazó (a tanítvány) a hisztériás. Azt mondja a szerző, hogy a hisztériás ember (elég pontos leírást is ad róla, persze nem tudományosat, hanem nyilván tapasztalatit) rendelkezik azzal a képességgel, hogy hipnotikus hatást fejtsen ki. Tehát a hisztériás ember - Tolsztoj szerint - jó tanító lehet. Az ilyen tanító számára az ideális tanítvány az, aki "minél kevesebb erővel, érzéssel és önálló gondolattal rendelkezik". Ő könnyen hipnotizálható, azaz tanítható, és a tanítási-tanulási folyamat során átmágneseződhet, mágnessé válhat maga is.
